Hiába ígérte a Fidesz–KDNP, hogy a rezsicsökkentés addig marad, amíg Orbán Viktor kormányoz, azt korábbi formájában most kivezetik. A világpiaci árak ismeretében ez nem csoda, kérdés, miért kellett róla eddig egészen mást mondani. Ebben a cikkben azt vesszük végig, hogyan szabályozta az állam a lakossági energiaárakat az elmúlt évtizedekben, hogyan vezette be a Fidesz 2013-ban a rezsicsökkentést, és miért vált mára tarthatatlanná a rendszer.
2014-ben még kis túlzással választást nyert vele a Fidesz, és az utóbbi közel tíz évben végig az egyik legnépszerűbb kormányzati intézkedésnek számított a rezsicsökkentés, azaz a háztartási energia hatósági áras értékesítése. A 2013-ban bevezetett rendszernek köszönhetően azóta alig változott az energia ára a lakossági fogyasztóknak, miközben a piaci árak fel-le ugráltak.
2021-ben aztán először a koronavírus-járvány utáni hirtelen gazdasági fellendülés, idén pedig az orosz–ukrán háború miatt robbantak be a világpiaci energiaárak. Kialakult tehát egy olyan helyzet, amiben az állami cégek méregdrágán vásárolják külföldről az áramot és a gázt, miközben azt sokkal alacsonyabb áron adták tovább a lakosságnak.
A 2021-es télre betárazott gáz nagy részét még a „régi” áron vásárolták a magyar gázszolgáltatók, de a rezsicsökkentés fenntartása már tavaly év végére több százmilliárd forint közpénzbe került.
2022-re azonban – részben a háború miatt – tovább emelkedtek az energiaárak, a gáztárolókat pedig már teljes egészében az új árakon kell feltölteni.
Ennek tudatában szakértők már az év elején arról beszéltek, hogy a rezsicsökkentés fenntartása az év végéig akár 2000 milliárd forintba is kerülhet a költségvetésnek. A világgazdaság borús kilátásai, a közelgő recesszió és az első fél évben összehozott több mint 3000 milliárd forintos költségvetési hiány ismeretében pedig úgy látszik, a kormány is belátta: a rezsicsökkentést ilyen formában nem lehet fenntartani.
Az energiaárak tavalyi felrobbanása az egész világot érinti, de a szomszédban dúló háború miatt Európa még ellátási zavarokkal is szembenéz. Az egekbe szökő lakossági árak ellen a kontinens legtöbb országában megpróbálnak tenni valamit, de messze Magyarországon volt a legalacsonyabb a rezsi a háztartásoknak. Mostanáig – mert bár a kormány új rezsiszabályozásának nem minden részlete ismert, nagyon valószínű, hogy sok családnak az átlagfogyasztásról szóló ígéretek ellenére meg fognak ugrani a számlái. De hogyan jutottunk el odáig, hogy a rezsikérdés kerüljön a magyar közéleti diskurzus középpontjába, hogy tudta ezt kilenc éven keresztül kihasználni a Fidesz–KDNP, és miért kellett végül feladniuk azt?
Nem tegnap találták fel a hatósági árakat
A legtöbb magyarországi lakóingatlanba a második világháború után, a szocializmus évtizedeiben vezették be a közműveket. Az országos közműhálózat jelentős része is ekkor épült ki, energiával pedig a Kádár-rendszerben az állami cégek látták el a lakosságot. A gáz és a kőolaj nagy része ebben a korszakban a Szovjetunióból érkezett, a baráti országok közötti egyezményeknek megfelelően alacsony áron.
A későbbi grafikonon látszik majd, hogy a lakossági energiaárak Magyarországon az 1970-es évek végéig alig nőttek, ha éppen nem csökkentek. Ez azért is érdekes, mert az 1973-as olajválság idején a kőolaj világpiaci ára többszörösére nőtt, ami a nyugati országokban stagflációs (a gazdasági növekedés lassulásával, recesszióval, munkanélküliséggel járó infláció) válságot okozott, véget vetve a kapitalizmus közel három évtizedes aranykorának.
Bár a válság a tervgazdasággal működő országokba is átszivárgott, a magyarok csak 1979-től szembesültek az energia drágulásával. És bár 1980-ban és 1985-ben is 20 százalék fölötti volt az energiaár-növekedés, a rendszerváltásig összességében még mindig jóval a világpiaci ár alatt kapták a magyarok az energiát.
Az elfuserált rendszerváltás a számlákon is meglátszott
A KGST felbomlásával és a szocialista országok között olcsón áramló energia megszűnésével a rendszerváltás után a magyarokat is arcon csapta a kőkemény (energia)kapitalizmus. A kilencvenes éveket végig brutális drágulás jellemezte, a lakossági energia így 1991-ben például 81 százalékkal, míg 1995-ben 50 százalékkal drágult.
Bár ebben az időszakban általánosan is magas volt infláció, az energia szinte minden évben jóval nagyobb mértékben drágult, mint a többi fogyasztási cikk. Nem véletlen, hogy a „rezsiharc”, azaz a lakosság megvédése a világpiaci áraktól már ekkor, a kilencvenes évek közepén a politikai párbeszéd részévé vált.
Ahogy az a Habitat for Humanity 2021-es tanulmányából kiderül, az első, kifejezetten rezsiköltségek csökkentésére kitalált könnyítés az 1995/96-os télen bevezetett, fejenként 600 forintos támogatás volt rászorulók részére. 1997-ben aztán létrehozták az Energia Alapítványt, amely szintén rászorulóknak igyekezett segíteni, azonban az ő beavatkozásuk is eseti és szűk körű maradt.
A privatizáció sem jött be
A kétezres évek elejére viszonylag stabilizálódtak az energiaárak, ekkor évente 10 százalékos drágulás volt jellemző. Ebben az időben privatizálták az energiaellátást, és ekkorra már komplex gázártámogatási rendszer működött. Ez azonban nem egy szinten határozta meg az energia árát, hanem a világpiaci ár egy részét a kormány egyszerűen kifizette a lakosság helyett.
A kétezres években a Gyurcsány-kormány hasonló problémával szembesült, mint tavaly az Orbán-kormány. Miközben a gáz világpiaci ára ekkor is folyamatosan emelkedett, a drágulást nem merték egy az egyben továbbhárítani a lakosságra, így annak nagy részét a központi költségvetés vállalta át. 2006-ra pedig eljutottak ugyanoda, mint 2022-re: a túlköltekező állam nem tudta tovább viselni ezeket a terheket. És bár a 2006-os kampányban erről természetesen nem sok szó esett, a választás után a második Gyurcsány-kormány kénytelen volt árat emelni. Hosszú ideig támadta is ezután a Fidesz Gyurcsány Ferencet azzal a mondatával, hogy „nem lesz lakossági gázáremelés”.
Ez vezetett 2007-ben egy éven belül 24 százalékos dráguláshoz, ami mögött persze még ennél is nagyobb globális drágulás állt. A 2008-as válság miatti keresletcsökkenés hatására aztán a világpiaci árak is bezuhantak, amikor is a magyar állam kapva kapott az alkalmon, hogy kiszálljon ebből a biztosan vesztes játszmából. A régi gázártámogatási rendszert – az árak világszintű csökkenésével párhuzamosan – 2009-től kezdték el kivezetni, és 2011-ben meg is szűnt.
A rezsicsökkentés születése
A fosszilis energiahordozók ára 2008-ban tetőzött egyszer, majd a globális gazdasági válság miatt bezuhant. 2010 után azonban ismét meredeken emelkedni kezdtek az árak, ez pedig érzékenyen érintette a gazdasági válság és a második Orbán-kormány gazdaságpolitikáját nyögő magyar lakosságot is, amely a középosztályt erősítette, a szegényeket hátrányosan érintette.
A rezsiáraknak először 2012-ben ment neki Lázár János, később aztán Németh Szilárd vezetésével szinte minden közműszolgáltatás árát rövid időn belül és jelentősen csökkentették. Ennek következtében 2012 és 2013 decembere között összesen húsz százalékkal esett vissza a gáz, az áram és a távhő ára a lakosság számára.
A Fidesz–KDNP módszere azonban más volt, mint az MSZP–SZDSZ kormányoké és mint amit ma a legtöbb Európai országban alkalmaznak. Ők ugyanis nem a kereslet oldaláról közelítették meg a kérdést (azaz nem a lakosság számláinak egy részét vállalták át), hanem a kínálat felől. Néhány év leforgása alatt államosították a közműcégeket, a gáztárolókat és gyakorlatilag a teljes magyarországi energiaszektort. Ezzel pedig egyrészt kivették a képletből az energiacégek profitját, másrészt pedig lehetőséget teremtettek a lakossági energiaszolgáltatás hatósági árazására.
A rezsicsökkentés abban az időben a korábban meg-megbicsakló népszerűségű második Orbán-kormány egyik legnépszerűbb intézkedésének számított. A jelentősége pedig akkora, hogy sokak szerint az ellenzék bénázása mellett ez is jelentősen hozzájárult a Fidesz 2014-es kétharmados választási győzelméhez.
A fosszilis energiahordozók világpiaci ára állandóan változik, néha akár hónapokon belül is hatalmas kilengésekkel. A legtöbb ország kormánya a feldolgozott kőolaj (benzin és dízel) árát nem szokta szabályozni, de az már vita tárgyát képezi, hogy a lakosságot ki lehet-e tenni a fűtéshez használt földgáz árváltozásainak.
A magyar rezsicsökkentési rendszer lényege, hogy az állami energiacégek Oroszországtól jellemzően hosszú távú szerződések alapján, a világ többi részétől pedig többségében a világpiaci áron szerzik be az energiahordozókat. Az energiát aztán a világpiaci ártól teljesen független hatósági áron adják tovább a lakosságnak, amely néha alacsonyabb, néha magasabb, mint a piaci. Arról, hogy miért szálltak el az energiaárak 2021-ben, és mit rontott el ezzel kapcsolatban Európa, ebben az elemzésünkben írtunk hosszabban.
Rezsicsökkentett rezsinövelés
Az Orbán-kormányok vagy 2012-ben előre látták a globális energiaárak alakulását, vagy óriási szerencséjük volt a rezsicsökkentéssel. Miután ugyanis 2013 végéig az éppen magas világpiaci energiaárak idején hatóságilag leszorították a lakossági árakat, 2014 júniusában beszakadtak az előbbiek. Ekkor több tényező együtthatása, többek között az amerikai földgáz- és kőolaj-kitermelés felpörgetése miatt néhány hónap alatt kevesebb mint felére csökkent az energiahordozók világpiaci ára.
2014 végére, de 2015-től hatványozottan előállt tehát az a helyzet, hogy az áram és a gáz világpiaci ára jóval a „rezsicsökkentett” magyar hatósági ár alatt volt. A korrektség kedvéért ehhez hozzá kell tenni, hogy Magyarország akkor még főleg hosszú távú szerződésekben vásárolta a gázt Oroszországtól, ezek árazása pedig nem követte azonnal a globális folyamatokat.
2016–2017-re azonban ténylegesen megtörtént, hogy az állam jóval olcsóbban szerezte be az energiahordozókat, mint ahogyan „rezsicsökkentett” áron továbbadta, ezen több százmilliárdos nyereségre tett szert.
A globális energiaárak kisebb-nagyobb kilengésekkel 2020-ig alacsonyak is maradtak. A koronavírus-járvány első hulláma alatti rövid távú visszaesés után azonban gyors és brutális mértékű drágulás következett, amit az orosz–ukrán háború és az amiatt bevezetett európai uniós szankciók csak tovább tetéztek.
Magyarország egyrészt a korábban felhalmozott készletek, másrészt az Oroszországgal kötött hosszú távú szerződések miatt egy ideig még megtehette, hogy nem emel a lakossági energiaárakon. A korábban nyereséges hatósági áras energiaszolgáltatás azonban 2021-re hirtelen brutálisan veszteséges lett, ahogy pedig a fűtési szezon végére elfogyott a tavaly betárazott földgáz nagy része, világossá vált, hogy a rendszer fenntartása sok százmilliárdos, akár évente 2000 milliárdos éves veszteséget jelenthet a kormánynak.
Szent tehén volt, levágták
A „rezsicsökkentés”, azaz az energia hatósági áras értékesítése a lakosságnak hosszú évekig fenntartható rendszernek tűnt. 2014 és 2017 között, amikor a világpiacon nagyon olcsó volt az energia, sokan kritizálták a kormányt, amiért itthon nem csökkenti (tovább) a rezsiárakat. Ez azonban utólag teljesen érthető döntésnek tűnik, hiszen akkor sem emelték meg azonnal, amikor 2021-ben felrobbant az energiapiac. A rezsicsökkentést tehát lehet úgy is értelmezni, hogy a kormány megvédte a lakosságot az árak kilengéseitől.
Az ugyanakkor nem tűnik fenntartható modellnek, hogy az ember drágán megvásárol valamit, majd utána a vételi ár egyharmadáért vagy még kevesebbért adja el valaki másnak. A magyar állam pedig – az energiacégeken keresztül – tavaly óta pontosan ezt csinálja, ami érthetően nem tesz jót az amúgy is túlköltekezett költségvetésnek.
A rezsicsökkentés kritikájaként bevezetése óta azt szokták felhozni, hogy pazarlásra buzdít, hiszen minél többet fogyaszt valaki, annál többet profitál a „csökkentésből”. Amikor a választási kampányban az ellenzék azt javasolta, hogy csak bizonyos mértékű fogyasztásig kellene támogatni a lakosságot, a kormánypropaganda brutálisan szétszedte őket. Július 13-án aztán Gulyás Gergely pontosan ennek a megvalósítását jelentette be, mostantól ugyanis csak az átlagos fogyasztásig érvényes a hatósági ár, felette jóval többet kell majd érte fizetni.
A rezsicsökkentés eredeti formájában tehát közel kilenc év után megszűnik. Ha a globális energiaárak valami miatt megint összeomlanának, talán vissza fog térni hozzá a kormány, de ennek vajmi kevés esélye van a közeljövőben. Sokkal valószínűbb, hogy a brutálisan magas energiaárak még évekig velünk maradnak. Ebben az esetben pedig várható, hogy egy válság esetén a kormánynak ismét hozzá kell majd nyúlnia a rendszerhez.
2022-ben tehát a Fidesz pontosan ugyanazt játszotta el, amit 2006-ban Gyurcsány Ferenc. A világpiaci árak ismeretében nem is volt más választásuk, ezt pedig legkésőbb az év eleje óta tudjuk. Kérdés, hogy akkor miért kellett egészen mostanáig ennek az ellenkezőjét kommunikálni.
