Oroszország ellen a februárban megindult ukrajnai inváziója miatt töméntelen gazdasági és pénzügyi szankciót hozott az Egyesült Államok, az Európai Unió és más szövetséges országok, de Vlagyimir Putyin orosz elnök rezsimje mégsem futott ki a pénzből, sőt, az orosz fizetési mérleg, azaz az Oroszországba beáramló és az onnan kiáramló pénz különbsége rekordokat döntöget az utóbbi hónapokban.
Ennek egyik oka, hogy az orosz energiaexport gond nélkül folyik a háború alatt is, és a magas világpiaci olajárak miatt még a szankciós kockázatok és pénzügyi elszámolási nehézségek miatt olcsósított orosz olaj is rengeteg bevételt termel Putyinnak. A másik ok, hogy az orosz import a szankciók hatására teljesen összeomlott.
Mint korábban részletesen is írtunk róla, ez nem az orosz gazdaság erejének vagy önellátási képességének jele, és hosszabb távon erős technológiai lemaradással jár majd. Ugyanakkor rövid távon és pénzügyi szempontból azt jelenti, hogy a pénz nem megy ki Oroszországból, mert nincs hova és mire.
Oroszország ennek ellenére is úgynevezett technikai csődbe került hétfőn, miután 1918, azaz a bolsevik forradalom óta először nem teljesítette időben egy külföldi fizetési kötelezettségét.
Moszkvának vasárnapig 100 millió dollár (kb. 39 milliárd forint) értékben kellett volna kamatot fizetnie egyes orosz államkötvények után, de az összeg a szankciók miatt nem jutott el a külföldi kötvénytulajdonosokhoz.
Rövid távon nem valószínű, hogy komoly hatása lesz a dolognak, miután Oroszország a fentiek miatt nem szorul külső finanszírozásra, és az orosz államadósság eleve alacsony, azaz a háború egyéb káraihoz képest csepp a tengerben az összeg, amiről szó van. Hosszabb távon azonban gondot jelenthet, ha az oroszok legközelebb nemzetközi finanszírozásra szorulnak.
Senki nem lepődött meg
A dolog nem érte meglepetésként sem a Kremlt, sem az orosz kötvények tulajdonosait, bár az Oroszországgal szembeni amerikai és európai pénzügyi szankciók eredetileg kivételt adtak a kötvényfizetési kötelezettségek rendezésére. Oroszország a háború kitörése óta ugyan növekvő pénzügyi logisztikai nehézségek árán, de részben az adósságrendezésre vonatkozó szankciós kivételt kihasználva, részben a nem szankcionált orosz bankokon keresztül törlesztette az államkötvényeket.
Az amerikai pénzügyminisztérium azonban május végén úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg ezt a kivételt, és az orosz adósság törlesztését célzó tranzakciókat is blokkolja.
Miután a kifizetésekre 30 napos türelmi idő vonatkozik, a májusi végi amerikai lépés a gyakorlatban június végére érett be.
A most befagyasztott kamatfizetés – egy 71,25 millió dolláros és egy 26,5 millió eurós tétel – pont az amerikai szankciók alóli kivétel feloldása utáni napokban volt esedékes, ezért akadt végül fenn.
Az oroszok szerint a pénzt az eredeti határidőig, május 27-ig elutalták az értékpapírok elszámolásával foglalkozó belga Euroclear pénzügyi cégnek, de a vállalat az amerikai szankciók miatt zárolta az összeget, és nem folyósította a kamatot a kedvezményezetteknek. Miután a 30 napos türelmi idő alatt sem változott a helyzet, Oroszország technikailag fizetésképtelennek minősült, miután a kötvényesek nem jutottak pénzükhöz.
A Kreml természetesen tagadja, hogy ez lenne a helyzet, Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő például azt mondta, hogy Moszkva elutalta a pénzt, és nem az ő problémájuk, hogy az Euroclear nem utalta tovább azt. Az orosz pénzügyminiszter pedig azt mondta, nevetséges a helyzet.
Vlagyimir Putyin a múlt héten – a technikai csőd közeledése miatt – egy elnöki rendeletben rendelkezett róla, hogy innentől az orosz kötvények után rubelben, nem szankcionált bankon keresztül is fizethetnek, és a rubelfizetés esetén az ügylet teljesítettnek minősül.
A kérdés, hogy ezzel a kötvénytulajdonosok megelégednek-e. Az orosz kormány szerint a múlt héten mintegy 400 millió dollárban rendeztek kötelezettségeket kötvényeseknek ezen mechanizmus alapján, de a külföldi kötvényesek számára ez a megoldás elég problémás: a kifizetéseket az orosz állami értéktáron keresztül számolják el, ám ez az entitás az orosz pénzügyi rendszer egy központi elemeként EU-s és amerikai szankciók alatt áll. Azaz a pénzt nem lehetne kihozni Oroszországból Európába vagy az Egyesült Államokba, sem rubelben, sem más pénznemben.
Homályos jogi helyzet
Ha az adós, jelen esetben Oroszország nem teljesíti kötelezettségeit, a hitelezők (a kötvénytulajdonosok) követelhetik az azonnali visszafizetést.
A mostani fizetésképtelenség által érintett, 2026-os és 2036-os lejáratú orosz kötvények szabályzata szerint ehhez az kell, hogy legalább a kint lévő kötvényállomány negyedének birtokosai kezdeményezzék a procedúra megindítását. Viszont ezt le lehet állítani, ha a kötvényállomány 50 százalékát birtokló entitások leszavazzák annak megindítását.
Ugyanakkor az nem világos, hogy a most elmaradt, illetve a közeljövőbeli vélhetően elmaradó (vagy rubelben kivitelezendő) kamatfizetések által érintett kötvények mekkora része van külföldi kézben, és akarja-e bárki is azonnali fizetésre kötelezni az oroszokat.
Egyes vélemények szerint a jelen helyzetben a külföldi hitelezők számára eleve érdemesebb kivárni: az aktuális politikai viszonyok között alig van esély a pénz visszaszerzésére, a legtöbb alapkezelő már nagyjából leírta az orosz kintlévőségei értékét, ezért veszítenivalójuk már nem nagyon van, cserébe az optimistábbak reménykedhetnek benne, hogy a jövőben valamiféle békülés és/vagy orosz rezsimváltás következtében a pénzükhöz juthatnak.
„Ez nem egy átlagos csőd. Amennyire tudom, senki nem beszél kötvényescsoportok szervezéséről és az oroszokkal való tárgyalásról”
– mondta egy befektető a Financial Timesnak.
A jogi rendezést a nagypolitika kiszámíthatatlan behatása mellett nehezíti, hogy általában véve az orosz kötvényekre és különösen az Ukrajnához tartozó Krím félsziget 2014-es orosz elfoglalása után kiadott értékpapírokra jellemző, hogy sok bennük a homályos és szokatlan részlet más államkötvényekhez viszonyítva. Főszabály szerint például a kötvényekre az angol jog vonatkozik, de a szabályzatban az is szerepel, hogy a potenciális vitákban az orosz állam nem ismeri el külföldi bíróság joghatóságát az ügyben. Hogy ki dönthet, az nem világos, miután a szabályzat nem határozza meg, hogy a vitarendezés hol és hogyan történjen.
Ez nemzetközi összevetésben elég szokatlan dolog, de a Putyin-rezsim politikai viszonyai szempontjából érthető. A szuverén kötvénypiacon forgó papírok több mint felére New York állam joga vonatkozik (tehát potenciális viták esetén az államok és a hitelezők New York államban mennek bíróság elé), a másik felére pedig nagyrészt angol és walesi jog. Ezek az opciók természetesen az orosz állam számára nem különösen hízelgők, bár a nemzetközi gazdasági sajtóban megjelent találgatások szerint így is New Yorkban vagy Londonban köthet ki az ügy.
Ha jogi útra terelődik az egész, az oroszok „azt fogják mondani, hogy nézd, szeretnénk fizetni, de nem tudunk, nem engedik. A probléma, hogy általában valamilyen külső, mindkét felet érintő eseményre (hivatkozva lehet kibújni a kötelezettség alól), de a befektetők érvelhetnek azzal, hogy ez nem így van. Azt mondhatják, hogy ezt az oroszok okozták: ha nem indítottak volna inváziót, nem állt volna elő ez a helyzet. Ha kivonultok Ukrajnából, tudnátok fizetni”, mondta a helyzetről a Financial Timesnak a Virginiai Egyetem professzora, Mitu Gulati.
Mark Weidemairer, a Chapel Hill-i Észak-karolinai Egyetem államadósság-specialista jogprofesszora pedig arról beszélt a Wall Street Journalnek, hogy
„ez a legösszetettebb és jogilag legbizonytalanabb szuverén csőd, amit csak el tudok képzelni”.
Jogászok szerint eleve az sem világos, hogy jogilag egyáltalán csődnek számít-e az orosz kötvények szabályzata szerint, ha a kifizetés eljutott a pénzügyi szolgáltatóhoz, de onnan nem jutott el a hitelezőkig.
Egy másik potenciális útvonal, ha a kötvényesek az Oroszországgal kötött kétoldalú befektetési egyezményekre hivatkozva próbálják megszerezni a pénzüket – ilyen egyezményeket többek között a legtöbb európai uniós tagállammal, az Egyesült Királysággal, Kanadával és más államokkal is kötött Moszkva. 1996 óta 27 ügy indult Oroszországgal szemben befektetési szerződések alapján, ezekből tíz még folyamatban van, és 11 zárult orosz vereséggel, négy orosz győzelemmel.
Az oroszoknak nem sürgős
Az orosz pénzügyminisztérium szerint idén nem terveznek adósságot kibocsátani, ennek az orosz állam pénzügyi helyzete és a rendkívül magas kamatok miatt eleve nem is lenne értelme. Miután a nyugati hitelezők már nagyrészt leírták orosz követeléseik értékét, számukra sem lesz lényegi hatása a mostani technikai csődnek, ezt már beárazta a piac hetekkel ezelőtt.
Ha jogi ügy lesz a dologból, az évekig húzódhat, és az orosz államon nehéz lesz behajtani az ítéletet, hiszen a fizetést most is a szankciók akadályozzák, nem az, hogy Moszkva nem akar fizetni. Korábban Argentína és Venezuela hitelezői a két latin-amerikai ország külföldi állami vagyonának lefoglalásán keresztül próbálták behajtani a pénzüket, és egyesek szerint ez a jelen helyzetben is felmerülhet.
Ugyanakkor az orosz államhoz köthető vagyontárgyak nagyrészt már eleve zár alatt vannak, és a kisajátításuk jogállamokban nehezebb ügy (jelenleg például az amerikai kormány kénytelen állni a lefoglalt orosz jachtok elég költséges karbantartását, erről részletesen itt írtunk). Egyelőre nem világos tehát, hogy egy győztes ítélet esetén hogyan juthatnának pénzükhöz a kötvényesek, mondták az angolszász sajtónak nyilatkozó alapkezelők.
Hosszabb távon persze okozhat gondokat a mostani helyzet: ha Oroszország egyszer mégis csak vissza akar térni a nemzetközi kötvénypiacra, nehezebb helyzetből indul majd egy ilyen csődepizóddal a háta mögött.
Az orosz kötvények felvásárlása már a Krím 2014-es elfoglalása után is kockázatos dolognak számított, és az ukrajnai invázió, illetve az ahhoz köthető nyugati pénzügyi szankciók erejének fényében vélhetően még kevesebben és csak még drágábban lesznek hajlandók kölcsönadni Oroszországnak a jövőben.
Ez akkor lehet érdekes, ha az olajár nem tartja majd fenn az orosz gazdaságot. Hogy ez mikor lesz, azt nehéz megmondani: két éve az olaj hordónkénti ára a mostani érték tizede, egy éve a fele volt; a közeljövőre pedig a háború alakulásától kezdve az európai energiapolitikán keresztül az amerikai legfelsőbb bíróság jobbradikális fordulatán és az amerikai félidős választások eredményén át a fejlődő világ növekedési üteméig és a közel-keleti olajmonarchiák stratégiai döntéseiig kismillió dolog lesz hatással.
Ami azonban biztos, hogy az olajon túlmutató, hosszú távú perspektíva hiánya már jó pár éve az orosz gazdasági Achilles-sarka, és az ukrajnai háborúzás ezen a helyzeten sokat rontott.
