A húsvéti sonka megússza az áremelkedést, de az élősertés 60 százalékkal drágult az elmúlt hetekben

Előbb a Covid, majd az orosz–ukrán háború alaposan megrángatta az élelmiszerpiacokat. Az elmúlt hetekben döbbenetes, mintegy 60 százalékos áremelkedés következett be az élősertés árában a német piacon. Magyarország pedig teljesen árelfogadó, úgyhogy nálunk is robbant az ár.

Gyerekkoromból rémlik egy vicc:

Elmélyülten vizsgálja a részeg a konnektort, majd együttérzően megkérdezi:

„Mi van röfi, befalaztak?”

Mindez csak annyiban kapcsolódik cikkünk témájához, hogy mint azt Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének társadalmi elnöke kifejtette, most minden költségelem, így a villamosenergia is érdemben drágul a húspiacon:

• rengeteget nőtt az energiaköltség, ez mind az állattenyésztés, mind a készítménygyártás, mind a logisztika esetében számít,
• a takarmánynövények piacán két óriási termelő, Oroszország és Ukrajna is hiányozhat, előbbi a szankciók, utóbbi a fizikai akadályok (vetés elmaradása) miatt csökkenti a kínálatot, ez is áremelkedést generál,
• végül itthonról azt sem kell nagyon magyarázni, hogy a munkabérek is újból két számjegyű mértékben drágultak.

Mennyit nő az ár?

Éder Tamás arról nem beszélhetett a húsosok sajtóeseményén, hogy várakozása szerint mennyivel fog drágulni a következő hetekben a húskészítménypiac (húsvét idején elsősorban a sonkatermékeknek van topszezonja), hiszen az kartellezést, iránymutatást jelenthetne a gyártóknak, ami versenyszempontból aggályos lenne, de azt el tudta mondani, hogy mit lát az aktuális ajánlatokban.

• Az alacsonyabb árrégióban, vagyis a főtt, hőkezelt sonkaszerűségek piacán maradt az 1500 forint / kilogrammos árszint,
• a minőségibb, lassabb, hagyományos érlelésű termékeknél és a csúcskategóriás (parasztsonka) termékeknél azonban 15-20 százalékos drágulást mutatnak a 2500 / kg felett induló ajánlatok.

Ám ezek a termékek még döntően a mainál 60 százalékkal alacsonyabb sertésárak mellett készültek, vagyis a húsvéti szezon után jön a vízválasztó, amikor is,

• vagy árat kell emelni, ami természetesen sok veszélyt hordoz (érdemi lakossági fogyasztás-csökkenés, importverseny, szétszakadó magyar fogyasztói réteg),
• vagy tönkremennek a tartalékokkal nem rendelkező, jövedelmezőségükben nagyon kifeszített cégek,
• esetleg nem mennek tönkre, de az erősebbek gyorsan felvásárolják őket, vagyis nő a piac koncentrációja.

Erős év után

Pedig az elnök beszámolója alapján a hazai húsipar kifejezetten lendületben van. 2021-ben a húsosok két nagy szegmense, vagyis a húsfeldolgozás és a húskészítménygyártás egyaránt 13 százalékkal tudta növelni az eladások mennyiségét (a volument).

Az ok egyértelmű, 2020-ban, vagyis a bázisévben több volt a lezárás, a szállodák, az éttermek, a kávézók, valamint a menzák, a közétkeztetők

2020-ban kevesebbet, de 2021-ben már sokkal többet vásároltak a húsipar termékeiből.

Még pozitívabb a kép, ha hozzátesszük, hogy az ágazat exportteljesítménye sokkal jobban is nőtt, mint a belföldi forgalom, megdöbbentően szép szám, de a húskészítményexport (nem egy termék, vagy egy cég, hanem az egész ágazat esetében) 30 százalékos növekedést mutatott.

Hozzáadott érték

Ez azért nagy pozitívum, mert a magyar élelmiszeripar egyik rákfenéje, hogy több ágazatban (legyen a példánk a tejipar) is igaz, hogy Magyarország alapanyaggyártásban (nyerstej-exportban) erős, de a feldolgozott termékeket (vajat, joghurtot) már importáljuk.

A húsiparban ez éppen fordítva van mostanában, a sertésállomány, és sajnos a jövő állományát meghatározó kocaállomány fogy, de a 2,7 milliós hazai sertésállomány mellett mégis 4,8 millió sertést vágtak a magyar vágóhidak (Mohács és Kiskunfélegyháza meghatározó) tavaly, vagyis a feldolgozásban és a készítményekben erősek vagyunk.

A hazai legális szektornak nagyon jót tett az, hogy 2014-ben az élő sertés és a tőkehús áfája 27 százalékról 5 százalékra apadt, azóta évi 1,1 millióval nőtt a vágás, nem eszünk ennyivel több húst, de visszaszorult a kétes eredetű termék, kitisztult a piac.

Nincs idő a pingpongra

Éder Tamás elmondása szerint ennek az iparágnak a sajátossága a „pingpong”. A gyártók elmondják, hogy mennyire megnőttek a költségeik, árat szeretnének emelni, a nagy láncok pedig időt kérnek, elmennek gondolkodni, majd visszajönnek egy ellenajánlattal. Hónapokig megy a huzavona.

Ám az elnök szerint erre most nincsen idő, minden nap számít, a láncoknak és a fogyasztóknak is el kellene fogadnia, hogy rendkívüli időket élünk. Sokkal gyorsabban kell mindenkinek reagálnia, mert szélsőségesebbek az ármozgások.

Ha pedig nem emelhet árat a szektor, akkor tönkremegy, igaz, ha pedig emelhet, akkor sokan kiszorulnak a termékek fogyasztásából, nekik maradnak a húspótlékok, a rudacskák, a pálcikák, vagy akár be is jöhet az importverseny,

• hiszen vannak olyan nagy dán, német, holland cégek, amelyek sokkal nagyobbak, jobb a méretgazdaságosságuk, ők tudnak olcsóbban szállítani,
• olykor, amikor valakin rajta marad egy nagyobb kontingens (például korábban a sertéspestis, a kínai importkorlátozás, vagy majd most az orosz szankciók miatt), akkor megjelenhetnek a kényszeráron (önköltség alatt is kínált) termékek,
• és azért olyan ország is van már, ahol az alacsonyabb bérek miatt kedvezőbb a gyártók költségpozíciója.

Húsvéti tanácsok

És mivel egy húsvéti eseményen jártunk, ismét igyekezett a szakma segíteni, hogy a fogyasztó eligazodjon a sok kötözött, füstölt, érlelt, pácolt, sült, főzött, „paraszt”-, prágai, pármai, gép- és még ki tudja milyen sonkák között.

Az elnök szerint a hús bizalmi termék, olyan helyről érdemes venni, ahol kiderül, hogy hol gyártották (vannak olyan címkék, amelyen nincs gyártó, vagy csak annyi van, hogy EU, ami azért egy nagy „nesze semmi, fogd meg jól”). A magyar fogyasztó árérzékeny, talán a közelgő válság miatt egyre árérzékenyebb, de a gyorsan érlelt és a hagyományos eljárású termék nem ugyanaz a sonkatípus, ezt mindenkinek el kell fogadnia.

Arról ugyanakkor az elnök egyelőre a februárig rendelkezésre álló adatok miatt nem tudott sokat mondani, hogy lesz-e pozitív hatása az ukrán helyzetnek az eladásokra (többen vagyunk az országban, esetleg megint megindulhat a raktározás, a pánikvásárlás), és azt is korai elemezni, hogy az ársapkának mi lesz a hatása.

A tavaly októberi és a jelenlegi húsárak között ugyanis még nincs érdemi differencia, de ha mostantól begyűrűzik a 60 százalékos áremelés, a speciális intézkedés (vagyis az árrögzítés) piaci hatásai is erősebbek lesznek.

És a csokinyuszi?

A húsvét másik fontos terméke az édesség, vagyis az üreges csokoládék gyártása, ahol évek óta versenyt fut a nyúl és a tojás, de a baromfiudvar mindenféle más lakója is teret nyer (sőt, a csokibárány is).

Az édesiparban a húsvéti szezonra 3-4 hónapig készültek a gyártók és a kereskedők, ezért is volt nagy tragédia, hogy 2020-ban és 2021-ben gyenge volt a szezon, a járvány miatt kevesebbet találkoztak a családok, elmaradtak a csokoládéval honorálható locsolkodások.

Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetsége elnöke egy szintén április 7-i sajtótájékoztatóján elmondta, hogy

az éves szinten 230 milliárd forintos piacuk összértékben nagyjából stagnál.

A magyar piacon egy átlagfogyasztó 10-11 kiló édességet fogyaszt évente, ennek a harmada fagyi, a harmada keksz, nagyjából a negyede csoki (ez volumenben fejenként 3 kilogramm), és van még néhány kisebb kategória: cukorka, praliné és az édesiparhoz tartozik a csipszpiac is.

A magyar fogyasztók egyharmada naponta fogyaszt valamilyen édességet, de ez is eléggé szezonális télen több a csoki, nyáron jellemzőbb a fagyi, a cukorka viszont nem szezonális.

Húsvéti csúcs

A húsvét jelenti általában az éves forgalom 5 százalékát, a decemberi csúcs (Mikulás, Karácsony) pedig a teljes fogyasztás 25 százalékát, de akkor az ajándékok, a habcsókok, a szaloncukrok miatt többféle termék között oszlik meg a kereslet.

Pusztán üreges figurában a húsvér forgalma másfélszerese a Mikulásénak (átlagosan 900 és 600 tonna). Az elnök szerint régebben voltak ezertonnás szezonok, a Covid idején volt olyan, hogy rajtuk ragadt minden ötödik csokitojás, azaz 800 tonnára apadt az értékesítés, 2022-ben megint a normál 900 tonnás eladásban bíznak a kereskedők.

Korábban a húsvét 3,5 milliárd forintos piac volt, ami azt jelentette, hogy nagyjából minden egyes magyar elfogyasztott egy 60 grammos csokinyulat és két kis tojást, de az elmúlt években a járvány és a fogyasztási szokások alakulása miatt kicsit megborult a piac.

Mondjuk, de még annyira nem csináljuk

Mit jelent a fogyasztási szokások átalakulása? A magyar fogyasztó is elkezdte keresni a „mentest”, az innovatívat, a biót. A cukros-édesítős arány most háromnegyed-egynegyed a piacon, legalábbis a polcokon már ez az arány, a valós kosarakban azonban még mindig a hagyományos recepteket preferáljuk.

Vagyis, ha megkérdezzük a fogyasztókat, kiderül, hogy már fontos neki a fair trade, a pálmaolajarány, az esőerdő-védelem, harapásnyi méret, csomagolás nem nagyon érdekli a fogyasztót, de azért a valós fogyasztás során még nem jellemző, hogy ezek a szempontok határoznák meg a fogyasztást.

A hagyományos édesipar mindenesetre már ráfordult a Mikulásra. Tervezni sohasem könnyű, mit fog szeretni a fogyasztó, mit favorizálnak a láncok? De gondoljunk bele, hosszú évekig legalább az árkörnyezet teljesen stabil volt, alig lehetett inflációt tapasztalni. Ám most sokszor nem az a kérdés, hogy mennyibe fog kerülni a munkás kéz, az áram, a kakaó, a csomagolóanyag vagy a karton, hanem az, hogy 2-3 hónap múlva elérhetők-e ezek egyáltalán?