Mi történne a neres cégekkel, ha az ellenzék győzne?

2022. március 31. – 18:46

Mi történne a neres cégekkel, ha az ellenzék győzne?
A kormány a nagyvállalati támogatási program keretében 1,8 milliárd forinttal segítette a Wamsler SE beruházását. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Mészáros Lőrinc, az Opus Global Nyrt. többségi tulajdonosa, Mészáros Beatrix, az Opus Global Nyrt. igazgatóságának elnöke részt vesz az új üzemcsarnok alapkőletételén, 2018-ban – Fotó: Komka Péter / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Gondolatkísérletre hívtuk a hazai tőkepiac szakembereit. Arról háttérbeszélgettünk velük, hogy szerintük mi történne a gazdaságban, elsősorban a Budapesti Értéktőzsdén, ha április 3-án nem a Fidesz, hanem az ellenzéki összefogás szerezné meg a győzelmet. A kontinuitást kedvelő tőkepiac egy időre biztosan megijedne, de a folytatás a változások irányától és mélységétől is függ.

Hogyan folytatódna az élet a magyar gazdaságban, elsősorban a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) április 4-én, hétfőn, ha az előrejelzések tükrében talán némileg váratlanul, de az ellenzék győzne a vasárnapi választáson? A nem túl meglepő rövid válasz szerint

a befektetők egy rövid időre biztosan megijednének a változásoktól, vagyis a bizonytalanság miatt némi tőzsdei áresés és forintgyengülés sem lenne meglepő, és biztosan eladói nyomás jelentkezne a neres cégeknél is.

Vagyis azoknál, amelyekről a befektetők azt látják, hogy az elmúlt időszakban a jelenleg regnáló politikai oldal kegyeltjei voltak, sok állami megbízással, közbeszerzési győzelemmel, a politikaközeli bankok hiteleivel.

Az állami hatás mértéke

Amikor egy-egy tőzsdei kibocsátóval beszélünk, szinte mindenki elmondja magáról, hogy ő mennyire piaci, a forgalmának milyen csekély százaléka származik az államtól, de ha végigszaladunk a kibocsátók listáján, azért azt látjuk, hogy

  • vannak erősebben neres cégek, ilyen az Opus Global, a 4iG, a CIG, az Appeninn, a BIF, a konkrétan állami Rába, vagy az MKB (bár utóbbira nem szoktak üzletet kötni),
  • vannak olyanok, amelyek életében – már csak a méretük folytán is – kikerülhetetlen az állam, például szabályozási oldalról, mindenképpen ilyen a négy blue chip (az OTP, a Mol, a Richter Gedeon, illetve a Magyar Telekom) és
  • vannak valóban politikafüggetlen kibocsátók (Duna House, Graphisoft Park, Alteo).

Ha pedig kiszélesítjük a fókuszunkat, a tőzsdén kívüli vagy legfeljebb a kötvényeikkel a nyilvános piacon levő cégek között is sok olyan van, amelyet érzékenyen érintene egy váltás.

  • E körben is akadnak gazdasági társaságok, amelyek eleve államiak, legyen a példánk az MVM, a Szerencsejáték, a Magyar Posta, a MÁV, az MFB, illetve az EXIM,
  • mások a szektorukból adódóan döntően állami megrendelésekből élnek, tipikusan például a kedvelt építőipari cégek,
  • vagy az állam meghatározta szabályozási környezetben dolgoznak (energetikai cégek),
  • megint mások olyan piaci versenyben vesznek részt, ahol azért sokat jelent, ha az állam is számít az adott intézményre (bankok, kommunikációs cégek, magánegészségügyi szolgáltatók, biztosításközvetítők).

Mindenképpen óriási változásokra lesz szükség

2022 márciusának végén azt is rögzíthetjük, hogy egy esetleges politikai változás egy olyan időszakban történne, amikor a magyar gazdaság eleve egy teljes környezetváltozást szenved el. Emiatt egy kicsit csökken a politikai hatások ceteris paribus (a többi tényező változatlanságát igénylő) elemezhetősége.

Míg például korábban alacsony volt az infláció, most nagyon magas, amíg korábban a világ tele volt olcsó pénzzel, most a kamatok is emelkednek, amíg korábban Magyarország egy békés régióban élt, most háború van, menekültek érkeznek, és alapvetően megváltoznak a gazdasági kapcsolatok. Ennek részeként a választások után vélhetően tovább fog változni Magyarország és Oroszország kapcsolata is.

Ilyen helyzetben minden racionális politikai erőnek azonnal hozzá kell nyúlnia a választások után az ártámogatásokhoz, az energetikai rendszerünkhöz, a finanszírozási programokhoz, a költségvetéshez – utóbbit már Varga Mihály is belengette.

A változások lehetséges kategóriái

Annak, hogy a politikai váltás milyen hatással van egy cégre, ugyancsak sok szintje lehet. Négyet ebből is érdemes kiemelni:

  1. Személyi változások. Ez elsősorban a nagy állami cégeket érinti, ahol sokszor megbízható, akár közvetlenül a politikából érkező cégvezetők dolgoznak, de még egy tőzsdei cégnél is szokott olyan változás történni, amely a politikai változásra reflektál, legyen a példánk a Mol felügyelőbizottsága.
  2. Reparációs hatások, ez a legnehezebb kérdés, vagyis lesznek-e a múlt szerződéseit, pályázati győzelmeit megkérdőjelező jogi eljárások. Az ellenzék ígérgetése, a lendület most nagy, de az elszámoltatások eddig nem voltak jellemzők a hazai gazdasági életben (még 1990-ben, egy igazán nagy váltásnál sem történt érdemben ilyen).
  3. A szabályozás, vagyis könnyen megváltozhat egy adott cég számára kedvező vagy kedvezőtlen iparági környezet, elég ha az üres kassza miatt a bevételnövelő lépésekre, például a különadók szükségességére utalunk.
  4. A jövőbeli környezetváltás, vagyis a jövőben is érkeznek-e a korábban megszokott megbízások egy adott csoporthoz, például az Opus Global csoportba tartozó Mészáros-cégek közül az építőipari vállalkozások számolhatnak hasonló megbízásokkal (ez nem valószínű), vagy majd érdemben kevesebb új munkaflow-t kapnak.

Fogunk ezekkel a kérdésekkel részletesen is foglalkozni, de pillantsunk rá erre a kérdésre egyedileg! Ha végigmennénk a hazai tőzsdei cégeken egyesével, és azt vizsgálnánk, hogy mit jelentene számukra a politikai váltás, az végül nem cikk lenne, hanem tanulmánykötet, de ízelítőül válasszunk ki egy-egy neres (Opus Global), blue chip (Mol) és nem-neres (Duna House) céget, és látni fogjuk, a váltás mindegyiknek meghatározná az életét.

A neres cég: Opus Global

Az egyedi példák sorát kezdjük egy igazi neres céggel! Az Opus Globalnak, vagyis a Mészáros Lőrinc nevével fémjelzett ipari, mezőgazdasági, turisztikai, energetikai, építőipari csoportnak a részvényárfolyama biztosan esne a fent vázolt ellenzéki győzelem esetén, hiszen a befektetők joggal éreznék úgy, hogy változás jön, a csoport támogatottsága, arany időszaka sérül.

Ez így van, de azért, ha végigmegyünk az egyes üzletágakon, már nem is olyan egyértelmű a hatás. Márpedig a tőzsde tényleg mindig a jövőt nézi, nem a múlton, annak politikai vetületein siránkozik. Vagyis arra gondolunk, hogy a csoport nagy közpénzmágnes volt, sok cége kapott korábban állami támogatásokat, államközeli hiteleket, de a kérdés az, hogy ami abból felépült, az mennyire értékes piaci alapon, úgy is fogalmazhatnánk, hogy április 4-től egy piaci árazást ismerhetnénk meg.

A turizmusban például nem várható, hogy a Kisfaludy Program forrásaiból felújított (például négycsillagos) belföldi szállodákat ledózerolnák, erőszakkal elvennék, a támogatásokat utólag módosítanák, vagyis a csoportnak lesz egy erős hotelportfóliója, amire, úgy tűnik, van belföldi kereslet.

Az energetikai egységek szabályozott iparágakban dolgoznak, igazán itt sem várható, hogy a kormány széttörné a hálózatos cégek vagy az energiaszolgáltatók működési modelljét.

Hasonlóképpen a mezőgazdasági cégek támogatásai is eléggé kötöttek, uniós alapon mennek, maguk a cégek pedig a várható brutális élelmiszerár-emelkedés miatt nincsenek rossz passzban.

A legnagyobb kérdőjel az építőipar. Nem gondoljuk ugyanis, hogy a Mészáros Lőrinc mesés meggazdagodására gyakran mutogató, felcsúti pereket ígérő ellenzéki összefogás az építőiparban azon dolgozna majd, hogy újra és újra helyzetbe hozza a csoport cégeit. Ám közben ma már vannak olyan alágazatok, ahol megkerülhetetlen lett Mészáros Lőrinc, mert nála vannak a szakcégek. Természetesen éljen a verseny, ha van olcsóbb külföldi szállító, ilyenkor is biztosan lehet mást is találni, de elég lassan fog kikopni a csoport a szerződésekből, és sok fideszes önkormányzat is marad.

Arra ugyanakkor nem fogadnánk, hogy egy váltás után a sok emblematikus projekt (Paks II, Budapest–Belgrád vasút, Fudan) ne változna.

Persze pontosan senki nem tudja, hogy mi történne az új erők alatt az építőiparban, de összességében az EU továbbra is ad pénzt, infrastruktúrát kell fejleszteni, biztosan lesznek projektek.

A blue chip: a Mol

Az olajipari Mol Nyrt. piaci cég, de olyan kritikus iparágban és akkora méretben, hogy csak úgy sorjáznak egy esetleges váltás során a kérdések.

A Mol Nyrt. éves rendes közgyűlése 2019-ben – Fotó: Balogh Zoltán / MTI
A Mol Nyrt. éves rendes közgyűlése 2019-ben – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Mit gondol az új politikai erő a magyar–orosz szénhidrogén-kapcsolatokról? A cég legnagyobb erősségei között van a hatalmas Brent–Urál marzs, vagyis a cégcsoport magas jövedelmezőségében kulcselem, hogy a Barátság kőolajvezetéken érkezzen az olcsó orosz olaj. De mi lenne a terve egy új politikai erőnek a mindenféle nagy ügyekkel? Az üzemanyag-ársapkával, a 35 éves hulladékgazdálkodási koncesszióval, a reptérvásárlással?

Vagy miképpen kezelné egy új színű kormány a jobbos tagokkal kibélelt alapítványokat, mint a Mol meghatározó tulajdonosait? Vagy hogyan viszonyulna Márki-Zay Péter potenciális kormánya a horvát bírósági ügyekhez? Ebből is volt korábban csinnadratta, és bár mindenki elmondhatja, hogy a bíróságok Magyarországon egy független hatalmi ág, de azért ez is egy tét az asztalon.

Ugyanakkor egy ekkora cégnél a kormányváltás azért nem igazi kockázat, mert egy ilyen méretű csoportban mindig lesznek állami kapcsolatok, állami kötődésű tisztviselők, de azt is tudja majd a politikus, hogy a „nagyok” nélkül nincs magyar gazdaság, holnap is felkel a nap, és valamiképpen kooperálnia kell az államnak és a cégnek.

A piaci cég: Duna House

Végül legyen a piaci cégünk az ingatlanközvetítő, illetve az ingatlanvásárlások finanszírozásában is szerepet vállaló Duna House! Ez a társaság nem neres, vezetőivel nem találkozni a focimeccsek páholyában, a cég nem nyer közbeszerzéseket, a sajtó nem úgy ír a cégvásárlásaikról, mint a ner terjeszkedéséről. Azt gondolhatnánk, hogy itt nem számít egy kormányváltás. Ám tévedünk.

Még ennek a társaságnak az üzletét is meghatározza, hogy a regnáló kormány mit gondol demográfiai csomagokról, otthonfelújítási támogatásról, lakáshitelről, például zöld lakáshitelekről, vagy az áfáról. Mit tesz az építőanyagok árának emelkedése ellen, miként viszonyul a hitelmoratóriumhoz vagy éppen a kilakoltatási moratóriumhoz. A cég természetesen nem fog egyedi, célzott intézkedéseket kapni, de egész létét, vagyis teljes működési környezetét meghatározza, hogy az új kormány mit gondol ezekről a kérdésekről.

És a többiek

Tényleg nem folytatjuk részletesen a sort, de természetesen az OTP Bank eredménye nagymértékben függ a bankadótól, a fiskális és monetáris (ez ugye döntően az MNB asztala, itt nem lesz most változás) politikától, illetve attól az összetett kapcsolatrendszertől is, amely a kormányzat és az ország legnagyobb bankja között feszül.

A Magyar Telekomnak sem mindegy, hogy a távközlési cég nem szimpatikus egy kormányzatnak, vagy épp annyira az, hogy, mondjuk, 300 milliárd forintos internetfejlesztésbe kezdhet.

Talán kevésbé kitett egy váltásnak az ingatlanszektor, hiszen az már érték, és megvan, így a Graphisoft Park, a BIF, az Appeninn nem reagálna túl érzékenyen. Az sem politikafüggő, hogy a CIG mennyi életbiztosítást ad el, de az már inkább, hogy a bankholdingnak, amellyel a biztosító 20 éves szerződést kötött, milyen lesz a pozíciója.

Még érzékenyebb lenne a 4iG helyzete, ahol vannak ugyan erősen piaci (Digi, külföldi távközlési szolgáltatók) elemek, de a nagy állami rendszerintegrációs megbízások vagy az Antenna Hungáriával tervezett kapcsolat erősen államfüggő.

A bináris opció

Nincs könnyű dolga a tőzsdének április 3-ig. Képzeljünk el egy buta, de legalább tiszta modellt! Ennek alapja egy olyan hazai választás, amelyben 50 százalék eséllyel nyer a Fidesz és 50 százalék eséllyel nyer az ellenzék. Legyen adott egy csókos cég, amely ellenzéki győzelem esetén ér 10 milliárd forintot, fideszes győzelem esetén 30 milliárdot. Ezeket a helyzeteket a tőzsdén nagyon nehéz beárazni. Ha április 1-én, a választás előtti pénteken, egy matematikus azt látja, hogy ez a cég 50 százalék eséllyel 10 milliárd forintot ér, 50 százalék eséllyel pedig 30 milliárd forintot, akkor a cég hétfői várható értéke 20 milliárd forint. Csak ugye abban is biztosak lehetünk, hogy április 4-én már biztos, hogy nem 20 milliárdot ér, ezért nehéz egy ilyen fogadás, a tőzsde nem tud árazni, a választás szinte biztosan áremelkedést vagy áresést jelent majd.

Milyen lesz az új erő?

És akkor jöjjön a legnehezebb kérdés: egyáltalán mi lesz a szándéka egy esetleges új kormánynak a neres cégekkel?

A múlt tisztába rakása nem könnyű feladat. Kérdés például, hogy történtek jogilag is számonkérhető visszaélések, vagy csak az ellenzéki pártok igazságérzete tiltakozott azért, hogy mennyi megbízást és pénzt kaptak a kegyeltek?

Egyáltalán hogyan fogjon hozzá az új gazdaságpolitikai irányítás? Tételezzük fel, hogy az új kormány úgy véli, hogy a korábbi rezsim bizalmi köre nemtelen módon szedett össze vagyonelemeket, szállodákat, cégeket, hiteleket, támogatásokat, energiaforrásokat. De ezzel mit lehet kezdeni? Két út látszik:

  • Az új csapat erőteljesen fellép az (ő szemszögükből nézve) reparáció, elszámoltatás, az összeharácsolt vagyonelemek visszaszerzése érdekében. Ilyenkor például az új erők nyomást gyakorolnak, célzott, testreszabott szabályozást, büntetőadót vezetnek be, fenyegetnek, és a közbeszerzések állandó befolyásolásával bírják rá a korábbi politikai rezsim kedvezményezettjeit, hogy adják vissza azt, ami náluk landolt. Nem szép jövőkép, az örökös adok-kapok folytatódik.
  • A másik megoldásban az új kormányzat azt mondja, hogy „mi nem ilyenek vagyunk”, és ha megint a hatalomnak lesz törvénye és nem a törvénynek lesz hatalma, akkor ebben az országban soha nem javul meg semmi, ezért mindent törvényesen csinálunk. Ez nagyon szép, csak számukra némiképp lúzer pozíció, hiszen így a 12 év alatt kialakított gazdasági hatalom, az államnak előnytelen szerződések, a tulajdonosi viszonyok konzerválódnak.

Nem könnyű dilemma. Ha például 1990-ig visszanézünk, békésen engedtük, hogy az előző rendszer fő haszonélvezői, az ügynökök, a titkosszolgák, a párttitkárok, a munkásőrök, a spontán privatizáció győztesei alapozzák meg az új cégtulajdonosi réteget. Csehország ugyanakkor a lusztrációt választotta, vagyis a magas rangú kommunisták száműzését a közéletből.

És végül van itt még egy dilemma: ha nyerne az ellenzék, mi történne a neres cégek tulajdonszerkezetében? A magyar gazdaság torz bizalmi viszonyai, közpénzsűrűsödései esetleg felszámolhatók, de képzeljük el, hogy van egy olyan építőipari cég, amelynek a tulajdonosa nagy Fidesz-kedvenc volt. Ezzel az emberrel a cég aligha fog nagyot kaszálni egy váltás után, ezért a társaság már csak egymilliárd forintot ér, ám van egy baloldalon jól fekvő üzletember, aki megbízásokat is szerezne, vagy egy neutrális arc, aki piaci alapon próbálna munkát vállalni. Nekik 3–5 milliárd forintot is megér a cég, így akkor eladói és vevői érdek rögtön találkozik majd, mondjuk, 2 milliárd forintnál. Lesz egy új kedvenc kör, vagy csak lesz egy piac, ahol remélhetőleg visszatér a verseny, az árverseny fogalma a piacra?

Személyi változások – osztrák példa

Abban, hogy egy új rezsim lecseréli a gazdasági vezetőket, egyébként még akkor sincs semmi meglepő, ha amúgy az adott vezetők kiváló szakemberek. Minden rendszer szereti, ha a vezetők tőle eredeztethetik hatalmukat, pozíciójukat. Ausztriában régen a két nagy párt (SPÖ, ÖVP), vagyis a vörös és fekete erők (a politikai színeknek mindig nagy jelentőségük van, mindenféle magyarázat nélkül gondoljunk a narancsra, a barnára vagy a zöldre) a legrosszabb időkben annyira átpolitizálták a közéletet, hogy nemcsak az állami cégek vezetőit nevezték ki ez alapján, de pontosan megvolt, hogy melyik nagy párt melyik bankot, melyik bécsi focicsapatot, melyik biztosítót preferálja. Szerencsére ez az árokásott helyzet igencsak visszaszorult, a feketék még színt is váltottak, az ÖVP immár türkiz.

A tőzsdén kívül

Eddig elsősorban a tőzsdei cégekre fókuszáltunk, de a ner és a gazdaság kérdése természetesen sokkal összetettebb. Ha egy politikai rezsimnek vannak a gazdaságban, a függetlennek szánt intézmények élén emberei, akkor egy új kormány biztosan ott is szeretne beavatkozni.

Ha változás következne be, nagy kérdés lenne, hogy az új rezsim itt milyen stratégiát választana, mennyire akarna azonnal mindent kicsavarni az előző éra bizalmasainak a kezéből.

Mi lenne a Gazdasági Versenyhivatal, a Médiahatóság, az Állami Számvevőszék, a Közbeszerzési Döntőbizottság, a Magyar Nemzeti Bank, az ügyészségek, a közszolgálati média irányításával? Vajon megpróbálna a kormány azonnal (akár az átfedő mandátumok lejárati végnapja előtt) személyeket cserélni, akár teljes működési modelleket reformálni? Vagy kivárna, esetleg csak beültetne új embereket a régi, rossz struktúrába (ez nyilván rosszabb megoldás), vagy ami talán a legrosszabb, a régi vezetők itt-ott még hűséget is esküdhetnének az új világnak?

A finanszírozó bankok

További izgalmas kérdés, hogy a magyar bankrendszerben van egy rakás bank, amelyik gőzerővel hitelezte a neres vállalkozásokat, illetve ingatlanfejlesztéseket, velük mi lesz? Sok bank van kapcsolatban a nagy neres milliárdosokkal, de az biztos, hogy a Bankholdingba készülő bankok ebben kiemelt szerepet játszanak.

A bankok jó esetben azért üzleti alapon (fedezetek bevonásával) hiteleztek, de egy politikai rezsimváltás után megborulhatnak projektek (utalhatunk ismét a megváltozó környezetre is), ha valóban politikai irányváltás történne, ez is egy nagyon fontos hatás lenne a magyar gazdaságban.

Általában az egész nerre igaz az, ami ilyenkor a bankok dilemmája. A nernek van olyan gagyi része, amit állandóan újabb és újabb forrásokkal kell támogatni, mert önmagában életképtelen. És van, ahol a szerzés morálisan talán megkérdőjelezhető volt, de utána maga a „konc” már piaci alapon is működtethető.

Egy kis kitekintés: az USA

Végül egy pillanatra tekintsünk más országokra! Meglepő módon a világ vezető tőzsdéjének országában, az Egyesült Államokban a tőzsde díjazza a választást. Az elmúlt egy évszázadban néhány ismert kivételtől (az egyéb okok miatt emlékezetes 1940 vagy 2008 ilyen volt) eltekintve erősödni szokott az amerikai részvényindex az elnökválasztás évében.

Ami pedig a fordított logikát illeti, amennyiben a novemberi elnökválasztás előtti hónapokban erősödnek a részvénypiacok, akkor jellemzően a hivatalban lévő politikai párt nyeri meg a választást. A két nagy politikai oldal támogatói amúgy már szektorszinten is eléggé kőbe vésettek.

A demokratákat támogatják inkább a civilek, a szakszervezetek, a megújuló energiások, az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó cégek, a filmipar és az informatikai innovátorok.

A republikánusok legfőbb hívei a nagy bankok, a hagyományos olajcégek és a fegyvergyártók, de inkább republikánus a szállítmányozás, az autóipar, a dohánytermesztők és a kiskereskedelem nagy cégei is.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!