Fa, acél, tetőfólia: sok építőanyag ára nagyon elszállt, a kormány is közbeléphet

Elsősorban nem hazai okai vannak annak, amit mostanában építkezők, szakik, építőanyag-kereskedők egyaránt tapasztalnak. Ahogy egész Európában, úgy Magyarországon is elszálltak az építőanyagárak, ráadásul egyre gyakrabban hiányjelenségeket is tapasztalni. Hiába van az embernek egy-egy jól bejáratott szakkivitelező ismerőse, öt-hat hónapra lehet csak időpontot kapni.

A faanyagot a kereskedők szétkapkodják. Van, aki inkább vállalja a kötbért, és nem teljesíti a korábban kialkudott megrendeléseit, mert ha 30-40 százalékkal drágábban új feladatot vállal, még a kötbérrel is jobban jön ki.

Az általunk elért szakemberek szerint mégis rossz következtetés lenne a hazai lakásfelújítási támogatásokat felelőssé tenni az anyagárakért (a hazai szakemberhiány már inkább összekapcsolható az állami intézkedésekkel), mert pontosan ugyanez a piaci helyzet Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában vagy éppen Németországban.

Pillangóeffektus

Mostanában tényleg az építőipar szűk keresztmetszeteiről beszél a fél ország. A kérdés már a kormányzat szintjét is elérte, amely szeretne kezdeni valamit az áldatlan állapotokkal, azt pedig majd meglátjuk, hogy elő tudnak-e jönni valami hatékony intézkedéssel. Sok idő nincsen rá, az biztos.

Nagyon elszállt a fa, az acél, a polisztirol világpiaci ára, de itthon érdemben megdrágult a „mester” is, ha egyáltalán akad, mert a vállalási idők és a vállalási díjak is megemelkedtek.

Az anomáliák sokféle egymást erősítő tényezőre is rámutatnak, és a kialakult helyzet nagyon érdekes bizonyítéka az úgynevezett pillangóeffektusnak. Ismerik biztosan a fogalmat, amely ugyan Edward Lorenz eredeti leírásában nem is pillangóval, hanem sirállyal született. Mindenesetre eszerint

„egy dinamikus rendszerben bármely tényező nagy hatást válthat ki, egy sirály egyetlen szárnycsapása örökre megváltoztathatja az időjárás folyamatát.”

Az elmúlt két évben persze nemcsak a pillangók és a sirályok repdestek, hanem valóban olyan hatalmas hatású globális folyamat is tombolt, mint a Covid.

A kezdő momentumot nem lehet meghatározni. Lehet, hogy az is csak egy rossz szárnycsapás volt, de az is lehet, hogy teljesen más. Azt azért már elég határozottan cáfolják, hogy egy vuhani ínyenc denevérrel töltött tobzoskája okozta a járványt.

Néhány kiemelt ok

Ízelítőül álljon itt pár meghatározó elem a folyamatokról. Mindezt dr. Rázsóné Szórády Csilla, az újHÁZ Centrum, egy évi 70 milliárdos forgalommal bíró hazai építőanyag-kereskedő vezérigazgatója sorolja, aki fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy

a nagy áremelkedés csak bizonyos termékekre és nem minden anyagra jellemző, illetve a drágulást a tényezők összessége és nem egyetlen ok magyarázza.

Ezek a tényezők pedig egy világszintű jelenségről árulkodnak, amelyek még Európán is bőven túlmutatnak.

• A gazdaságok hirtelen újraindultak, fellendült az építőipar is, de más ágazatok is. Az építőiparban amúgy még a Covid alatt is magas maradt a kereslet (sokan a home office alatt barkácsoltak, saját felújítást végeztek), de ezt az igényt most megdobta az ipar újraindulása. Több országban indult lakhatást, lakásfelújításokat támogató program is, északon inkább szociális alapon, délen pedig inkább energiahatékonysági alapon.
• A kínálat, az ellátási láncok viszont akadoztak. Leálltak, majd nehezebben indultak újra bizonyos acélgyártók, fűrésztelepek.
• Voltak olyan termékek is, amelyeknek a kínálatát az egészségügyi megrendelések (a maszk fontosabb volt, mint a szigetelőanyag) prioritása elszívta.
• Leégett a német BASF ludwigshafeni vegyi üzeme. Ez ugyan egyetlen üzem volt csak, de olyan speciális termékekkel, amelyekben szinte egyedüli európai szállító volt a gyár. Ezért például európai hiány alakult ki egy bizonyos vakolatgyártáshoz szükséges adalékanyagból, ez is nagy zavart okozott.
• Az Ever Given óriáshajó keresztbe állt a világ egyik legfontosabb hajózási útvonalán, a Szuezi-csatornában. Ez a banális történet még ráemelt a tengeri szállítmányozás zavaraira és drágulására.
• Az Egyesült Államok összeveszett Kanadával, nem vásárolt a fő faanyagforrásától, inkább kiszippantotta az európai piacról a léceket. Ezért Európában duplájára, az USA-ban egyenesen az ötszörösére nőttek az árak.
• És igen, Magyarországon is volt keresletnövekedés, az otthonteremtési (lakásfelújítási) támogatások is komoly pótlólagos keresletet támasztottak. Ráadásul az áfacsökkentés és a lakásfelújítás miatt egy ideig előtte ki is vártak a háztartások, így még koncentráltabban jelent meg a kereslet az építőanyag-piacon.

Hazai reakciók

A folyamatra a hazai szakma is igyekezett reagálni. Tibor Dávid, a tőzsdei építőanyag-gyártó, a Masterplast Nyrt. vezetőjének elnökletével az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) keretein belül megalakult a Hazai Építőanyag-gyártók Tagozata. Ennek egyik fő feladata éppen az, hogy felmérje, miképpen lehet elkerülni a hiányjelenségeket és a brutális áremelkedést. A szakember elmesélte a Telexnek, hogy ők miként élték meg az elmúlt hónapok folyamatait.

Az építőipar eleve elég stabil volt, vagyis a Covid alatt sem állt le. Az idei évben elsősorban az változott, hogy az azonos anyagokat használó további szektorok (bútoripar, gépgyártás, autóipar) is magukra találtak. Ezek korábban kieső kereslete miatt tavaly az alapanyagárak még inkább csökkentek, ám tavaly novembertől minden elszállt, a legjobban ismert fa- és acéltermékek mellett a műanyagok (polietilén, polipropilén, polisztirol) ára is.

Keresletcunami

Aztán az idei év elejétől elkezdett kibontakozni egy cunami. A kereslet nagyon gyorsan nőtt meg egyes anyagok iránt, ráadásul úgy, hogy a kínálat lassabban reagált. A 2020-ban lefagyó világgazdaságban leálltak az acélkohók, a petrolkémiai gyártók, a fűrésztelepek, amikor pedig varázsütésre megemelkedett a kereslet, a gyárak nem tudtak gyorsan reagálni és a keresletet kielégíteni.

Globális konjunktúra volt az építőiparban is, hiszen az ágazatnak összességében még a Covid is segített. Gondoljunk csak olyan életszerű helyzetekre, hogy a család a home office alatt leköltözik a nyaralóba, ahol szükség van némi komfortfokozat-emelésre. Vagy a Covid hirtelen rávilágít arra, hogy a lakásban nem tudja mindenki külön helyiségben végezni otthon a digitális feladatait, még egy szobát kell kialakítani, le kell választani egy izolált életteret, és hasonlók.

Tibor Dávid szerint természetesen meg lehet említeni az újra 5 százalékra visszaállított áfát vagy a lakásfelújítási támogatás keresletélénkítő hatását is, de az árjelenségek hangsúlyozottan nem magyar sajátosságok voltak, minden környező országban ugyanez történt.

Azok az alapanyagok is drágultak, ahol semmi nem változott

Több termék esetében is többszörös volt az alapanyagárak változása.

• A hengerelt acél egy tonnája most 1450 euró, fél éve 500 euró volt.
• Hasonló az elmozdulás a polipropilénáraknál, most 2000 euró az ár, fél éve 750 volt.
• Bizonyos polisztirol anyagoknál a végtermék árából 75-80 százalék az alapanyagár, egy ilyen terméknél nem lehet nem érvényesíteni az alapanyagok árváltozását a végtermékárakban.

Ami azonban már sokkal inkább megkérdőjelezhető folyamat volt, hogy az árdrágulási űrsiklóra felültek azok is, akiknél nem volt alapanyagár-emelkedés. Scheer Sándor, a Market Építő Zrt. vezérigazgatója a Portfolio Építőipar 2021 konferenciáján elmondta, hogy például

a sóder, a cement, a tégla, a gipszkarton áremelkedésére nincs logikus magyarázat.

Ahogy a szakember szerint arra sem, hogy egy szakkivitelező 35 százalékos adózás előtti eredményt ér el úgy, hogy a burkolási díja 4 euróval magasabb, mint Németországban, miközben a dolgozóinak a bruttó bére alig éri el a 200 ezer forintot. Scheer Sándor szerint egy építőipari munka 60-70 százaléka az építőipari anyagoktól függ, ez nagyon nagy a kitettséget jelent, viszont ezt eddig nem vettük elég komolyan.

Tibor Dávid példája pedig alternatív szigetelőanyagokról szól, a kőzetgyapot és hasonló szálas hőszigetelők kőből, sok árammal készülnek. Itt semmi sem drágult, de a végtermékárak mégis, talán ezért is jelezte a Gazdasági Versenyhivatal, hogy vizsgálódik. Mint a GVH közleményében megfogalmazta, maximális figyelemmel fordul az építőanyag-piaci áremelkedések felé.

A kőzetgyapot amúgy kicsit olyan, mint a cementpiac: nagyon magas a belépési küszöb, néhány óriási cég uralja a világpiacot, mint

• a Tapolcán is gyártó dán Rockwool,
• a francia St. Gobain
• és a német Knauf.

A konszolidáció még várat magára

2021 júniusának végén a visszarendeződés még nem kezdődött meg. A műanyagárak egy kicsit konszolidálódtak, a fa- és acélpiacon viszont még hiány van, talán a meredek áremelkedés legalább már megállt. A szállítmányozás még mindig extra drága, a távol-keleti fuvarárak rekordszinten vannak.

Ahogy a piacon hallottuk, most az értékesítési problémák eltűntek, a gond az alapanyag-beszerzés, a munkaerő, illetve a logisztika, vagyis most az építőanyag-piacon nem jó értékesítőkre van szükség, hanem jó beszerzőkre és termeléslogisztikusokra.

Mire lőnek a magyarok?

Ahogy dr. Rázsóné Szórády Csilla fogalmaz, ezekből az összetevőkből egy is sok lenne, nemhogy ennyi egyszerre. De az újHÁZ Centrum vezetője is úgy véli, hogy az állami lakástámogatásra, illetve a lakásfelújítások támogatására továbbra is nagy szükség van. Ha csak százévente megújulna a több mint 4 millió magyar otthon, akkor is évente 40 ezer új lakásra lenne szükség, de emellett elsősorban a klímavédelem és a fenntarthatóság céljai miatt az EU szeretné megduplázni az uniós lakásfelújítások számát is.

A cég a széles telephelyhálózata révén azt is látja, hogy a hazai lakásfelújítási boom során mire költik a magyarok a legtöbb pénzt. A tetőfelújítás, a szigetelések, nyílászárók, fűtésrendszerek (egyszóval az energiahatékonysági felújítások) vezetnek, de azért bőven vannak „szépészeti” változtatások is (festés, fürdőszoba).

Talán meglepő, de a cég felméréséből az is kiderül, hogy a támogatást igénylők egyelőre nem használják ki a program maximális lehetőségeit (6 milliós felújításnál, 3 milliós támogatás), mert a lakásfelújításoknál csak 1,7 milliós, a családi ház felújításoknál 2,7 milliós egy átlagos projekt mérete.

Mindenesetre aki mostanában próbál felújítani, azzal találkozik, hogy a mesterek csak több hónapra tudják bevállalni a feladatokat, és a cég felméréséből az is kiderül, hogy a kivitelezők fele 11 és 30 százalék között megemelte az idén a vállalási díjait. A tapasztalat azonban mégis az, hogy aki az állami támogatásokra megy, azt nem riasztja el az anyagár és a munkaköltségek emelkedése, aki azonban teljesen maga finanszírozott volna valamilyen munkálatot, jobban átgondolja a rajt vagy halogatás kérdését.

Még Mexikó is számított

Álljon itt még egy történet arról, hogy mennyire globális manapság a világgazdaság. Kelet-Közép-Európában a texasi nagy hideg miatt kőzetgyapothiány alakult ki, egyszerűen nem lehetett alapanyaghoz jutni.

Tibor Dávid elmesélése alapján még őket is meglepte az összefüggés. Kiderült, hogy a világ egyik legnagyobb gyártója, a francia St. Gobain egy mexikói gyárában a gázvezetékek lefagyása miatt nem jutott energiához. A gyár leállt, nem tudott termelni, ugyanakkor a francia cég olyan szigorú kötbérfeltételekkel vállalt amerikai szállításokat, hogy hiába lettek volna vevők a térségben, a francia cég a Prága melletti gyárából is kénytelen volt tengeren kivinni a terméket az Egyesült Államokba, mert így jobb pénzügyi végeredmény jött ki.

A kormány elemez

Mi lehet a megoldás? Részben maga a piac is már csak olyan, hogy hullámzik, konszolidálódhat. De a kormányzat is foglalkozik vele. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti kormányinfón a Telex kérdésére azt válaszolta: a kormány már a múlt heti ülésén is foglalkozott a kérdéssel, elsősorban az áremelkedés okaira voltak kíváncsiak. Gulyás szerint ebben az állami beruházásoknak is van szerepük, de nem olyan súllyal, hogy ez lenne a domináns. A kormány lépéseket tervez a területen, ezeket két héten belül bejelentik, mondta akkor a miniszter.

A kérdés szóba került a Portfolio Építőipar 2021 konferencián is, ahol a hazai építőipar helyzetéről az exjegybankár Nagy Márton, a Miniszterelnöki Kabinetiroda gazdaságpolitikai főtanácsadója beszélt. Ő elmondta, hogy a magyar GDP több mint 10 százalékát adó építőiparból a mélyépítésben (utak és hasonló infrastruktúra) volt inkább visszaesés, a magasépítés (épületek építése) lendületben maradt. Nagy Márton nem ért egyet azokkal, akik szerint az anyagárak változása teljesen egységes nemzetközi hatás lenne, szerinte Magyarországon az elmúlt években sokkal nagyobb ütemű volt az építőanyag-ipari árak emelkedése, mint a régió többi országában.

Szerinte ennek oka a sérült versenyszerkezet, mert bizonyos alszektorokban domináns külföldi gyártók uralják a piacot.

Az itthon felhasznált építőanyagok 52 százaléka hazai, 48 százaléka külföldi előállítású termékek. Mint mondta, az építőanyag-iparban mintegy 8500 cég és 55 ezer ember dolgozik, a szektor 2-3 százalékot tesz ki a magyar külkereskedelemben. A szakágak többségében az export meghaladja az importot, az üveg-, porcelán- és kerámiatermékeknél Magyarország jelentős nettó exportőr.

Ha így nézzük, az építőanyagok árrobbanása még akár jó hír is lehetne nemzetgazdaságilag. Most azonban, amikor felerősödött a harc az infláció ellen, ráadásul a kormányzat jó pontokat zsebelhetne be a potenciális szavazóktól a támogatások révén, ehelyett a „nép” anyaghiánnyal és magas árakkal találkozik, alighanem kormányzati szinten is sokkal inkább gond, mint öröm az, ami az építőanyag-piacon történik.