Kétmillió köbméter betonból épülhet meg Paks 2, naná, hogy a cementipar is rámozdul

Kezdjük némi mennyiségi bemelegítéssel. A világ legfontosabb alapanyaga biztosan a víz, nem helyettesíthető, és szinte mindenhez kell, legfőképpen persze magához az élethez.

Főleg a közlekedésben még mindig nélkülözhetetlen a sokat átkozott fosszilis olaj is, amelyből évente 6000 milliárd liter a Föld felhasználása, vagyis 850 liter, úgy 20 teli tank fejenként. Azt viszont már talán kevesebben gondolnánk, hogy a bronzérmes a beton, amelyből 4000 milliárd kilogrammot (4 milliárd tonnát) állítunk elő, vagyis ebből az anyagból is minden emberre, a csecsemőkre is, jut évente fél tonna felhasználás. Ez a fajlagos fogyasztás egy nagyságrenddel nagyobb, mint például amit rizsből, gabonából vagy akár a Coca-Cola termékeiből évente és fejenként elfogyasztunk (ezek csak pár tíz kilós vagy pár tíz literes tételek évente). Mégis mennyivel kevesebbet hallunk a cementiparról, mint például az olajiparról? Egy hordó olaj világpiaci áráról szinte naponta olvasunk híreket, de ki hallott már a cement jegyzéseiről?

Pedig Magyarországon most különösen izgalmas az iparág helyzete.

• Egyrészt mert zajlik egy komolynak tűnő versenyhivatali eljárás.
• Másrészt közeledik egy hatalmas, 2 millió köbméter betont igénylő beruházás (egy köbméter betonhoz 250-300 kilogramm cement kell), az új paksi blokkok építése, amelyre minden hazai és közeli külföldi cementgyárnak érdemes ráugrania, de akár új, politikaközeli tulajdonosok is próbálhatnak a piacra betörni.
• Harmadrészt a kormányzat azért is figyeli árgus szemekkel az építőanyag-gyártókat, mert nagyon nem szeretné, ha a 27 százalékról 5 százalékra csökkentett kedvezményes lakáspiaci áfát azok lenyelnék, és a könnyítés nem a fogyasztók keresletét élénkítené.

Az érintett piac

A cementgyártás nagyon összetett, tőkeigényes eljárás, de a piac egyes törvényszerűségei mégis egyszerűek. Utóbbi alatt azt értjük, hogy a gyártáshoz nagyon fontos, hogy közel legyen az alapanyagforrás (mészkő és agyag), de az is meghatározó, hogy ne essen nagyon távol a termékeket felhasználó piac, mert nemcsak az előállítás, de a szállítás is lényeges költség.

Éppen ezért az Európai Unióban például már egyáltalán nem azt érdemes csak figyelni, hogy a magyar gyártók hogyan versenyeznek, hanem azt is, hogy a határaink közelében (Szlovákiában és Romániában) elhelyezkedő nagy gyárak kinek a birtokában vannak, és kiknek szállítanak.

2020. október 16-án a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) mindenesetre azt jelentette be, hogy eljárást indított a hazai cementpiac három legjelentősebb szereplőjével szemben „gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának feltételezett megsértése” miatt.

Róluk van szó:

• Duna-Dráva Cement (DDC) Kft.
• Lafarge Cement Magyarország Kft.
• CRH Magyarország Kft.

Az eljárásra részletesebben is visszatérünk, de előbb ismerjük meg a főbb szereplőket, mert ritkán esik ennyire egybe az, hogy a hazai és globális piac vezetői ugyanazok, vagyis egy hazai versenyeljárásban a globális piac négy legnagyobb szereplőjéből három érintett. Márpedig a cementiparban ez a helyzet, az egykoron a Szuezi-csatornát is építő francia Lafarge és egy ősi svájci cég, a Holcim házasságából született a globális piacvezető, a LafargeHolcim csoport.

Ezüstérmes az itthoni piacvezető DDC tulajdonosa, a német HeidelbergCement. A magyar gyártó valójában két német cég tulajdonában van (a másik a Schwenk Cement), de globálisan a heidelbergi cég sokkal nagyobb, és miután nemrégiben felvásárolta az olasz Italcementit, magabiztosan ő a világpiac második számú szereplője.

Végül az Egyesült Államokban is topjátékosnak számító, ír CRH a negyedik számú világpiaci szereplő. Itthon egyedül a globális piac bronzérmese, a mexikói Cemex nincs (már) jelen, korábban bő egy tucat nagyobb betonüzem tulajdonosaként a mexikóiak is igyekeztek pozíciót fogni Közép-Európában, de aztán éppen a HeidelbergCement vásárolta ki őket.

Ezek a cégek külön-külön is több tízmilliárd eurós forgalmú, több tízezer főt foglalkoztató hatalmas multik, teljes, együttes árbevételük Magyarország GDP-jével összemérhető.

A hazai cementgyártás

A cementpiac a nemzetközi versenyhivatalok egyik kedvence, mert az iparági méretgazdaságossági logika alapján hatalmas koncentrációk, oligopol, vagyis kevés szereplős helyzetek alakulnak ki, így volt ez a rendszerváltás óta Magyarországon is. Akit érdekel egy két évtizeddel ezelőtti hazai cementügy, itt megismerheti.

A hazai cementpiacra a rendszerváltás után azonnal megérkeztek a nagy multik, és a két akkori óriás (a Holcim és a német konzorcium) testvériesen elosztotta az akkor működő öt cementgyárat (váci, beremendi, bélapátfalvi, lábatlani, hejőcsabai). A németeké lett a váci, illetve a beremendi üzem, a svájciaké a hejőcsabai és a lábatlani, a bélapátfalvait pedig közösen birtokolták. A gyönyörű helyen, az apátsági romoktól nem messze található bélapátfalvi, illetve a lerobbant lábatlani üzemet aztán viszonylag hamar bezárták.

A német HeidelbergCement és üzlettársa mindenesetre óriási üzletet kötött, a Budapesthez közeli Vác önmagában is jó cég volt, közeli mészkőforrással és közeli nagypiaccal, de amikor a délszláv háború után Horvátországban és Szerbiában rengeteg épületet és hidat kellett újjáépíteni, a beremendi gyár is hatalmas kereslettel találkozott.

A Holcim kevésbé volt szerencsés, a cég egy idő után leállította a hejőcsabai üzem fejlesztését, mert a társaságért hosszú éveken át elhúzódó pereskedés indult. Már születtek is ítéletek, illetve van is még nyitva eljárás, mindenesetre úgy tűnik, hogy a hejőcsabai cégnél most a magyar tulajdonos (Kálmán János üzletember) van házon belül, aki készül a cementgyártás újraindítására, de ez vélhetően még nem indult meg.

Mindezt azért csak feltételes módban fogalmazzuk, mert bár kerestük a HCM 1890 Hejőcsabai Cement- és Mészipari Zrt.-t, vagyis a GVH-s eljárásban nem érintett társaságot, Zám Csaba vezérigazgató válaszában elzárkózott a háttérbeszélgetés elől, így közvetlen forrásból nem tudtunk meggyőződni arról, hogy e cégnek mi az aktuális státusza.

Két-három gyárral

A kétszereplős piac eleve klasszikus melegágya volt egy esetleges piaci felosztásának, de ahogy Bélapátfalva, Hejőcsaba és Lábatlan leállt, már csak Vácon és Beremenden látszott a jövő. Igaz, egy nagyon erős osztrák építőipari szereplő, a Strabag éppen a 2008-as válság előtt határozta el, hogy saját hatalmas igényeinek kiszolgálására új cementgyárat épít, és a Baranya megyei Királyegyházán fel is épült egy új üzem.

Igen ám, de aztán a pénzügyi és általános gazdasági válság kirobbanása után ez már nem bizonyult annyira jó üzletnek (a Baranya megyei település Pécs és Szigetvár között fekszik, arrafelé kevés a beruházás, és a szintén közeli Horvátország eme részén, a magyar határtól, Zágrábig szintén csak egy kietlen terület található, ahogy az itteniek mondják, „ez a pampák vidéke”). Az osztrákok, hogy mentsék a menthetőt, megnyerték a francia Lafarge céget egy tulajdonosi kooperációra.

Ekkor már újra három szereplő volt a hazai piacon, a svájciak (Holcim), a németek (Heidelberg-Schwenk) és a franciák (Lafarge), amikor egy gigantikus globális fúzió megint újraírta a lapokat. A Holcim és a Lafarge 2015-ben egybekelt, ezt a gigaegyesülést engedélyezték is a nemzetközi versenyhivatalok, de egy csomó helyen az új közös cementgyárnak el kellett adnia bizonyos érdekeltségeket.

Ekkor lett fontos a CRH ír cég, amely megvette a magyar határhoz közeli Nádasfőn (Rohoznik), illetve Tornán (Turňa nad Bodvou) a helyi cementgyárakat és előbbi Győr környékét, utóbbi Miskolc környékét már jól ki is tudta szolgálni, ezért a CRH hiába csak kereskedelmi céggel van jelen Magyarországon, ő is hirtelen fontos lett.

A vizsgálat fókuszában

Mindenesetre a folyamat végeredménye szerint a három lényeges szereplő a következő:

• A németek Vácon és Beremenden gyártanak, 2019-ben konszolidáltan 81 milliárd forintos árbevételt és 17 milliárd forintos adó előtti profitot realizáltak Magyarországon.
• A francia–svájci tulajdonú Lafarge a hazai cementpiacot a Királyegyházi Cementgyárból szolgálja ki (a 2019-es magyar forgalom: 25 milliárd forint, a nyereség: 3 milliárd forint volt).
• Az írek pedig Nádasfőn és Tornán (mindkettő Szlovákia) vannak jelen (forgalom 35 milliárd forint, profit: 2 milliárd forint).

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) becslése alapján 2020-ban a magyar építőipar a járvány negatív hatásai, illetve a korlátozó intézkedések miatt 11 százalékos visszaesést realizálhatott. A Lafarge azonban hisz abban, hogy a gazdaságélénkítő csomagok, illetve a lakáspiaci áfacsökkentés nyomán 2021 fellendülést hozhat.

A GVH hozzáállása

Korábban a Gazdasági Versenyhivatalt visszatérően az a vád érte, hogy „eredeti”, vagy „meghatározó” profiljával, azaz az antitrösztvizsgálatokkal szemben újabban sokkal inkább fogyasztóvédelmi ügyekkel (szabálytalan reklámokkal) foglalkozik. Ezekben egyszerűbb kicsit a vizsgálat, nem kell rajtaütni, a bizonyíték maga a nyilvános reklám, nem az összejátszást tartalmazó levélváltások, jó eséllyel könnyebb magas bírságokat kiróni.

Ez azért akkor is számít, ha maga a bírság közvetlenül nem a hivatal pénze lesz, az a központi költségvetésbe folyik be, de azért csak benne van a gondolkodásban, hogy a GVH közvetlenül kitermeli-e a működési költségét. Áttételesen, így a fogyasztónál lecsapódó haszon formájában persze a közvetlen bírsághoz képest nagyobb a GVH működésének a hozadéka.

Fogolydilemma

A cementipari ügy különös állatfaj, mert se nem fogyasztóvédelmi, se nem klasszikus kartellvizsgálat, hanem úgynevezett közös erőfölény ügy, ami az antitrösztvizsgálatok egy részszegmense. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy a GVH előzetes gyanúja nem az, hogy sötét szivarszobákban megegyeztek a cementgyárak képviselői a fogyasztói árakról, hanem inkább valami olyasmi, hogy nem versenyeztek kellően. Ha két emelkedett idézettel jeleznénk, hogy mire gondolunk, a Biblia így fogalmaz:

„Tedd a felebarátoddal azt, amit szeretnél, hogy a felebarátod tegyen veled!”

Immanuel Kant kategorikus imperatívusza pedig azt mondja, hogy cselekedj úgy, hogy ha mindenki úgy tenne, mint te, abból általánosan elfogadható szabály, jó világ alakulhatna ki. Vagyis leegyszerűsítve: „én nem bántalak téged, de te se bántsál engem”. Versenyhatóságilag ezek nem könnyű ügyek, hiszen:

• Hogy mutatható ki az, hogy a magyar piac 80-85 százalékát lefedő nagyok visszaéltek azzal, hogy nem voltak agilisabb versenyzők?
• Hogy lehet azt mérni, illetve bizonyítani, hogy nem versenyeztek eléggé a piaci szereplők?
• Egyáltalán mennyire kell versenyezni, mi ennek az objektív mércéje?

Olyan ez, mint a játékelméletben a fogolydilemma. Összességében úgy tudják a gyanúsítottak minimalizálni a büntetésüket, ha mindenki tagad, és senki nem vallja be a bűncselekmény elkövetését. Ám a foglyok nem beszélhetnek össze, és egyedileg (akár vall a versenytárs, akár nem) mindenki akkor jár jobban, ha ő segíti a hatóság munkáját. Mi fog ebből kisülni? A GVH így fogalmazott:

„Felmerül annak gyanúja, hogy a cégek hallgatólagosan összehangolt, nagymértékben azonos piaci magatartást folytattak és folytatnak napjainkig.”

A hivatal szerint ez alkalmas lehetett a versenyből származó fogyasztói jólét csökkentésére. Vagyis a GVH azt észlelte, hogy a három vállalkozás által alkalmazott árszintek és szállítási feltételek nagymértékű hasonlóságot mutattak. Mivel a szereplők kevesen vannak, nem nehéz egymás árazását követni. A nagy cementcégek közül a DDC és a Lafarge válaszolt érdeklődésünkre, jelezték számunkra, hogy a folyamatban levő vizsgálatot nem nagyon kommentálhatják, de jelezték, hogy jogkövetőek és mindenben együttműködnek a hatóságokkal.

Áfatrükk

A hazai kormányzat és a hatóságok mindenesetre most nagyon figyelik az építőanyag-piacot. Az utóbbi időben több építőanyag-kereskedő, mindenféle tüzépes is kapott GVH-s megkereséseket, téglások, tetőcserepesek, betonosok. Ezek ilyenkor még nem meginduló eljárások, csak amolyan elővizsgálatok.

A cégek ilyenkor érzik a törődést, és tudják, hogy nem érdemes például lenyelniük a válság miatt a kormány által elhatározott áfacsökkentést. A kormány célja a lakásépítés, a piac fellendítése, az a jogalkotói szándék, hogy a kedvezmény jusson el a végfelhasználókhoz, ne nyelje le azt az építőanyag-gyártó és a kereskedő.

Paks

A nagyobb hazai szereplők egy percig sem tagadják, hogy nagyon készülnek Paksra is. A beruházást az orosz Roszatom 12,5 milliárd euróért valósítja meg, a kiírások 55 százalékát nemzetközi tendereken kell meghirdetni, a reménybeli becslések szerint a magyar beszállítói arány a 40 százalékot is elérheti, a legnagyobb hazai beszállítói arányt, 85 százalékot az 500 milliárd forintnyi klasszikus építőipari beruházásokban érhetjük el. Az építkezés földmunkái várhatóan 2021 első felében indulnak el.

A Lafarge például úgy számol, hogy a teljes projekt megvalósítása során mintegy 2 millió köbméter betonra lesz szükség. Pakson lesz egy külön betonkeverő üzem és egy betonvizsgáló laboratórium is. Az építkezés során felhasznált építőanyagoknak speciális tulajdonságoknak kell megfelelniük, mint például a magas klinkertartalom, illetve az erős radioaktív anyagokkal szembeni ellenállóképesség. A Lafarge emlékeztetett rá, hogy a szegedi lézerkutató számukra megfelelő referencia. A DDC szintén jelezte lapunknak a terveit, vagyis azt, hogy „beszállítóként részt vesz a projektben, bízva a termékei és szolgáltatásai minőségében, versenyképességében, rendelkezésre állásában.”

Lehet-e átrendeződés?

A piacon ilyen környezetben visszatérő pletyka, hogy egy ekkora üzletre már a NER is rámozdul. Hogy ez mit jelent pontosan, azt már kevesebben tudják.

• Megvenne egy üzleti kör egy gyárat?
• Új kapacitást építene valaki?
• Vagy egy több vállalkozással is kapcsolatban levő nagykereskedőn keresztül érkeznének politikaközeli haszonhúzók?

Úgy tudjuk, hogy a nagyok aligha adnak el céget, vagy ha igen, csak olyan áron, ahol már nem éri meg egyetlen megrendelésre megérkezni. Ahogy egyik beszélgetőtársunk mondja: „A NER természetéből adódóan a gondolkodásban mindig benne van a mindenkori expanzió, legyen az bankrendszer, energetika, hálózati infrastruktúra, élelmiszer-kiskereskedelem, vagy éppen reptér. Ugyanakkor a cementipar nagyon tőkeigényes, ráadásul globális versenyben működő iparág. Ez nem egy olyan piac, ahol kicsit meg lehet babrálni a szabályozást, az adókat és már el is zavarható egy nagy multi a piacról.”

Gondolkodás, mozgolódás biztosan lesz a következő évben, és Paksra nemcsak a magyarok, a németek, a franciák vagy az írek figyelhetnek, hanem az ukránok és az oroszok is.