Az állam sorban veszi el a kisebb cégek üzleteit és adja oda a kiválasztott nagyoknak

Ha egyszerűen meg szeretnénk jegyezni, hogy mekkora Magyarország gazdasági teljesítménye, érdemes úgy kalkulálni, hogy

az éves magyar GDP nagyjából 160 milliárd dollár, vagyis kerekítve úgy 50 ezer milliárd forint.

Ha ehhez az összeghez viszonyítjuk azokat a 30−300 milliárd forintos, bizonyos esetekben akár 1000 milliárd forintos nagy pályázatokat és közbeszerzéseket, amelyeket a kormányzat mostanában elindított, sőt, sok esetben már le is zárt, nem túlzás azt állítani, hogy már a magyar gazdaság 2-3 százalékát érintik ezek a gigatenderek.

Azért nem többet, mert jellemzően az egyes szektorokat átalakító központosítások hosszabb időszakra, vagyis 2−4 évre írják újra a viszonyokat, így a szummájukat nem egy év GDP-jével érdemes arányosítani.

Szűkül a verseny

Elvileg egy ilyen nagy központosító állami program lehetne értelmes. Abban ugyanis van ráció, ha nem kell a kormányzat egyes alágazatainak, minisztériumoknak, kórházaknak, börtönöknek, a kisebb állami cégeknek az izolált feladatokra külön közbeszerzéseket lebonyolítaniuk, hanem egy nagy közös közbeszerzés után egyszerűbben tudnának szerződni. Vagyis segítség és költségmegtakarítás is lehetne a centrumban kiválasztott őrző-védő, takarító, pályázatíró vagy közbeszerzési tanácsadó.

Ám nem ez történik. Hanem az egyes szolgáltatások 50−100, akár 1000 kisebb magyar céget is felvonultató piacáról mindenki kiszorul, és miközben egy szeparált munkaerő-közvetítési vagy éjjeliőri feladatra akár 10-15 cég is pályázhatna, a nagy központi tenderekre csak

• 2-3 szereplő képes jelentkezni,
• abból is kizárnak 1-2 indulót,
• és végül az intézmények már jellemzően 1-2 kiválasztott mamut közül választhatnak csak.

A törvény papíron kkv-párti

Törvényi szövegeket idézgetni, olvasgatni nem éppen a legjobb szórakozás, ráadásul egy nagyon cirkalmas mondatot citálunk, de mégsem álljuk meg, hiszen a hazai közbeszerzési törvény első mondata kifejezetten megemlékezik a kkv-k segítéséről. Így hangzik:

„Magyarország Országgyűlése a közpénzek hatékony felhasználásának átláthatósága és nyilvános ellenőrizhetőségének biztosítása, továbbá a közbeszerzések során a tisztességes verseny feltételeinek megteremtése érdekében, a helyi kis- és közepes vállalkozások közbeszerzési eljárásokba való bekapcsolódásának, valamint a környezetvédelem és az állam szociális célkitűzéseinek elősegítése céljával – összhangban a közbeszerzések terén Magyarország által kötött nemzetközi szerződésekkel és az Európai Unió irányelveivel – a következő törvényt alkotja:”

Miért szúr ki mégis a kormány a kisvállalkozásokkal?

Egy óriási tenderen tényleg nehéz egy kisebb magyar cégnek elindulnia. Kevés olyan cég van, amelyik képes azt vállalni, hogy mostantól ő véd minden minisztériumot, ő takarít minden kórházban vagy ő közvetít munkaerőt minden nagy kormányzati megrendelőnek.

Ám a közbeszerzési szakma emlékeztet rá: a törvény külön javasolja, hogy ilyenkor a kisebb cégeket részfeladatokra „engedje be” a kiíró. Forrásaink úgy vélik, hogy az intézkedéssorozat fő célja az, hogy a jelenlegi bizalmi kör egy esetleges politikai változás után is be legyen biztosítva, több tízmilliárdos szerződésekkel rendelkezzen.

Egy pillanatra rögzítsünk egy pár tevékenységet, ahol már végigsöpört ez a központosítási hullám:

• Kommunikáció, újabban kibővítve a rendezvényszervezéssel is,
• vagyonvédelem, takarítás,
• informatika (itt azért nem olyan bántó a folyamat, mert a többi ágazattal ellentétben elég sok szereplő maradt pályán a különböző konzorciumokban),
• közbeszerzési tanácsadás (ezt végül visszavonták)
• szervezetfejlesztés, munkaerő-közvetítés,
• megfelelési tanácsadói feladatok (amely részben pont a korrupció ellen védené a szervezeteket).

Ezek közül például az azóta visszavont 45 milliárd forintos közbeszerzés-központosítással itt, a 300 milliárd forintos kórháztakarítással itt foglalkoztunk, a rendezvénytechnikai piac átalakulásáról pedig itt írtunk.

Ahogy beszélgetünk a szakemberekkel, minőségi, méretgazdaságossági és biztonsági kérdéseket is emlegetnek a központosítás lehetséges magyarázataként.

„Nem lehet a választások előtt, a koronavírus idején megtenni a magyarokkal azt, hogy nem sztenderdizált az egészségügyi intézmények higiéniája”

vagy

„Minősített adatokhoz juthat hozzá az a cég, amelyik a minisztériumokban takarít vagy lát el biztonsági feladatokat, ide csak nagyon megbízható cég kerülhet.”

Igaz, kontraérvként megemlíthető, hogy lehet külön nemzetbiztonságilag érzékeny tendereket is kiírni.

Ez bizonyára igaz, de amikor a csip-csup kommunikációs, rendezvényszervezési vagy éppen vagyonvédelmi feladatokat is csak központi jóváhagyással lehet beszerezni, az nevetséges helyzetekhez vagy intézményesített korrupcióhoz vezethet. Ennek eredménye az, hogy a kommunikációs feladat alá tartozó névjegykészítés helyett A4-es papírról kér számlát a kisebb állami cég, vagy csip-csup alkudozás indul el, hogy ezt a feladatot szeretnénk saját hatáskörben intézni, kérlek, engedjétek meg – erre ugyanis általában engedélyt adhat a központi hivatal.

Kik irányítják ezt az egészet?

Többféle hivatal említhető, amelynek feladata van ebben a nagy központosításban.

1. A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH), „amelynek az a célja, hogy összhangba hozza a kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szervek vagy intézmények, illetve a többségi állami tulajdonú gazdasági társaságok kommunikációs és szervezetfejlesztési tevékenységét.”

2. A Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ) Zrt. (Az informatikai beszerzések központja).

3. A Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF), amely „a kormányzati intézmények működtetéséhez kötődő egyes feladatok integrált ellátásával járul hozzá a hatékony és költségkímélő kormányzati tevékenységhez.”

Mindez a gyakorlatban

Nézzük meg a 2014. október 29-én megalakított NKOH példáján, hogy ez a tevékenység miként fest a gyakorlatban. A Nemzeti Kommunikációs Hivatal jogállásáról és a kormányzati kommunikációs beszerzésekről külön kormányrendelet, a 160/2020-as szól.

Az NKOH története onnan lehet ismerős, hogy ez a hivatal írja ki mindig azokat a központi kommunikációs feladatokról szóló tendereket, amelyek révén először egy 25 milliárdos keretszerződést nyert el pár társaság, majd egyre többet és többet költött az állam, mostanában elsősorban Balásy Gyula cégein (Lounge, New Land Media) keresztül ilyen feladatokra.

A G7 remek cikkben foglalta össze ennek a fejlődését, jól láthatók az ezzel kapcsolatos eszméletlen költések (évente mintegy 45 milliárd forint).

Más az uniós és a nemzeti finanszírozás

Ez a „keret” csak olyan célokra használható, ahol nincs uniós, csak nemzeti forrás, az uniós szűrőkön aligha ment volna át ez a pályázat a versenykorlátozó feltételek miatt.

Nem mélyedünk ebbe most bele, csak egyetlen szubjektív megjegyzés: az államnak természetesen lehetnek az állampolgároknak szóló tájékoztatási feladatai, de az biztos, hogy az adófizetők pénzével egy politikai család propagandaüzeneteit sugározni Brüsszelről, Sorosról, menekültekről nem „európai” működés.

Ez persze nem mehetne logikailag sem uniós forrásból, a lezsírozott keretszerződésekből viszont így nehéz olyan kommunikációs feladatokra uniós forrást szerezni, amelyek amúgy kapnának (például egy EU-finanszírozott gazdaságfejlesztési program kampánya, kapcsolódó rendezvényei).

A hivatal mindenesetre az alá tartozó intézmények kommunikációs költéseit, majd egy újabb fordulattal immár a rendezvényszervezési költéseit is kontrollálja.

Az elnök dönt

A hivatal eléggé arctalan, mindent Lenkei Mirtill elnök neve fémjelez.

„Ha valamire költeni szeretnél, akár egy molinóra, akkor bejelented, hogy szeretnéd beszerezni, a hivatal elnöke pedig dönt arról, hogy ezt engedélyezi neked, vagyis nagyobb beszerzésnél bonyolíts le egy közbeszerzést, kisebb értékhatárnál pedig kérjél három ajánlatot, vagy magához vonja”

– hallottuk.

Nincsenek objektív döntési kritériumok, az elnök önkényesen dönt, és a döntés ellen nincs helye jogorvoslatnak. Ennek a következménye az, hogy a gyakorlatban az intézmények az NKOH-nál előszobáznak, alkudoznak, háttéralkukat kötnek, próbálják a működőképességüket fenntartani, az uniós forrásokat megőrizni, mert az NKOH immár nemcsak a központi közigazgatást és az alá tartozó intézményeket kontrollálja, hanem minden olyan kiemelt kommunikációs feladatot be kell neki jelenteni, amiben van legalább 15 millió forint nemzeti vagy uniós forrásból finanszírozott tájékoztatási elem.

Ezzel az önkormányzatok is bekerülhetnek a kontroll alá, például az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerben (EKR) látható, hogy az NKOH által indított eljárások közül a legfrissebb az, amelyben a DRV regionális vízcég szemléletformálásra kapott támogatást, az NKOH ezt is maga intézi.

A szemünk előtt zajlik minden

Az összes ilyen közbeszerzésnek a különlegessége, hogy minden az adófizetők szeme előtt zajlik. Az említett EKR-ben minden lépés teljesen jól nyomon követhető, fent vannak a kiírások, a kizárások és azok indoklásai, de senki nem állítja meg azt, ami történik.

Megnézhetjük, hogy miért nem kell versenyezni a dubaji világkiállítás kommunikációs feladataira? (Emlékezhetünk: a vizes-vb költségei is azzal szálltak el döbbenetes mértékben, hogy különleges engedéllyel a szervezők hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokat folytathattak, ahol elegendő volt a nyílt verseny kizárásával egy céget meghívni.)

Meg lehet találni a megindított eljárásokat, még a nyertesekkel kötött szerződések is fent vannak („közzétett szerződések” fül), rákereshetünk, hogy mely cégek mennyit nyertek („szerződő felek”), össze lehet szedegetni, hogy a Mészáros és Mészáros Kft., a New Land Media Kft. vagy a Civil Biztonsági Szolgálat Zrt. hány esetben győzedelmeskedett.

Az unió pedig csak próbálkozik a jogállamiság jól elkenhető fogalmával kordában tartani Magyarországot, de azokkal szemben tehetetlen, akik az unió pályázati rendszerét – a maguk módján komoly szellemi teljesítménnyel – meghekkelik.

A szervezetfejlesztés

Az NKOH most egy újabb döbbenetes mértékű területet kontrollálhat. Az említett kormányzati kör szervezetfejlesztési, toborzási, munkaerő-kölcsönzési feladatait kapta meg. Ez egy évi nettó 30 milliárd forintos keretszerződés, amelyre csak két ajánlat érkezett (elképzelhetjük, hogy egy 50 milliós ilyen feladatra hány tanácsadó jelentkezne).

Az egyiket közös ajánlattevőként a p2m Consulting Kft. és a p2m Informatika Kft. nyújtotta be, a másikat a Consact Kft. – utóbbinak érvénytelen lett az ajánlata.

A pályázat részleteivel az Átlátszó foglalkozott, de a nyilvános dokumentumokból is elérhető, hogy a p2m Informatika Szabad Tamás cége, 2 fő munkavállalója van az Opten szerint, 2019-es forgalma 124 millió forint volt, a szintén 2 főt alkalmazó p2m Consulting Patonai Ágnes és Szabad Tamás cége, 2019-ben 69 millió forint volt a forgalma. A cég honlapján azonban sok referencia és sok kolléga látható, vagyis azért a cég alighanem nagyobb, mint egy 2 fős mikrocég.

Szabad Tamás korábban Balásy Gyula Lounge nevű cégében volt beltag. A referenciafeltételek igazolásában a Teqtos Kft. segített, ennek a cégnek már jóval nagyobb az árbevétele.

A többiek bedolgozhatnak

Vajon ilyen kicsi cégek, mint a p2m-társaságok, alkalmasak lehetnek a 30 milliárdos, összetett munkára? Aligha, de mégis ez a modell. A többiek is kaphatnak majd talán munkát, a győztes esetleg bevonhatja a piaci cégeket a feladatokra, de az állami feladatokra ebben az ágazatban is minden magyar kkv csak a p2m-cégek előszobáján keresztül juthat el.

Korábban említettük már az NKOH feladatairól szóló kormányrendeletet, hogy szervezetfejlesztés címén mi mindent kapott a tendergyőztes, azt a rendelet 2. melléklete részletezi.

A szerződés értéke nettó 30 milliárd, bruttó 38,1 milliárd forint, és ahogy korábban is említettük, az EKR oldalán minden részlet, még a szerződés is megismerhető.

A kórházak takarításának 300 milliárd forintos keretszerződését a B+N Referencia Kft. nyerte el, a 48 milliárd forintos vagyonvédelmi keretben a Civil Biztonsági Szolgálat, az Univerz és a Valton-Sec kapott megkerülhetetlen szerepet. Erről a 24.hu cikkében olvashat.

Vajon melyik ágazat lesz a következő, ahol beindulhat a jól ismert játék a székekkel és a zenével? Amíg tart a játék, kicsit lehet helyezkedni, lobbizni, de ha elhallgat a zene, úgyis csak egyvalaki ülhet bele a sütibe.