Az egyetem, amibe a világ minden pénzét beleönti most a kormány

2021. március 19. – 12:27

frissítve

Az egyetem, amibe a világ minden pénzét beleönti most a kormány
Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, Gyuricza Csaba megbízott rektor, Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke és Nagy István agrárminiszter, kuratóriumi tag (b-j) Gödöllőn, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem (MATE) ünnepi névadó dokumentumának aláírása után 2021. február 1-jén – Fotó: Lengyel-Szabó Péter / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A koronavírus hívta életre az unió legújabb nagy programját. A cél a gazdaság helyreállítása, de a pénzből bőven jut a felsőoktatásra is. Úgy tűnik, hogy egy itthon 955 milliárd forintos programból több nagy magyar egyetem teljesen kiszorul, de a MATE, vagyis az integrált agráregyetem a maximális összeget is elnyerheti. Dr. Gyuricza Csaba rektort arról kérdeztük, hogy mire fordítják majd a forrást.

Az új integrált agráregyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) a napokban fontos értesítést kapott. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési, Innovációs Hivatal, egy hatalmas, 955 milliárd forintos pályázat kiírója támogató szakmai előminősítést adott ki az egyetem 180 milliárd forintos fejlesztési tervére.

Ha oktatásba, így felsőoktatásba megy forrás, az biztosan megindokolható, igaz, ennél a pályázatnál többen, így a Corvinus, az ELTE vagy a BGE teljesen elutasító előminősítést kaptak. Erről a programról itt és itt már írtunk.

A 180, sőt egy korábbi nemzeti forrással valójában 200 milliárd forintos projekt az elmúlt évtizedek legnagyobb felsőoktatási projektje lehet. Dr. Gyuricza Csaba rektort azzal kerestük meg, hogy szívesen megismernénk, az egyetem mire tervezi fordítani a méretes forrást. (A MATE-ra vonatkozó részekben használtuk a rektor gondolatait, a politikai találgatások saját elemzésünk.)

A kiinduló helyzet

A rektor értékelése szerint fontos megismerni az agrárképzés 2021 eleji kiindulóhelyzetét:

  • A hazai agrárképzés modernizációja régi célkitűzése volt a szakmának, mert a nemzetközi tendenciákat is figyelembe véve, más tudományágakhoz képest is forráshiányossá vált a rendszerváltást követően. Az épített infrastruktúra sokszor 19. századi, a képzési metódusok, az oktatási eszközök 20. századi szinten rekedtek meg, vagyis a „hardver és a szoftver” is alapos ráncfelvarrásra szorult.
  • A pandémia idején az agrárium mint nemzetgazdasági ágazat felértékelődött, a politika is észrevette, hogy javítani kellene a hozzáadottérték-arányt a magyar mezőgazdaságon és az élelmiszer-feldolgozáson belül, a fejlesztéseknek pedig a képzés az alapja.
  • Az agráregyetemek munkája nagyon fragmentált volt, az évi 2400 végzős a mennyiségi igényeknek ugyan megfelelt, de miközben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar is immár csúcstechnológiát használ, a minőségi követelményeknek aligha.

A korábbi elképzelésektől Brüsszelig

Az, hogy a hazai agrárképzést integrálni és fejleszteni kell, nem volt új elképzelés, három-négy éve volt már egy nagy ötletelés, de az a 2018-as választásokhoz közeledve, a parciális érdekek mentén ez elbukott.

Az újabb, immár 200 milliárdos terven is évek óta dolgozott az egyetem csapata és vezetése, illetve a bevont szervezetfejlesztési tanácsadók (hogy pontosan kik, arról nem kaptunk információt a rektortól, mi korábban a Boston Consulting Groupról hallottuk, hogy ezen dolgoztak).

Az események tavaly gyorsultak fel, amikor a 200 milliárd forintosra becsült nagy projekthez nemzeti forrásból 20 milliárd forintnyi „előleget” már megkapott az egyetem, ez elég volt a nagy „egyetemi város koncepció” tervezési folyamatának elindításához.

Az egyetem központja Gödöllőn – Fotó: VinceB / Wikimedia Commons

Aztán a kormány már nem annyira a saját zsebét tervezte üríteni, hanem „Brüsszelhez” fordult. Annyiban kapóra jött a Covid, hogy az Európai Unió felállított egy méretes új finanszírozási alapot, a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközt (RRF).

A magyar kormány pedig informális csatornákon jelezte (úgy tudjuk, hogy Dányi Gábor, a Miniszterelnökség Európai Uniós fejlesztések koordinációjáért felelős helyettes államtitkára volt a téma felelőse), hogy az agrárképzési reform támogatott, és ezt a forrást, illetve a Nemzeti, Kutatási, Fejlesztési, Innovációs Hivatal, vagyis az NKFIH pályázatát lehetne felhasználni a megfelelő finanszírozáshoz.

A campuselgondolás

Gyuricza Csaba szerint a „campus” megértését onnan kell indítani, hogy

„az agrárfelsőoktatás nagyon szétaprózott volt Magyarországon, 14 különböző városban volt képzés, egy képzési helyen átlagosan ezer fő alatti létszámmal”.

A szakemberek által megnézett, elsősorban európai best practice-ek azt mutatták, hogy a legjobb képzési helyek (a hollandiai Wageningen, illetve a régióban Bécs és Varsó) úgy lettek sikeresek, hogy az országban kevés, de nagy létszámú, erős intézmény működött. Ők voltak versenyképesek az oktatásban, az ahhoz kapcsolódó kutatásokban, és ők indultak sikeresen az uniós forrásokért is. Gödöllő a mennyiségi kritériumokban már be fogja hozni a térségbeli versenytársakat, a terv az, hogy egy évtizeden belül már minőségben is előzzön.

A modellváltás

Kívülről úgy tűnik, hogy a MATE lobbiereje sem piskóta. A működtető alapítvány kuratóriumában Nagy István agrárminiszter személyében ott van a kormány, az ország leggazdagabb embere, vagyis Csányi Sándor OTP-vezér az elnök, de befolyásosnak tűnik Lázár János fideszes politikus is, akit mintha egyre több feladat találna meg.

Ő ugyanis, akárcsak Nagy István, Navracsics Tibor vagy Stumpf István, benne vannak az agrárjellegű árnyékkormányban is, vagyis a vidékfejlesztési bizottságban. Stumpf István amúgy az egyetemi modellváltás felelőse is.

Amikor pedig Csányi Sándor, illetve Lázár János elvállal valamit Orbán Viktor kérésére, legyen az foci, tenisz, Ménesbirtok, forrást is szoktak kapni a feladathoz.

Maga az agrárképzés modellváltása amúgy a legnagyobb integráció, de talán eddig ez kapta a legkevesebb negatív kommentet, itt volt érezhető a legkevésbé felzúdulás, itt a váltást nem kísérték olyan ideológiai leszámolások vagy kínos közjátékok, mint például ami az SZFE esetében történt, ahol Szarka Gábor katonai szakember kapta kancellárként az érzékeny művészeti egyetem átalakításának a feladatát.

A rektor szerint a 200 milliárd forintos nagy projekt célja egy 21. századi egyetemi közeg (campus) létrehozása, ahol a megcélzott projekt központja Gödöllő, és a fejlesztések között többféle részprojekt húzódik meg, így

  • a még működőképes oktatási intézmények rekonstrukciója;
  • egy a maihoz képest több mint kétszeres kapacitású (1800 főről, 3800 főre emelkedő) kollégiumi férőhelyrendszer, amely abban is segíthet, hogy az egyetem több külföldi diákot fogadjon;
  • a ma más városokban folyó képzések összevonása, inkubátorok, kutatóintézetek átköltöztetése, létrehozása;
  • a sportcélú infrastruktúra (sportcsarnok, futópálya, lövészpálya) fejlesztése (az egyetem sportklubja ma is erős, a sportlövő Mészáros Eszter és a vívó Gémesi Csanád a kardcsapat tagjaként kvalifikálta magát a tokiói olimpiára);
  • illetve egy olyan turisztikai fejlesztés, interaktív látogatóközpont kialakítása, amely családi programként is működik, és túlmutat a kitömött állatok elavult mezőgazdasági bemutatótermeinek hangulatán.

Mi marad, mi megy a levesbe?

A projekt végén a ma Gödöllőn tanuló 5000 hallgató létszáma 10 ezer főre nőhet. Jelenleg az integrált egyetemen 1400 fő végez évfolyamonként, míg a további agrárképzési helyeken további 1000 fő. A távlati tervekben – talán meglepő módon – ezt csökkentenék (2400 főről, 2000 főre), de a cél az, hogy ők sokkal jobb oktatást kapjanak.

A MATE maga négy egyetemből és az Agrárminisztérium háttérintézeteiből jött létre. Azt ma még nem lehet pontosan megmondani, hogy a rengeteg helyszín (a teljesség igénye nélkül: Budapest, Badacsony, Gödöllő, Kaposvár, Újfehértó, Szeged, Kecskemét, Keszthely) közül mit érdemes központosítani és mit érdemes továbbra is külön fenntartani.

Dr. Gyuricza Csaba példájával: ha egy borászati intézethez szervesen kapcsolódnak az ültetvények, a badacsonyi klíma, azt nem lehet beköltöztetni Gödöllőre, azt viszont semmi nem indokolja, hogy egy minőségi élelmiszer-feldolgozásra specializált intézmény távol működjön.

Gyuricza Csaba, az újonnan alakult alapítványi fenntartású Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem (MATE) megbízott rektora Gödöllőn, a MATE ünnepi névadó dokumentumának aláírásán 2021. február 1-jén – Fotó: Lengyel-Szabó Péter / Telex

A nagy cél

Az oktatás azonban nem végcél, szintén fontos szempont a piac igényeit jól kiszolgáló gyakorlatorientált oktatás és kutatás (ebbe sok minden belefér, fajtanemesítés, drónok használata, technológiai kutatások) révén az ágazat eredményeinek javítása.

A politikusok szeretnek nagyokat mondani arról, hogy mekkora lehet a magyar agrárium kibocsátása. A szakember is optimista, de azért visszafogottabb, szerinte a duplázás még túl ambiciózus terv, de a magyar agrárium, a ma éves szinten 2700-2800 milliárd forintos kibocsátását még 1000 milliárd forinttal meg tudná növelni, ma ugyanis még reálértéken sem érjük el a rendszerváltás előtti szintet.

Az ágazat nagyjából 400 ezer embert tart el, ennyien foglalkoznak mezőgazdasággal, élelmiszer-feldolgozással, kapcsolódó ágazatokkal. Közülük ma csak 4 százalék rendelkezik felsőfokú végzettséggel, ez az arány a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező uniós államokban (Hollandia, Dánia, Ausztria) 3-4-szeres. Gyuricza Csaba szerint a mezőgazdaság tartós erőssége lehet a magyar gazdaságnak,

„egy autógyárat el lehet vinni keletebbre, a termőföld viszont marad”.

Az is biztos, hogy csak az agrárképzés kistafírozása nem elég a felíveléshez, de forrás most bőven jut az egész ágazatnak. Az előző hétéves uniós ciklusban 1300 milliárd forint állt az ágazat rendelkezésére, a következő hét évben 4300 milliárd forint lehet a forrás.

A nagy feladat, hogy ezt jól használja fel Magyarország, mert ha így teszünk, ennyi forrásból sokat tudunk hozni a lemaradásunkon. Igaz, mint minden hazai pályázati konstrukciónál, ezek a források is félremehetnek.

A cél mindenesetre az lenne, hogy immár ne csak a jó minőségű alapanyag termelésére fókuszáljunk, hanem javuljon a feldolgozás, és így több hozzáadott értéket tudjunk termelni. Ha az előállított mezőgazdasági alapanyagokat nézzük, „kalóriára” bőven önellátóak vagyunk, de a realitás mégis az, hogy amennyiben bemegyünk egy élelmiszerboltba vagy egy zöldségeshez, a kertészeti termelés produktumai, vagyis zöldségek, gyümölcsök tekintetében nem magyar áru van a polcokon, hanem spanyol, görög, marokkói, olasz, holland. Vagyis hiába remekek az adottságaink, amikor hirtelen bezár az ország, mint a pandémia idején, hamar kiderül, hogy még sok a rés az önellátás rendszerében.