Oligarchák és nagybirtokosok kapják az EU-s agrárpénzek javát

Bár 2010-ben még nem is foglalkozott mezőgazdasággal, ma már Mészáros Lőrinc az ország legnagyobb földbirtokosa. Az EU-s agrártámogatásoknak is ő az egyik fő kedvezményezettje, csak Csányi Sándor OTP-elnök előzi meg a sorban. Az EU-s agrártámogatásokat nem könnyű számba venni, részben azért, mert a birtokszerkezet papíron szétaprózódott: különálló földterületek névlegesen különböző magánszemélyek és cégek nevén vannak, valójában azonban egy mesterségesen szétdarabolt struktúrában – ugyanahhoz az érdekkörhöz köthetően.

A bonyolult tulajdoni szerkezet (Magyarországon a megművelt földek közel fele bérletként működik, vagyis nem a tulajdonos a tényleges földhasználó) részben az uniós szabályokból fakad: mivel az EU-s támogatásokat a nagybirtokoknál maximálják, a földeket papíron szétosztják családtagok vagy formailag önálló cégek között. Így már fel lehet venni a teljes támogatási összeget.

Még mindig nincs döntés

A közös agrárpolitikája (KAP) sokáig az európai integráció legerősebb területe volt, ide ment az Európai Unió közös költségvetésének legnagyobb hányada. A nyolcvanas években ez még az EU-s költségvetés kétharmadát jelentette, és bár ez az arány fokozatosan csökken, még most is minden harmadik brüsszeli euró a tagállamok mezőgazdasági támogatására megy (a KAP aránya 2020-ban 34,5 százalék).

A 2021–27-es hétéves uniós költségvetési ciklus körüli viták között az egyik legnagyobb – és legösszetettebb – az agrártámogatások átalakítása volt és van, a KAP reformjának részleteiről azonban az érdekellentétek miatt még mindig nincs végső döntés. Jelenleg az a mondás, hogy 2021-ben azért mindenképpen le akarják zárni a kérdést.

Zöld szempontok szerinti támogatások

Magyarország az EU-s agrártámogatásban komolyabban érdekelt többi tagállamhoz hasonlóan igyekszik megtartani az eddigi pénzösszegeket, és erre látszik is esély, de egy sor alapvető kérdést a részletek fognak eldönteni. A Von der Leyen-féle bizottság átfogó zöld megállapodását minél inkább az agrárpolitikában is érvényesíteni akarják. A mezőgazdasági támogatásokat a környezetre kevésbé káros gazdálkodási formákhoz kívánják kötni, miközben iparági és tagállami lobbik ezt akarják a saját érdekeiknek megfelelően alakítani, esetleg felpuhítani. (Magyarország például küzd a műtrágyák használatának tervezett csökkentése ellen, az Agrárminisztérium szerint az ezzel kapcsolatos 2030-as uniós célok irreálisak.)

Miközben a zöldítés egyes szektorokban veszélyezteti az eddigi nagyüzemi, monokultúrás gazdálkodás versenyképességét, Brüsszel nagyobb teret engedne a tagállami döntéseknek. Valamennyire visszabontanák az egységes, Európa egészére érvényes támogatási rendszert, és több agrártámogatási kérdés dőlhetne el Budapesten és más fővárosokban. Ezt a helyi körülmények és szükségletek ismeretével, jobb alkalmazkodási képességgel indokolják, de vannak, akik közben attól tartanak, hogy az új rendszer több lehetőséget adna a korrupciónak, a helyi politikai érdekek érvényesülésének és a nagy agrárvállalkozók támogatásának.

A méret a lényeg

Az uniós mezőgazdasági támogatások jelentős részben más most is a nagybirtokot segítik egy sor európai országban. A probléma gyökere, hogy az EU-s agrárpénzek jelentős része területalapú támogatás formájában érkezik: ez egyszerűen a megművelhető földbirtok mérete alapján jár anélkül, hogy a gazdálkodónak fejlesztenie vagy akár termelnie kellene rajta. Ez sem a hatékonyságot, sem a környezetbarát földhasználatot (például a visszaerdősítést) nem segíti, és bár a területalapú támogatások aránya csökken, a rendszer így is kontraproduktív.

Az európai agrárpolitika annak kritikusai szerint egyszerre egyenlőtlen és környezetkárosító, az pedig a gazdagabb nyugati tagállamokban főleg sokak szemét szúrja, hogy az EU nem tesz semmit, miközben kelet-európai oligarchák kapják az európai adófizetők pénzét. A kelet-közép-európai tagállamokban a földbirtokok és velük együtt az EU-s agrártámogatások koncentrációja valóban jelentős európai összehasonlításban is, és közben persze a magyar, cseh, bolgár politika közeli nagyvállalkozókra való uniós mutogatás a keletiekkel szembeni bűnbakképzésre is jó.

A gazdasági elitet erősítő támogatások

Az európai zöld pártszövetség most azt vizsgálta meg, hogy öt kelet-közép-európai tagállamban kik a fő kedvezményezettjei az EU agrártámogatásoknak. A jelentés a Csehországba, Szlovákiába, Romániába, Bulgáriába és Magyarországra érkező támogatásokat vizsgálja, elsősorban azt, hogy hogyan erősíti a rendszer a sokszor politikához is közeli gazdasági elitet. Erre a legismertebb példa a cseh miniszterelnök, Andrej Babiš, aki ugyan kinevezésekor formálisan megvált üzleti érdekeltségeitől, de az OLAF és az Európai Bizottság szerint ezután is sok EU-s pénzt vettek fel szabálytalanul a hozzá köthető cégek. A vagyona alapján Csehország második leggazdagabb emberének számító Babiš bábolnai cégtulajdonával a magyar agrárszektorban is jelentős érdekeltségekkel rendelkezik.

A zöldpárti jelentés szerint Csehországhoz és Szlovákiához hasonlóan Magyarországon is egy szűk csoport kezében összpontosul az agrártámogatások jelentős része.

Kritikájuk szerint a keleti tagállamok agrárügyei túl messze vannak Brüsszeltől, az elmúlt évek folyamatai ezért nem kaptak elég fényt, ezért veszik most górcső alá a helyi viszonyokat.

Orbánt nem igazolja a statisztika

Az EU-s területalapú támogatások önmagukban is erősítették a tőkeerősebb mezőgazdasági holdingok helyzetét és a földkoncentrációt. Területalapú és zöldítési támogatással egy 300 hektáros birtok után a gazdálkodó 22 millió forint EU-s támogatást vehet fel évente alapesetben. Ez az egyik oka, hogy bár a 2013-ban elfogadott nemzeti agrárstratégia deklarált célja a kistermelők erősítése volt, a gyakorlatban ezzel ellentétes folyamatokat lehetett látni.

Miközben a kormányzati retorika a birtokviszonyokban megfelelő egyensúlyról szól, Orbán Viktor miniszterelnök pedig azt hangsúlyozza, hogy a művelhető földterületek 80 százaléka a kis- és középbirtokosok kezén van, a nagybirtokosok pedig csak a földek 20 százaléka felett rendelkeznek, a statisztikák mást mutatnak. A földek fele-kétharmada a 300 hektár feletti nagybirtokoknál van, a Tárki 2018-as adatai szerint pedig a művelhető földterületek kétharmadát a gazdálkodók 2,5 százaléka használja.

Hiába maximalizálják a földbirtok nagyságát

A nagybirtokok dominanciáját az EU 2015-ös szabályai voltak hivatottak mérsékelni. A területalapú támogatásokra felső korlátot vezettek be, azóta 1200 hektár felett nem lehet igénybe venni ezt a támogatási formát. Ennek azonban inkább csak papíron volt hatása: bár a nagybirtokok aránya a statisztikában csökkent, a korlátozást könnyen ki lehetett kerülni.

Hasonló volt a helyzet a magyar földtörvénnyel, amely 300 hektárban maximálta a megszerezhető földterületet, de a gyakorlatban nem nagy nehézség a családtagok nevére íratni a földeket. (Mielőtt a szerződést az ügy nyilvánosságra kerülése után elkaszálta a földhivatal, Rogán Antal feleségének családja is úgy kívánt 1171 hektár földet vásárolni, hogy a szerződés szerint annak négy tulajdonosa lett volna. Így még éppen befértek volna 300 hektár alá.)

Drága termőföld

Bár a területalapú támogatások összege az elmúlt években csökkent, a zöldítési támogatásoknak köszönhetően a nagybirtokosok továbbra is hasonló nagyságú EU-s forráshoz juthattak hozzá, mint korábban. A magyar gazdálkodóknak adott mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások összege 2019-ben meghaladta a 600 milliárd forintot, ez a magyar GDP 1,25 százaléka. Az EU-s támogatáspolitikának önmagában is komoly szerepe van a föld értéknövekedésében: a KSH adatai szerint Magyarországon a termőföld ára 2010 óta megháromszorozódott: egy hektár szántó 2010-ban átlagosan 519 ezer, 2019-ben több mint másfél millió forint volt.

Az Európai Unió egészében a gazdálkodók kb. 20 százaléka kapja az agrártámogatások 80 százalékát. Magyarországon ennél egyenlőtlenebb az eloszlás: a kedvezményezettek felső tizede kap arányaiban közel ennyit (2019-ben 77,5 százalékot), míg az alsó 10 százalék (az igazi törpebirtokosok) a brüsszeli források alig 0,13 százalékát tudják megszerezni.

Mészáros Lőrinc földesúr

A támogatási rendszernek és földbirtokainak köszönhetően Csányi Sándor agrárérdekeltségei húzzák be a legtöbb EU-s forrást Magyarországon. Az OTP elnök-vezérigazgatójához köthető cégháló a K-Monitor adatgyűjtése szerint 2019-ben 4,74 milliárd forint agrártámogatásban részesült. Csányi érdekeltségei kilenc év alatt, 2011 és ’19 között mai árfolyamon számolva összesen 26 milliárd forintot kaptak. Ebben az évtizedben Csányi, Simicska és Leisztinger Tamás agrárbizniszei voltak a mezőgazdasági támogatások legnagyobb kedvezményezettjei.

Simicska politikai bukása után a volt fideszes oligarcha agrárcégei nagyrészt Nyerges Zsolt, majd Mészáros Lőrinc érdekeltségébe kerültek. Mostanra a Simicska földjeit megszerző Mészáros Lőrinc Magyarország legnagyobb földbirtokosa.

Mészáros agrártámogatásai 2019-ben 3,2 milliárd forintot tettek ki.

Mögötte harmadik helyen a Somogy megyei belga állattartó Claessens család jön, majd a hajdúsági állattartó Bódi család, utánuk a magyar–német GSD csoport és a Bugyi környékén gazdálkodó holland Hunland cégcsoport (utóbbiak mint Szijjártó Péter futsalcsapatának szponzorai is ismerősek lehetnek). Az MSZP-közeliként számontartott Leisztinger Tamás érdekeltségei még mindig a hetedik legtöbb agrártámogatás felett rendelkeznek: ők 2019-ben néhány millió híján 1 milliárd forintot kaptak.

Ángyán feltárta

A zöldpárti jelentés magyar fejezete (ennek Máriás Leonárd oknyomozó újságíró a szerzője) felidézi, hogy bár a kormány a kis- és középbirtokosok támogatását szokta hangsúlyozni, a 2013-as földtörvény birtokkorlátozása könnyen kijátszható, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szintén inkább a nagybirtokosok érdekeit képviseli, és mint azt Ángyán József módszeresen igyekezett feltárni, az elvileg helyi kistermelőknek kiírt földbérleteket sok megyében négy-öt, gyakran politikai kapcsolatokkal rendelkező család nyerte meg. Fejér megyében Mészáros Lőrinc a testvérével és lányával együtt összesen 1327 hektárt nyert el.

A jelentés szerint Szlovákiában az EU-s agrártámogatások más szektorokban érdekelt csalóknak is elég vonzók voltak. Magyarországon a direkt csalás vagy korrupciós ügyek idáig nem voltak jellemzőek az EU-s agrártámogatások lehívásánál, legalábbis csak egy ilyen ügy került napvilágra: az a 2013-as botrány, ami miatt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) akkori vezetőinek közel felét rúgták ki, majd be is szántották az intézményt. A korrupciónál meghatározóbb politikai és gazdasági érdekkonfliktusok jóval gyakoribbak, a legismertebb példa Kishantos ügye, amiben 2020 októberében a Pest Megyei Központi Kerületi Bíróság másodfokon Kishantosnak és a Greenpeace-nek adott igazat, a magyar államot pedig kártérítésre kötelezte.

A jelentés szerint egész Kelet-Közép-Európára jellemző, hogy a nagybirtokokat rendszerszinten előnyben részesítik a kistermelőkkel szemben. A zöldek ezért az agrártámogatások nagyobb átláthatóságát, a tagállami ügynökségek függetlenségét, az OLAF és más EU-s intézmények hatékonyabb ellenőrzését követelik, és aggasztónak tartják, hogy a brüsszeli bizottság az agrárpénzeknél növelni akarja a tagállami hatásköröket, ahelyett, hogy szigorúbb központi elveket érvényesítene. A magyar kormány közben a „new dealt a magyar mezőgazdaságba” szorgalmazó, Csányi Sándorral szövetségre lépő Lázár János javaslatára a támogatások radikális növeléséről döntött.

Ez alapján 2021-től a magyar kormány az eddigi 15 százalék helyett 80 százalékos társfinanszírozást nyújt a vidékfejlesztési uniós támogatások mellé. Ez azt jelenti, hogy nagyjából megnégyszereződik a vidékfejlesztésre fordítható keret, néhány év alatt ez kb. 3800 milliárd forint pluszforrást jelent. Hogy ezzel ki és milyen arányban jár majd jó, még kérdéses.