Hajnali háromkor arra ébredek, hogy csipog valami. Nem a párásító, nem a mikró, nem a sütő: a fagyasztó villog. Minden létező gombot megnyomok rajta, míg abba nem hagyja. Pár óra múlva újrakezdi, és ez így megy napokon át, közben leeresztjük, kipakoljuk, imádkozunk hozzá, de semmi nem használ, rendületlenül sípol tovább. Szerencsére a gangon is fagy, de pár kipakolt dolog így is azonnal olvadásnak indul, puhul a ribizli és minden lágy alapanyag a gombóctól a halakig.
Ismerős élethelyzet? Ha egy fagyasztó tönkremegy, az kész tragédia. Fagyott lazac- és csülökdarabokkal a kezemben csöngetek át a szomszédokhoz, és dugdosom be féltve őrzött legdrágább alapanyagaimat a fagyasztójuk üres zugaiba. Aztán a nyáron eltett bogyós gyümölcsökből gyorsan lekvárt kell főznöm, ami máskülönben remek nyári tevékenység, most meg közben kint esik a hó. Nem beszélve arról, mikor vacsorára paradicsomos babot tálalok knédlivel és kínai gombóccal, meg alaplevekből összekotyvasztott levest. Leginkább mégis azzal szembesít, hogy nem bántam jól a fagyasztóval, ezzel az amúgy nagyon hasznos eszközzel, és így azokkal az alapanyagokkal sem, amelyek benne voltak.
Az okosabban és tudatosabban használt fagyasztó óriási segítség, de nem akkor, ha ötletszerűen hajigálunk bele dolgokat – ezt is érdemesebb tervek mentén és figyelemmel csinálni. Spórol is, mert ha tele van, ellenállunk az impulzusvásárlási rohamoknak, és időt is megtakarít, mert a hétvégi főzéshez nem kell pénteki bevásárlásokra menni, elég belenyúlni.
Fagyva sem tart örökké
Közkeletű tévhit, hogy a fagyasztóban a hőmérséklet minden baktériumot és mikroorganizmust megöl, de ez nem így van, egyszerűen csak hibernálódnak a fagyban, és kiolvadás után újra aktivizálják magukat. Ezzel együtt a fagyasztó nem arra való, hogy örökre tartogassunk benne ételeket. Sokkal praktikusabb úgy gondolni rá, mint a jövő heti főzések alapjára. A hűtőbe azok a dolgok menjenek, amiket pár napon belül, a fagyasztóba pedig azok, amit pár héten belül fel tervezünk használni. A hétköznapi szemléleten túl persze ott vannak az ünnepek is, de akkor sem hosszú távban kell gondolkodni, hanem maximum pár hónapban. Tehát van értelme pár hétre eltenni a füstölt sonkát húsvétra, de ha akciós a lazac februárban, ne most vegyük meg karácsonyra. Ugyanez igaz a nyáron eltett terményekre, ezeket sem érdemes tartogatni, a legjobb, ha tavaszra ki is pörögnek. Nem csak azért fontos ez, mert idővel romlik az ízük és az állaguk, hanem mert elfelejtjük, mi van a fagyasztóban. Hacsak nem vagyunk még okosabbak.
A legjobb trükk a fagyasztón tartott lista: amikor valamit beteszek, felírom. Azt is, mikor tettem be, és mennyi, tehát így: 26.02.06. 500 gramm csirkeszárny. Így nem kell a fagyasztóban órákig turkálni, kétségbeesetten tippelgetve a fagyott zacskók között, hogy vajon melyikben mi lehet. Hasznos, ha magukat a csomagokat is feliratozzuk, mert ha tojásfehérjét veszünk elő a krémleveshez alaplé helyett, az csalódást okoz. Az is fontos persze, hogy ha kivettük, lehúzzuk a listáról, mert ha megvettük a szárnyhoz a leveszöldséget, és még sincs szárny a fagyasztóban, akkor nagyon mérgesek leszünk magunkra.
Mi meddig és hogyan bírja?
A fagyasztóban tehát téli álmot alszanak a baktériumok, vagyis biztonságosan tárol sokáig bármit, az ételek állaga, íze mégis romlik a fagyasztóban töltött idő előrehaladtával. A legnagyobb ellenségünk itt a levegő. A zöldbab fás, a zsömle hűtőízű, szivacsos, a hús fagyégéses lesz, a gyümölcsökre pedig jég- és hóréteg képződik a levegő páratartalmából. A felvágott, feldolgozott húsok, mint a bacon vagy a sonka, kevesebb ideig, csak pár hónapig tartják meg eredeti minőségüket, de a nagyobb darab húsok elvileg tovább jók maradnak. Általában három hónapra tippelik a fagyasztott főtt ételek szavatosságát és a kenyerekét, halakét, babfélékét is. Sok olyan élelmiszer van, amit nem is érdemes fagyasztani. Ilyenek a magas víztartalmú gyümölcsök és zöldségek, mint a paradicsom, paprika, dinnye és a citrusok, vagy az érzékeny tejtermékek, lágy sajtok. Meglepően jól fagyasztható ugyanakkor a tojásfehérje és a vaj. Általában itt is a FIFO rendszert javasolják (First In, First Out), azaz a legjobb, ha az jön ki először, ami először került be.
Sokan készítik elő az alapanyagaikat fagyasztás előtt olyan formára, ahogyan majd használni szeretnék, a húst érdemes felkockázni, szeletelni, ha úgy akarjuk felhasználni. Amikor nagy mennyiségben áztatok és főzök csicseriborsót, babot, lencsét, akkor mindig fagyasztok belőle párszor félkilós adagokat, így mindig lesz egy levesnek vagy humusznak való. Sok zöldségnek tesz jót a blansírozás, ilyen a gomba, a répa, a zöldbab és a brokkoli. Ehhez előbb vizet forralok, majd beledobom a feldarabolt zöldséget, amit aztán ki is halászok két percen belül, majd teljesen lehűtöm. Így mehet a fagyasztóba.
Zacskó a doboz ellen
Bár sokkal fenntarthatóbb és környezetbarátabb lenne újrahasznosított dobozokban fagyasztani, sajnos ezek nem praktikusak. A joghurtos- és fagylaltosdobozok nem férnek el jól egymás mellett, márpedig a fagyasztó akkor működik jól, ha fullra tele van pakolva, nem jár az elemek közt a levegő, ráadásul a sok fagyott élelmiszer egymást is hűti. A legjobban a zacskó működik, az is úgy, ha az apróbb dolgok (borsó, kukorica, bogyós gyümölcs, darált hús, folyékony főtt ételek) fekve, lap formára fagynak le, és egymásra fektetve, vagy fagyás után állítva lehet tárolni őket. Még ennél is jobb a vákuumozó, ami légmentesen tart mindent – csak hát ott van a nagy hátránya is cserében, a rengeteg műanyaghulladék. A legjobb megoldás a csúsztatózáras zacskó, különösen akkor, ha teljesen sikerül kinyomkodni belőle a levegőt. Ebben arra a módszerre esküszöm, mikor egy szívószálat kell dugni az étellel megpakolt zacskóba, rázárni úgy, hogy a vége kilógjon, kiszívni belőle a levegőt, majd egy mozdulattal kirántani a szívószálat, és bezárni a zacskót. Kicsit strapásabb, mikor egy óriási vödör vízbe helyezik a teli zacskót, kis rést hagynak rajta, a vízbe mártják, de a nyílást a víz felett hagyják, és ekkor zárják csak le.
Jó trükk még a muffinforma bevetése olyan esetekre, mikor kis adagokban akarunk felhasználni valamit, pl. mártást, szószt, pesztóféléket vagy alaplevet. Ehhez egy muffintepsi mélyedéseibe kell önteni az alapanyagot, lefagyasztani, majd a kis alaplé-vagy pesztókorongokat egy zacskóba csoportosítani.
Tavaszi fagyasztótakarítás
Mivel remélhetőleg már közel a tavasz, minden fagyasztóra ráfér egy teljes újraindítás, aminél praktikus minden három hónapnál régebbi élelmiszert elhasználni. Nem feltétlenül kell ezt a velem történt katasztrófához hasonlóan egy nap alatt megtenni, lehet rá egy egy-két hetes tervet készíteni, aminek mentén csak azt, vagy csak azzal főzünk, ami a fagyasztóban van. Például egyik nap spenót, másnap zöldborsófőzelék, aztán húsleves, majd gombapörkölt. Legalább addig sem kell azon törni a fejünket, mi legyen a vacsora.
Ha üres a fagyasztó, akkor jöhet a leolvasztás, utána pedig újra lehet tölteni az egész rendszert. Olyan alapanyagokat a legpraktikusabb fagyasztani, amiket sokféleképpen szoktunk használni. Ilyen lehet a zöldborsó, amit én például használok pirított rizshez, főzelékhez, leveshez, borsókrémhez is, ezért mindig van a fagyasztóban. De ilyenek a levesalapok, a darált hús, a spenót, a fagyasztott kukorica és a bogyós gyümölcsök is. Továbbá bármi, amiből házit készítek, és nagyobb mennyiség lesz – életmentő lehet, ha dupla adag lesz belőle, és a fele fagyasztóba megy. Meglepően jól fagyaszthatóak a muffinok, a péksütemények, a kiflik, zsemlék is. Óriási segítség akkor is, ha valaki képes előre, adagokban főzni.
A fagyasztó legnagyobb hátránya, hogy csak előrelátással működik, idő és türelem kell hozzá. Minél lassabban enged ki a fagyott élelmiszer, annál inkább fog hasonlítani eredeti alakjához. A mai fagyasztókat általában -18 fokra javasolják beállítani, innen kivéve még a hűtőben lévő 5-6 fok is óriási sokk az ételeknek, a szobahőmérséklet még agresszívebb. A legbiztonságosabb az, ha a hűtőszekrényben engednek ki az alapanyagok, a szobahőmérsékletű olvasztás sem a legjobb megoldás. Így viszont bő egy nappal előre tudni kell, mi az, amit fel akarunk majd használni.
Gyakran hallani, hogy veszélyes visszafagyasztani azt, amit egyszer már kiolvasztottunk, valójában létezik olyan eset, amikor ezt megtehetjük. Ha az adott élelmiszer nem töltött két óránál többet szobahőmérsékleten (vagy nyári melegben annál is kevesebb ideig), vagy ha fagyasztott alapanyagból főztünk, és a főtt, de már lehűlt ételt fagyasztanánk le, akkor nem kell félni tőle. Ezzel együtt az újrafagyasztás gyakran roncsolja az ételek ízét és szerkezetét, a legtöbbször jobb kerülni.
Hasznos pakkok
Ha már nagy bevásárláskor feltöltöm a fagyasztót, vannak olyan ételek, amelyekhez lehet együtt fagyasztani a különböző alapanyagokat, és egy komplett fogást adnak ki:
- Húslevespakk: egy kiló leveszöldség blansírozva egy kiló csontos hússal (pl. csirkeszárny, karajcsont, vagy ezek keveréke).
- Pirított rizses pakk: blansírozott répa, borsó, kukorica és csirkekockák, amikhez aztán csak a hagymák, ízesítők és persze a rizs jön.
- Turmixpakk: a banán ugyan nagyon csúnya lesz fagyasztás után, de turmixokhoz tökéletes, ha egymás mellé pakoljuk bogyókkal, zellerszárral, spenóttal vagy akármivel, amivel szoktunk ilyesmit készíteni.
