Bár a héten már volt több időpont is erre, szerda estig nem érkezett hír arról, hogy valóban újraindult volna az orosz olaj szállítása a Barátság vezetéken Magyarországra és Szlovákiába. Ez még január 27-én állt le egy orosz támadást követően, és amióta ez február 13-án kiderült, erős üzengetés zajlik az Ukrajnát túl lassú javítással, az újraindítás szándékos késleltetésével vádoló magyar és szlovák kormány, illetve Ukrajna között, amelybe egy idő után az Európai Bizottság is bekapcsolódott.
Ennek politikai vetületébe nem megyünk bele, elég azt rögzíteni, hogy mivel a Fidesz az utcákon is jól láthatóan Ukrajnán és az EU-n keresztül támadja kihívóját, a Tisza Pártot, nyilvánvalóan érdekében áll a konfliktus kiélezése és napirendben tartása. Olyannyira, hogy az ukrán veszélyre hivatkozva Orbán Viktor elrendelte a kritikus energetikai infrastruktúra katonai védelmét. Most a gazdasági vonatkozásokat nézzük meg, például hogy milyen súlyúak a magyar és a szlovák kormány által belengetett, Ukrajnával szembeni „ellenintézkedések”, és milyenek a Barátság túlélési esélyei különböző időtávokon.
Ami igazán fájna Ukrajnának, arra nem képes a kormány
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter február 18-án jelentette be, hogy leállították a gázolajexportot Ukrajna irányába. Magyarország azonban a tavalyi első kilenc hónapban (egyelőre ezek az adatok érhetők el) alig 0,1 százalékát adta az ukrán külkereskedelmi statisztikák szerint az ország gázolaj-behozatalának. Igaz, a hasonló lépést bejelentő Szlovákia már jelentősebb szereplő az ukrán behozatal tizedével. De ez sem pótolhatatlan, a lengyel Orlen be is jelentkezett az ukrajnai dízelexport növelésére.
A külügyminiszter bejelentése azért is érdekes, mert egy magyar magánvállalat, a Mol adja el a gázolajat, mégis úgy beszélt, mintha a kormány döntött volna az export beszüntetéséről. Erre akár lenne is lehetősége, ha veszélyben lenne az ellátásbiztonság, de ezt kihirdető jogszabálynak nem láttuk nyomát. Így viszont uniós szabályt sérthet: Anna-Kaisa Itkonen uniós szóvivő nyilatkozata szerint ilyen exportkorlátozások csak nagyon szigorú feltételek mellett lehetségesek, és szerintük nem alakult ki ilyen helyzet, még tovább kell vizsgálódniuk.
Szijjártó Péter azzal is fenyegetett, hogy Magyarország leállítja a villamos energia és a földgáz exportját is. Ez szerinte azért jelentős horderejű, mert Magyarország rendkívül fontos szerepet tölt be Ukrajna gázolaj-, földgáz- és villamosenergia-ellátásában. A statisztikák alapján azonban nem pont ezt mutatják.
Az alábbi grafikonon az ENSZ Comtrade adatbázisa alapján a három említett energiahordozó ukrajnai importjának érték szerinti megoszlását mutatjuk be. A földgáz és a gázolaj esetében hazánk nem igazán jelentős szereplő: Lengyelország önmagában fontosabb, mint Magyarország és Szlovákia együttesen.
Mint látszik, az áramnál valóban valóban jelentős szereplő Magyarország és Szlovákia: az elmúlt két évben hazánk adta az ukrán behozatal harmadát. Ahogy azonban keddi cikkünkben részletesen megírtuk, a kormánynak nincs lehetősége leállítani az áramexportot Ukrajnába. Így ebből ki is hátrált nemcsak Szijjártó, hanem Orbán Viktor is, arra hivatkozva, hogy az export leállítása leginkább a kárpátaljai magyarok életét nehezítené meg.
Szlovákia eggyel tovább ment, amikor bejelentette a vészhelyzeti áramexport leállítását, ez azonban az elérhető információk alapján inkább szimbolikus lépés. Az ukrán áramhálózatot működtető vállalat nyilatkozata szerint vészhelyzeti import Szlovákiából több mint egy hónapja volt utoljára, a kereskedelmi árambehozatal pedig zavartalanul zajlik.
Nem biztos, hogy ez befolyásolja a kormány lépéseit, mindenesetre az ukrajnai energiaexport magyar nemzetgazdasági szinten is jelentős: a teljes kivitel közel két százaléka volt tavaly. És ahogy az alábbi grafikonon látható, Szlovákia esetében is hasonló a helyzet.
Magyarország 1132 milliárd forint értékben exportált Ukrajnába energiahordozókat tavaly. A teljes export Ukrajna irányába közel 1500 milliárd forint volt, a teljes magyar kivitel 2,5 százaléka. Ráadásul Ukrajna irányába masszívan többletes a magyar külkereskedelem, bőven ezermilliárd forint feletti az aktívum.
Az a csoda, hogy eddig működött
A kormány és a Mol is foggal-körömmel ragaszkodik a Barátság vezetékhez és az orosz olajimport fenntartásához, de ha hátralépünk néhányat, valójában az a csoda, hogy a vezeték még mindig működik. A szankciós kockázatokról 2023 legelején Pletser Tamás, az Erste gáz- és olajipari elemzője azt írta, hogy „ha szerencséje van a magyar kormánynak, akkor ez (az orosz olajimport a Barátságon) 2025 közepéig, az utolsó lengyel szerződés kifutásáig fenntartható. Utána – ha közben nem szűnik meg az orosz agresszió Ukrajnával szemben – vajmi kevés esély marad, hogy ne szankcionálja az EU a vezetékes orosz szállításokat.”
A kormánynak és a Molnak tehát ennél is nagyobb szerencséje van, és friss hírek szerint az Európai Bizottság csak pár nappal a magyar választások után mutatja majd be javaslatát a csővezetékes orosz olajimport beszüntetéséről. Az EU energiaügyi biztosa szerint ez nem lehetne később 2027 végénél, ami nagyjából egybeesne az orosz gázimport már elfogadott – de a magyar és szlovák kormány által bíróságon megtámadott – leállításával.
Ami pedig a fizikai kockázatokat illeti, a háborúnak ezen a pontján, amikor az oroszok már szétlőtték szinte a teljes ukrán energiarendszert, tényleg az lenne a meglepő, ha a Barátság vezeték gond nélkül működne. Megkérdeztük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, hogy felajánlott-e Magyarország a vezeték javításához anyagi vagy szakmai segítséget, de nem kaptunk választ.
Főszerepben az Adria-vezeték
A mostani helyzetben természetesen felértékelődik az Adria-vezeték, amely a horvátországi Omišalj kikötőbe érkező olajszállítmányokat juttatja el a százhalombattai, pozsonyi (és a másik ágán a pancsovai szerb) finomítóba. Ennek vitatott kapacitásáról lényegében a háború kitörése óta üzenget az üzemeltető horvát Janaf és a magyar kormány, illetve a Mol.
Azt senki sem vitatja, hogy az eddigi kihasználtságánál jóval többre lenne képes a vezeték. Az elmúlt években az elérhető adatok alapján a Mol egyszer sem használta ki a 2,1–2,9 millió tonnás lekötött kapacitást az Adrián. (A teljes magyar és szlovák olajimport durván évi 10 millió tonna.)
Ez azért is lényeges, mert a szállítási költséget – amit szintén rendre kifogásol a magyar fél – a lekötés alapján kalkulálják, így nem lett volna arányosan drágább több nem orosz olajat behozni. Üzletileg azonban az orosz import felpörgetése volt a Mol érdeke. Most mindenesetre ott tartunk, hogy a Janaf és Hernádi Zsolt Mol-vezérigazgató is örül annak, hogy „részletes és hosszan tartó” tesztsorozat indul az Adria-vezetéken.
A Janaf szerdai közleménye szerint folyamatban van egy tanker szállítmányának átfejtése az Adria-vezetékbe a Mol-csoport számára, és április elejéig hét további tartályhajó fut majd be ilyen céllal, minden esetben nem orosz kőolajjal a fedélzetén.
Az is ismert azonban, hogy a Mol szeretne orosz kőolajat is behozni az Adria-vezetéken keresztül, amire az uniós szankciórendszer lehetőséget biztosít a Barátság leállásának esetére. Horvátország azonban az eddigi nyilatkozatok szerint vonakodik ettől, részben arra hivatkozva, hogy az ellentétes lehet az amerikai Külföldi Eszközök Ellenőrzéséért Felelős Hivatalának (OFAC) előírásaival.
Ez azért érdekes, mert az Orbán Viktor vezette magyar kormányzati küldöttség washingtoni tárgyalásainak – a hivatalos tálalás szerint – az egyik legnagyobb eredménye az orosz olaj elleni szankciók alóli mentesülés volt. Ennek azonban azóta sem jelent meg írásos nyoma. Kerestük ezzel kapcsolatban az OFAC-ot, de választ nem kaptunk.
Ez jó eséllyel azért nem érintette eddig a magyar olajimportot, mert a szóban forgó amerikai szankciók a Lukoilra és a Rosznyeftre vonatkoznak, és ha ezekhez nincs köze az oroszországi magyar (és szlovák) olajimportnak, akkor mentességre sincs szükség. Ez azonban még nem zárja ki, hogy a Janafnak más legyen a kockázatértékelése, hiszen manapság elég nehéz lenne pontosan kinyomozni, hogy egy olajszállítmány melyik orosz olajtársaságtól származik.
Mindenesetre ha jön majd az Adrián keresztül orosz olaj, annak tényleg olcsónak kell lennie. Az uniós szabályrendszer új verziója szerint ugyanis csak a hordónként 44,1 dollár alatt beszerzett szállítmányokat továbbíthatják uniós tankerhajókon bármely ország felé. (A Brent olajfajta ára szerda este 71 dollár körül volt.) Mivel Horvátország GDP-jének a 12 százalékát a turizmus adja, valószínűleg csak ilyen tankert engedne be orosz olajjal Omišajlba, nem pedig olyan orosz árnyékflottás hajót, amelynek kétséges a műszaki állapota és biztosítási háttere.
Közel a vég?
A hivatalos nyilatkozatok szerint az EU mérsékelten megértő a magyar és szlovák követelésekkel szemben. Az Európai Bizottság vizsgálja egy olajbizottság keretében, hogy szükség van-e egyáltalán orosz kőolaj behozatalára – hangzott el a február 19-i sajtótájékoztatón. Ahogy jelezték, egyelőre a 90 napra elegendő stratégiai készletek miatt nem válságos a helyzet. Anna-Kaisa Itkonen uniós szóvivő arra is felhívta a figyelmet, hogy ez is mutatja, mennyire kockázatos orosz energiahordozókra építeni az energiaellátást.
Az uniós hozzáállás persze nem túl meglepő annak fényében, hogy miközben az EU nagy része függetlenedett az orosz energiahordozóktól, illetve elkötelezte magát a megmaradt import felszámolására, Magyarország és Szlovákia még növelte is vásárlásait. Erről korábban mi is többször írtunk, nemrég pedig egy nemzetközi tanulmányban jelent meg, hogy a magyar kőolaj-behozatalban a 2021-es 61 százalékról 2024-re 92 százalékra nőtt az orosz olaj arány.
A Mol arra hivatkozik, hogy technológiai okokból bármilyen más kőolaj „csak szódával megy el” finomítóiban, így az orosz leválás gazdaságilag hátrányos lenne számára, és jelen pillanatban ellátásbiztonsági kockázatokkal is járna. A társaság korábban még 2024-2026-ra tette a pozsonyi és százhalombattai finomító átalakításának végét (amikorra már nem lenne szüksége orosz olajra), most már 2027-et említett egy molos vezető.
Rövidtávon az energetikai válaszlépéseknél potensebb eszköznek tűnik a magyar kormány kezében az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós uniós támogatás blokkolása, bár nem kizárt, hogy ezt az EU meg tudja kerülni. Igaz, ez elnyújthatja a folyamatot, ami kellemetlen lenne a pénzszűkében lévő Ukrajna számára.
Középtávon viszont a Barátság vezetéket valószínűleg csak az menthetné meg, ha véget érne az orosz–ukrán háború (és nem Ukrajna összeomlásával), vagy legalább az oroszok letennének az ukrán energiarendszer porrá zúzásáról. Az Ukrajna által kezdeményezett, de az oroszok által elutasított energetikai tűzszünet azt is garantálná, hogy az ukránok nem támadják a Barátság oroszországi elemeit, mint tették azt legutóbb hétfőn is.
Hosszabb távon ugyanakkor a háború vége sem lenne garancia, hiszen az EU a jelenlegi irányvonal alapján akkor is le akarja állítani a fosszilis orosz energiaimportot, ha véget ér a háború.
