Minden jel arra utal, hogy a magyar kormány előbb értette meg a villamosenergia-rendszer működését, mint a szlovák. Miközben ugyanis a magyar kabinet elkezdett kihátrálni abból a fenyegetéséből, hogy leállítja az áramexportot Ukrajna irányába, addig Robert Fico hétvégén állt bele igazán a témába. A szlovák miniszterelnök arról beszélt, hogy hétfőn utasítani fogja a helyi rendszerirányítót az „Ukrajnába irányuló vészhelyzeti áramszállítás” leállítására. Amit persze megtehet, ám egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen lépés következményei Ukrajna számára lennének kedvezőtlenebbek.
Nincs Barátság
Az elmúlt napokban ismét különösen forró téma lett az Ukrajna és Magyarország, illetve az Ukrajna és Szlovákia közötti energiakereskedelem. Bár a kérdés folyamatosan napirenden van, hiszen az oroszok szisztematikusan próbálják megbénítani az ukrán energia-infrastruktúrát, a szlovák és a magyar kormány pedig politikai okokból veszi elő időről időre az ügyet, most az Ukrajnán keresztüli olajszállítások leállása adott aktualitást a témának.
A Barátság kőolajvezetéken azóta nem érkezik hazánkba kőolaj, hogy a vezetéket január 27-én orosz bombatámadás érte Brodi közelében. A kieső import miatt a Mol múlt hét elején kezdeményezte a stratégiai olajkészletek felszabadítását a kormánynál, amit a kabinet a hét második felében meg is tett.
Ezzel párhuzamosan egyúttal megkezdődött a politikai üzengetés is.
A magyar kormány, és elsősorban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter korábban többször is nagyon határozottan ment neki az ukránoknak, amikor Ukrajna okozott károkat a Barátság oroszországi szakaszán, mondván, ezzel az európai energiaellátást veszélyeztetik. Bár most az oroszok támadták a vezetéket, a tárcavezető így is az ukránokat találta meg, szerinte ugyanis nem tesznek elegendő erőfeszítést a hiba elhárításáért.
Simán elképzelhető egyébként, hogy ez így is van, sőt az is, hogy e tekintetben a következő hetekben-hónapokban sem lesz változás. Az oroszok ugyanis mostanra szanaszét lőtték az ukrán energia-infrastruktúrát. Márpedig amikor az erre hivatott szervezetek és szakemberek azzal vannak elfoglalva, hogy legalább napi néhány órára megoldják a helyi lakosság gáz- és áramellátását, akkor valószínűleg valóban másodlagos az országon keresztüli olajtranzit fenntartása.
Mindenesetre a magyar és a szlovák kormány a szokásos harciassággal reagált. Az Ukrajnába irányuló dízelexport leállításáról már múlt héten döntöttek, és folyamatosan hasonló utalásokat tettek a gáz- és áramszállítások esetében is.
Utóbbival mindössze annyi a gond, hogy a kormányoknak egyikhez sincs semmi közük.
Nem az állam szállít
Az energiáról szóló hazai kommunikációban folyamatosan összemosódik a piac és az állam. Ez persze jelentős részben tudatos, hiszen a kormányzat így tartja napirenden az olcsó energia kérdését, és igyekszik minél jobban kihangsúlyozni a saját szerepét ebben. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy az energiával nem államok kereskednek.
Nincs olyan, hogy Magyarország nem szállít több dízelt, áramot vagy gázt Ukrajnának.
Mivel ezeket nem az állam szállítja, sőt általában még csak nem is állami cégek. A piacon magáncégek kereskednek üzemanyaggal, villamos energiával vagy földgázzal.
Persze a kormány nagyon sokszor bizonyította, hogy az ilyen kereskedelmi kapcsolatokba is rendkívül kreatívan tud belenyúlni. Így elvileg megteheti, hogy olyan feltételeket teremt, amelyek mellett valóban nem lehetséges, vagy legalábbis nagyon nem éri meg bizonyos termékek vagy szolgáltatások exportja. Emlékezetes, hogy a Covid-járvány után épp ezt csinálták az építőanyagok esetében. Papíron azért, hogy mérsékeljék az elszálló inflációt, valójában azonban sokkal inkább a NER-es építőcégek védelmében.
A gyakorlatban azonban ez tulajdonképpen minden piacon ellentmond az uniós szabályoknak, ráadásul vannak olyan területek, amiken ennél is sokkal súlyosabb következményei lehetnek. Már a dízelexport kormányzat által kezdeményezett leállítása is necces volt, hiszen mind a magyar, mind a szlovák politikai vezetés lényegében a Molt utasította ezzel arra, hogy ne értékesítsen egy külföldi országba. Egyrészt azonban a hiány miatt a piaci folyamatok is valószínűleg ugyanerre az eredményre vezettek volna, másrészt egy viszonylag egyszerű piacról van szó, ahol a konkrét fizikai szállítások leállítása sem okoz nagy gondot.
Nem tehetnek meg akármit
Az áram- és a gázpiac azonban nem ilyen. Az áram- és gázhálózatok ugyanis úgynevezett természetes monopóliumok. Ez azt jelenti, hogy mivel rendkívül költséges egy ilyen rendszert kiépíteni, ezért nem épülnek párhuzamos villanyvezetékek sehol, mindig csak egy van, hiszen többet nem lehetne gazdaságosan fenntartani. Így viszont a piac logikájából eredően lesz monopólium minden ilyen rendszer.
A monopóliumokat azonban nem véletlenül nem szeretjük: méretük és helyzetük miatt könnyedén vissza tudnak élni erejükkel, úgy tudják meghatározni az árakat, hogy azzal csak ők járnak jól, és összességében a teljes gazdaság számára károsak.
Éppen emiatt az ilyen piacokon – amelyek gazdaságossági okokból monopolizálódnak – nagyon szigorú szabályokat határoznak meg. Olyan szabályokat, amelyek garantálják, hogy a monopólium ne használhassa ki az erőfölényét, és a szolgáltatáshoz bárki hozzáférhessen.
Ebben az esetben utóbbi a kulcs. Egy monopóliumként működő rendszerirányító (így hívjuk azokat a cégeket, amelyek egy ország nagynyomású gáz- és nagyfeszültségű villanyhálózatát üzemeltetik) ugyanis emiatt nem teheti meg azt, hogy a rendszer egy pontját egyszer csak lezárja. Akkor meg különösen nem, ha ez egy határkeresztező.
Nyilván lehet ilyen nemzeti jogszabályt hozni, csak ezzel az a gond, hogy a piac már rég nemzetközi, ezért az ilyen országhatárok közötti vezetékekre nemzetközi előírások vonatkoznak, és nemzetközi szervezetek fogják össze a kereskedelmet, illetve a rendszerek kapacitásának értékesítését is.
Ha egyszer ebbe egy ország vezetése önkényesen belenyúl, az a teljes rendszert szétrombolhatja.
Onnantól kezdve ugyanis azt sem garantálja semmi, hogy az adott ország irányába nem zárja-e le egy másik ország a gáz- vagy villanyvezetékeit.
Fico még nem érti
Minden jel szerint ezt érzékelte a magyar kormány, de egyelőre nem esett le a Robert Fico vezette kormánynak. A szlovák miniszterelnök ugyanis pont azt jelentette be a hétvégén, hogy utasítani fogja a helyi rendszerirányítót a határkeresztező lezárására. Még ha azon túllépünk is, hogy egy miniszterelnök egyetlen állami cég vezetését sem utasíthatja, akkor is teljesen egyértelmű, hogy a szlovák kormányfőnek hirtelenjében nem magyarázták el, hogyan működik ez a piac.
Arról nem is beszélve, hogy az áram egy határkeresztező lezárása esetén is meg fogja találni az útját.
Ahogy egy korábbi cikkünkben is írtuk már, a villamosenergia-rendszer olyan, mint egy nagy kád. Van kismillió lefolyó alul, amiket néha bedugnak, néha kihúznak, és néhány nagyobb, illetve több kisebb csap, amelyekből különböző intenzitással folyik a víz. A feladat pedig az, hogy ebben a kádban mindig ugyanannyi víz legyen.
A hasonlatban a lefolyók az áramot vásárló háztartások, vállalatok, üzemek, a lefolyó mérete pedig arra utal, hogy az egyes fogyasztók mennyi áramot használnak fel. A csapok ezzel szemben az erőművek, amelyek mérete logikusan a létesítmények kapacitásbeli különbsége miatt tér el. Ha egy ország szintjén gondolkodunk, akkor a határkeresztezők a jolly jokerek, amelyek, ha kell, csapként és lefolyóként is tudnak működni. Ha túl sok víz jön a csapokból, akkor ott ki lehet engedni a felesleget, ha túl sok lefolyó van nyitva, akkor pedig lehet pluszvizet hozni a kádba.
Jelenleg, ha a szlovákok kádjában sok a víz, az ukránokéban pedig kevés, akkor egyszerűen átfolyik a víz. Ám ez akkor is megtörténne, ha lezárják az átjárót a két kád között, csak kerül egyet a víz, mondjuk, a mi kádunk vagy a lengyeleké felé. Egyszerűen azért, mert a vízszinteknek ki kell egyenlítődniük.
Az európai villamosenergia-hálózat ugyanis mostanra egy nagyon erősen összekapcsolt rendszer, nem lehet csak úgy leválasztani egyes elemeit, ha valaki úgy dönt.
Az áram pedig folyik a termeléstől a felhasználási hely irányába. Ha nincs vezeték, akkor is, csak más úton.
Jó példa erre Németország, ahol korábban jókora gondot okozott, hogy az ország északi és déli része között nem volt elég vezeték. A termelés jelentős része ugyanis északon volt, ahol a tengeri szélerőművek működnek, az áram nagy részét viszont a déli gyárakban használták volna fel. A vezetékek kapacitása sokszor nem volt elég ahhoz, hogy elszállítsa az áramot, amely így kerülőúton, a lengyel és a cseh hálózatot is útba ejtve jutott el a célállomásra.
Nyilván vannak fizikai korlátok, és ha nincs elég kapacitás más irányba, akkor mindez nem tud tökéletesen működni, de a szlovák–ukrán határkeresztező lezárása semmiképp nem jelenti azt, hogy az eddig ott szállított mennyiség egy az egyben kiesne.
Nőtt az export, de…
Arról nem is beszélve, hogy a magyar és a szlovák kormány is hajlamos erősen eltúlozni saját államának a szerepét az ukrán energiaellátásban. Már tavaly nyári cikkünkben is írtuk, hogy Ukrajnában az éves villamosenergia-termelés rendre meghaladja a -felhasználást.
Az igényeknél ugyanis jóval több áramtermelő kapacitást örököltek még a szovjet időkből, így éves szinten képesek annyi áramot előállítani, amennyit elhasználnak. Ahogy akkor is jeleztük, ez nem jelenti azt, hogy ne szorulnának importra, hiszen napon belül náluk is ingadozik a termelés, illetve a fogyasztás is. A behozatal jelentősége azonban sokkal kisebb, mint, mondjuk, Magyarországon. Két éve a teljes felhasználás 4-5 százalékát fedezték külföldről.
Ennek a legnagyobb része valóban tőlünk jött, de közben mi tavaly az év nagy részében több áramot vásároltunk vissza tőlük, mint amennyi Magyarország irányából kiment. Ez az év végén megváltozott, nagyjából októbertől eléggé felpörgött az Ukrajna irányába tartó áramexport. Ennek azonban szakértők szerint még mindig inkább a hálózat működőképességének fenntartásában van jelentősége.
Így önmagában az az állítás sem igaz, amivel a magyar kormány elkezdett kihátrálni a fenyegetőzésből. Múlt héten Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter még arról beszélt, hogy vizsgálják az Ukrajna felé tartó áram- és földgázszállítás leállításának lehetőségét is, a hétvégén Szijjártó Péter már sokkal óvatosabban fogalmazott. A külgazdasági és külügyminiszter az Energiabiztonsági Tanács ülése után azt mondta:
„Ebben a kérdésben különös óvatossággal kell eljárnunk, hiszen a határ másik oldalán is magyarok élnek és a villamos áram export leállítása elsősorban a Kárpátalját érintené, azoknak családoknak okozna különös problémát, kihívást és szenvedést, akik a határ túloldalán élnek, ezért ebben a kérdésben nagyon óvatosan kell eljárni.”
A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint ez azonban ebben a formában erős leegyszerűsítése a dolgoknak, még ha van is valóságalapja. Sokkal valószínűbbnek tartják, hogy egyrészt az ágazati szakemberek felhívták a kormány figyelmét a lehetséges következményekre, a Fidesz pedig felismerte a lépés politikai kockázatait is.
