A Kijevben élő Ljudmila első útja minden reggel az ablakhoz vezet, de nem azért, hogy szellőztessen: arra kíváncsi, hogy lát-e füstöt, illetve gőzt a lakótelep közelében található távfűtőmű felett. Ha igen, az azt jelenti, hogy aznap délelőtt lesz némi fűtés a lakásában.
Az előző hétvégén mindkét reggel csalódnia kellett. Vasárnap délután a lakótelepi lakásban már két napja nem volt fűtés, és 29 órája áram sem. Kint -12 fok van, így a szobákban is már csak 13-15 fok maradt. Mivel a panelház még a hetvenes években épült, az épületbe szerencsére be van vezetve a gáz, így legalább a konyhát tudják fűteni a tűzhely egyik rózsájára tett samottéglával. A tégla azért kell, mert nagyobb felületen adja le a meleget.
Hideg víz most éppen van, így lehet készletezni és a WC-t használni. A telefont napelemes töltőről töltik, az összes többi elektromos eszközük néma.
Ljudmila helyzete nem egyedi, Kijevben, illetve Ukrajna jelentős részén hasonló állapotok uralkodnak. Az oroszok minden korábbinál szisztematikusabban lövik a polgári lakosságot ellátó energetikai infrastruktúrát, ami miatt a háztartások áram- és gázellátása nagyobb nehézségekbe ütközik, mint a háború kirobbanása óta bármikor. A zordabbra forduló tél miatt a következő hetek kritikusak lehetnek.
Ebben a helyzetben különösen visszás, hogy a magyar kormányzat részéről továbbra is visszatérő téma az Ukrajna irányába tartó energiaexport leállítása. Bár összességében mindez csak a szavazóknak szóló üres fenyegetés, egyre inkább úgy tűnik, hogy az ukránok kockázatként kezelik a magyar tranzitot, és megpróbálnák elkerülni azt.
Lőnek mindent: gázmezőt, tárolót, erőművet, hálózatot
Az energetikai infrastruktúra támadása a 2022-ben kitört orosz-ukrán háborúban a kezdetektől fontos eleme volt a hadviselésnek, ám tavaly ősszel az oroszok magasabb fokozatba kapcsoltak. Az ukrán energiaszektor jelentős részét összefogó állami Naftogaz vezérigazgatója december elején egy videóinterjúban azt mondta:
„a csapások mértéke és intenzitása drámaian megváltozott. Az idei bombázások még súlyosabbak voltak, mint a tavaly tél végén történtek, amikor Ukrajna hazai gáztermelésének 42 százaléka kiesett”.
A vállalat összesítése szerint 2025-ben összesen kéttucatnyi nagyszabású, kombinált támadás érte a létesítményeit, és ezek döntő többsége az év utolsó negyedévére koncentrálódott. Októbertől kezdve több mint 15 komoly támadás volt, és nem nagyon akadt olyan eleme a rendszernek, amit ne lőttek volna az oroszok
- Október elején – az addigi legnagyobb ilyen jellegű támadásban – lényegében letarolták Harkiv és Poltava régió földgázkitermelő létesítményeit, aminek következtében az ország gáztermelésének közel 60 százaléka állt le.
- Októberben további féltucat hasonló támadásban tovább rongálták a kitermelést, illetve szétlőttek egy gázfeldolgozó üzemet is.
- Az ősz folyamán több, a lakosság számára hőt, illetve áramot is termelő erőművet bombáztak le.
- A múlt héten találat ért egy földalatti gáztárolót.
- Emellett szisztematikusan lövik az elektromos és gázhálózatot is. Így még ha van is áram, földgáz vagy hő, azt egyre nehezebben lehet eljuttatni a lakossághoz.
Mindezek eredményeként az elmúlt hetekben gyakorlatilag Ukrajna összes régiójában rendszeresek a hosszú, akár napokig tartó áramszünetek, gyakran egész városokban, városrészekben nincs fűtés, és több helyen akadozik a vízellátás is. Az ENSZ emberi jogi megfigyelői már december közepén jelezték, hogy az ukrán energiainfrastruktúra elleni egyre növekvő támadások veszélyeztetik a civileket, azóta pedig inkább csak romlott a helyzet.
„Az oroszok 2022-ben Európát akarták megfagyasztani, most az ukránokat”
– fogalmazott egy forrásunk, arra utalva, hogy három-négy éve Moszkva a gázszállítások fokozatos leállításával Európában okozott energetikai káoszt. A két eset mértékét tekintve ugyan nehezen összevethető, de abból a szempontból van párhuzam, hogy 2022-ben Európában a politikai zavarkeltés volt az oroszok célja, és most is a hátországot akarják megtörni. Utóbbi kísérletük nem is teljesen eredménytelen, legalábbis a közelmúltbeli beszámolók alapján a lakosság egyre nehezebben vészeli át az embert próbáló körülményeket.
Az ablakban hűtik a tejet, és nem mernek liftbe szállni
Az elmúlt hetekben több nyugati lap is részletes riportban mutatta be, hogy mindennek milyen hatása van a lakosság mindennapi életére. A The New York Times karácsonykor publikált egy cikket a megelőző hetekben nagyon agresszívan támadott Odesszáról, amelynek infrastruktúrája ekkor már az összeomlás szélén állt.
A városban napokig nincs áram, gáz és víz, a lakosok telefonjaikat és számítógépeiket az állami segélyközpontokban vagy élelmiszerboltokban töltik, ételeiket pedig az utcán vagy udvarokon felállított ideiglenes tűzhelyeken főzik.
Mivel a hűtők sem működnek, az élelmiszert – például a tejet, tojást és tejfölt – zacskókban az ablakpárkányokba teszik, hogy hidegen tartsák.
Az odesszai helyzet nem egyedi. December 27-én az oroszok Kijev energetikai infrastruktúráját támadták, aminek következtében a fővárosban 748 ezer, az agglomerációban pedig további 347 ezer háztartásban volt tartósan áramszünet. A vízellátás akadozott, és a főváros lakosságának nagyjából egyharmada fűtés nélkül maradt. A múlt heti támadásoknak szintén hasonló hatása volt Kijevben.
A kijeviek azonban valószínűleg már hozzá vannak szokva az áramszünetekhez, a megrongált energiarendszer túlterheltsége miatt ugyanis hetek óta ütemezett kimaradások is vannak minden nap.
Decemberben átlagosan csak napi 9,5 órán keresztül nem volt áram a fővárosban.
A CNN grafikont is készített erről félórás bontásban. Az ábrán jól látszik, hogy egyes napokon akár 12-15 órán keresztül is nélkülöznie kellett a lakosságnak a villamosenergiát. A riport szerint sok idős ember ilyenkor egyáltalán nem mozdul ki, mivel nem tudja használni a liftet. Ez egyébként a G7-nek nyilatkozók szerint is probléma: sokan már be sem mernek szállni a felvonókba, mert előfordulhat, hogy órákra bent ragadnak.
Kritikus hetek jönnek
Az áramszünetek azért is problémásak, mert sok háztartásban villamosenergia nélkül fűtés sincs. Kijevben a 2010-es évek végén eléggé elterjedt az elektromos padlófűtés, amely ilyenkor logikusan nem működik, de a gázkazánok is leállnak áram nélkül, így a gázalapú fűtés sem garancia semmire. Ahogy a távfűtés sem: amint a bevezetőből is kiderült, a hőtermelő központok is elég esetlegesen működnek, ami miatt teljes lakótelepeken maradnak hidegek a radiátorok minden nap hosszú órákig.
Az áramszünetek miatt egyébként sok társasházban összefogtak a lakók, közösen generátorokat szereztek be, és maguknak termelnek áramot, amíg a hálózatról nem kapnak. Ezt csinálják az éttermek és egyéb szolgáltatóegységek is. A CNN szerint néhány kávézó és étterem attól függően változtatja az étlapját és az árait is, hogy a hálózatról vagy dízelgenerátorokról használnak áramot.
A következő hetek kritikusak lesznek. Nagyon sok múlik azon, hogy mennyire lesz kemény a tél további része.
„Ha a jelenlegi időjárási körülmények maradnak, vagy tovább hűl a hőmérséklet, és bejön egy mínusz húszas tél, akkor ott őrült nagy bajok lesznek.”
– fogalmazott egy forrásunk. A tartós hideg ráadásul olyan problémákat is heteken belül kihozhat, amiket egyelőre feltétlenül nem érzékel a lakosság.
Kilencszeresére nőtt a gázimport
Az említett problémák zömét ugyanis a hálózatot ért támadások okozzák, amelyek általában gyorsabban javíthatók. Hosszabb távon ugyanakkor valószínűleg nagyobb gondot jelent majd az erőművek megrongálódása, illetve a földgázkitermelés kiesése.
Utóbbi már 2025-ben is kihívások elé állította az ukránokat. Az ország a háború kirobbanása óta földgázból közel önellátó volt. Ha importáltak is gázt, annak – ahogy egy forrásunk fogalmazott – főként technikai okai voltak. Ukrajnának ugyanis jelentős földgázkészlete van, amiből az elmúlt időszakban évi 18-19 milliárd köbmétert hoztak felszínre, és ez nagyjából fedezte is a felhasználásukat (pdf).
Ez azonban – ahogy erről korábban írtunk – 2025-re megváltozott. Az oroszok már az előző tél végén elkezdték lőni a gázkitermelő infrastruktúrát. Akkor ideiglenesen 40 százalékkal csökkent a kitermelés, és bár a károk nagyobb részét sikerült nyár végére helyreállítani, Ukrajna a korábbi években megszokottnál így is nagyobb importra szorult.
Tavaly az év egészében 6,5 milliárd köbméter földgáz érkezett az országba külföldről, ami közel kilencszerese az egy évvel korábbi 724 milliónak.
Bár ezzel a tárolókat nagyjából sikerült az eredetileg tervezett szintre feltölteni, egy hidegebb tél így is gyorsan kiapaszthatja a tartalékokat. Különösen, ha az oroszok direkt a tárolókat lövik.
A termelőegységeket ért őszi támadások miatt ráadásul az importigény tovább nőtt. A Naftogaznál néhány hete már azt közölték, hogy a fűtési szezon végéig további 4,4 milliárd köbméter gázt kellene az országhatárokon túlról beszerezniük. Az év későbbi szakaszában pedig további jelentős mennyiségre lesz szükségük.
A cég vezérigazgatója arról beszélt az ABC-nek, hogy a támadások okozta hibák javításához szükséges felszerelések listája most 190 tételből áll, ezek beszerzése pedig több mint 900 millió dollárba kerülhet. Ami azonban ennél is nagyobb probléma, hogy a cégvezető szerint a berendezések „gyártásának, szállításának és telepítésének átfutási ideje nyolc és tizennyolc hónap között lesz”, azaz a következő fűtési szezonra úgy kell felkészülnie a vállalatnak, hogy a termelés még nem áll vissza a korábbi szintre.
Fontos a magyar útvonal
Az ukrán gázimportban nagyon jelentős szerepe volt tavaly a magyar tranzitnak: a teljes mennyiség közel fele hazánk felől érkezett az országba. Erre alapozta az elmúlt hónapokban a magyar kormány azt a narratívát, hogy az energiaszállítások leállításával nagyon komoly gondot okozhatnánk Ukrajnának.
Nyár végén részletes cikkben mutattuk be, hogy ez miért nem igaz. Röviden összefoglalva: a villamosenergia esetében – amely akkor a Fidesz kommunikációjának homlokterében állt – konkrétan magyar szempontból jó ideig negatív volt a külkereskedelmi szaldó, azaz több áram érkezett Ukrajnából hozzánk, mint Magyarországról oda.
A gáznál a korábban említettek miatt más a helyzet, de egyrészt a 45 százalékos importarány a teljes ukrán fogyasztásnak csak a nagyjából 15 százalékát jelenti, másrészt
ezeknek a szállításoknak a leállítására egy kormánynak nincs módja.
A földgázt ugyanis – akármennyire is ez a politikai narratíva – nem országok, hanem kereskedőcégek adják-veszik. Márpedig – ahogy augusztusi cikkünkben is írtuk – a Fidesz ugyan sokszor bizonyította, hogy elég kreatívan tudja a piaci kereteket szabályozni, de még ezzel a kreativitással sem egyszerű ilyen kereskedelmi ügyletekbe beavatkozni, vagy azokat megtiltani.
Nem véletlen, hogy a direkt fenyegetések inkább az infrastruktúra használatának valamilyen korlátozására utaltak. Ezzel ugyan fizikailag valóban meg lehet állítani a közvetlen energiaszállításokat a két ország között, a G7-nek nyilatkozó szakértők szerint azonban a jelenlegi nemzetközi jogi keretek között ez is nonszensz. Akkor úgy fogalmaztak, hogy egy ilyen lépés Magyarország szempontjából is nagyon nagy kockázatot jelentene, hiszen az első dominó ledöntése után könnyen hasonló helyzetben találhatnánk magunkat, kiszolgáltatva a környező tranzitországoknak (például Bulgária is dönthet úgy, hogy nem engedi tovább a hozzájuk beérkező orosz gázt).
Magyarország: kockázat
Ágazati szakértők szerint épp ezért a kormányzati utalgatások üres fenyegetések. Ennek ellenére egyre inkább úgy tűnik, hogy az ukránok kockázatként kezelik a Magyarország felőli szállításokat, és igyekeznek új útvonalakat találni a földgáz beszerzésére.
„Azt érzik, hogy a magyar tranzit szabályozási kockázata irreálisan magas, és a kormányzati kijelentések alapján ez teljesen érthető” – fogalmazott egy piaci szereplő.
Az ukrán energiaügyi minisztérium január elsején adott ki egy közleményt arról, hogy meddig jutottak tavaly a földgázbeszerzés diverzifikálásában. Ebben szó van arról, hogy
- déli irányba elindítottak egy új gázimportútvonalat a Trans-Balkan vezetéken,
- Lengyelország irányából megduplázták a garantált szállítási kapacitást 2026 szeptemberéig,
- földgázszállítási szerződést kötöttek Azerbajdzsánnal,
- szándéknyilatkozatot írtak alá amerikai cseppfolyósított földgáz beszerzésére.
A dokumentumból ugyanakkor nagyon látványosan hiányzik a legfőbb importútvonalnak számító Magyarország említése. Sőt, a lengyel bővítés, illetve a déli útvonal részben azt célozza, hogy más irányokból is nagyobb mennyiségű gáz érkezhessen Ukrajnába.
Más kérdés, hogy ezek mennyire reális forgatókönyvek. A Trans-Balkan vezeték felélesztése például nagyon hangsúlyosan jelent meg az elmúlt hónapokban az ukrajnai kommunikációban, a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint azonban nem valószínű, hogy ez fogja megoldani a problémáikat. A vezetéket ugyanis ebbe az irányba korábban szinte egyáltalán nem használták, ami önmagában technikai kockázatot jelent. Emellett rengeteg országot keresztez, ami kifejezetten költségessé teszi a szállítást.
A G7-nek nyilatkozó kereskedők elég egybehangzóan azt mondták, hogy ezek miatt túl rizikósnak tűnik ez az útvonal, nem valószínű, hogy tolonganának a piaci szereplők a kapacitások lekötéséért. Így összességében valószínűbb, hogy végül a lengyel irány bővítése felé mozdulnak majd inkább el az ukránok.
A cél azonban ugyanaz: elkerülni Magyarországot.
Volt olyan forrásunk, aki szerint a Trans-Balkan emlegetése is részben azért fontos, hogy ezzel jelezzék: létezik alternatíva.
Mindez azért különösen érdekes, mert pár évvel ezelőtt még pont fordítottak voltak a viszonyok. Oroszország évtizedek óta geopolitikai céljai elérésére is használja a földgázt, így az orosz gázszállításoknak mindig is volt kockázata. A 2006-os és 2009-es orosz-ukrán gázviták (pdf) után azonban megjelent egy tranzitkockázat is: ettől kezdve Európának azzal is számolnia kellett, hogy Ukrajna nem engedi át az orosz gázt. Tulajdonképpen ez gyorsította fel azoknak az új vezetékrendszereknek a kiépítését, amelyeken Ukrajna (és Fehéroroszország) elkerülésével lehet orosz földgázt szállítani a kontinensre.
Azóta az ukrán tranzit leállt, most Európából áramlik oda a gáz, és ebben a jelek szerint Magyarország jelenti a legnagyobb kockázatot.
