Túl jó üzlet a Molnak és Orbánéknak az orosz olaj ahhoz, hogy leakadjanak róla

Magyarország és Szlovákia nemhogy nem csökkentette a függését az orosz kőolajtól az orosz–ukrán háború kezdete óta, de még jelentősen növelte is. Mindez nem is meglepő, mert egy most megjelent tanulmány szerint a Molnak és a magyar államnak hatalmas üzlet az orosz kőolajfüggés. No meg persze az orosz állam is nagyon jól jár, és ezen keresztül az Ukrajnát bombázó orosz hadsereg is. Pedig a Center for the Study of Democracy és a Centre for Research on Energy and Clean Air közös tanulmánya szerint a Molnak magasabb tranzitdíjat kell fizetnie az Oroszországgal összekötő Barátság kőolajvezetéken, mint a horvát Adria-vezetéken, aminek ára miatt Szijjártó Péter és a Mol vezetése is sokat panaszkodik.

Nagyobb függőség = nagyobb profit

A bulgáriai központú Center for the Study of Democracy és a finn központú Centre for Research on Energy and Clean Air közös tanulmánya azt vizsgálja, hogy mennyire sikerült Magyarországnak és Szlovákiának leválnia az orosz olajfüggőségről, ahogy minden más európai államnak sikerült. A válasz röviden az, hogy sehogy, sőt.

Az EU 2022-ben szankciót vezetett be Oroszországgal szemben az Ukrajna elleni invázió miatt, amelynek részeként megtiltotta, hogy az unió tagállamai orosz kőolajat vásároljanak. A lépés célja az volt, hogy ezzel is gyengítse az orosz hadi gépezetet, amelynek egy fő finanszírozója az energiaexport, és az is, hogy Oroszország kevésbé találjon gazdasági fogást az európai országokon. Szlovákia és Magyarország viszont kivételt kapott, mert ez a két ország jelezte, hogy nem tud egyik napról a másikra leállni az orosz kőolaj importjáról. Ennek fő oka, hogy mindkét országot a Mol finomítói látják el elsősorban üzemanyaggal, amelyeket viszont az orosz Ural típusú kőolaj feldolgozására alakítottak ki. A Mol akkor azt mondta, hogy több évet és sok százmillió eurós beruházást igényelne, hogy a százhalombattai és a pozsonyi finomítóit átalakítsa, hogy másmilyen típusú olajat is fel tudjanak dolgozni. Éppen ezért időre van szüksége ennek a két országnak.

Azóta viszont a magyar függés csak nőtt: 2025-ben a Magyarországon felhasznált kőolaj 92 százaléka érkezett Oroszországból, míg 2021-ben ez az arány még csak 61 százalék volt.

2025-ben Magyarország 53 százalékkal kevesebb nem orosz eredetű kőolajat vásárolt, mint egy évvel korábban. Hogy mi az oka ennek a visszaesésnek? Az, hogy a Mol és rajta keresztül a magyar állam számára orosz olajat vásárolni, feldolgozni és eladni hatalmas biznisz. Magyarország 20 százalékos diszkonttal tudott kőolajat vásárolni Oroszországból, nagyrészt azért, mert az orosz fél boldog volt, hogy valakinek még el tudja adni az árut nyugaton. A tanulmány szerint ezzel a Mol havi 47,3 millió eurót, mai árfolyamon majdnem 18 milliárd forintot spórolt, ennyit takarított meg ahhoz képest, mintha a horvát Adria-kőolajvezetéken vásárolt volna kőolajat. Amit viszont a Mol megspórolt, azt nem hárította át a fogyasztókra, sőt Magyarországon 2024-ben 5 százalékkal volt drágább az üzemanyag, mint az EU-s átlag.

A különbség még szembetűnőbb, ha egy Magyarországhoz nagyon hasonló helyzetű országhoz, Csehországhoz hasonlítjuk a magyar árakat. A tanulmány szerint

2025-ben a cseh autósok a benzint adók nélkül 18 százalékkal, a dízelt pedig 10 százalékkal olcsóbban vásárolhatták, mint a magyarok.

A Mol bevételei ezalatt az időszak alatt több mint 30 százalékkal növekedtek. Ezen pedig olyan, az Orbán-kormányhoz politikai, ideológiai és személyi szinten is kötődő szervezetek is nagyon jól kerestek, mint az MCC, amely megkapta a magyar állam Mol-részvényeinek jelentős részét. Egy idő után viszont az orosz olajon elérhető extraprofit már közvetlenül a magyar államot gazdagította, amely adó formájában ezt elvonta a magyar olajvállalattól. Mindezen az orosz állam adók formájában még többet keresett, mint a Mol, a tanulmány szerzőinek számítása szerint a Mol vásárlásaiból befolyt adókon keresztül az orosz állam havi 85,8 millió eurót keresett.

Drágább az Adria?

A magyar kormány általában kényszerként, földrajzi adottságként prezentálja, hogy Oroszországtól kell kőolajat és földgázt vásárolnunk, mert kicsit szárazföldi országként azoktól a vezetékektől függünk, amelyek elérhetők. Ezzel a logikával Orbán Viktornak azt is sikerült elérnie, hogy az Egyesült Államok is kibúvót adjon Magyarországnak az orosz kőolajvásárlásra kivetett szankciói alól (legalábbis egy ideig).

Ahogy viszont arról például Holoda Attila és Deák András György energiapiaci szakértők is beszéltek a Telex Téma egyik adásában, Magyarország valójában sem a földgáz, sem a kőolaj piacán nincs annyira kiszolgáltatva az orosz energiaimportnak, mint azt a kormány beállítja. Földgázvezetékes összeköttetése Szlovéniát leszámítva minden szomszédos országgal van, és kőolajvezetékből is kettő van, a Barátság mellett a Horvátországon át futó Adria-vezeték. Holoda Attila szerint a két vezetékkel Magyarország elég kivételezett helyzetben van Európában, a legtöbb európai országnak ugyanis tényleg csak egy vezetéke van. A már korábban bemutatott adatokból is látszik, hogy Magyarország korábban valójában sokkal több nem orosz eredetű olajat vásárolt, mint most. Vagyis nem lehet adottság, hogy csak onnan lehet ellátni az országot.

A magyar kormány és a Mol azonban egy ideje hadakozik a horvát vezetéket üzemeltető Janaf vállalattal. A magyar felek szerint két dolog miatt nem oldható meg az ország olajellátása az Adrián keresztül, ami miatt nem is tudunk leválni az orosz kőolajról:

1. az Adria-vezeték kapacitása nem elég nagy ahhoz, hogy a Mol kőolajigényét kielégítse, és a cég el tudja látni a szlovák és magyar piacot is;
2. a Janaf túl magas tranzitdíjat számol fel a vezeték használatáért.

A CSD és a CREA tanulmánya szerint viszont egyik érv sem igazán meggyőző vagy tényekkel megalapozott. Kezdjük a második állítással, miszerint a horvátok túl magas tranzitdíjat kérnek a vezeték használatáért. Hogy mi a magas, és mi nem, az nyilván relatív, de a tanulmány szerint az biztos, hogy a Barátság kőolajvezetéken majdnem kétszer akkora, egész pontosan 1,7-szer nagyobb tranzitdíjat kell fizessen a Mol, mint az Adria-vezetéken.

Az Eurostat adataira alapozva azt írják, 2024-ben az Adria-vezetéken tonnánként 12,22 eurós tranzitdíjat kellett fizetni, míg az ukrán üzemeltető a Barátság vezetéken tonnánként 21 eurót. A Barátság egy rövid szakaszon Belaruszon is áthalad, ahol tonnánként még 2,16 eurót kell fizetni. Ezt az extra költséget persze ellensúlyozza az, hogy Magyarország 20 százalékos kedvezménnyel kapja a vezeték tartalmát, mindenesetre a tranzitdíjak összehasonlítása más perspektívába helyezi, hogy melyik vezetéket olcsóbb használni, és tényleg túl sokat kérnek-e a horvát üzemeltetők.

A vezeték kapacitásával kapcsolatban például a jelentés szerzői például a Janaf 2025. szeptemberi kapacitástesztjére hivatkoznak, amely szerint kenőanyagok hozzáadásával tudna az Adria annyi olajat szállítani, hogy az lefedje a Mol igényeit. Ezt a Mol vitatja, és a Telexnek a témában korábban nyilatkozó szakértők is úgy látták, elképzelhető, hogy bővíteni kellene a vezetéket a magyar igények kielégítésére, igaz, ez nem biztos, hogy elég érv az Adria-vezeték ellen.

A Janaf eddig azzal védekezett, hogy a Mol csak kis mennyiségben rendelt az Adrián, így kis mennyiséget is kapott. Deák András György, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet tudományos főmunkatársa erről korábban azt mondta a Telexnek, hogy a kapacitással kapcsolatban alapvetően elméleti vita zajlik a horvát és magyar felek között, amit nem lehet igazán feloldani addig, amíg a Mol és a Janaf nem köt egy 3-4 éves szerződést, és nem teszteli teljes kapacitáson a vezetéket. Plester Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője is arról beszélt korábban a Telexnek, hogy egy hosszú távú és nagyobb mennyiségről szóló szerződés megkötésével kaphatnánk tisztább képet arról, milyen áron, milyen költségekkel tudna szállítani a Janaf, másrészt ez megfelelő ösztönző is lenne a horvát cégnek, hogy ha valóban nem elég az Adria kapacitása, akkor tegye meg a szükséges lépéseket annak bővítésére.

Mindehhez persze politikai akarat kellene a magyar kormány részéről, ami nagyon látványosan hiányzik. Talán pont azért, amire a két civil szervezet tanulmánya is rámutatott, hogy mind a Mol, mind a magyar állam számára elég jövedelmező az orosz deal, amiről nem akarnak lemondani, még akkor sem, ha az orosz állam még náluk is többet keres rajta, hogy abból finanszírozza a háborúját. Ilyen értelemben Magyarország, szemben Orbán Viktor és a Fidesz állításával, nem is igazán marad ki a háborúból, még ha nem is fegyverekkel, hanem sok hordónyi megvásárolt kőolajjal vesz részt.