2024. december 19. – 04:57
A párizsi olimpián Németh Nándort két század választotta el az ezüstéremtől, egy a bronztól, így lett negyedik a százméteres gyorsúszásban. Hasonlóan felfoghatatlanul kevéssel maradt le a dobogóról a kerékpárversenyző Vas Kata Banka is, aki ugyancsak hármas versenyben volt az érmekért, és a célfotó azt mutatta ki, hogy pár milliméter hiányzott neki. Századra olyan időt ért el, mint a holland Marianne Vos és a belga Lotte Kopecky, előbbi ezüst-, utóbbi bronzot kapott, Vasnak meg kellett elégednie a negyedik hellyel. A párbajtőröző Andrásfi Tibor is negyedik lett, két, végletekig kiélezett asszó elvesztése után, de őt vigasztalta, hogy pár nappal később a csapatban a dobogó tetejére állhatott.
Régi közhely, hogy a létező legrosszabb helyezés a negyedik, és a múltban is számtalan magyar maradt le épp hogy csak a dobogóról, voltak köztük jó néhányan, akik hajszálnyi különbséggel, őket gyűjtöttük most össze.
Az időutazást kezdjük Moszkvában, az 1980-as olimpián. Mindjárt az első versenynap megszülethetett volna az első magyar érem, de olyan pech, ami Oláh Bélát kísérte, százévente fordul csak elő.
A Nyírvasváriban született, Tatabányán versenyző Oláh az 52 kilósoknál pontosan 52 kilóval mérlegelt a versenyt megelőző napon. Szakításban folyamatosan javítva 110 kilóval zárt, ezzel a harmadik helyről várta a lökést. 135 kilót lökött a feje fölé, amivel összetettben négyes holtverseny alakult ki az élen, négyen emelték fel a 245 kilót.
Mivel a szovjet Oszmonalijev 51 kiló 70 dekát nyomott a mérlegen, az övé lett az arany. A második az észak-koreai Ho Bong lett, aki 51 kiló 90 dekás volt. A másik észak-koreai Han alatt pontosan 52 kilót mutatott a mérleg a verseny előtt, ahogy Oláh súlya alatt is.
Az akkori szabályok szerint, ha holtverseny van, akkor a verseny után is meg kell mérni a versenyzők testsúlyát. Mivel Han ugyanúgy 52 kiló maradt a hat gyakorlat után, Oláh viszont 52 kiló és tíz dekát nyomott, ezért a magyar versenyző a negyedik helyre szorult. Azon, hogy igazságos volt-e ez a lebonyolítás, miután testsúlyuk többszörösét mozgatták meg a hat gyakorlat alatt, felesleges vitatkozni, ez volt a versenykiírás, és ezt könyörtelenül alkalmazták is.
Az 1952-es olimpia úszóversenyeiben is volt egy kifejezetten balszerencsés magyar: Killermann Klára. A 200 méteres mellúszásban három magyar jutott a döntőbe, Székely Éva pillangózva győzött (akkor még nem volt a programban külön pillangó), a második helyen Novák Éva futott be. A harmadik helyen holtverseny alakult ki a brit Elenor Gordon és Killermann között. Tizedre ugyanannyit úsztak, de mivel még nem volt célfotó, és két érmet sem volt szokás átadni, mint azt manapság tennék, ezért a nyolc versenybíró szemítéletén múlt, kié a bronz. 5:3 arányban a britet hozták ki harmadiknak, így nem állhatott három magyar a dobogóra.
1936-ban egy nagyhatalmi játszma áldozata lett Nagy Ferenc. Az akkor 19 éves nehézsúlyú ökölvívó az első meccsén egy belgát, a másodikon egy svédet verte meg, a négy között azonban összefutott a hazai, vagyis német Herbert Rungéval. Nem engedték, hogy Nagy kiálljon. Noha elindult a szorító felé, a legnagyobb meglepetésére a műsorközlő bejelentette, hogy elmarad a meccse, mert sérülés miatt visszalépett. A Sporthirlap beszámolója szerint megígérték neki, hogy majd sokkal könnyebb lesz másnap pihenten a norvég Erling Nilsennel bokszolnia, mert a némettel szemben nem lenne esélye. A magyar vezérkar viszont akkor is betegséget jelentett. Így végül negyedik lett első és utolsó olimpiáján.
„Nem húzok többet kesztyűt a kezemre, nem érdemes. Miért nem engednek szorítóba, ha már kihoztak? Azért, hogy itt vattába csomagoljanak? Alig vártam, hogy itt megküzdhessek a bronzéremért és tessék. Ülhetek itt az öltözőben”
A törölközőt, amit Kankovszky Artúr bedobott, jelezve, hogy nem áll ki a magyar versenyző, Nagy megőrizte, és egy időben a ceglédi sportmúzeumban állították ki. Cegléden született, és az apja alapította az ottani birkózó szakosztályt. Nagy ugyanis nemcsak az öklével volt kimagasló, hanem birkózóként is számon tartották.
1960-ban az öttusázó Balczó Andrásnak is csak nagyon kevés hiányzott, hogy élete első olimpiáján érmet nyerjen, de végül negyedik lett. Őt már akkor kárpótolta az élet, mert csapatban győzött, majd 1968-ban is, 1972-ben pedig egyéniben is hallgathatta a Himnuszt.
A magyar atlétika egyik nagy sikere lehetett volna 1992-ben, ha az amerikai tízpróbázó Dave Johnsont valóban kizárják Barcelonában, ahogy erről előzetesen a versenybírók döntöttek. A súlylökésnél ugyanis három érvénytelen kísérlete volt. Utólag azonban az egyik érvénytelen dobását felülbírálták, negyedszer is a dobókörbe állhatott, és akkor már jobban figyelt minden apró mozdulatára. Még az ebben a versenyben semleges németek sem értettek egyet azzal, hogy visszateszik a versenybe Johnsont. A nagyszerűen hajrázó, Eb-második Szabó Dezsőnek így be kellett érnie a negyedik hellyel.
1912-ben a kardvívó Schenker Zoltán úgy lett negyedik a stockholmi olimpián, hogy csak magyarok végeztek előtte. A nyolcas döntőben hét magyar volt, így nem keltett olyan nagy meglepetést, hogy a mieink osztoztak az érmeken is.
Asztaliteniszben Klampár Tibor 1988-ban lett negyedik, az élete formájában játszó Bátorfi Csilla–Tóth Krisztina páros 2000-ben, Sydney-ben. Világbajnokságon két bronzérmes van, akkor nincs különmeccs az éremért, hanem értékelik az addig megtett utat. Az olimpiai szabályok szerint viszont csak egyvalaki lehet bronzérmes.
Birkózásban Lőrincz Viktor úgy veszítette el a 2016-os bronzmeccset, hogy később a bírót eltiltották. Lőrincz 2021-ben ezüstéremmel tért haza. Bódi Jenőt 1988-ban vitatható körülmények léptették le a hazai pályán versenyző dél-koreaival szemben, ő később sem vigasztalódhatott olimpián.
Csapatsportok, ahol siker a negyedik hely, mégis keserűség
A női vízlabda-válogatott három egymást követő olimpián is ott volt a bronzérem kapujában: 2008-ban és 2016-ban is ötméteresekkel maradt le róla, 2012-ben pedig a hosszabbításban. A 2016-os negyedik hely volt különösen fájdalmas, mert akkor az oroszok a dudaszó pillanatában egyenlítettek a rendes játékidőben, majd a szintén döntetlen hosszabbítás után eggyel több büntetőt lőttek be. A férfi vízilabdázók 1996-ban és 2024-ben veszítették el a bronzmeccset.
A férfi kézilabda háromszor volt közel ahhoz, hogy a szakág történetének legnagyobb sikerét elérve a dobogón végezzen: 1980-ban, 2004-ben, és 2012-ben lett negyedik a csapat. A nők 2008-ban zártak ugyanebben a pozícióban. A női kosárlabda és a női röplabda is volt negyedik, utóbbi kétszer is, 1980-ban a bolgárok ellen vezettek is 2–1-re, de utána mindkét szett a riválisé lett.
