2024. szeptember 6. – 04:56
Semmi újdonság nincs abban, hogy a nőket a külsejük, az adottságaik alapján értékelik. Kismillió versenyt rendeznek világszerte, amiken az adott országban, megyében, városban élő nők felsorakozhatnak egy színpadon (olykor falatnyi bikinikben), több száz ismeretlen előtt, azért, hogy egy zsűri kiválassza közülük a legszebbet. A szépségversenyek története régre nyúlik vissza, és érdekes epizódjai is vannak. Az 1920–1930-as évektől kezdve Angliában például rendszeresen tartottak bokaszépségversenyeket, többek között Londonban, Brightonban és Kentben is.
A bokaszépségversenyek résztvevőinek egy függöny mögött kellett felsorakozniuk. A drapéria az arcukat és a testük nagy részét eltakarta, csak térdtől lefelé látszott ki a harisnyába bújtatott lábuk, amin a kor ízlésének megfelelő, visszafogott lábbeliket viseltek. Ezután a bírák – akik lehetettek rendőrök, akár vasútnál dolgozó biztonsági őrök is – fel-alá járkáltak, hogy jól szemügyre vegyék a versenyző bokákat. Egyet-kettőt olykor közelebbről is megvizsgáltak, megtapogatták, megmérték a méretét, megnézték a formáját, hiszen nem lehetett csak úgy, hasraütéssel eldönteni, ki legyen a győztes.
Az eseményeket legtöbbször harisnyagyártó cégek szponzorálták, nekik ezek a versenyek kvázi ingyenreklámok voltak. Ezek a vállalatok állták a főnyereményt is, ami általában egy pár nejlonharisnya volt. Akkoriban a harisnya valószínűleg sokkal értékesebb volt, mint ma, amikor tucatszámra lehet vásárolni belőle simát, feketét, csillogósat a boltokban; de az elismerés, ami a legszebb bokáért járt, még egy márkás harisnyánál is többet ért.
A dicsőség és a harisnya mellett a legszebb boka tulajdonosa alkalomadtán még pénzjutalomban is részesült. Egy 1954-ben rendezett bokaszépségverseny győztese négy fontot vihetett haza, ami ma körülbelül száz fontnak, azaz 47 ezer forintnak felel meg. Egy alkalommal még a világhírű Oxford Street-i Selfridges üzletközpont is rendezett egy bokaszépségversenyt, amikor a résztvevőknek az áruház tetején kellett felsorakozniuk.
A versenyekre kortól függetlenül bárki benevezhetett, egy 1927-es felhívás még bátorította is az idősebb korosztályt a jelentkezésre, hiszen ugyanolyan esélyük volt a győzelemre, mint a fiatalabb generációnak. A szervezők a függönyös megoldást idővel elhagyták, így a résztvevők szabadon, teljes valójukban szerepeltek a zsűri előtt. A szépségverseny koncepciója az Egyesült Királyság határain túl is ismerté vált. Az 1940-es évektől a francia fővárosban élő nők is előszeretettel mérették meg magukat nemcsak boka-, hanem lábszépségversenyeken is.
A bokavillantás már az 1700-as években is megengedett volt, de a női boka mint a férfiak figyelmét felkeltő testrész igazán csak a 20. században került a középpontba, miután a rövidebb szoknyák és ruhák váltak divatossá. A bokaszépségversenyek népszerűsége nem tartott tovább az ötvenes–hatvanas éveknél, mivel a nők egyre merészebb, kirívóbb ruhákban léptek az utcára, amikből nemcsak a bokájuk, de a lábuk, a karjuk, sőt még a válluk is kilátszott.
Azóta a szépségversenyek óriási biznisszé váltak, és egyre inkább elterjedtek. Ma például már az sem ritka, hogy egészen fiatal, még óvodába és iskolába járó lányokat sminkelnek és öltöztetnek szorgosan az édesanyák azért, hogy az ő gyerekük szerepeljen a legjobban a Miss Little Hungary gyermekszépségversenyen.
