Napsütésben nincs hiány mostanában, az idei nyár is bővelkedik a technikailag pontos szakkifejezéssel gatyarohasztóan melegként jellemezhető napokban. Ilyenkor maximum egy klímával hűtött szobában lehet emberhez méltó módon létezni – hogy épp azzal melegítsük még tovább a bolygót, hogy orrba-szájba klímázunk –, de ha erre épp nincs lehetőségünk, egy kis árnyék is életmentő lehet. Az biztos, hogy a nyílt napsütés elől az árnyékba menekülni üdítő érzés, de nem árt, ha tudjuk: akár az árnyékban is leéghetünk.
Két dologgal kell tisztában lennünk, ha árnyékban hűsölve próbáljuk kibekkelni a hőgutát. Az egyik az, hogy árnyék és árnyék között nagy különbség lehet. Egy apró lyukakkal tarkított, rácsos anyagú árnyékoló is kellemes menedéknek tűnik, de ezeken az apró lyukakon az UV-sugarak bizony képesek áthatolni, így egy idő után az árnyékban pihegve is azon kaphatjuk magunkat, hogy leégtünk.
Ugyanez igaz a fák által nyújtott, természetessége miatt különösen csábító árnyékra. Attól függően, hogy milyen sűrű a fölénk magasodó fa lombkoronája, az UV-fény a levelek között is elérheti a bőrünket. Minél sűrűbb a lombozat, annál jobban véd, azaz ha ön is szereti figyelni a strandon, ahogy egy ritkásabb lombkorona foltos árnyéka táncol a bőrén a könnyed nyári szellőben, akkor az a rossz hírünk, hogy eközben szépen le is lehet égni ettől a szórt fénytől.
Általában is azt mondhatjuk, hogy minél jobb a kilátás az égre egy árnyékos helyről, annál kevésbé nyújt védelmet az UV-sugarak ellen. A legbiztonságosabb messzire kinyúló, szilárd fedezékben átvészelni a hőséget, mert így a legkisebb az esélye annak, hogy a napfény kevésbé látványos módon, de valahogy utat talál hozzánk.
A másik fontos tényező, amivel érdemes számolni árnyékban pihegésnél, hogy a napfény nem csak közvetlenül érheti el és égetheti le a bőrünket. A napsugarak ugyanis a világos felületekről visszaverődve is károsíthatják a gyanútlanul hűsölőket. Jellemzően ilyenek a világos festékkel kezelt vagy fémfelületek, illetve a beton. Különösen érdemes odafigyelniük a strandolóknak, a homok ugyanis akár az UV-sugárzás negyedét is képes lehet bepattintani a napernyő alá.
És ha már itt tartunk, érdemes azt is megjegyezni, hogy a víz sem véd meg a leégéstől, mert fél méter mélyre is elér az UV-sugárzás akár negyven százaléka. Ez azért különösen kockázatos, mert a víz hűsítő hatása könnyen elaltathatja a figyelmünket. Egy biztos: ha nyáron napra – vagy nem megfelelően védő árnyékba – megyünk, mindenképp érdemes bekenni magunkat.
Cikkünk megjelenése után egy olvasónk megjegyezte, hogy a fenti jelenség tudományos magyarázata is érdekes, és igaza van, át is adjuk neki a szót: „Annak, hogy árnyékban is le lehet égni, a Rayleigh-szórás az oka. A lényeg annyi, hogy a rövidebb hullámhosszú fény jobban szóródik a levegő molekuláin (és a levegőben lévő párán, por-, korom- és egyéb szmogrészecskéken). Azért kék az ég, és azért narancsvörös a Nap fénye hajnalban és naplementekor, mert a kék fénynek rövidebb a hullámhossza, mint a vörösnek, és a kék fény szétszóródik a légkörben, és ettől minden irányból ér minket. Mivel az UV-nak még a kék fénynél is rövidebb a hullámhossza, ezért az még jobban szóródik, ettől aztán UV-fényben úgy néz ki a táj, mintha egyfolytában közepesen ködös idő lenne. Tehát az UV is minden irányból ér minket, ezért nem elég a leégés elkerülésére egy akkora árnyékoló, ami csak a Napot takarja ki.”
Cikkünket a megjelenése után további részletekkel egészítettük ki.
