- Iszonyatosan meleg van, és a következő években egyre többször lesz iszonyatosan meleg.
- Sokan már csak légkondival tudják ezt elviselni.
- Az ingatlanjaink hűtésével azonban egyre több energiát fogyasztunk, és még inkább felhevítjük a köztereinket.
- Ráadásul sokszor a szomszédok sem örülnek, ha az ő ablakukra néz a kültéri egység.
Az utóbbi években Magyarországon is a belvárosi kánikula állandó alapzajává vált a légkondicionálók morajlása. Mindannyian ismerjük ezt, a levegő vibrál a hőségtől a kihalt utcán, csak a klímák lapátjai mozognak, csak ezek adnak ki hangot. Néha egy csepp víz landol a fejünkön, felnézünk, természetesen ez is egy légkondi kültéri egységének kondenzvize. Forró éjszakákon, álmatlanul, a saját izzadságunkban forgolódva még nehezebb megfeledkezni a rengeteg klímáról, a szomszédé az ajtó fölött surrog, a szemközti lakásoké pedig az utca túloldalán. Homlokzatokon, oldalfalakon, tűzfalakon, gangokon, plázákon, könyvtárakon, boltok bejáratánál, mindenhol ott vannak.
A légkondicionálás az egyik legdinamikusabban fejlődő iparág az egész világon. Lehet ezt érteni akár a folyamatosan megjelenő innovációkra, de a már így is iszonyatos, és egyre növekvő erőforrásigényre is. A Nemzetközi Energiaügynökség (IAE) adatai szerint a bolygó áramfogyasztásának tizede már 2016-ban is légkondicionálásra ment el, ami
400 millió tonna kőolaj elégetésével nyerhető energiának felel meg.
Ez kb. annyi energia, amennyit a légi közlekedés és a vízi teherszállítás együttvéve használ.
Az IAE szakértői 2018-ban úgy számoltak, hogy egyenletes növekedéssel a légkondicionálás 2050-re már a bolygó teljes áramfogyasztásának 15 százalékát fogja elvinni, de a koronavírus keresztülhúzta a számításaikat: mivel az emberek többet voltak otthon, és leálltak a gyárak, többet mentek az otthoni klímák, de a bolygó teljes áramfogyasztása csökkent, így a légkondik aránya a teljes fogyasztásban már 2020-ban 12 százalék körülire ugrott.
Mivel a bolygó egyre csak melegszik, az utóbbi években olyan országokban is megjelent a légkondik iránti igény, ahol korábban nem vagy csak alig volt szükség ilyen hűtésre. Magyarország is ebbe a körbe tartozik, látszik is, hogy egyre többen szereltetnek be klímát a lakásukba vagy házukba. A magyar városi lakosságot azonban meg is osztja a klímákhoz való hozzáállás, míg egyre többen gondolják úgy, hogy a szaporodó hőhullámokat csak klímával lehet elviselni, mások hallani sem akarnak róla.
Mit csinál egy klímaberendezés?
A légkondicionáló olyan gép, ami zárt térben befolyásolni képes a levegő hőmérsékletét, páratartalmát és összetételét. Az emberek többsége hűtésre használja, de a mai klímák többsége fűteni is tud, valamint szellőztetni és párátlanítani is. Az épületekre szerelt légkondicionálók általában két elemből, egy beltéri és egy kültéri egységből, valamint az azokat összekötő csövekből állnak. Működésük azon az ősi felismerésen alapul, hogy a párolgó folyadék hűti a környezetét.
Ha valaki nem hiszi, mártsa vízbe az ujját, és fújjon rá. Hideget fog érezni, és ha ráfúj az egyik száraz ujjára is, arra is rájöhet, hogy a hidegérzetet nem a fújás okozza. Az emberi test is párolgással hűti magát a nagy melegben, magyarán azért izzadunk, hogy a bőrünkről elpárolgó víz lehűtse a testünket. A párolgás hűtő hatását már az ókorban is használták, a vizet tároló edények felületéről is vizet párologtattak el, így hidegen tartva az edényt és tartalmát. Vannak azonban folyadékok, amik a víznél illékonyabbak, azaz gyorsabban párolognak, így a hűtőhatásuk is erősebb. Ha például az egyik ujjunkat vízbe, a másikat alkoholba mártjuk, rájuk fújva az alkoholba mártott ujjunkat hidegebbnek érezzük.
A klímaberendezésekben sem víz van, hanem úgynevezett hűtőközeg, a beltéri egység ezt párologtatja el (egészen pontosan: növeli a térfogatát), a klíma kondenzátora pedig újra összenyomja, ami viszont hőtermeléssel jár, ezt a hőt adja le a kültéri egység. Az összenyomott, és felmelegedett hűtőközeg aztán a beltériben újra kitágul, ezzel folyamatosan hűtve a szobát. Lényegében ilyen elven működnek a hűtők is, és ezért érezzük hidegnek a flakonból kifújt (azaz épp jelentős térfogatnövekedésen áteső) dezodort is.
A hűtőberendezések legnagyobb hibája évtizedeken át az volt, hogy nem találtak megfelelő hűtőközeget, a legtöbb anyag, amit használtak, vagy gyúlékony volt, vagy robbanásveszélyes, vagy mérgező, vagy mindhárom együtt. A harmincas években aztán jött a freon, ami nem robban, nem ég, nem mérgező és még csak nem is büdös. Évtizedekig úgy tűnt, megvan a tökéletes hűtőközeg, csak aztán kiderült, hogy a freon rendkívül nagymértékben károsítja az ózonréteget, ezért 1989-ben végül teljesen betiltották a használatát.
Jött helyette az R22, azaz a difluor-klórmetán, azonban – hogy, hogy nem – erről is kiderült, hogy környezetszennyező, így 2004-ben az EU-ban betiltották, 2020-ra pedig minden fejlett országban megszűnt a használata. Afrikában és Ázsiában azonban még több helyütt forgalomban van, nekik 2030-ig van idejük kivezetni. Az R22 tiltása óta az iparág több újabb hűtőközeget is kifejlesztett, ezek nem veszélyesek az ózonrétegre, és az üvegházhatást is kevésbé növelik, mint az R22. Persze ez nem jelenti azt, hogy az új hűtőközegek már minden szempontból környezetbarát anyagok lennének.
Tehát míg korábban általában a hűtőközegeik miatt tartották környezetszennyező dolognak a légkondicionálást, mostanra ebben a tekintetben rengeteget fejlődött az iparág.
Akkor mi a baj vele?
A légkondi azonban ettől még nem lesz környezetbarát. Tényleg rengeteg energia megy el épületek hűtésére (Szaúd-Arábiában már az összes áramfogyasztás 70 százaléka), és ahogy minden energiafelhasználás, ez is jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár. Persze terjed a megújuló energiaforrások használata, és a klímaberendezések is egyre környezetbarátabbak, de a Nemzetközi Energiaügynökség adatai alapján
a hatékonyságnövekedés még mindig nem elég gyors ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a légkondik iránti bővülő kereslettel.
A cél ugyanis az lenne, hogy a gépek energiafelhasználását olyan ütemben optimalizáljuk, hogy a légkondicionálására használt összes energia annak ellenére sem nőjön, hogy közben egyre több épületet hűtünk mesterségesen. Az IEA szerint ugyanis hiába egyre hatékonyabbak a klímák, a legjobb gépek általában drágák is, a fogyasztók többsége pedig a sokkal elavultabb, szennyezőbb, energiazabáló klímákat választja.
Ez azért van, mert a klímabirtoklásban még mindig hatalmas az egyenlőtlenség. A bolygó lakosságának mintegy 35 százaléka rendelkezik légkondicionálóval, de ezek nem azok az emberek, akiknek a legnagyobb szükségük van a hűtésre. Míg az Egyesült Államokban és Japánban a lakosság 90 százaléka klimatizált ingatlanban él, addig a Szubszaharai Afrikában ez az arány 5 százalék alatt marad, és Indiában sem éri el a 10 százalékot. Sőt,
a 330 milliós Egyesült Államok majdnem annyi energiát használ épületek hűtésére, mint amennyi az 1,2 milliárdos Afrika teljes áramfogyasztása.
A szakemberek szerint a következő években Indiában és Indonéziában fogják beszerelni a legtöbb új légkondit, a fogyasztók többsége pedig ezekben az országokban nem azt nézi, hogy a klíma hűtőközege mennyire növeli az üvegházhatást, hanem hogy minél olcsóbban hűthesse az ingatlanát, és így túlélje az egyre pokolibb hőséget.
A másik nagy probléma a légkondikkal az, amit a városklímával tesznek. A meleg, amitől megszabadítják az épületeket, ugyanis nem vész el, a hűtés során a kültéri egység melegszik, és ezt a meleget a berendezés az utcára vagy a gangra fújja. Ezáltal pedig még melegebbek lesznek az amúgy is felforrósodott köztereink, ami még több embert vesz majd rá arra, hogy klímát szereltessen be, a meglévő klímáknak pedig még nagyobb energiabefektetés lesz elviselhető hőmérsékletűvé hűteni a lakásokat.
A nagyvárosok eleve jobban felmelegszenek, már csak a burkolatuk miatt is, a térkő, az aszfalt és az épületek ugyanis jobban felhevülnek, mint a növényzet vagy a vízfelszín, és lassabban is hűlnek le. A Szegedi Egyetem kutatása szerint éjjelente például 2-3 fokkal melegebb lehet egy város belsejében, mint a külterületen, de adott esetben ez a különbség lehet akár 10-11 fokos is. Ez azért baj, mert a tudomány mai állása szerint az igazán pihentető alváshoz a embernek 16 és 19 fok közötti hőmérsékletre van szüksége, ezért ha éjjelente nem hűl le a levegő, nem tudunk aludni. Ezért nevezi a meteorológiai szaknyelv trópusi éjszakáknak azokat, amikor egész éjjel nem megy 20 fok alá a higanyszál.
Magyarországon, külterületeken a trópusi éjszakák száma jelenleg 1-2, a nagyobb városok belsejében azonban már most 5 és 10 között van, és 2070-re akár 30-45 is lehet. Ezek azok éjszakák, amikor izzadtan forgolódunk az ágyban, aztán másnap reggel hullafáradtan mászunk be a munkahelyünkre.
Ez a jóslat persze azt is demonstrálja, miért szükséges légkondit beszerezni minél hamarabb, hiszen a legtöbb európai nagyvárosban éveken belül egyszerűen fiziológiailag kibírhatatlanok lesznek a nyarak mesterséges hűtés nélkül. A klímaberendezések azonban közterületeken még elviselhetetlenebbé teszik majd ezeket a trópusi éjszakákat, hiszen oda fogják kifújni a meleget, amiktől a szobákat megszabadították. A városok belsejében éjjelente már nem csupán a nappal felmelegedett útburkolat és a falak ontják magukból a hőt, hanem a légkondik is.
Vannak szabályok, csak kevesen tartják be őket
Egy klímaberendezés tehát jelentős változásokat okoz a környezetében, és hatását nem csupán azok érzékelik, akik beszereltették, hanem a tulajdonos szomszédai is – bár ők nem a hűtést kapják, hanem a zajt és a meleget. Ez alapján logikus lenne, ha Magyarországon is szigorú előírások vonatkoznának a légkondik beszerelésére és üzemeltetésére, mégsem ez a helyzet. Azaz néhol vannak ugyan szigorú szabályok, a betartatásukkal azonban nemigen törődik senki.
Hogy pontosan kinek és milyen engedélye kell egy légkondi felszereléséhez, az szinte házanként különböző. Bernáth András klímaszerelő mester, a Klímaváros Kft. vezetője azt mondta, Budapesten minden kerületnek vannak külön építési szabályai, de az egyes társasházak gyakran ezeknél szigorúbb követelményeket fogalmaznak meg. Műemlékeken és városképi szempontból fontos homlokzatokon a legtöbbször már az önkormányzati szabályok tiltják a klímák elhelyezését, a gangokról és más falakról pedig a házak rendelkeznek.
„Van, ahol a gangra helyezett klímákhoz elég a közvetlen szomszédok beleegyezése, van, ahol a szinten lakók többségének támogatása kell, és van, ahol a ház összes lakójának többsége”
– mondta Bernáth. Lichthofba is csak a társasház engedélyével lehet klímát szerelni, de csak akkor, ha legalább 20 négyzetméteres a világítóudvar alapterülete, ez alatt ugyanis mindenképp tilos. Bernáth szerint azonban a legtöbb kültéri egységnek legalább 25 négyzetméteres alapterület kellene a megfelelő működéshez.
A kondenzvíz elvezetésére is szigorú szabályok vonatkoznak, de többnyire ezeket sem tartják be. Nem lehetne például kicsöpögtetni az utcára sem, nemcsak azért, mert idegesíti a gyalogosokat, de azért sem, mert kárt okozhat, nyomot hagyhat a házak falain is. Ennek ellenére persze rengeteg klíma kondenzvize csöpög csak úgy a budapesti utcákra.
„Itt is úgy jönnek sorba a szabályok, hogy kerület, ház, etika – mondta a szakember. – Minden esetben meg lehet ezt oldani észszerűen, egy kis odafigyeléssel, persze vannak olyan házak, ahol azért már kicsit túlzott a szigor, és esőcsatornába sem lehet vezetni a vizet.”
A légkondik a kondenzvízen kívül még két mellékterméket adnak le a külső környezetüknek: zajt és meleget. Zajra jogszabályban meghatározott határértékek vonatkoznak, de ezeket a modern légkondik nagyon ritkán lépik túl. Bernáth azt mesélte, volt már olyan, hogy egyik ügyfelének szomszédja problémázott a légkondi hangja miatt, és kivizsgálást is kértek, de kiderült, hogy a klíma nem emelt szignifikánsan az általános zajszinten. Budapest belvárosában egyébként sok helyütt eleve magasabb az általános zajszint a határértékeknél, főleg éjjelente, nyitott ablaknál.
A klímával nem rendelkezők általában pont azért szokták szidni a légkondit felszerelő szomszédaikat, mert nem tudják miattuk kinyitni az ablakukat éjjel. A kültéri egység hangja csak az egyik gond, a gangokra nyíló lakásokban az is megnehezíti az éjjeli szellőztetést, hogy klímák felfűtik a gangokat. Ez is egyre több embert terel a klímavásárlás felé, hiszen légkondival végre ő is becsukhatja az ablakot, nem kell sem a szomszéd kültéri egységét hallgatnia, sem az általa is termelt melegben izzadnia, helyette már ketten együtt hevítik még melegebbre a kinti levegőt.
Igaz, Bernáth András szerint a zajterhelés jelentősen csökkenthető, ha az ember modernebb légkondit választ. Ezeken ugyanis már van éjszakai mód, ami ugyan elsősorban a beltéri hangerejét csökkenti, de ez hat a kültéri egység hangjára is. Emellett szintén vannak már olyan prémiumkategóriás készülékek, amik gombnyomásra csökkentik kifejezetten a kültéri egység hangját, például azzal, hogy 80 százalékon lefojtják a lapátokat.
Ehhez egyébként nem is kell űrtechnológia, a legtöbb esetben a szomszédokat zavaró, hangos légkondik problémája sem maga a dizájn, hanem a nem megfelelő felszerelés. Bernáth szerint ezért is nagyon fontos a megfelelő gumibak kiválasztása, ami már önmagában is el tudja nyelni a zörejek nagyobb részét. A szakember ugyanakkor megjegyezte, hogy találkozott már ő is furcsaságokkal, volt már dolga olyan családi házzal, ahol a nappalira szereltek klímát, és a készülék hangját 8-9 méterrel arrébb, a fürdőben lehetett hallani, mert a ház szerkezete így vitte a rezgéseket.
A magyar hatóságok egyébként maguktól viszonylag ritkán ellenőrzik, hogy egy-egy légkondi felhelyezése minden szabálynak megfelelt-e, de ha valamelyik szomszédnak nem tetszik, akkor kérhet birtokvédelmi eljárást a jegyzőtől. Egy ilyen eljárás során természetesen megvizsgálják azt is, hogy a klíma felhelyezése minden vonatkozó szabálynak megfelelt-e, és ha nem, akkor szélsőséges esetben akár le is szereltethetik.
Mi lesz így velünk?
A klímamodellek többsége egyetért abban, hogy Magyarország klímája az elkövetkező években melegedni fog, az eddig adatok pedig azt mutatják, hogy a Kárpát-medence valamivel gyorsabban melegszik a globális átlagnál. Magyar kutatók szerint az évszázad végére a jelenlegi tízszeresére is nőhet a hőségriasztások száma az országban, és még a magyar kormány is azzal számol, hogy jelentősen megnő a hőhullámok miatt a halálozás.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium egyik jelentése szerint,
„a jelenlegi hőmérsékleti trend folytatódása esetén a 2021-2050 közötti időintervallum során 121 százalékkal, míg a 2071-2100 közötti időszakra vetítve 778 százalékkal fog növekedni a többlethalálozások száma”.
A városokban a fentebb már leírtak miatt még erőteljesebb lesz a melegedés, így a legtöbb magyar város előtt lényegében három út áll:
- elnéptelenedik,
- ingatlanjainak többsége légkondicionált lesz, vagy
- alternatív hűtési megoldásokhoz folyamodik.
Az első és a harmadik lehetőség bekövetkeztének viszonylag kicsi az esélye, az elsőnek azért, mert az urbanizáció világszerte egyre gyorsabb, és nem úgy tűnik, hogy leállna. Az ENSZ adatai szerint 2018-ban kb. 4,2 milliárd ember élt városokban, ami azt jelenti, hogy az urbanizált lakosság az 1950-es évek óta megnégyszereződött a bolygón. Ráadásul a szervezet előrejelzése alapján a következő harminc évben még 2,5 milliárddal nő majd a városok lakossága.
Ez a növekedés akkora, mintha a következő három évtizedben minden egyes évben nyolc New York nőne ki a földből.
A harmadik opcióhoz pedig teljes szemléletváltásra és rengeteg időre lenne szükség. Ha a városainkat úgy építenénk át, hogy felkészítjük őket a kánikulára, akkor sokkal elviselhetőbbek lennének a hőhullámok, ehhez viszont olyan rekonstrukció kell, amire valószínűleg lehetetlen lenne rávenni az embereket. Ha például Budapesten minden második házat le akarnánk rombolni, hogy a helyükön parkot vagy tavat létesítsünk, abba valószínűleg kevesen mennének bele, ráadásul amíg a fák megnőnek, évek, évtizedek telnek el, rengeteg hőhullámmal. A légkondit ennél sokkal hamarabb beszerelik.
Az viszont tény, hogy minél szellősebben van beépítve egy város, és minél több zöldfelület, vízfelszín és árnyék van benne, annál elviselhetőbb ott a kánikula. Budapest és a magyar városok többsége azonban jelenleg sajnos nem ilyen irányba fejlődik.
