Agatha Christie, a világtörténelem legismertebb krimiírója nagyjából tíz napig egy saját krimibe csöppent bele: miután egy téli este távozott a vidéki házából, napokig nem találták sem a hatóságok, sem a családtagjai. Christie eltűnésének körülményei minimum rejtélyesek és kétségbeejtőek voltak, a brit sajtó teljes erőbedobással kezdett el teóriákat gyártani, az eltűnésének helyszínén szeánszot is tartottak. Amikor pedig megkerült, a korabeli sajtó szinte kacsingatva utalt arra, hogy az eltűnése egy felhajtás volt az új regénye körül, és valójában szándékosan keltette a hírverést, az állítólagos emlékezetvesztése pedig csak egy reklámfogás volt.
Az igazság ezzel szemben sokkal bonyolultabb: Christie-t tényleg foglalkoztatta az akkor még bűncselekménynek számító öngyilkosság gondolata, és az év végi epizód egy különösen nehéz év lezárása lehetett számára. Ráadásul a rejtélyt fokozta az is, hogy szinte soha nem beszélt arról, hogy mi történt vele, csak egy két évvel későbbi interjúban.
De kezdjük az elején: Agatha Christie első regénye, A titokzatos stylesi eset 1921-ben jelent meg, a következő regényei pedig Nagy-Britanniában párezres tételekben fogytak, ami akkoriban jó eredmény volt, de nem kiugró. A férjével, Archibald Christie ezredessel 1926 nyarán egy új helyre költöztek, egy többszobás birtokra Sunningdale-ben, Londontól dél-nyugatra. Elég baljós módon a Christie-házaspár Stylesként hivatkozott a házra, ahol ugye az írónő első regényében egy gyilkosság is történik.
Christie később úgy írt Stylesról, mint a balszerencse helyszínéről, ahol a korábbi lakók a párjukat, vagy éppen a vagyonukat veszítették el, a kert végében pedig a pletykák szerint egy gyilkosság is történt. Az írónő magányosnak érezte a temérdek hálószobával és luxusberendezéssel felszerelt házat, a helyi ismerősei szerint sosem tudott rendesen beilleszkedni, panaszkodott rá, és mindig hangoztatta, hogy roppant magányosnak érzi magát ott.
Christine-nek persze már a költözés előtt sem volt rózsás a hangulata: 1926 áprilisában meghalt édesanyja, akinek a halálos ágyához nem ért oda időben. Agatha Christie magára vette a feladatot, hogy átnézze, rendezze, és kipakolja az utána hagyott családi otthont, ezért hat hetet töltött a közép-angliai Ashfieldben, ahol a nap tíz órájában, egy beázott tető alatt próbálta szanálni a holmikat, egyedüli társasága pedig a hatéves lánya, Rosalind volt. Ez volt az az időszak, amikor elkezdett álmatlanságra panaszkodni. Orvosa és barátnői is megjegyezték, hogy kimerültnek, betegesnek tűnik. Következő könyve, az A titokzatos Kék Vonat csak félig volt készen, nem ment neki az írás.
A helyzetet tetézte, hogy férje, Archibald bevallotta: szeretőt tart, a nála tíz évvel fiatalabb Nancy Neele-t, akivel Christie többször is találkozott különböző szociális helyzetekben. Archibald gyakran maradt távol a családi háztól, anyósa halálakor sem volt otthon, sőt, a temetésnél is valahol máshol volt. Agatha meg volt győződve, hogy a férje nem fogja őt elhagyni, mégpedig Rosalind miatt.
Az egyetlen dolog, ami jobb kedvre tudta deríteni, az egy tervezett nyaralás volt Yorkshire-ben, amire egész decemberben készült. 1926. december 3-án a lányával ült a Morris Crowley típusú autójában, és a környéken vezetett, amikor a saját bevallása szerint kifejezetten elkeseredettnek érezte magát. Meglátta a Newlands Corner közelében található kőfejtő szélét, és átfutott az agyán, hogy mi lenne, ha belehajtana. A gondolatot azzal tudta elhessegetni, hogy a mellette ülő Rosalindra gondolt.
De pár órával később pont itt, a kőfejtő közelében találják meg az autóját, amit csak a bozót tartott vissza attól, hogy a mélységbe zuhanjon. Agatha Christie este kilenc után elcsomagolt magával néhány ruhát, hatvan fontot (mai értékén úgy 2 millió forintot), elbúcsúzott a lányától, beült az autójába, és tíz nappal később, a Harrogate üdülőváros egyik szállodájában találták meg, ahogy álnéven éli az életét, a férjét pedig a bátyjának hiszi.
Ami a kettő között történt, az akár történhetne manapság is: egy híres ember nyomtalanul, rejtélyes körülmények között eltűnik, a sajtó szándékosságra, sőt, még nagyobb rejtélyre gyanakszik, a nyomozásban a legfontosabb bizonyítékokra nem figyelnek oda, megjelennek a kóklerek, az összeesküvés-elméletek, az egésznek meglehetősen antiklimaktikusan van vége, majd száz évvel később újra és újra elő lehet venni, mert a főcímnél többre nem sokan emlékeznek belőle.
Lucy Worsley történész idén magyarul is megjelent könyve részletekbe menően összefoglalja Christie életútját, különös tekintettel erre a tíz napra, amikor az írónő eltűnt, az ő logikája alapján Agatha Christie mentálisan annyira elfáradt, és annyi, sorozatos sokkhatás érte, hogy az idegrendszere tényleg egy olyan megoldásba menekült, amivel az addigi életét gyakorlatilag lenullázta. Vannak benne egymásnak ellentmondó részletek, de talán ez történt Christie eltűnésének első pár napjában, amit a későbbi, egy szem erről készült interjúja is megerősít.
Agatha Christie december 3-án beül az autójába, majd ahogy elhalad a kőfejtő mellett, megint az öngyilkosságra gondol, lehajt az útról, kezét leveszi a kormányról. Az autó egy gödörbe hajt, a rángástól Christie beüti a fejét a kormányba, és ahogy később mondja, innentől már ő nem Agatha Christie. Az autó leáll, a sajtó később két külön szemtanút is talál, akik arról beszélnek, hogy egy szépen öltözött, de furcsán viselkedő és didergő hölgy kéri azt az út szélén, hogy segítsék beindítani az autóját. Christie magához veszi a hatvan fontot, a retiküljét, és a Rosalindról készült fényképét, és elsétál a közeli Clandonba, ahol aztán vonatra száll Londonba.
Londonban az első útja egy üzletházba, talán a Harrodsba vezet, ahol vesz egy melegvizes palackot, majd a mosdóban rendbe szedi magát. Felad egy levelet a sógorának, amit feltehetőleg korábban írt meg. Úgy érezte, hogy a baleset miatt kiújult egy régi gyulladása, ezért úgy dönt, hogy elmegy nyaralni, méghozzá Harrogate-be, úgyhogy vesz egy vonatjegyet a King’s Crosson. Érkezése után taxit fog, és véletlenszerűen kiválaszt egy szállodát, a Hydropathicot. Az emeleten kivesz egy szobát, a vendégkönyvbe az a nevet írja, hogy Teresa Neele, a recepciósnak azt mondja, nemrég érkezett vissza Dél-Afrikából. Sokáig alszik, az ágyban reggelizik, bevásárol, pihen, táncol, vacsorázik, jól érzi magát, és nem tudja, hogy a fél ország őt keresi.
A rendőrséghez ugyan eljutott a levél, amit a sógorának írt, de nem veszik figyelembe. Newlands Cornertől nagyjából fél óra sétával el lehet jutni a baljós nevű Silent Pool tóhoz, a Times szerint a nyomozók egyre jobban úgy sejtik, hogy Christie öngyilkos lehetett. A teóriát alátámasztja, hogy az írónő leveleket is hagyott maga után. Az egyik levélben az asszisztensét kéri meg, hogy mondja le a tervezett Yorkshire-i szállását. Férje, Archibald nem hajlandó elárulni a rendőrségnek, hogy mi áll a neki címzett levélben. A férj már az eltűnése után két nappal felveti, hogy az egyetlen lehetséges magyarázat felesége tettére csakis az emlékezetkiesés lehet.
Egy héttel az eltűnése után már tízezer ember segít keresni Agatha Christie-t, és napvilágot lát az az elmélet is, hogy Londonban lehet, valószínűleg férfinek álcázva magát. Christie mindeközben még mindig Harrogate-ben élvezi az életet, bár a keresés híre eljut a szállodába is, ahol a személyzet azért nem szembesíti őt, és szól a helyi rendőrségnek, mert attól félnek, mi van, ha tévednek. Még több pletyka kezd keringeni: az újságok azt írják, hogy Christie hagyott egy bontatlan levelet a férjének, amit akkor szabad csak kinyitni, ha megtalálják a holttestét. Ekkoriban egy médium szeánszot tart azon a helyen, ahol az autót megtalálták, és váltig állítja, hogy valami rossz történhetett Agatha Christie-vel, aki ismétlem, ekkor egy üdülőváros vendégszeretetét élvezi, bár már nem sokáig, mert a rendőrség nem sokkal később hírt kapott arról, hogy egy korban hozzá hasonló, meglehetősen furcsa viselkedésű nőt láttak a harrogate-i Royal Baths fürdőben.
Archibald nem éppen a támogató férj színében tündökölt a sajtóban. Az emlékezetkiesés elmélete is tőle származott, de később felvetetett azt is, hogy az is előfordulhat, Agatha titokban nagyon sok pénzt felhalmozhatott, és ezt éli fel. Majd belebegtette azt is, hogy Agatha Christie szándékosan, előre megfontolt szándékkal tűnt el a föld színéről. Ez az a narratíva, ami például a magyar sajtóban is megjelenik, amikor Christie megkerül, Az Est cikke így szól a londoni tudósítótól:
„Tudniillik már nem volt rá szüksége, hogy tovább rejtőzködjék, mert a hihetetlen reklám következtében boldog-boldogtalan olvassa a Reynolds Illustrated-ben a Gyilkosság a Golf téren című detektívregényt. A trükk fényesen bevált. Már az első napon sikerült beugratni Anglia egész sajtóját.”
A Magyarország című lapban egy illusztráció jelent meg a megkerüléséről, bár a valósághoz nem sok köze van: Christie a férjével együtt távozott a szálloda oldalsó kijáratán, titokban, nem pedig az utcára sétált ki.
A sajtó, a rendőrség, és Archibald Christie is jelen volt, amikor ünnepélyesen rátaláltak Agatha Christie-re, aki az akkori leírások szerint nem kitörő örömmel, inkább csak udvariasan fogadta a férjét. Akit úgy mutatott be a szálloda dolgozóinak és a vendégeinek, mintha a bátyja lenne. A „bátyjával” leültek vacsorázni, majd vonatra szálltak, és visszautaztak Londonba. A sajtó akkori beszámolói szerint Christie a legfrissebb divat szerint, vadiúj ruhákban mutatkozott aznap, ami érthető is volt, hiszen az előtte levő időt sokszor bevásárlással töltötte. Amikor a vonat ablakán keresztül látták, Agatha Christie egyértelműen boldognak tűnt.
Hiába várta óriási tömeg Londonban a házaspárt, a figyelem elől már korábban megléptek, Leedsnél átszálltak és Manchester felé vették az irányt, ahol szintén alig tudták kikerülni az érdeklődőket. A brit sajtó még napokig foglalkozott az üggyel, szakértőket kérdeztek meg arról, mi történhetett, majd elkezdtek olyan pletykák napvilágot látni, hogy az értelmetlen keresésnek valakinek meg kell fizetnie az árát, vagy az adófizetőknek, vagy Christie ügynökének. Miközben az írónő Manchesterben lassan tért magához: férjét már felismerte, de nem tudta, hogy van egy lánya. Amikor Rosalind meglátogatta, akkor tudatosult benne is, gyerekként, hogy anyjának nincsenek emlékei az eltelt évekről.
Az emlékei fokozatosan visszatértek, de velük a depressziója, és az öngyilkos gondolatai is. Sokáig nem volt hajlandó pszichoterápiára járni, de a családja unszolására megtette. Egy hónappal az eltűnése után az orvosa kiírt neki egy Kanári-szigeteki nyaralást, 1927 januárjában pedig Agatha Christie nyaralás közben újra elkezdett írni. Amikor onnan visszatért, már nem akart a Styles-házba visszaköltözni. 1928-ban Archie és Agathe elváltak. Később mindketten újraházasodtak: Archibald új felesége nem más lett, mint Nancy Neeles. Christie a válás után, 1930-ban kiadta az első regényét, ami nem a saját neve alatt jelent meg. A Mary Westmacott írói álnéven publikált Az óriás kenyere főszereplője amnéziás lesz, miután autóbalesetet szenved, az emlékeit a terápia és a hipnózis hozza vissza.
A már említett Worsley-könyv elmélete az, hogy amit Christie átélt, az egy pszichogén amnéziás időszak volt, csak majdnem száz évvel korábban a különböző mentális betegségeket és állapotokat nem különböztették meg, csak ráhúzták egységesen az emlékezetkiesés fogalmát. Worsley szerint nemcsak a korszak orvosi tudása nehezítette meg Christie megítélését, hanem az is, hogy egy dolgozó, sikeres nő volt. A hasonló emlékezetkiesésektől szenvedő áldozatoknál gyakori, hogy nem hisznek nekik, az írónő esetében viszont ezek mind súlyosbító körülmények voltak, amiket Worsley szerint mind a korabeli sajtó, mind a jellemzően férfi önéletrajzi írói túlságosan is készpénznek vettek, és nem foglalkoztak azzal, hogy Agatha Christie min ment keresztül ebben az időszakban.
Források:
- Lucy Worsley: Agatha Christie
- When the World’s Most Famous Mystery Writer Vanished (New York Times)
