Az olimpia legfiatalabb bokszolója, akit aztán csapattársa küldött haláltáborba

2022. október 20. – 04:57

Az olimpia legfiatalabb bokszolója, akit aztán csapattársa küldött haláltáborba
Bajnokok csoportképe a z 1932-es holland országos bajnokságon Rotterdamban. A váltósúlyú Ben Bril balról a harmadik – Fotó: Nationaal Archief NL/ Wikipedia

Másolás

Vágólapra másolva

Ben Bril az olimpiák történetének legfiatalabb bokszolója volt, de a holland bunyós életrajzában ez legfeljebb csak egy lábjegyzetbe való adalék ahhoz képest, amelyet később aztán átélt. A zsidó származású sportembert és családját egykori csapattársa juttatta koncentrációs táborba, amelyet aztán a boksznak is köszönhetően ő és közvetlen hozzátartozói is túléltek.

Az 1912-ben született Bril egy amszterdami nyomornegyedben nőtt föl egy hétgyerekes család második legfiatalabb sarjaként. Albérletről albérletre vándoroltak, gyakran ágyuk sem volt, szalmán aludtak, míg a vécéjüket többnyire egy vödör jelentette, amelyet Bennek kellett az utcán kiürítenie. Az öklét is hamar megtanulta használni, a haverokkal virtusból verekedett, de többször találta magát utcai harcokban is, amelyet rivális bandákkal vívtak.

A boksz a 20. század elején népszerű volt az amszterdami zsidónegyedben, sokan fogadásokat kötve verekedtek meg másokkal, Bril viszont ezen átlépve a versenyszerű ökölvívást választotta 11 évesen. A sport menekülőutat nyitott, ha a szegénységet nem is tudták vele legyőzni a fiatalok, az edzések és a versenyek megtörték a sivár életük egyhangúságát.

Bril tehetsége gyorsan kiütközött, 1927-ben megnyerte első országos bajnoki címét, így a hollandok már 15 évesen beválogatták az 1928-as, hazai rendezésű olimpiára. Élete első olimpiai meccsét már születésnapján, 16 évesen vívta, de így is az olimpiák történetének legfiatalabb bokszolója lett. A zsidó fiú az akkori legkisebb kategóriában, az 50,8 kilós felső határral bíró légsúlyban indult, és mindjárt a legjobb 16 között kezdett. Itt pontozással vert egy ír bokszolót. A legjobb nyolcból már nem jutott tovább, a dél-afrikai Baddie Lebanon győzte le. A kategória magyar vonatkozása, hogy Kocsis Antal lett az olimpiai bajnok.

Ben Bril az 1928-as amszterdami olimpián – Fotó: Wikipedia
Ben Bril az 1928-as amszterdami olimpián – Fotó: Wikipedia

Az olimpia után Bril már állást is vállalt, de hentesként is folyton a bokszon járt az esze, direkt a gyengébbik, bal kezével darabolta a húst, az öklét pedig sós páclében áztatta, hogy még keményebb legyen. Elhivatottsága meghozta számára a sikereket, nyolc holland bajnoki címet szerzett.

Az 1930-as évek elejétől kezdve Hollandiában is fojtogatóvá kezdett válni a zsidók számára a levegő. Ezt Bril is megtapasztalta. Az 1932-es olimpiáról az antiszemita holland sportvezetés miatt maradt távol, négy évvel később pedig ő nem akart díszletként szolgálni a nácizmus dicsőítését is szolgáló berlini játékokon. Tudta, mire mondott nemet, mert 1934-ben egy németországi versenyen járva elborzasztotta az ellenséges közeg. Mindenhol barna egyenruhások masíroztak, horogkeresztes zászlók sorakoztak, a boltokon pedig a megbélyegző „zsidó” feliratok éktelenkedtek.

„Akkor azt mondtam, hogy amíg ez a rezsim van hatalmon, soha nem megyek Németországba” – nyilatkozta sok-sok évvel később egy holland újságnak.

Nemzetközi sikert azért így is jegyezhetett. 1935-ben a zsidó sportolók világversenyén, a Makkabi Játékok boksztornáján nyert aranyérmet. Az amszterdami zsidó közösség hősként ünnepelte, ő pedig ezután a ringben a nadrágjára varrt Dávid-csillaggal jelent meg, ezzel is mutatva, mennyire büszke származására.

Brilnek közben a civil élete is beindult, megházasodott, született egy fia, és egy szendvicsezőt is nyitott Utrechtben. A második világháború kitörése után nehéz sors várt rájuk, és miután a német hadsereg 1940 májusában bemasírozott Hollandiába, a lehető legrosszabbra kellett készülniük. Felgyorsult a zsidók szegregációja, egyre több helyről tiltották ki őket, mindennapossá vált a megfélemlítés és az erőszak, zsidó otthonokat és üzleteket dúltak fel a nácik, majd a sárga csillag viselésére is kötelezték a zsidókat.

A pogromok után 1942 júliusában megkezdődött a hollandiai zsidók deportálása. Akkor persze még semmit sem lehetett tudni a gázkamrákról és koncentrációs táborokról, de a veszélyt megérezve így is nagyon sokan bujkáltak, ellenszegülve a német behívásnak. Brilék is így tettek, helyüket többször változtatva rejtőzködtek, igaz, olykor azért nyilvánosan is mutatkoztak.

Háborús képen az Olij család, balról Jan, középen Sam Olij – Fotó: Beeldbank WO2, Collectie NIOD
Háborús képen az Olij család, balról Jan, középen Sam Olij – Fotó: Beeldbank WO2, Collectie NIOD

A deportálást végül nem tudták elkerülni, mert Ben két egykori sporttársa, apa és fia, Sam és Jan Olij elárulták őt, sőt a letartóztatásában is részt vettek. Sam Olij az 1928-as olimpián szintén bokszolóként vett részt, még a holland csapat zászlóját is vitte a nyitóünnepségen. Az olimpia után is többször szerepelt együtt a rendőrként dolgozó férfi Brillel az amatőr bokszválogatottban, majd a fia, Jan is a csapattársa lett a zsidó férfinak. Mégis halálos ellenségek lettek. Sam Olij hírhedt zsidóvadász lett.

1942-ben Jan Olij tartóztatta le Ben Brilt, feleségét, Celiát és fiát, Albertet. Olij pisztolyt nyomott Albert fejéhez, és azzal fenyegette, Brilt, hogy ha támadni fog, akkor meghúzza a ravaszt. A letartóztatás után Brilék egyik őre Sam Olij volt.

A zsidó családot először a hollandiai Vught táborába szállították, ahol Ben Bril nyíltan ellenszegült egy SS-tisztnek. Egy elkapott zsidó szökevény megkorbácsolásában kellett volna részt vennie, de ő megtagadta a parancsot még úgyis, hogy őt is ötven korbácsütéssel fenyegették.

Briléket később Westerborkba, majd Bergen-Belsenbe deportálták, utóbbiban körülbelül 50 ezer embert pusztítottak el, de Brilnek szűk családjával sikerült túlélnie a borzalmakat. Pragmatikus döntést hozott, amikor úgy döntött, hogy szabálykövető lesz. Ezzel kiérdemelt egy blokkvezetői pozíciót, rabként ő volt az egyik barakk felelős vezetője, ami bizonyos előnyökkel járt – volt, aki ezért megvádolta, hogy együttműködött az ellenséggel –, de bokszolóként állandó célpont is volt. Gyakran kellett produkálnia magát. Meccseket szerveztek neki neves német ökölvívókkal, ő pedig többnyire hagyta legyőzni magát. Még Vughtban egy kápó hívta ki, de arra kérte Brilt, hogy ne üsse őt ki. Brilt belement, de cserébe gyógyszert kért beteg fiának, másik feltétele pedig az volt, hogy a kápó ne verje a rabokat a barakkjában. Bril más raboknak is szervezett meccseket, a résztvevők pedig extra fejadagokat vagy más juttatásokat kaptak.

Brilék végül 1945 januárjában egy fogolycserének köszönhetően hagyhatták el Bergen-Belsent. Először Svájcba, majd az ENSZ algériai táborába kerültek, mielőtt hazatértek volna Utrechtbe. A legtöbb családtagja nem volt ilyen szerencsés, összesen 182 rokonát pusztították el

Ben már nem bokszolt többé, bíróként továbbra is a sportág körforgásában maradt. Egy újabb magyar szál is így került bele élettörténetébe, 1960-ban Papp Lászlónak is vezetett egy profi meccset. Több olimpián is közreműködött bíróként, és ott is voltak emlékezetes pillanatai, 1960-ban az olimpiai torna legjobb bírójának választották, 1964-ben pedig megvédte egyik társát, akinek nekirontott egy bokszoló.

Ben Bril a Straatman ökölvívó iskola megnyitóján 1968. április 18-án – Fotó: Ron Kroon / Anefo / Wikipedia
Ben Bril a Straatman ökölvívó iskola megnyitóján 1968. április 18-án – Fotó: Ron Kroon / Anefo / Wikipedia

A világháború lezárultával Brilék árulója sem kerülhette el a sorsát. Sam Olijt 1945 májusában tartóztatták le. Azzal védekezett, hogy nem tudta, mi fog történni a deportált zsidókkal. Először halálbüntetést kapott, végül 15 év börtönre módosult az ítélete, de már 1954-ben kiszabadult.

Sam Olij és Ben Bril néhány héttel ezután találkozott utoljára. Mindketten a Loosdrechtse Plassenen vitorláztak.

„Ott hajózik az az ember, aki megölte az összes nagybátyádat” – mondta Bril a fiának. Albertnek, és üldözni kezdték. Nem érték utol. „Különben megfojtottuk volna. Kétségtelenül rosszat tesz a vízminőségnek, de nekem megérte volna” – idézte Brilt életrajzírója, Ed van Opzeeland.

A bokszoló letartóztatója, Jan Olij nem került bíróság elé, mert a háború végével Argentínába menekült.

A bokszbírói karrier mellett Ben Bril újra beindította szendvicsboltját, majd egy éttermet is vezetett családjával, de a Játék határok nélkül műsorvezetőjeként is feltűnt. 91 éves korában, 2003-ban halt meg. 2007 óta minden évben az emlékét őrző boksztornát szerveznek az amszterdami Carré Színházban.

Felhasznált források: BBC | Trouw | Gravestone | Wikipedia

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!