Igazi hősként vonult be a történelemkönyvekbe az első és egyetlen női francia idegenlégiós

2022. augusztus 04. – 04:58

frissítve

Igazi hősként vonult be a történelemkönyvekbe az első és egyetlen női francia idegenlégiós
Susan Travers – Fotó: Patrick Durand / Sygma / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Számos legenda kering a francia idegenlégióról, és ezek a történetek szinte kivétel nélkül mind férfiakról szólnak. Nem véletlenül, a légiót alapvetően férfiak alkották, de volt egy kivétel: az angol születésű Susan Travers, aki a brit elitből került az idegenlégióba.

A Dél-Angliában született Travers édesapja a Királyi Haditengerészet admirálisa volt, de lányát már Franciaországban nevelte fel a helyi felső tízezer tagjaként. Travers ápolónőnek tanult, és a második világháború kitörése után – több ezer másik nőhöz hasonlóan – csatlakozott a Vöröskereszthez. Mentőautót vezetett a francia erőknél Finnországban az oroszok elleni háborúban, majd amikor a nácik elfoglalták Franciaországot, elutazott Londonba, ahol csatlakozott a francia idegenlégióhoz, és elkerült Afrikába.

Ott szintén sofőrnek jelentkezett, és hamar kiderült, hogy elképesztően hidegvérű: úgy közlekedett az aknamezőkön és harci helyzetekben, mintha az a legtermészetesebb volna. El is nevezték La Missnek. Később Marie-Pierre Koenig francia generális sofőrje lett, akivel egymásba szerettek. Koenig azzal írta be magát a történelemkönyvekbe, hogy ő vezette a francia csapatokat a Bir Hakeim-i csatában, amikor hetekig védett egy líbiai oázist Erwin Rommel csapataival szemben.

A németek tankokkal, bombázó repülőkkel és nehéztüzérséggel támadták a franciákat, és akkora túlerőben voltak, hogy 15 perc alatt el kellett volna foglalniuk a bázist. Ehhez képest Koenigék 15 napon át tartották magukat. Vele volt szerelme, Susan Travers is, aki annak ellenére sem volt hajlandó elhagyni a helyszínt, hogy a csata előtt minden nőt evakuáltak.

A Bir Hakeim-i csata 1942 júniusában – Fotó: Chetwyn Len / Wikipedia
A Bir Hakeim-i csata 1942 júniusában – Fotó: Chetwyn Len / Wikipedia

A németek a Szuezi-csatornához próbáltak eljutni, de Koenigék hősiesen védekeztek, és végül ugyan vereséget szenvedtek, de az időhúzásuk taktikailag nagyon értékesnek bizonyult. A védők között voltak idegenlégiósok, francia és brit alakulatok, kelet-európai menekültek, illetve különböző afrikai gyarmatokról származó katonák, nagyjából 4 ezren. Rommel annyira biztos volt a gyors és könnyű győzelemben, hogy csak az olasz katonáit hagyta ott az ütközethez, ami végül óriási hibának bizonyult. A védekező katonák a fogyatkozó élelem, lőszer és víz, illetve az állandó bombázások ellenére ki tudtak törni a németek gyűrűjéből méghozzá úgy, hogy alig szenvedtek veszteségeket.

A franciák közül közel 150-en haltak meg az ütközetben, miközben ez a szám a támadó németeknél 3300 volt.

Bár az oázist elvesztették, és Rommel szétzúzta a stratégiailag fontos Gazala-vonalat, a több mint kéthetes ütközetnek köszönhetően a britek annyi időt nyertek, hogy rendesen meg tudták szervezni a védelmüket El-Alameinnél, ahol pár hónappal később sikerült megfordítani a háborút.

Travers az egyetlen nő volt a 3500 védő között, és a harcok során végig egy koporsó méretű lyukban bujkált, és hallgatta katonatársai küzdelmét 15 napon át, néha több mint 50 fokos hőségben. Amikor Koenig elrendelte a kitörést, Travers volt az, aki hajnalban beült az autóba, és vezette a konvojt a németek gyűrűje felé, majd neki is sikerült először áttörni úgy, hogy folyamatosan lőtték a járművét.

Végül 2500-an tudtak kitörni az oázisból, Koeniget pedig személyesen Charles de Gaulle léptette elő tábornokká, aki még csak el sem búcsúzott Traverstől, és visszatért feleségéhez. A nő viszont maradt a légióban, megjárta Olaszországot, Németországot és Franciaországot is, ahol páncéltörőt vezetett. Egy alkalommal súlyosan meg is sérült, amikor ráhajtott egy aknára.

A háború után maradni akart az idegenlégiónál, ezért hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét, de a papírjain titkolta nemét. A kérelmét elbíráló férfi ismerte Traverst Bir Hakeimből, ezért nem akadályozták meg, hogy hivatalosan a francia idegenlégió tagja legyen. Még saját uniformist is kapott, és hivatalosan is ő lett az első és egyetlen nő, aki szolgált a légióban, például később Vietnámban is. Ott ismerkedett meg későbbi férjével, egy német katonával, akivel együtt szolgáltak Bir Hakeimben.

Susan Travers 2001-ben, mikor kiadta könyvét – Fotó: Patrick Durand / Sygma / Getty Images
Susan Travers 2001-ben, mikor kiadta könyvét – Fotó: Patrick Durand / Sygma / Getty Images

Két gyerekük született, és csöndes életet éltek Párizs környékén. Traverst több magas katonai kitüntetésben is részesítették a Bir Hakeim-i ütközet miatt. Az egyik ilyen alkalommal nem más tűzte fel a medált a mellkasára, mint egykori szerelme, a búcsú nélkül hazautazó Marie-Pierre Koenig.

Travers végül 94 évesen halt meg, történetét pedig a 2000-ben megjelent Tomorrow to Be Brave: A Memoir of the Only Woman Ever to Serve in the French Foreign Legion című könyv dolgozza fel.