Kezdhetnénk távolról induló bevezetővel, amiben elregéljük a kilencedik században élt viking hadúr, Sigurd Eysteinsson előtörténetét, de hát egy ilyen cím után úgyis mindenkit a halála érdekel, és a kilencedik századi viking hadurakról amúgy sincs túl sok hiteles feljegyzés.
Úgyhogy csapjunk is a lovak, vagy inkább a levágott fejek közé. Sigurd Eysteinsson, avagy Hatalmas Sigurd, Orkney grófja volt – ez egy Skóciától északra található sziget, innen vezette a mi jó Sigurdunk a mai skót területek elleni viking hadjáratot a már említett kilencedik században.
Ebben a hadjáratban győzte le Sigurd az egyik helyi terület fölött uralkodó Máel Brigtét, akit Kapafogú gúnynévvel illettek, nem meglepő módon azért, mert hát kapafoga volt. A győzelem után Sigurd úgy gondolta, valamivel fitogtatja az erejét, úgyhogy lefejezte Máel Brigtét, a levágott fejet pedig a lovára kötötte, hogy elrettentse a hatalmára ácsingózókat.
Csakhogy a levágott fej nem volt rest bosszút állni, Máel Brigte egyik kapafoga ugyanis megkarcolta a viking hadúr lábát, a seb elfertőződött, és ahogy az az elfertőződött sebekkel sűrűn megesett akkoriban, a tulajdonosuk, itt nevezetesen Sigurd, meghalt, akit tehát így
egy levágott fej ölt meg.
Orkney grófjainak tizenharmadik században megírt történetében egyébként részletesebben is kitérnek Sigurd és Máel Brigte küzdelmére, ami egyfajta párbaj volt. A szabályok szerint mindkét fél fogta a 40 legjobb emberét, a meghatározott időben találkoztak a meghatározott helyen, hogy ott aztán halálig tartó csatát vívjanak egymással. Aki nyer, az megkap mindent, ami a legyőzötté volt. A skót nemes be is tartotta a játékszabályokat, Sigurd viszont (a legendák szerint) 40 helyett 80 emberrel jelent meg, hogy aztán jól le is mészároljanak minden skótot. Innen nézve klasszikus bosszúsztoriról beszélhetünk.