2022. április 14. – 05:02
Amióta videójátékok léteznek, mindig voltak olyanok, akik nemtetszésüket fejezték ki amiatt, hogy bizonyos programok túl erőszakosak, rossz hatással vannak a gyerekekre, és leginkább be kéne őket tiltani. Ha az ember betiltott vagy erősen korhatáros videójátékokra gondol, akkor eszébe juthat a hisztéria a Mortal Kombat kivégzései, a GTA kaotikus ámokfutásai vagy a Manhunt egészen beteg alapkoncepciója miatt, de a maga módján még a Postal is idetartozik, aminek talán még ma is meglepően nagy kultusza van Magyarországon. Ezekben a játékokban az a közös, hogy végül mindegyik megjelent, vagyis kereskedelmi forgalmazásba került, még ha csak úgy is, hogy jelezték a csomagoláson, hogy nem való gyerekeknek.
Van azonban egy játék, amely annyira véresre, durvára és erőszakosra sikerült, hogy hiába készültek el vele szinte teljesen, végül a forgalmazó letiltotta a hivatalos kiadást.
Ez volt a Thrill Kill, egy eredetileg 1998-as megjelenésűnek szánt játék, amely hivatalosan sosem jelent meg, de kalózmásolatként meglehetősen nagy kultusza lett, főleg Nagy-Britanniában.
A Thrill Killnek már az alapkoncepciója sem volt egyszerű: egy csomó nagyon furcsa figura a pokolba került, ahol egymással kell harcolniuk azért, hogy reinkarnálódjanak a földön. A karakterek pedig egészen változatos szélsőségeket képviseltek. Egy domina, aki meggyilkolta a férjét és a nővérét, majd halálra sokkolózta magát egy ösztökével. Egy kannibál, aki házi készítésű kolbászokat árult az embereknek. Egy kisnövésű, bőrruhás BDSM-karakter, aki gyűlöli a magas embereket. De még egy postás is volt közöttük, aki egyszer csak bekattant, és sorozatgyilkos lett belőle, illetve egy piromán gyújtogató, aki a seggéből is tudott tüzet lőni.
A játék egyértelműen az akkor elképesztően népszerű Mortal Kombat hullámait próbálta meglovagolni azzal, hogy sokkal erőszakosabb, sötétebb és véresebb verekedős játék lesz, mint akkoriban bármi. Még a kivégzéseket is lenyúlták a Mortal Kombatból, ezek lettek a „thrill killek”, vagyis tükörfordítással az izgalmi gyilkosságok, amelyekkel brutálisan ki lehetett végezni az ellenfelet.
A készítők (az akkor Paradox Development nevű amerikai stúdió, amely nem összekeverendő az azonos nevű svéd stúdióval) szándékosan arra mentek, hogy ez legyen a történelem első „AO” besorolású játéka, vagyis kizárólag 18 évesnél idősebbek férhessenek hozzá. Ilyen besorolást csak a Manhunt 2. és a tömeggyilkos-szimulátor, a Hatred kapott az elmúlt 30 évben. Ezenkívül azzal marketingelték a játékot, hogy ez az első olyan 3D-s verekedős játék, amelyet egyszerre akár négyen is játszhatnak.
A készítők nagyon tudatosan a botrányra játszottak. Eredetileg egy kicsit erőszakos, egy azték labdajátékról szóló játékot akartak csinálni, majd ebből lett egy BDSM-látványvilágú verekedős játék, amitől azt várták, hogy annyira megbotránkoztató lesz, hogy biztosan venni fogják, mint a cukrot. Az 1998-as E3-on konkrétan akkora felhajtás lett a játék körül, hogy emberek ezrei várták már a megjelenést, hiszen ilyet még nem látott senki.
Még az is a marketingterv része volt, hogy olyan embereknek és szervezeteknek is küldjenek tesztpéldányt, akik, illetve amelyek hangos kritikusai a videójátékos erőszaknak. A forgalmazó pedig eleinte még lelkesnek tűnt, mert akkoriban kezdett divatossá válni a Playstation Multitap, vagyis egy olyan elosztó, amelynek köszönhetően akár négyen is játszhatnak egy játékkal, de ezt a technológiát addig főleg csak sportjátékokkal tudták igazán kihasználni.
A játékot eredetileg a Virgin megacég akkori videójátékos szárnya, a Virgin Interactive adta volna ki. A jogok azonban menet közben az Electronic Artsra (EA) szálltak, ők pedig teljesen megdöbbentek, hogy egy ennyire durva, véres, erőszakos játék tönkreteheti a hírnevüket, és hiába készültek el vele szinte teljesen a fejlesztők, megtiltották, hogy a Thrill Kill megjelenjen. A fejlesztők szerint ennek hátterében az is állhatott, hogy az EA elég jó kapcsolatot ápolt Joe Lieberman demokrata szenátorral, aki a kilencvenes években a túl erőszakos játékok egyik leghangosabb kritikusa volt.
Azt is fontos még kiemelni, hogy nem csak az erőszakkal volt baja a forgalmazónak és a korhatár-besorolással foglalkozó hatóságnak. A női karakterek minimális ruhában, gyakorlatilag csak tangában szerepeltek, az egyik karakter pedig kéjes nyögéseket adott ki minden alkalommal, ahogy megjelent a pályán. Ennek a karakternek a tervek szerint egy olyan mozdulata is lett volna, hogy orálisan kielégítené az ellenfelét, mielőtt kinyírta. Ezt később a készítők kénytelenek voltak megváltoztatni, és csak csikizés lett belőle.
Így hát hiába volt kész 99 százalékosan a Thrill Kill, és hiába készültek a fejlesztők a folytatásra, hivatalosan sosem jelent meg a játék. Kalózmásolatként viszont egyszer csak elkezdett terjedni, és sokáig az egyik legnépszerűbb illegálisan hozzáférhető játéknak számított az interneten az ezredforduló környékén. Egyes beszámolók szerint akár 200 dollárt (mai árfolyamon 70 ezer forint) is kifizettek a Thrill Kill kalózmásolataiért.
A Paradox Development (amit egy felvásárlás után Midway Studios Los Angelesnek hívtak, majd 2008-ban csődbe ment) munkája viszont nem veszett teljesen kárba: a Thrill Kill motorjára és rendszerére később több más verekedős játékot is felhúztak, mint a Wu-Tang: Shaolin Style (igen, a híres rapcsapatnak volt saját verekedős játéka), az X-Men: Mutant Academy 1. és 2. vagy a Rock ’em Sock ’em Robots Arena.
Noha egy lassan 25 éves játékról van szó, ezzel együtt is a rá jellemző erőszak inkább tűnik viccesnek és szándékosan túlzónak, mint igazán sokkolónak. Igen, agyon lehet verni benne a másikat egy amputált végtaggal, de kétlem, hogy a grafikát látva valaki azt mondaná, hogy a Thrill Kill sokkal, de sokkal botrányosabb volt, mint bármelyik durvább kivégzés a Mortal Kombatból.