Ha Egyiptom nevét halljuk, a legtöbbeknek azonnal a piramisok ugranak be elsőre, a többieknek meg valószínűleg másodikra, a gízai nagy szfinx után. Nem is csoda, hiszen Egyiptom urai több mint egy évezreden át emeltek egyre lélegzetelállítóbb síremlékeket maguknak.
Minden az időszámításunk előtt 2668-2649 között uralkodó Dzsószerrel indult, aki Szakkarában úgynevezett masztabát, vagyis lépcsős piramist építtetett magának – bár egyes elméletek szerint valójában elődje, Szanaht masztabáját sajátította ki – a nagy piramisépítési láz pedig I. Jahmesz fáraóig, az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia első fáraójáig tartott. Ő nagyjából i. e. 1550-1525 között uralkodott.
A világszerte nagy ismertségre szert tevő piramisok a fáraók hatalmát, gazdagságát és vallási meggyőződését hirdették. Hogy miért lett olyan hirtelen vége a divatjuknak, arról a Live Science közölt egy elméleti gyűjtést, melyhez mi most egy, a Structure magazinban megjelent másik feltételezést is hozzácsaptuk.
A Live Science-nek nyilatkozó Peter Der Manuelian, a Harvard Egyetem professzora úgy véli, hogy elsősorban az elkerülhetetlen fosztogatás miatt állt le a piramisdivat. Ebben lehet is valami, hiszen egy hatalmas piramis egyben óriási jelzés is arra, hogy helló, itt vannak az értékek, ide érdemes betörni, ha valaki fosztogatni szeretne. Der Manuelian szerint ez lehet a magyarázat arra, miért hagytak fel az egyiptomi uralkodók a piramisépítéssel, és miért kezdték inkább a Királyok völgyébe temettetni magukat.
Ezt támasztja alá a Bristoli Egyetem professzora, Aidan Dodson is, aki azt mondta, hogy még mielőtt véglegesen áthelyezték volna a temetkezést a Királyok völgyébe, már volt arra példa, hogy a fáraó sírkamráját nem magában a piramisban, hanem attól picit távolabb hozták létre. Az utolsó piramist építtető I. Jahmesz sírkamráját például a piramistól fél kilométerre, már a sivatagba nyúlva építették meg.
Az egyik történelmi feljegyzést, amely fontos nyomokat tartalmazhat, egy Ineni nevű férfi írta, aki I. Thotmesz sírjának építéséért volt felelős a Királyok völgyében. Ineni azt írta, hogy „Őfelsége sziklasírjának feltárását egyedül felügyeltem – senki sem látta, senki sem hallotta”. Ez a feljegyzés arra utal, hogy a titoktartás fontos szempont volt – véli Ann Macy Roth, a New York-i Egyetem professzora.
A piramisok hanyatlásában a topográfia is közrejátszhatott – ezt már Miroslav Bárta, a cseh Károly Egyetem rektorhelyettese mondja. Egyfelől a Királyok völgye az alatt az al-Qurn csúcs alatt található, amely kicsit maga is piramisra emlékeztet, és így az ide temetkező fáraók elmondhatták magukról, hogy egy piramisban nyugszanak. Ez kiemelten fontos volt számukra, mert a piramis a túlvilágra való felemelkedés és átalakulás spirituális helyszíne is volt. Ha a hegy alapból ott van, nem kell óriási beruházást indítani.
Szintén felmerül lehetséges okként, hogy az Egyiptomi Újbirodalom kezdetével Luxor lett a főváros, azon a környéken pedig nehezebb lett volna grandiózus piramisokat építeni. Szintén az Újbirodalomra eredeztethető vissza egy vallási újítás: rendkívül népszerűvé vált a király alvilági éjszakai utazásának koncepciója, amihez a föld alatti sziklába vájt sírok kifinomult tervei szükségeltettek. A Királyok völgyébe vájt földalatti sírok jól illeszkedtek ebbe az elképzelésbe.
A tört falú piramis
Peter James építőmérnök a tört falú piramis néven ismertté vált, Sznofruhoz köthető piramis példája építészeti oldalról közelíti meg a Structure magazinban, miért lett idővel népszerűbb a sziklába vájt temetkezés. James szerint a piramisok borítását napközben 40 Celsius-fokos levegő veszi körül, ami éjszakára 3 fok körülire hűl le, ez 37 fokos változás egy napon belül. A hőtágulás miatti mozgás 100 méteren akár bő 3 centiméter is lehet, ami nem tűnik soknak, de úgy már szignifikánssá válik ez a pár centi is, ha tudjuk, hogy a mészkövek elmozdulásával por és homok kezdi kitölteni az így létrejövő űrt, pont, ahova a következő nappal ismét visszatágultak volna az óriási piramist alkotó kövek.
James elmélete szerint ha ezt a hőtágulás okozta mozgást megszorozzuk a piramis megépítése óta eltelt napok számával, könnyen megkapjuk az okát annak, hogy miért mozdulhattak ki a helyükről a külső borítást jelentő mészkövek, amiket a fosztogatóknak már könnyű volt elmozdítani a piramisról.
Az, hogy a tört falú piramison még látjuk az eredeti borítást, James szerint ironikus módon épp annak köszönhető, hogy ez az építmény rosszabb szerkezettel készült. Ahogy az egyiptomiak egyre képzettebbek lettek, és egyre pontosabb építési technikákat fejlesztettek ki, a kövek közötti üregek eltűntek, és az építmények kevésbé tudták elnyelni a mészkő mozgását. A többi, tökéletesebb piramison meglehetősen gyorsan kialakulhattak a külső repedések, és James feltételezése szerint ez lehet az oka annak, hogy az egyiptomiak végül a Királyok völgyébe költöztették a temetkezési helyüket. A piramisok tökéletessége tökéletlenséggé vált; sima homlokzatukat megtörte az építésük precizitása.