A zebrahalak meglepően hasonlóan részegednek le, mint az emberek

Arról, hogy az emberekre milyen hatással van az alkohol, számtalan tanulmány készült már az évek során, és meg merjük kockáztatni, hogy a legtöbb olvasónk gyakorlati tapasztalattal is rendelkezik erről. A zebrahalak lerészegedésének hatásait viszont valószínűleg kevesen ismerik, pedig amilyen hülyén hangzik, annyira izgalmas a dolog. Egy 2014-ben megjelent kutatás szerint a zebrahalak is vakmerőbbek lesznek, ha berúgnak, és gyorsabban is kezdenek el úszni, ettől pedig olyan magabiztosnak tűnnek, hogy a józan társaik is elkezdik követni őket.

Ezen a ponton nyilván mindenki azon gondolkodik, hogy mégis ki a francnak jutott eszébe leitatni egy halat, és ha már eszébe jutott, mégis hogyan csinálta. Az első kérdésre a válasz az, hogy Maurizio Porfiri, a New York-i Egyetem kutatója, akiről a Wired néhány éve azzal a címmel közölt anyagot, hogy A kutató, aki robotokkal hajkurászik részeg halakat, amiből talán már lehet érezni, hogy mennyire abszurd az egész történet. A másik kérdést még ennél is egyszerűbb megválaszolni: a halakat nagyon egyszerű leitatni, csak egy kis alkoholt kell önteni az akváriumba, és elkerülhetetlenül be is következik a dolog.

Így már csak az nem világos, hogy miért kell leitatni a halakat, de ennek is megvan a magyarázata. A laboratóriumi kísérletekben az egerekhez és patkányokhoz hasonlóan gyakran alkalmazott zebrahalak nemcsak azért számítanak jó alanynak, mert nem kell rájuk erőszakolni az alkoholt, hanem azért is, mert némileg meglepő módon sok párhuzamot lehet vonni köztük és az emberek között. A zebrahalak viselkedése, fejlődése és genetikája sok hasonlóságot mutat a miénkkel, így nem véletlen, hogy már 2011-ben is az állatokon tesztelték az alkohol hatásait.

Akkor egészen pontosan azt vizsgálták meg, hogy milyen hatással van az alkohol a zebrahalembriókra, így pedig kiderült, hogy az ennek kitett halak felnőttként antiszociálisabbak voltak a társaiknál.

Az alkohol hatásait a zebrahalak embrionális fejlődésére egy idén áprilisban publikált kutatásban is vizsgálták, itt azt állapították meg, hogy a nagyfokú kitettségnek élethosszig tartó hatása lehet az egyedekre.

A rövid, de annál nyomasztóbb kitérő után inkább kanyarodjunk is vissza a zebrahalak leitatásához, aminek ugyancsak a vártnál kiterjedtebb szakirodalma van. 2013-ban például egy Maurizio Porfiri részvételével készült, a PLOS One folyóiratban megjelent kutatásban azt bizonyították be a kutatók, hogy a halak normál esetben tartanak a melléjük helyezett, ragadozóhalakat imitáló robothalaktól, ha viszont részegek, akkor nem menekülnek előle. Más, alapjáraton félelemkeltő helyzetekre is hasonlóan reagáltak: kevésbé zavarta őket a tök sötét akvárium és egy szimulált kócsagtámadás is.

Ezt követte 2014-ben a fentebb már emlegetett, ugyancsak Porfiri részvételével készült tanulmány, melyben a kutatók különböző alkoholtartalmú – 0,25, 0,5 és 1 százaléknyi etanolt tartalmazó – oldatokban úsztattak öt percen át egy-egy halat. A legmagasabb koncentráció embereknél nagyjából 0,10 százalékos véralkoholszintnek felel meg, amiért a legtöbb országban már megbüntetnék az embert, ha kocsiba ülne (Magyarországon persze zéró tolerancia van, úgyhogy nálunk felesleges számolgatni). Az már a korábbi kutatásokból is kiderült, hogy a halak hozzánk hasonlóan a közepes alkoholdózistól felgyorsulnak, a nagy dózistól pedig lelassulnak,

a kutatók azonban itt kifejezetten arra voltak kíváncsiak, hogy mi történik akkor, ha az ittas halakat átrakják egy csapat józan társuk közé.

Az első érdekesség az volt, hogy a részeg halak a négy józan hal mellett még annál is gyorsabban úsztak, mint amikor csak egyedül voltak részegek, vélhetően azért, mert ebben az állapotban intenzívebben reagálnak a többi hal jelenlétére (nem, nem hibáztatjuk, ha erről önnek is a részegen hangoskodó, közvetlen ismerősei jutottak eszébe). A helyzetre ugyanakkor a józan állatok is reagáltak, azzal, hogy elkezdték követni a részeg társukat. Erre a kutatók több magyarázattal is előálltak: elképzelhető, hogy a csapat tagjai a személyes interakcióik miatt kezdték el mindannyian követni a társukat, de az is lehet, hogy a részeg hal vakmerő, gátlástalan magabiztosságát találták vonzónak. A józan halak nem pusztán követték a társukat, hanem ők is elkezdtek gyorsabban úszni, hogy ne maradjanak le tőle. Az is kiderült, hogy a halaknál is eljön az a pont, ahol már túlzásba viszik az alkoholizálást, a legnagyobb koncentrációjú oldatból érkező halak már egyáltalán nem tűntek vezetőnek, sőt, ők maradtak le a többiektől – éppen úgy, ahogy az emberek is kidőlnek, ha túl sokat ittak.

Porfiri és társai azt természetesen nem merték kijelenteni a kutatás alapján, hogy az embereknél is hasonlóan működne a dolog, mint mondta, ennyi információ alapján csak nagyon nagy vonalakban lehet párhuzamokat vonni a két faj között. Ehhez számtalan további kutatásra lenne még szükség a kérdésben, úgyhogy a vezető beosztásban dolgozóknak egyelőre nem tanácsoljuk, hogy részegen menjenek be dolgozni a jobb teljesítmény érdekében.