Az elnöki kutya, akinek külön titkosszolgálati kódneve volt, ráadásul az amerikai hadsereg közlegénye is lett

Roosevelt felesége, Eleanor egyik rokonától, Daisytől kapta az elnöki pár az új kutyáját 1940-ben. Daisy terriereket nevelt, az elnök skót terrierje is nála született, illetve Daisy képezte ki őt az alapkutyatrükkökre is. A fekete terriert Big Boynak hívták eredetileg, a Roosevelt családhoz kerülésekor azonban az elnök átnevezte. A kutya teljes neve végül Murray, the Outlaw of Falahill lett, a Roosevelt-ág skót ősei után. Mivel azonban a név állandó kimondása túl hosszúnak bizonyult, így végül annak rövidítése, a Fala maradt meg.

A Roosevelt családhoz közeli rokonok, barátok beszámolói alapján Fala hamar megszerette, hogy az elnök révén nagy közönség előtt szerepelhet, illetve, ahogy Roosevelt unokája fogalmazott, „imádta, hogy mindenki őt szolgálja ki”. Stanley Coren kutyaspecialista egyetemi professzor a könyvében azt írta, a sajtótájékoztatókon és kabinetüléseken

„úgy tűnt, Fala érezte, hogy mire érkezik. Amint kinyíltak az ajtók, hogy beengedjék az újságírókat, berontott, és letelepedett Roosevelt lába elé. A kabinetüléseken általában ugyanezt csinálta.”

A háziállat folyamatosan a családdal volt az után is, hogy Roosevelték beköltöztek a Fehér Házba. Ez amúgy nem volt túl meglepő, ahogy arról korábban írtunk – és képeken bemutattuk –, az első elnök beköltözése óta három elnök kivételével mindenki állattal költözött Amerika szimbolikus épületébe. Ha elnöki kutyákat, macskákat, aligátorokat, lovakat, kecskéket, kanárimadarakat, mosómedvéket szeretne nézegetni, ide kattintson egyet.

Az elnök kutyája és a republikánusok

Visszatérve Roosevelték terrierjére: az összes elnöki állat közül Fala kapta talán a legnagyobb nemzetközi figyelmet, bár ez egyáltalán nem szállt a fejébe. Továbbra is pont olyan kutyaként viselkedett, mint bármelyik kutya: például hiába kapott gondosan összeállított reggelit és vacsorát, továbbra is mindenkitől kunyerált. Az állatnak senki nem tudott ellenállni, végül Fala annyit kéregetett magának, hogy állatorvoshoz került gyomorproblémákkal. Komolyabb baja nem lett, de az elnök innentől megtiltotta, hogy rajta kívül bárki más etethesse a kutyáját.

Fala az ételnél csak a szökdösést szerette jobban, volt, hogy kiugrott Roosevelt öléből lepisilni egy tűzcsapot, amíg az elnöki autó piros lámpát kapott. Időnként a városban is elkóborolt, hol Washington belvárosában találták meg, hol rajtakapták, hogy a kincstár körül szimatol. Roosevelt utóbbira viccesen csak megjegyezte, biztos azért járt arra Fala, mert túl gyorsan verte el a saját pénzét.

Fala egyik legnagyobb pillanata 1944-ben történt, amikor elkísérte az Aleut-szigetekre az elnököt. Hazatértük után keringeni kezdett a republikánusokkal szimpatizáló újságokban, hogy a demokrata elnök nemcsak ottfelejtette a kutyáját a szigeteken, hanem egy haditengerészeti rombolót küldött el érte az adófizetők pénzén, 20 millió dollárért. A Fehér Ház közleményében jelezte, hogy a történet természetesen nem több, mint pletyka. Roosevelt szeptember 23-án kampánybeszédében, az utólag úgynevezett „Fala-beszédben” azt mondta:

„A republikánus vezetők, úgy néz ki, nem elégedtek meg az ellenem, a feleségem vagy a fiaim ellen irányuló támadásokkal. Most már a kiskutyámat, Falát is bevonták. Nos, én természetesen nem haragszom a támadókra, ahogy a családom sem, de Fala nagyon neheztel rájuk. (...) Azt már megszoktam, hogy rosszindulatú állításokat hallok magamról. De azt hiszem jogom van haragudni és felszólalni, ha a kiskutyámat támadják.”

Fala politikai szerepe egyébként jelentős volt, elkísérte Rooseveltet az Atlanti Charta aláírására (össze is barátkozott Churchill uszkárjával, Rufusszal), de tagja volt tiszteletbeli közlegényként az amerikai hadseregnek is. Fala ráadásul egy dollárt is adományozott a háborús erőfeszítésekre, ami oda vezetett, hogy a nyilvánosság is adományozni kezdett a kutya nevében: így Falának köszönhetően több százezer kutya lett tiszteletbeli tagja a hadseregnek.

Várta, hátha egyszer újra láthatja a gazdáját

Fala hírneve akkora volt, hogy nemcsak kutyák adományoztak a nevében, hanem kutyák (jó: a kutyák nevében a gazdik) küldözgettek rajongói és szerelmes leveleket neki. Persze volt a hírnevének hátránya is, amikor Pearl Harbor-i útjára kísérte az elnököt, a tengerészek megkopasztották, hogy szuvenírt szerezzenek Falától. Az egyik tengerész öccse nagyon szerette a híres kutyát, ezért a tengerész vágott egy kicsit a szőréből, hogy hazaküldje a családnak. A többi tengerész követte a példáját, Roosevelt pedig ezután szigorú parancsba adta, hogy szeretetük kifejezését a simogatásra kell korlátozniuk a kutyájával szemben.

A hajón külön tiszt vigyázott egyébként arra, hogy Fala legalább itt ne tudjon elszökni. Mint arról beszámolt, a kutya gyakran cselezte őt ki, hogy szabadon szökdöshessen, egy esetben például hosszas keresés után találták meg a fedélzeti osztály egyik szekrényénél. A titkosszolgálat a fürge kutyát Informátornak nevezte el, a háború alatt ugyanis gyakran tartottak attól, hogy míg az elnök hollétét titokban kéne tartani, addig ez sokkal nehezebb úgy, hogy Fala folyamatosan vele van – és gyakran sétára van szüksége, amit az elnök készséggel teljesít neki.

Egy évvel a Fala-beszéd után Roosevelt stroke-ot kapott, nem sokkal később meg is halt. Jim Bishop életrajzíró úgy fogalmazott, Fala az elnök halála után furcsán kezdett viselkedni, „vicsorgott, ugatott folyamatosan. Érthetetlen okokból az elülső ajtóhoz futott, és fejjel nekiment. Miután az ajtó üvege kitört, átmászott a kereten és ugatva a hegyek felé rohant. Ott a titkosszolgálat emberei láthatták őt, ahogy egyedül, mozdulatlanul áll.” Fala Roosevelt feleségénél, Eleanornál maradt, aki azt írta, a kutya sosem tette túl magát Roosevelt halálán:

„Amikor Fala rendőri kíséret szirénáit hallotta, a lábai kiegyenesedtek, fülével figyelt. Tudtam, hogy arra számít, hogy láthatja újra gazdáját, amint kiszáll a kocsiból, mint előtte oly sokszor. Később, amikor a házunkban voltunk, Fala mindig az ebédlő ajtaja közelébe feküdt, ahol mindkét bejáratra ugyanúgy rálát.”

Fala végül sok évvel élte túl gazdáját, 1952-ben halt meg, Roosevelt és felesége mellé temették el a springwoodi rózsakertben. A washingtoni Roosevelt-emlékműnél az elnök szobra mellé Fala is kapott egy szobrot, hogy örökre a gazdájával maradhasson.

Frissítés 2021. 08. 02. 12:32-kor: Cikkünkben korábban tévesen írtuk, hogy az első fotón Fala és Roosevelt látható, a valóság ezzel szemben az, hogy a skót terrier éppen interjút ad.

Források: National Archives & Presidential Pet Museum