A madarak és a versenysportok nincsenek kifejezetten jó viszonyban – a legenyhébb forma, a postagalambok képzése még csak elmegy, de az 1900-as párizsi olimpián először és utoljára megtartott élőgalamb-lövészetet már semmilyen formában nem írhatjuk fel az ember és madár közti békés sporttevékenység kategóriájába sem. Az élő galambok helyét azóta átvették az agyaggalambok, ám ezek inkább csak megőrzik, semmint feledtetik a valódi vadászatot imitáló sportesemény véres múltját.
Gondoljunk csak bele, nekünk hogy esne, ha egy csapat hárpia – kb. egyméteresre megnövő, 175–220 centis szárnyfesztávolságú sasféle, aminek karmai nagyobbak, mint egy medvéé – azzal szórakoztatná magát időről időre, hogy ember formájú agyagfigurákat cincálnak miszlikbe...
Az ember–madár, pontosabban ember–galamb konfliktusban picit több mint 20 éve egy baseballmeccsből lett egy fontos állomás, amin
minden idők egyik legjobban rettegett dobójátékosa, Randy Johnson egész egyszerűen elporlasztott egy madarat a puszta kezével.
A közelmúltban hasonlót láthattunk Fernando Alonsótól is, aki 2017-ben, a legendás Indy 500 verseny előtti egyik szabadedzésen egyszerre két madárral is végzett, de hát nem nagyon lehet egy lapon említeni egy akár 370 km/h-s sebességre is képes, 700 lóerős autót, illetve egy „sima” bal kezet.
A sima persze erősen idézőjeles, mert Randy Johnson bal keze és az enyém nagyjából olyan viszonyban lehet, mint egy IndyCar-autó és Johnson balja.
Johnson egyike azon kevés specialistáknak, akik képesek voltak az áhított 100 mérföld/órás, vagyis 161 km/órás sebességnél gyorsabb dobásra – Johnson rekordját 164 km/h-val mérték be. Johnson összesen ötször nyerte el a legjobb dobójátékosnak járó Cy Young-díjat (ennél többször csak a vele egy időben játszó Roger Clemenst jutalmazták), 2001-ben, a madárölős dobás évében bajnok lett, 10-szer válogatták be az All-Star-csapatba, és később a halhatatlanok közé is bekerült, hogy csak a legfontosabb eredményeit említsük.
Azon a napon, 2001. március 24-én valószínűleg picivel 160 km/h alatt volt, a madárnak viszont így sem volt esélye a hihetetlen jó dobójátékossal szemben. A madár, feltehetőleg egy sirató gerle, szinte a semmiből bukkant fel. Páran látták a szemük sarkából a közeledtét, ők azt hitték, hogy esetleg az ütésre készülő Calvin Murray-nek ütközik majd, arra senki nem gondolt, hogy Johnson labdájával kereszteződik majd a röppályája.
„Kicsit olyan érzést keltett bennem, mint azok a régi Batman-sorozatrészek, amiben ha valakit megütöttek, jött a POW! felirat, csak itt a tollak repültek szét. Mindenki lefagyott” – emlékezett vissza Mark Gonzales, az egyik arizonai újság tudósítója, aki a helyszínen figyelte a mérkőzést.
Miközben lényegében mindenki vagy a sokkoló eseménnyel volt elfoglalva, vagy azzal, hogy mi is lesz a madár tetemével, Johnson egy pillanatra sem zökkent ki, csak azt várta, mikor folytathatják már a mérkőzést.
Mivel állattal való ütközésre nincs szabály, a labda pedig technikailag sosem jutott el a hazai bázisig, a játékvezetők meg nem történt dobásként könyvelték el a madár halálát okozó labdát. A rövidke közjáték után Johnson újra dobott, majd a hetedik inning (játékrész) végeztével befejezte aznapra, hogy aztán a szezon végén bajnoki címig meneteljen csapatával. (A történet egyik mellékszereplője, az épp ütésre váró Calvin Murray egyébként az NFL-ben 2019-ben az év legjobb újonc támadójátékosának választott Kyler Murray nagybátyja.)
Johnson a mérkőzés után sem nagyon akart beszélni a madárról, amikor nagyjából egy óra várakozás után az újságírók elé került, csak annyit mondott „Van bármi kérdésük a mai dobójátékomról? Nincs? Oké” – és elvonult.
De hogy nem maradt nyom nélkül benne a dolog, jól mutatja, hogy a visszavonulása után alapított fotós cégének a logója nem más, mint egy döglött madár. Utólag persze már nem volt min aggódnia, pedig a barátságos mérkőzés után a PETA amerikai állatvédő szervezet be akarta perelni madárgyilkosság miatt.
Bár több újságcikk is egy a billióhoz emlegette a madártalálat esélyét, több matematikai modell szerint azért nagyobb a valószínűsége, hogy egy dobójátékos véletlenszerűen telibe találjon egy madarat játék közben. Michael Wunder, a Colorado Egyetem professzora például az egy évben játszott baseballmeccsek számát, a meccsenkénti dobások mennyiségét és a gerlék átlagos repülési magasságát figyelembe véve arra jutott, hogy az elmúlt 20 évet nézve
nagyjából egy az 50 millióhoz volt az esélye, hogy találat érje a madarat.
Az 50 millió ugye jóval kevesebb, mint a billió, amit az is igazol, hogy 2014-ben, egy alsóligás meccsen szintén hasonló történt, kevésbé látványos körítéssel.
