2020. december 9. – 07:16
frissítve
A pápai református kollégium egykori diákjáról, Markstein Károlyról nem sok információ maradt fent az utókornak. Amit biztosan tudunk: 1884-ban Kairóban élt és dolgozott nagykereskedőként. Ekkor döntött ugyanis úgy, hogy volt iskolájának adományoz egy valódi egyiptomi múmiát, szarkofágostul. Bár idővel kiderült, hogy a múmia és a szarkofág nem egyidősek, a lelet máig különleges. Ráadásul miután az iskolától átkerült a református egyház múzeumába, bárki megtekintheti az elmúlt években CT-vizsgálaton is átesett múmiát.
A 19. század végén Egyiptomban nagyüzemben folyt a piramisok és királysírok feltárása, a múmiákkal és a szarkofágokkal való gazdálkodásra nem voltak kidolgozott szabályozók. Kissé sarkosabban, mai szemmel nézve azt is mondhatjuk, hogy rablógazdálkodás folyt az egyiptológusok által megtalált ókori értékekkel (meg persze a sírrablók által megtaláltakkal is). A szabályozatlan viszonyok közepette nem volt különösebben nehéz múmiát vásárolni – pontosabban egy szarkofágot venni, és reménykedni, hogy van benne múmia is. A korabeli gyűjtők – akik sokszor nem is a régészeti-tudományos érték miatt vásároltak műtárgyakat, hanem mert Egyiptom akkoriban sikk volt – a műkincspiacokon különösebb adminisztrációs vagy más nehézségek nélkül vásárolhattak.
Markstein Károly valószínűleg elég sikeres nagykereskedő volt, ugyanis egyrészt sikerült egy olyan szarkofágot venni, amiben valóban volt egy bebalzsamozott ókori test is (még ha nem is azé, akié a szarkofág), másrészt volt megfelelő vagyona arra, hogy vegyen egy ilyet. Ez az akkori feljegyzés szerint 1400 frankba került (ami a mai értéken több mint 9000 dollárnak, azaz csaknem 3 millió forintnak felel meg), ráadásul „még az Egyiptomból Pápáig járó tetemes szállitási dijat is ő maga fedezvén” – mint az a Református teológiai akadémia és gimnázium 1894-es évkönyvében olvasható (Marksteinnek ez volt a második egyiptomi adománya: már 1881-ben volt iskolájának adományozta „három nagy üveg borszeszben” tárolt Nílus-völgyi hüllőgyűjteményét).
Markstein Károly gesztusa azért is figyelemreméltó volt, mert ezt megelőzően a mai Magyarország vidéki városaiban sehol nem volt egyiptomi múmia. Bár a 19. század közepétől egyre nagyobb számban kerültek Magyarországra egyiptomi tárgyak, műemlékek, a gyűjtők többnyire a fővárosban lévő Nemzeti Múzeumnak ajándékozták vagy adták el ezeket. Az a gyűjtemény volt a Szépművészeti Múzeum mai Egyiptom Gyűjteményének az alapja. Ezen kívül ma még egyetlen helyen, a debreceni Déri múzeumban látható múmia – de az a pápainál később, 1893-ban került Európába, és majd 1917-ben Magyarországra, Déri Frigyes gyűjteményébe.
A kollégium régiségtárának 1894-es katalógusa meglehetősen alaposan leírja az adományt, külön-külön ismertetve a szarkofág és a múmia főbb jellemzőit. Eszerint a Gaston Maspero francia egyiptológus – az egyiptomi Nemzeti Régészeti Hivatal akkori vezetője – által a felső-egyiptomi Akhmimban folyó ásatások során feltárt koporsó 190 centiméter hosszú és 48 centiméter széles, a benne lévő test nagyjából 165 centiméteres. A szarkofág szikomorfából készült, a koporsófedélen sárga arcú, zöld parókás fej látható. Szintén a koporsófedélen szerepel Ozirisz, az élet és halál istene, valamint Nut istennő, aki Ozirisz, Ízisz, Széth és Nebethet anyja. A felirat szerint a szarkofág egy Hori nevű férfinak készült, aki Ízisz papja volt Akhmim templomában. A katalógus külön kitér arra, hogy „a koporsó alját köröskörül különösen jó karban maradt festmények borítják”, és összesen 17 kép leírását sorolja fel (további tíz kép a koporsófedélen látható).
Mindezt nem véletlenül soroljuk fel: a koporsó ugyanis az igazi különlegessége a pápai múmiának. Vele megegyező típusú és díszítésű, ugyanabból a korból származó, és bár nem thébai, de díszítésében thébai motívumokat követő,
hasonló ikonográfiájú szarkofágot Pápán kívül csak a világ három városában, Berlinben, Koppenhágában és a Vatikánban őriznek a múzeumok.
A szarkofágról a rajta lévő ábrázolások segítségével azt állapították meg, hogy az a XX. dinasztia elején, vagyis az ie. 11-12. században készülhetett, azaz mára 3100-3200 éves. A benne fekvő test azonban nem Horié, hanem egy nagyjából 500 évvel később meghalt férfié. Ebben nincs túl sok meglepő: a 19. században, épp a már említett szabados műtárgy-gazdálkodás miatt a műkincspiacokon nem túl gátlásos eladók könnyedén hozzápárosítottak egy jobb állapotban megmaradt, szebb koporsóhoz egy eredetileg nem abban fekvő holttestet. De még az is lehet, hogy nem az eladók trükköztek a kairói piacon Marksteinnel – erre utal, hogy a szarkofágot az Egyiptomi Régiségek Múzeumának szakértője, Emil Brugsch hitelesítette akkor –, hanem az történt, ami az antik Egyiptomban, főleg a hanyatlás idején nem volt ritka: egy régi, de jó állapotban megmaradt koporsót ismét felhasználtak temetkezéshez.
Az óegyiptomi szarkofág a több mint háromezer évet viszonylag sértetlenül megúszta. Sőt, a pápai református régiségtárnak szinte az egyetlen olyan darabja, ami a második világháborút, majd a kommunizmus éveit is épen vészelte át. A Szépművészeti által indított Múmia-projekt részeként (amelyben mind a hét magyarországi múmiát alaposan átvizsgálták) a pápai múmiát 2011-ben Győrben CT-vizsgálatnak vetették alá. Ezekből a tudósok azt a következtetést vonták le, hogy egy arányos testalkatú, jól felépített izomzatú, nagyjából 162 centis férfié a múmia, aki negyven-ötvenéves korában halhatott meg.
A vizsgálaton készült egyes felvételeket a szarkofággal együtt ki is állították a Pannonia Reformata Múzeumban, a kifejezetten az ókori Egyiptomnak szentel alagsori tárlaton. Sőt, a CT-felvételek alapján szakértők arra is kísérletet tettek, hogy rekonstruálják a nagyjából 2500 éve élt múmia arcát, az így készült fejszobrot szintén kiállították (az eredeti óegyiptomi műtárgyhoz a Szépművészeti Múzeumtól további ókori leleteket is kölcsönözve).
Ha fontosnak tartja a független sajtót, kattintson ide, és támogassa a Telexet!
