Vannak erkölcsi aggályaim azzal, ha kiadom újra a régi filmjeimet

Sok Kovács István van Magyarországon, de Kovi csak egy. A korábban fotóriporterként dolgozó, egy balul sikerült térdműtét után pornórendezővé és producerré váló Kovi neve egyet jelentett a kilencvenes-kétezres években a magyar pornógyártással. De ahogy a legtöbb szórakoztatóipari terület, a felnőttfilmezés is megváltozott az internet széles körű elterjedésével, neki is váltania kellett: tíz éve visszavonult a pornótól, közben büszkén foglalkozott multi-level marketinggel, influenszerkedett a Youtube-on, idén pedig már a Schmidt Mária szervezte Identitás mint politikai fegyver című konferencián vett részt egy kerekasztal-beszélgetésen, ahova a szervező személyesen őt kérte.

Tavasszal bejelentette a visszatérését, de ez végül elmaradt – erről, a felnőtt mesékről, az egyetlen színészi konfliktusáról, és női operatőrökről is beszéltünk vele, most, hogy valamire készül, amiről még nem beszélhet.

Idén márciusban bejelentette, hogy visszatér. Ez a projekt hogyan áll?

A nagy helyzet az, hogy elvesztegettem másfél évet. Egy magyar filmes cég producere azzal hitegetett, hogy készül a Netflix számára rólam egy dokumentumfilm. Ez a producer azt is tervezte, hogy elkezdünk megint felnőttfilmeket forgatni, olyanokat mint régen, csak a kor szelleméhez igazítva. Durván két éve megkeresett ezzel a két projekttel. Elkészült egy remek forgatókönyv, amit részben egy profi forgatókönyvíró írt, és amit ez a producer rendelt meg. Én azt hittem róla, hogy barátok vagyunk, több mint húsz éve ismertük egymást, ő is forgatott felnőttfilmeket.

Egyre inkább úgy látom, hogy a Netflix-projektből semmi nem lesz. Többször kérdeztem tőle, hogy van-e szerződés, költségvetés, forgatási dátum. Sosem volt, mindig azt a választ kaptam, hogy nincs, mert a filmipar így működik. Pedig nem. A felnőttfilmnek ki volt tűzve a forgatási dátuma, három nap idén júliusban. Már castingoltunk is rá. Monique Covét csak azért nem hajtott el melegebb éghajlatra, amikor nem lett belőle semmi, mert jóban vagyunk. Ő már csak nagyon nagy produkciókat vállal. Meg engem. Rá kellett jönnöm, hogy ezekből nagy valószínűség szerint nem lesz semmi. Csak azért nem vagyok elkenődve, mert van egy másik komoly projekt, ami úgy működik, ahogy kell. De erről még nem beszélhetek.

Van egy tippem, hogy ez mi lehet.

Mi lehet?

Egy tévésorozat.

Miből gondolja ezt?

Az RTL mostanában a kilencvenes éveket dolgozza fel: Zámbó Jimmy, Bróker Marcsi, Kokó.

Én csak annyit mondhatok, hogy készül egy dolog.

Amikor azt mondja, hogy a mai kor szelleméhez igazítva készült volna a következő felnőttfilmje, akkor mire gondol?

Az embereknek elegük van ezekből a gonzószerű marhaságokból. Amikor abbahagytam, vagyis ma már azt mondom: amikor szüneteltettem, 2014 környékén lezártam a korszakot. Miután egyre többen kérdezték, mikor térek vissza, elkezdtem gondolkodni azon, hogy ha kapok egy jó ajánlatot, megteszem. Rájöttem arra, hogy soha ne mondd, hogy soha. Pontosan tudom, hogy amit én korábban forgattam, és amikre a díjakat kaptam, az már nem menő, arra nem nagyon van szükség. Amire szükség volt akkor, amikor kiszálltam, akkor azt én nem vállaltam. Amire igény volt – a nagyon durva, naturális, megalázós stílusra –, ahhoz nem akartam a nevemet adni. De ha a kettőt ötvözzük, abból ki lehet valami jót hozni.

Követi most is az ipart?

Nem annyira, mint amikor benne voltam teljesen, mint amikor napi szinten kaptam a bemutató kazettákat. Azokat inkább önképzés-jelleggel néztem. Voltak példaképeim, és próbáltam hasonló, szép stílust kialakítani, mint az olasz Mario Salieri, vagy a francia Marc Dorcel. Mindkettőjükkel dolgoztam is aztán. Egy kiállításon azt mesélte nekem egy olasz pasi, hogy sokszor elkezdődik egy film, még a főcím nem jött, de már tudják, hogy azt én csináltam.

Ezt mi alapján mondták?

A stílusjegyek alapján. Nehéz ezt meghatározni. Igyekeztem ahhoz a mondásomhoz tartani magam végig, hogy ez a műfaj mese felnőtteknek. Mitől mese? Én éjjel kettőkor is megállítottam a forgatást, ha észrevettem a pattanást a lány fenekén. Az a célunk, hogy megmutassuk a szépet. Nekem illúzióromboló egy csúnya kelés vagy pattanás. Most is az a véleményem, hogy azért mese felnőtteknek, mert egyszerű felhasználóként azt gondolom, bárcsak én lennék a fiú vagy lány helyében.

De az, hogy ezekben a filmekben mindenki tökéletes…

Tudom, mi lesz a kérdés.

…nem pont ahhoz járul hozzá, hogy rosszul érezze mindenki magát, aki nem az?

Frusztrálom a háziasszonyokat.

A férfiakat is. Mindenkit frusztrál.

Én ezt megkaptam akkor is, amikor aktív voltam. Ez mese felnőtteknek, mint mondjuk az Ollókezű Edward. Azt gondolom magamról, hogy jól vezetek, de ettől még nem lehetek kamionsofőr. Nem ez a dolgom. Ettől nem vagyok frusztrált. Ezt tudomásul kell venni, hogy ez a műfaj arról szól, hogy a nézőnek meghozza a gusztust a szexre. Mintát adjon arról, hogy esetleg így is lehet csinálni. Próbáljátok ki, ha van kedvetek hozzá. Tág a határ, hogy mi az, ami normális, és mi az, ami nem normális. Szerintem a normális az, amit mindkét fél elfogad. Én se futom le a száz métert kilenc másodperc alatt. Ezért legyek ideges?

Embereknek nincs olló a kezük helyén, de szoktak szexelni, tudják magukat ehhez viszonyítani.

Ha megnézel egy szépcsajos filmet, és utána bebújsz az ágyba a feleséged mellé, akkor nem azt látod, mint a filmben. A filmben látvány van, a való életben pedig érzelem. Miért működnek vagy nem működnek házasságok? Azok működnek, ahol van érzelem. Sokan csodálkoznak, hogy feleségemmel, Magdikával 43 éve vagyunk együtt. Szeretetben élünk, megvan az érzelmi alap. Ahol nincsen meg, ott a férfi azt fogja nézni, hogy milyen jó az a csaj, a nőnek meg három gyerek után lóg a melle, miért nem megy el szilikonműtétre. Tudomásul kell venni, hogy a pornó egy olyan műfaj, ahol nincs érzelem.

Emlékszik arra, milyen volt abbahagyni?

Úgy 2012-13 környékén elkezdett visszaesni a DVD-eladás, és sorban mondták vissza a megrendeléseket. Egy hónap alatt váltam munkanélkülivé. Egy holland cég addig irdatlan pénzeket fizetett DVD-forgalmazásra, de tizenöt év után elbúcsúzott tőlem, pedig minden hónapban fixen öt filmet csináltam nekik. Korrektek voltak, megkérdezték, hogy van-e még olyan projekt, amit nekik kezdtem el forgatni. Persze, hogy azt mondtam, hogy már elkezdtem, úgyhogy azt még átvették. De akkor benne volt a fejemben, hogy hú, basszus.

Mikor érezte először azt, hogy megy a szekér?

Sokszor. Volt olyan időszak, amikor kéthavonta három nagyfilmes történeten dolgoztunk egyszerre. Még vágtuk az előzőt, forgattuk a következőt, és kezdett körvonalazódni az utána következő. Felhívtak Amerikából, hogy mi a következő film címe, mert le kell adni a kábeltévének, és az előre tervezi a műsorrendet. Több AVN magazint elraktam, amiben a filmjeim a maximális tíz csillagból hét, nyolc, kilenc csillagot kaptak. Európából talán csak Rocco filmjei kaptak többet. Volt, amikor az enyém volt a hónap filmje. De az érzés, amikor a forgatás után felállunk a vágóasztaltól, és megláttuk, hogy az őskáoszból mi lett – ez jó érzés volt. Magyarországon az elsők között volt olyan videotékám, amiben csak felnőttfilmeket kölcsönöztünk. Egy barátommal közösen megvettük az Intim Centert. Akkor azt gondoltuk, hogy megcsináltuk az életünket. Az Intim Centerből azóta kiszálltam, de a mai napig jól megy.

Persze, sokan legyintettek, hogy pornó, de ezek filmek voltak. Használtam kaszkadőrt. Dolgoztam fegyverszakértővel is, hogy ne járjunk úgy, mint szegény Alec Baldwin. Az egyik berendezőm komoly hollywoodi filmekben dolgozott. Egy időre ki is ment Angliába dolgozni. Olyan ötletei voltak! Képes volt egész éjszaka pingponglabdákat félbevágni, és azokat egy gömbbe fellógatni. Megvilágítottuk, és rohadt jól nézett ki. Megcsináltam a Men In Black pornóváltozatát is. Men in Fuck volt az eredeti címe, én úgy hivatkozok rá, hogy Ügynökök feketében. A titkos laboratóriumba hogyan szokták beengedni az embereket? Íriszvizsgálattal. Hát itt a két srác a farkát dugta be egy lyukba, és akkor léphettek be, ha elélveztek.

A berendező nevét elmondhatja?

Imre.

Csak így, Imre?

Nem tudom, hogy engedi-e, hogy elmondjam. Imre volt az egyik, aki felháborodva hívott a Telexen megjelent pornós interjú miatt.

Úgyis elkerülhetetlen, hogy erről beszéljünk: Tóth Evelinnek ez volt az élménye, ő ebben dolgozott. Abban a tíz évben, amikor ön nem dolgozott pornóban.

Tele van ellentmondásokkal. A Private meg a Babes nem ilyen. A Private mindig sok pénzt adott a produkciókra.

Tíz év alatt radikálisan megváltozhatott sok minden. Az internet, az Onlyfans, minden, ami hozzátett ahhoz, hogy ön is visszavonuljon.

De tíz év kellett, hogy rájöjjön erre?

Ő ezt nem utálta, hanem muszájból végzett egy munkát, amit nem különösebben szeretett.

Ilyen produkcióban nincsen két kamera.

Ma már telefonnal is fel lehet venni bármit.

De azt nem nevezhetjük stábnak. Amikor kijöttek ezek a telefonok, akkor arra gondoltam, hogy nagy baj lesz. Mert fű-fa mondhatja azt, hogy dugjatok, én pedig felveszem. Beállítja az ablak elé az embereket, hogy jöjjön be fény, de azzal már nem foglalkozik, hogy sötét meg ellenfényes lesz. Azzal se foglalkozik, hogy a pattanás miatt leálljon. Puff, felnyomja, aztán ennyi.

Ez lett a norma, nem?

Az nagyon szutyok produkció. Oda nem kell képzett operatőr.

Erről szól a cikk. Hogy míg mások reklámokon vagy filmeken dolgoztak, neki ez a lehetőség maradt. Az az interjú az ő karrierjéről szól. Megértem, ha szakmai kérdései vannak vele kapcsolatban. Viszont én azt gondoltam, hogy meghallgatom őt. És önnek is szíve-joga volt rá reagálni az Indexen.

Én nem szeretem azt, amikor egy lány rohadt sok pénzt keres, beutazza az egész világot, abbahagyja, aztán öt év múlva, amikor kiderült, hogy ő pornózott, akkor azt mondja, hogy „jaj, fiatal voltam, kellett a pénz, nem gondoltam végig, és már szánom-bánom”. Ebből nekem az jön le, hogy tíz év után már szánja-bánja. Én azt szoktam mondani, hogy nem csinálunk oda, ahonnan enni kaptunk. Ezt a szakmát amúgy is sok olyan tévhit övezi, aminek a töredéke sem igaz.

Ezek tévhitek? Ilyenek nem léteznek?

A fekáliás pénisz? Az összeszedett zsebkendők? Amikor azt mondta, hogy a csajokból mindenhonnan folyt a váladék? Nagyon komoly papírok kellenek a forgatáshoz. Arról nem is beszélve, hogy ha valakinek folyása van, akkor a férfi nem dugja vissza, hiszen nem akarja elkapni a betegséget.

Ez a mondat arról szólt, hogy sokszor a valóságban a modellek nem feleltek meg annak az illúziónak, amit a pornó közvetít. Az egy nagyon erős, eltúlzott példa volt. Ön is elmondta, hogy amikor valakinek pattanás volt a fenekén, leállította a forgatást.

Nálam is előfordult, hogy küldött az ügynökség egy olyan modellt, aki nem felelt meg. Diszkréten félrehívtam a sminkest, és megkérdeztem tőle, hogy „tudsz belőle csinálni?”. Akire azt mondta, hogy igen, azt megkértem, hogy készülődjön. Akire nemet mondott, akkor finoman elküldtem azzal, hogy most más típusú szereplőt keresünk. Az sem igaz, hogy nincsenek filmesek a szakmában. Hét évig dolgoztam olyan operatőrrel, aki nagyon komoly produkciókat készített a Duna TV-nek, a királyi tévének.

Ki volt ő?

Nem mondhatom meg. A másik operatőröm Amerikában és Kanadában komoly filmes karriert futott be. Abban igaza volt, hogy elég feltenni egy nagy látószögű objektívet, és ha jól végzik a munkát, a gonzóban nem kell megállni, nincs vágás. De a majom nem tudja felvenni, mert a majom bemegy a lámpa elé, árnyékot csinál önmagának.

Nem azt mondta, hogy soha nem volt filmes képzettségű a szakmában, hanem hogy jelenleg lehet, hogy nincs. Mi van akkor, ha az ipar idáig jutott? Lehet, hogy ön még visszaküldte a modellt tizenöt éve, de ma már nem küldik vissza.

Nem ez a sztenderd. Én is tudok olyanokról mesélni, ami ezeknek pont az ellentéte. Például mi is forgattunk Dominikán, luxuskörülmények között. Amerikában hoztak egy olyan törvényt, hogy milyen dokumentációnak kell elérhetőnek lennie a filmmel kapcsolatban a nap 24 órájában. Ez a filmek elejére ki is van írva. Ezekhez a dokumentációkhoz alapvetően hozzátartozik az egészségügyi papír. A műfaj nagyon sok résztvevője lehet arra büszke, hogy kidolgoztunk egy olyan szabályt, hogy érvényes egészségügyi papír nélkül nem lehet dolgozni. Úgy hívtuk, hogy „full teszt”, ami nemcsak HIV-re vagy hepatitiszre szűr, hanem más nemi betegségekre is. Akkor hogy lehet valakinek folyása?

Ismétlem, ez egy extrém példa volt.

Azon mindenki fel volt háborodva, hogy fekáliás péniszt kell törölgetni.

Miért, ilyen sose fordult elő?

Alapvetően mindenki úgy jön, hogy fel van készülve. A profik úgy készültek, hogy előző este már nem vacsoráztak. De előfordult ilyen. Zömében akkor, amikor a lány túlmosta magát.

Akkor valakinek csak le kell törölnie.

Ennyi erővel az is előfordulhatna, hogy ott veszi a képet közel az operatőr, kihúzza a férfi, és a cucc ott csattan az optikán.

Pont ez történt Barry Sonnenfelddel, a Men In Black rendezőjével is a hetvenes években, amikor pornófilmekben volt operatőr.

De ezt nem fogom sztenderdnek beállítani.

Nem sztenderd, hanem megint csak mondom: egy extrém eset.

Tíz évig mégis küldte. Amikor én forgattam, egy kamera 10-15 kiló volt. Nem csoda, hogy nem volt női operatőr. Most már nagyon könnyű LED-lámpák vannak. Régen halogén lámpákat cipelt be a világosító. Ezért nincs női világosító.

Nők is tudnak cipekedni.

A sminkesek, stylistok miért mindig nők?

Vannak férfiak is. Vannak kivételek mindig. Nem lehet általánosítani.

Én mindig női sminkessel, fodrásszal dolgoztam. A stylist is mindig nő volt. A stáb zöme férfiből állt, kivéve ezeket a lányokat. De miért nincs férfi műkörmös?

Én ismerek legalább egyet. Nem lehet általánosítani. Értem az ön álláspontját is, de értem az övét is. Ezzel viszont én elég nehéz helyzetbe kerültem, nem vagyok sem az ügyvéde, sem az ügynöke, mégis húsz perce beszélgetünk valakiről, aki nincs itt. Az ön tapasztalatait sem cáfolhatom meg, hiszen sokkal több van, mint nekem valaha lesz.

Azt elismerem, hogy az amatőr műfaj nagyon kelendő. Ez az én időszakomban is így volt. Sokan tovább tekerték a történetet, mert mondták, hogy arra nem kíváncsiak. Volt, aki kifejezetten arra volt kíváncsi, hogyan alakul ki egy szexjelenet. Nem akarom magam dicsőíteni, és azt mondani, hogy csak az pornó, amit én csinálok.

Amikor megnéztem az AVN-díjazott pornófilmeket, azért én is láttam, hogy bőven vannak nagyjátékfilmes ambíciójú, nagyobb költségvetésű pornók. Ha elkészül az ön visszatérő filmje, az hasonló lett volna?

A forgatókönyv alapján a története olyan lett volna, hogy azt nem tekerték volna tovább. Arról szólt volna, hogy egy kastélyba meghívnak párokat és egyedülállókat. A kastélynak van egy házigazdája és egy háziasszonya – ő lett volna Monique Covét. Szexelniük kell, és aki rosszul szexel, az puff, eltűnik. Nem mutatjuk, hogyan. A végén aki marad, annak a háziakkal kell szexelni. A végén van egy csattanó is.

Azzal, hogy ez most nyáron nem forgott le, dugába dőlt az egész terv?

Lehet, hogy megcsinálom. Megmondom őszintén, ezen nem gondolkodtam.

Az sosem érdekelte, hogy ne felnőttfilmeket rendezzen?

Ezt sokan megkérdezték. Nem biztos, hogy meg tudnám csinálni. Ott forgatták a környékünkön Johnny Depp filmjét. Az utcánkba nem engedtek be kocsival, de ismertem a biztonsági őrt, ő megengedte, hogy behajtsak. Szörnyülködtem, hogy mennyi ember van ott. Néztem a forgatást, és figyeltem, mennyi ember nyomogatja a telefonját. De amikor ugrani kellett, akkor ott volt az illető egy másodpercen belül.

Feszélyezné egy ekkora stáb?

Nem tudom, hogy tudnám-e irányítani őket.

A LuXx Videós filmek hogyan születtek meg?

Valaki előállt egy ötlettel. Akkor megkértem, hogy írjon belőle egy szinopszist. Ha az jó volt, akkor összejött egy kisebb stábértekezlet: én, operatőr, gyártásvezető, író. Átbeszéltük, hogy mennyi szexjelenetnek kell benne lennie, hány lány és fiú kell bele. Az írót megkértük, hogy bővítse ki a jeleneteket, írjon párbeszédeket, szituációkat. Utána következett egy kibővített stábértekezlet, ahol ott volt a stylist, a berendező, a világosító.

Mikor jött rá, hogy megy a rendezés?

Az első filmemnél, a Hótehénkénél. Brutál sikeres volt.

A címeket ön találta ki?

Legtöbbször én. Sosem gondolkoztam rajtuk, csak beugrott valami, aztán legtöbbször sikeres is lett. Csipkejózsika. Hamupopóka.

Farkalókkal táncolók. Feslett festők.

Izgató igazgatónő. Adtam olyan filmcímet is, hogy A szicíliaiak lánya. Ez mire hajaz? Az Alain Delon-filmre, ami A szicíliaiak klánja.

Gondolt ezeknél a filmeknél a női nézőkre?

Hogyne. Akkor ezeknek a filmeknek a hetven százalékát férfiak nézték, nekik készültek, az ő szemszögükből. Érkeztek hozzám olyan visszajelzések, hogy valaki a barátnőjével szeretne ilyen filmeket nézni, de fél attól, hogy ezekben a nőket húsdarabként kezelik. Akkor eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó lemondani arról a harminc százalékról, akik emiatt nem nézik őket. Csináljuk úgy, hogy a nők is szeressék. Összeállítottunk egy kérdőívet, amit a női munkatársaim fogalmaztak meg, szakemberek segítségével, kifejezetten női nézőknek. Volt pár beugrató kérdés is, hogy kiderüljön, ha egy pasi ír kamuból. Megkérdeztük például, hogy hol és mivel kezdődjön egy szexjelenet. Az nyert, hogy beszélgetés, gyertyafényes vacsora szép háttérrel. Ekkor készült A bujaság kertje, Az élvezetek nagykövete, A nő, pár olyan film, amire jó visszajelzéseket kaptam. Kivéve a férfiaktól, akik ki voltak borulva, hogy miért kell ennyi csókolózás meg simogatás, inkább tovább tekeri. Mint az életben: a nő több ráhangolódást igényel, a férfi meg már durr bele, csinálná is.

A LuXx Video filmjeinek mi most a sorsa?

Sosem töröltem le a forgatott anyagokat. Ezek el vannak téve. Most kezdtük el rendszerezni, de van olyan film, ami nekem sincs meg. A Private-re konkrétan elő kellett fizetnem, hogy le tudjam tölteni a saját filmjeimet. A Hótehénkét több mint tíz éve kiadtuk limitált DVD-n. A 001-es sorszámút, ami az enyém volt, kölcsönadtam. Visszakaptam, és évekkel később vettem észre, hogy nincsen benne a lemez. Nagyon sajnálnám, hogy az archívumom tönkremenne. A Beta-szalagok egy idő után veszítenek a jelből. Nem tudom, hogy milyen állapotban vannak. Vannak dobozok, amiket húsz éve nem nyitottam ki.

Ezek már kordokumentumok.

Látszik rajtuk, hogyan nézett ki Budapest húsz évvel ezelőtt. Hogyan néztek ki az autók, milyen ruházat volt, hogyan festett egy lakásbelső. Hogyan alakult a nemi szőrzet. Ezeknek a filmeknek híres zenészek írták a filmzenéit.

Rá sem kérdezek, kik azok, mert úgysem mondhatja meg. A korábbi modelljeivel, stábtagjaival tartja a kapcsolatot?

Nem. Monique-kal szoktunk alkalmanként beszélgetni. Michelle Wilddal nem. Maya Golddal néha. Choky Ice-szal néha, főleg a film kapcsán, ő lett volna az egyik főszereplő. Ő is azt mondta, hogy már nem forgat, de nekem eljön. Sokan már anyukák, már civil életet élnek. Valakiről lehet, hogy a férje nem is tudja, hogy ezt csinálta. Ezért is vannak erkölcsi aggályaim azzal, hogy kiadom újra a régi filmjeimet. Így tudja meg egy gyerek vagy egy férj, hogy anyuka pornózott?

Amikor a pornózó jobbikos képviselőről, Kabai Zoltánról írt a könyvében, akkor nem voltak erkölcsi aggályai?

De, voltak. Ennek hosszabb a története. Remélem nem fog megsértődni, ha elmondom, de Szilágyi János televíziós újságíró keresett meg még azzal, hogy lenne ötlete egy filmre. Megkértem, hogy mondja el. Öt perc alatt kiderült, hogy annyira nem jó ötlet, de nagyon jót beszélgettünk, olyan jó kérdéseket tett fel, hogy ömlöttek belőlem a sztorik. Mondtam neki, hogy ezeket írja meg. Mondta, hogy jó, de előbb hazamegy, megkérdezi a feleségét. Akkor jelent meg Havas Henrik riportkönyve is a pornóról. Szilágyi nem tudott Havas könyvéről, elolvasta, és mondta, hogy akkor most mégse írná meg, de hozzátette, hogy ezekkel a sztorikkal kellene valamit kezdeni.

Akkor egy magát írónak nevező ember készített egy kéziratot belőle, azzal házaltunk pár kiadónál, de visszautasították. Felhívtam Szilágyit, aki megerősítette, hogy tényleg nincs jól megírva, de hozzátette, hogy jóban van Bárdos Andrással a XXI. Század kiadónál, elküldi nekik. Bárdos felhívott, hogy érdekli, de át kell írni. Egy nagyon jó újságíróval, Kordos Szabolccsal együtt elkezdtünk dolgozni rajta. Amikor a Hótehénkét meséltem, említettem Kabait, és erre a szemei kipattantak. „Megvan a reklámanyag!”. Már megbántam, hogy kimondtam, mert tudtam, hogy balhé lesz belőle. Bárdos azt mondta, hogy enélkül nem fog megjelenni a könyv. A srác volt a hülye, hogy nem mondta meg senkinek, hogy mivel foglalkozott, pedig könnyen elérhető volt a filmográfiája. Ő játszotta Hótehénkében a Hapcit. Mondták, hogy milyen érdekes lesz, ha felszólal a parlamentben, és mindenki tüsszög.

Találkozott vele azóta?

Egyszer találkoztunk egy partin. Odamentem, mondtam neki, hogy ugye nem haragszol rám. Azt mondta, hogy nem, de most menjek a picsába.

Magyarországon jelen volt a szervezett bűnözés a pornófilmezésben?

Egy szóval azt tudom mondani, hogy nem. Valószínűleg azért nem, mert tudták, hogy legális üzlet, ami után adót fizetünk. Sokkal több dolog van, amiből jóval több pénzt lehet szerezni. Olyan előfordult, hogy mondták nekem: Kovikám, itt van tízmillió forint, majd elszámolsz vele. Nemet mondtam. Ez nem így működik. Arra is nagyon vigyáztam, hogy ne keveredjen a prostitúció és a felnőttfilm. Ha megtudtam, hogy valaki a magánéletében ezt műveli, megváltam tőle. Nem akartam abba a világba beleszólni, bár tudom, hogy sokan összemossák. Én is megkaptam, hogy én sem vagyok jobb egy stricinél. Nagy különbség: a strici elveszi a pénzt a lánytól, de én adok neki. Azt is mondták már nekem, hogy a lányok prostituáltak, hiszen pénzért szexelnek, csak ott van a kamera. Igen, de az a kamera ott van. Meg ez egy játék, nem arra megy ki a dolog, hogy minél több pénzt minél gyorsabban összegyűjtsek a klienstől. Előre meghatározott keretek és feltételek vannak. Nem ugyanaz.

Olyan előfordult, hogy bármelyik modellnek vagy kollégának mentális segítségre volt szüksége? Kellett ezzel foglalkoznia?

Nem. Aki úgy érezte, hogy nem az ő világa, nagyon gyorsan otthagyta. Itt nincsen kényszerítés vagy zsarolás. Ha nem akarod, ne csináld.

Volt olyan, hogy valaki forgatás közben jött rá, hogy nem akarja csinálni?

Egyszer volt egy konfliktusom. Ha engem kihoznak a sodromból, akkor tudok kemény lenni. Valahol ez egy pszichológiai feladat is, valakivel szépen kell beszélni, valakitől pedig határozottabban kell kérni, hogy csinálja rendesen, vagy levonok a pénzéből. Ezt nagyon óvatosan kell kezelni. Van olyan rendező, aki ordítozik. Nálunk kellemesebb a légkör, hogy ne legyen feszélyezett ez az amúgy is intim szituáció. Volt egy lány, akinek nagyon jó adottságai voltak, de be volt oltva kamera ellen. Ha arra kértem, hogy balra fordítsa a fejét, jobbra döntötte. A partnere kinézett a jelenet közben és a fejét rázta. Megálltunk. A végén már kiabáltam vele, mert csúsztunk, a harmadik jelenetet kellett volna addigra forgatni. Elsírta magát, beszaladt a sminkszobába, és mondta, hogy ő most felöltözik és hazamegy. Szerencsére a sminkes lány egy nagyon empatikus személy volt, utána ment, megvigasztalta, újra kisminkelte, rendbe hozta. Befejeztük a jelenetet. Rövidebb volt a kelleténél, de tudtam alkalmazkodni. Mondtam az ügynökének, hogy őt nem akarom megint. Pár hónappal később megint küldték, az ügynöke vállalta a felelősséget. A forgatás előtt odajött hozzám a lány, és megköszönte, hogy megtanítottam neki a szakmát. Belátta, hogy igazam volt. Utána nagyon jól dolgozott. Ez az egy eset jut eszembe, amikor bármilyen konfliktusom volt.

Ő miért maradt a szakmában, ha először nem ment neki?

Mert ő akarta csinálni.

Az Identitás mint politikai fegyver című konferencián azzal nyitott, hogy sokak számára ön lehet a sátán.

De felhördültek, hogy nem.

Miért mondta ezt?

Azért, mert azt gondoltam, hogy általában konzervatív emberek ülnek ott. Amikor felkértek, meg is kérdeztem, hogy biztosan engem akarnak-e. Mondták, hogy a professzor asszony engem kért személyesen. Mind a két napon ott voltam a konferencián. Sokan jöttek oda hozzám, hogy milyen jó, hogy itt vagyok. Amikor ezt a sátános mondatot mondtam, Schmidt Mária ott volt az első sorban, és kérdezte, hogy de miért. Nagyon csodálkoztam, hogy a beszélgetés résztvevői milyen felkészültek voltak belőlem és a műfajból is. Pajor Tamás aztán csinált egy videót, amiben azt mondja, hogy én lettem a konzervatív jobboldal megmondóembere. Ha ez az ember ott lett volna, vagy tájékozott lett volna, tudná, hogy többek között azt is mondtam, hogy a gyerekek és a család védelme fontosabb annál, hogy több DVD-t adjon el az ember. Nem a pornót népszerűsítettem. Ha az a jóember tudott volna erről, nem mond olyat, hogy a jobboldali konzervatívok megmondóembere vagyok. Ha elmondhatom azt, amit elmondtam, akkor bárkinek leszek a megmondóembere.

Akkor nem bánta meg, hogy elvállalta.

Nem. Sőt.

Valamikor meg tud majd valósulni, hogy gyerekek nem férnek hozzá a pornóhoz?

Tudja, hogy mikor? Ha bevezetik azt, amit itt van a telefonomon. Ujjlenyomatos azonosítás. Nem azt kell megkérdezni a honlapon, hogy elmúlt-e 18 éves a látogató, hanem ellenőrizni kell az ujjlenyomatát.

Mikor érezte azt, hogy bármit csinál, legyen az MLM vagy szextanácsadás, ön mindig is „Kovi, a pornós” marad?

Én büszke vagyok arra, hogy már akkor felvállaltam ezt, amikor ez még nem volt sikkes. Inkább ciki volt. A kezdet kezdetén a nevemet és arcomat adtam hozzá. A kezdet kezdetén azt is hangoztattam, hogy ezt a műfajt lehet kulturáltan is csinálni. Már az elején már bevonultam a köztudatba, hogy ez az ember ezt csinálja. Elég volt megmozdulni, és már ott volt a kereskedelmi tévé, az újságok, minden stáb. Amikor kijött egy stáb megnézni a forgatást, nem volt olyan operatőr, aki ne adta volna oda a névjegykártyáját, hogy keressem, ha jó szakember kell.