A harmadik napon már olyan volt a pornóforgatás, mintha azt vettem volna fel, hogy valaki könyvet köt

Ha valaki október végén betévedt a Turbina egyik emeleti termébe, akkor egészen sokkoló látvány fogadhatta. És nem arra gondolok, hogy Zendayáról vagy Paul Mescalról lehetett magyar operatőrök werkfotóit nézni a Budapesti Nemzetközi Filmfesztiválhoz rendezett tárlaton, hanem egy bizonyos falra: Tóth Evelin Judit, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett operatőr ugyanis egy óriási, pornóforgatásokon készített szelfigyűjteménnyel mutatta meg a világnak, hogy majdnem tíz éven keresztül kellett felnőttfilmeken dolgoznia, mert a szakmától szinte semmilyen más lehetőséget nem kapott. Egyetlen magyar játékfilmen dolgozott csak operatőrként, az Inkubátor Program keretében készült Kilakoltatáson.

A szelfik egy tízéves korszakot ölelnek fel, és mindig ugyanúgy néznek ki: a kép egyik felében Tóth közönyös vagy hülyéskedős arcot vág, miközben mögötte éppen megy az ipari reszelés. A helyszínek és a szereplők szinte soha nem ismétlődnek, csak az operatőr feje ugyanaz, de az évtized alatt ő is megváltozik. Az ipar viszont semmit, mindig lesznek olyanok, akik kiszolgálják azt a testükkel.

Azon a tárlaton egyedüliként egy szöveggel is ellátta a werkfotóit:

„A női operatőri létre adott első reakció még manapság is egy jó nagy rácsodálkozás, de azt pláne nem gondolnád, hogy a pornót, amit éppen nézel, egy nő vette fel. A társadalom és a magyar filmes iparág gondolkodása is egyre nyitottabbá válik ugyan, mégis még mindig sokkal nehezebb egy női szakembernek minőségi munkához jutnia, mint férfi társainak. Ennek oka már nem az előző generáció idejéből ismert hímsovinizmus maga, de annak hagyatékai; a bizalom, és a rájuk irányuló figyelem hiánya. A női filmesek így kénytelenek több, kevésbé nívós munkát vállalni, amelyeket olykor fel sem vállalnak a nyilvánosság előtt a beskatulyázás elkerülése végett. Az itt kiállított képek felvállalásának célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a női filmalkotók is ugyanannyi figyelmet és ezáltal lehetőséget érdemelnek, mint bárki más.”

Többek között ennek a leírásnak az üzenetéről, a szakmai lehetőségekről, és a pornóforgatások kiábrándító részleteiről beszéltünk vele. A képei csak pár napig voltak a Turbina falán, de ebbe a cikkbe most beleraktunk párat.

Hogyan lettél operatőr?

Ez egy hosszú folyamat volt. Gimi után elmentem egy főiskolára szabadbölcsészet szakra. Annyira céltudat nélküli tini voltam, hogy azt sem tudtam, mire lehet szakosodni, utána se néztem. Három lehetőség volt: kommunikáció, vallás vagy film. Szerettem moziba járni, úgyhogy egyértelmű volt a három közül a film. Ott jöttem rá arra, hogy a film nem egy termék, hanem egy művészeti ág, amit alkotók készítenek. Olyan alkotók, akiknek meg lehet jegyezni a nevét, vannak stílusjegyeik. Addig én ebbe bele sem gondoltam, addig úgy néztem a filmre, mint, mondjuk, egy IKEA termékre. Jelentkeztem az ELTE-re mesterszakra, de nem vettek fel, mert nem volt még nyelvvizsgám. Helyette elmentem egy segédoperatőri OKJ-s tanfolyamra.

Miért pont segédoperatőr-tanfolyamra?

Mert azt gondoltam, hogy annak van a legtöbb köze az operatőrködéshez. Közben pedig nem hittem el magamról, hogy én járhatok az SZFE-re. A segédoperatőr-képzésen megismertem többek között Rák Józsefet, aki később is tanított. De sem nekem, sem az oktatásnak semmi köze nem volt a segédoperatőrködéshez. Közben sokat fotóztam, és Rák József adott nekem egy cikket arról, hogyan lehet gyufásdobozból camera obscurát készíteni, amit el is készítettem. Fejben folyamatosan afelé haladtam, hogy én az az ember akarok lenni, aki fizikailag csinálja a filmet, az pedig nem más mint az operatőr. Felvételiztem az SZFE-re, és elsőre felvettek, ami nagyon meglepett, de nagyon örültem is neki. Ez még mindig óriási presztízs. Aki női operatőr, és nem járt oda, az mintha nem létezne a szakmában.

Milyen volt az egyetemen nőként operatőr szakra járni?

A mi osztályunkban heten voltunk összesen, csak én voltam lány. Nem volt annyira jó, mert úgy éreztem, hogy erre mindig mindenki figyel. Máshogy álltak hozzám mindig. Amikor én mutattam valamit, akkor mindig éreztették velem, hogy most a lány mutat valamit. Még ha nem is ellenérzésekkel, de éreztem a megkülönböztetést. Vagy azt, hogy „jaj, de cuki”, vagy azt, hogy „na nézzük meg, mit tud”. Sosem voltam csak egy operatőr.

Az SZFE azt adta, amire számítottál?

Nem nagyon számítottam semmire, de nagyon jó érzés volt oda járni. Az első félévben a felvételi után nagyon menőnek éreztük magunkat miatta huszonévesként. Másodéves voltam, amikor először elmentem forgatni egy pornófilmbe.

Hogyan kerültél bele?

Egy szakmabeli barátom kért meg, hogy helyettesítsem. Onnantól kezdve majdnem tíz évig csináltam, tavaly augusztusban hagytam abba. Ez idő alatt csak egy másfél éves kihagyásom volt, amikor szültem. Amikor a fiam féléves lett, már egy éve nem volt munkám, ráadásul Covid is volt. Akkor megint ráírtam az ottani főnökömre, hogy szabad vagyok, mennék.

Mi volt az első jelenet, amit forgattál?

Egy fiú-lány szett volt egy szentendrei házban. Nagyon béna sztorija volt: jön egy csaj polifoammal, elkezd tornázni szexi pózokban, szűk gatyában. A csávója meglátja, nézegeti. Ezek a nézések nagyon fontosak voltak. Aztán megcsinálja a polifoamon.

Kellett showreelt mutatnod, hogy erre a munkára alkalmas vagy?

Nem kellett, tudták, hogy ezt tanulom, és ehhez a szakmához ez bőven elég volt. Azért is volt rám szükség ezekben a filmekben, mert világítani kellett, filmesebb hatást akartak. Ebben is szereztem ott gyakorlatot. Azért nehéz volt, mert ott senki sem segített, nekem kellett felrakni a lámpákat, terelőket, kamerát is szereltem, rengeteget pakoltam.

Hogy érezted magad, amikor lement az első nap?

Annak az első napnak hamar vége lett, kilencre mentem, háromkor végeztünk. Kaptam érte egy tök jó pénzt, addig nem is volt munkám soha a szakmában, maximum egy színdarabot kellett felvenni tízezer forintért. Én ezt igazából éltem: félig-meddig a szakmámat csináltam, nem kellett beleszakadni, és bele is fért az időmbe. A tíz év alatt sosem vállaltam pornót úgy, hogy filmes munkának vagy tanórának vagy bármi hasonlónak a kárára menjen.

Elégedettek voltak a munkáddal?

Igen, mert én voltam az egyetlen filmes a stábban. Sőt, talán én voltam az egyetlen filmes operatőr a pornószakmában Magyarországon. Ahogy teltek-múltak az évek, én is egyre jobb, tapasztaltabb lettem, egyre többet tanultam.

Volt olyan, amit megtanultál a pornóban, amit az SZFE-n nem?

Olyan nincs, amit tudok használni a filmszakmában. Az nem olyan hasznos tudás, hogy minden pornós póznál tudom, hogy hova kell letenni a kamerát, hogy jól lásd. De például ott gyakoroltam be a szép svenkelést. A forgatásokon mindig két kamera volt, a közelinek egyfolytában svenkelnie kell. Évekig ezt csináltam folyamatosan, bal kézzel is simán ment már.

A tíz év alatt egy konkrét cégnek dolgoztál?

A pornóban ez máshogy működik, inkább azt mondanám, hogy egy producernek, Dave Menichnek dolgoztam, aki több cégtől kapott megrendeléseket. De sokszor kiderült, hogy ennek a több cégnek is egy a tulajdonosa. Sok stílusú megrendelést kaptunk a tíz év alatt, dolgoztunk a Babes.com-nak és a Private-nek is. Menich foglalta le a modelleket, bérelt stúdiót is, de általában mindig külső helyszínen dolgoztunk, olyan luxus kinézetű házakban, amilyenekben az átlagemberek nem élnek. Ezek a jelenetek mind fizetős, online oldalakra készültek.

Voltak aggályaid a pornózás miatt?

Igen, persze, voltak. Mindig volt őrlődés. Tulajdonképpen ezért is hagytam abba tíz év után, mert annyira méltatlannak éreztem, hogy ezt csinálom, azok után, hogy elvégeztem az egyetemet, leforgattam a Kilakoltatást, és édesanya lettem. Azt már az elején is tisztáztam, hogy én operatőrnek megyek és ennek megfelelően csak kamerával és lámpával szeretnék foglalkozni, nem szedegetek például zsepiket.

Ez is a feladatod lett volna?

Minél nagyobb volt a produkció, annál nagyobb volt a stáb, és annál több volt az asszisztens. De az elején volt olyan forgatás, ahol hárman voltunk. Ilyenkor nehéz megmondani, hogy kinek is lenne a feladata. Én kikötöttem, hogy nem az enyém lesz.

Ezeket tiszteletben tartották?

Persze.

Az őrlődés érzése végig megmaradt?

Én sem ezt választottam volna, ha több rendes filmes munkám van, ahol ha nem is ezt a pénzt, de legalább a felét megkeresem. Mivel nem volt, mentem. Nagyon sokat utaztunk külföldre is, ahova enélkül nem jutottam volna el. Utaztunk Costa Ricába, Los Angelesben kétszer voltam.

Van olyan pornós munkád, amire szakmai szempontból különösen büszke vagy?

Nincs. Azért annyira szépre nem lehetett ezeket a jeleneteket megcsinálni. Ez egy folyamatos konfliktus volt köztem és az egyik kollégám között. Ami a filmben szép, és pont jók az arányok, és gyönyörűen megrajzol például egy feneket, az a pornóban használhatatlan, ha nincsen rátéve még egy plusz fény szemből. Szerettem volna, ha legalább az intró szép, bár azokat senki sem nézi meg. Nem raknék ebből az időszakból semmit a showreelembe.

Mindig egy stílusban forgattál?

A vége felé párszor csináltam az úgynevezett gonzó stílusú pornót is. De az nem nekem való, azt tényleg egy majom is meg tudja csinálni, világítani sem kell, egy nagylátóval közel kell menni. Az már nagyon diszkomfortos volt számomra. Sosem szerettem közel menni az akcióhoz. Általában én feleltem a közeli képekért egy forgatáson, de egy 70-200-as objektívvel dolgoztam, azzal lehetett tartani a távolságot.

Mi volt a legnagyobb szabású forgatás, amin dolgoztál?

Forgattunk másfél órás, játékfilmszerű filmet is, amiben van öt szexjelenet. Rendes forgatókönyv volt, valami gyilkossági sztori volt, éjszaka forgattunk egy szépen bevilágított kastélyban. Egy stáb általában úgy nézett ki a forgatáson, hogy rendező, operatőr, fotós, sminkes és asszisztens. Ha nagyobb produkció volt, akkor hangmérnököt hívtunk, aki szintén filmes volt.

Volt pornós neved?

Van, de sosem került fel soha sehova, ezeknél nincsen stáblista. Amíg használtunk csapót, arra írtunk rá, viccből. Az volt, hogy Ivy Brownsugar.

A pornófilmezést az elejétől kezdve titokban akartad tartani?

Nagyjából igen. A szelfizéssel kezdődött az, hogy pár embernek elmondtam. A családom és a barátaim tudtak róla. De azt senki sem tudta, hogy ilyen sokat, és ilyen sokáig.

A családod mit szólt?

Röhögtek. Egyszer megmaradtak zöldségek a forgatásról, vittem haza egy uborkát, és megkérdezte anyukám, hogy ez ugye nem használt. Hülyeségeket kérdezett arról is, hogy ugye én nem állok be. Ez egyébként az egyik visszatérő rémálmom, hogy a munkatársaim „mintha a világ sorsa múlna ezen” típusú tekintettel közlik, hogy nem jött el a lány, ezért nekem kell helyettesíteni. Természetesen minden egyes alkalommal nemet mondok.

Mikor szűnt meg neked a pornózás bizarrsága?

Nagyon hamar. Szerintem már a harmadik napon. Olyan volt már, mintha azt vettem volna fel, hogy valaki egy könyvet köt. Ezt mindenki így érezte a stábban. Nagyon hamar megszokod a meztelenséget, meg azt, hogy ott mit csinálnak. Olyan, mintha csak beszélgetnének.

A pornófilmek forgatásán mennyire számított az, hogy te nő vagy?

Semennyire sem számított. De a modellek sokszor azt hitték, hogy én is modell vagyok. Amikor megérkeztek a forgatásra, mindig azt hitték, hogy majd velem kell. Volt egy konkrét eset, amikor kisbusszal utaztunk, és egy férfi színész mellém ült. Ilyenkor a modellek szeretnek egymásra hangolódni, ezért elkezdte simogatni a lábam. Nem esett le neki, hogy én az operatőr vagyok. De szóltam neki, és bocsánatot kért.

Tavaly a Partizánban egy brit pornóproducer arról beszélt, hogy Magyarországon „köztudottan erőszakosak és alulszabályozottak a castingok és forgatások”. Te ebből érzékeltél valamit?

A mi cégünkben nem volt ilyen, de hallottam, hogy más produkciókban keményen bánnak velük. Őszintén szólva nem tudok ilyet elképzelni az utóbbi két évből, a modellek nagyon be vannak védve. Ebben az iparban elég kiírni valakire X-en, hogy seggfej volt, és azonnal elveszik tőle az ügyfeleket, néha vizsgálat nélkül is. Ha valaki rossz hírbe keveredik, akkor nagyon sok pénzt elveszíthet, ezért sem éri meg bunkózni velük.

Tíz év alatt megváltozott bármi az iparban?

A forgatások sokkal hosszabbak lettek a modellek védelme miatt, ami egyáltalán nem baj. Hosszú videósjog-lemondót kellett a forgatás előtt és után is készíteni velük, ahogy két fényképes igazolványt tartanak a kamerába. Egy egyoldalas kérdéssorra válaszolniuk kellett, onnantól kezdve, hogy mi a dátum, mikor született, fogyasztott-e alkoholt vagy drogot, szabad akaratából van-e a forgatáson, tudja-e, hogy mit fogunk forgatni, és így tovább. Amikor valaki nem beszélt angolul, akkor ez gyötrelmes volt, néha ezzel reggel meg este is elment két óra. Fel kellett venni, mert különben jogilag nincs rendben az anyag. De amúgy nem változott szinte semmi. A kezdetekben full HD-ben dolgoztunk, most meg 4K-ban.

Mi a legnagyobb tévhit, amit emberek gondolnak a pornóforgatásokról?

Az első az, hogy azt gondolják, hogy ez egy nagyon izgalmas dolog, hogy férfiaknak egy paradicsom, csupa gyönyörű lánnyal. Nem az. Egyrészt nagyon unalmas, alig történik valami, több a rákészülés. Másrészt pedig a legtöbb lány nem túl vonzó. A legtöbben rossz körülmények közül jönnek, sajnos ezt a kinézetük is tükrözi. Nem volt jó alakjuk, igénytelenek; letört köröm, rossz fogak. Kilencven százalékban ukrán és orosz lányok jöttek. Volt néhány román, néhány angol, sokan jöttek Dél-Amerikából is.

Amit még sok néző nem tudhat, hogy nagyon sokat kell törölgetni. A legtöbb lányból folyamatosan folyik valami. Ötpercenként meg kell állni emiatt, hiszen nekünk azt kell mutatni, hogy egy tökéletes tiszta, gyönyörű, kívánatos nő. De néha egy hüvelygombás, lábgombás, nulla idegen nyelven beszélő, de magát sztárnak képzelő hisztis picsa. Tisztelet a kivételnek, a magyar lányok általában rendben voltak. De ezek is hozzáadtak a méltatlanság érzéséhez. Miért kell ezt nekem néznem? Néha beléd csap, hogy úristen, itt ülök én, Tóth Evelin, és azt kell várnom, hogy egy csávó tisztára törölje a fekáliás péniszét. Nonszensz.

Mennyit forgattál átlagosan?

A legutolsó nyaram nagyon sűrű volt. Havi tizennégy napon ezt forgattam. Az halál volt. Már mindenkinek mondogattam, hogy abbahagyom, de még nem mertem. Úgy nem mertem volna abbahagyni, hogy nincsen hova menni. Közben szerencsére lett egy fix munkám, amit imádok, úgy már könnyebb volt.

Anyagilag megérte a pornófilmezés?

Igen. Ki voltak fizetve korrekten a túlórák is. Az igazi filmszakmában többet lehet keresni, reklámban főleg. De azért nem volt rossz. Emelést is mindig adtak az igényekhez igazodva.

Mikor és hogyan lett eleged?

Egy túlórás forgatás volt. Ment a fotózás, és a fotós kérte, hogy valaki tartsa be a „pussy light”-ot. Kérdeztem, hogy hol az asszisztens. Mondták, hogy elment kajálni. Kiborultam, hogy miért akkor megy kajálni, amikor megy a fotózás, egy csomó dolga lenne. Végül nekem kellett betartani, mert nem akartam, hogy ezért álljon a munka a századik túlórában. Olyan ideges voltam, hogy közben végig magyarul szitkozódtam. A csaj nem értett belőle semmit. Amikor vége lett, felmentem a főnökhöz, és mondtam, hogy ne haragudjon, de én kilépek. Annyit mondott, hogy sajnálja, de megérti, és megölelt.

Szokták emberek ilyen sokáig húzni?

Persze. Tartom olyanokkal a kapcsolatot, akinek ez az egész élete. Nem a szex része égetett ki engem, hanem az, hogy unalmas volt, és nekem nem volt benne semmilyen szakmai kihívás. A tíz év végén megváltoztak a megrendelők, ezért ugyanazt a stílust és ugyanazt a történetet kellett újra és újra forgatni. Nagyon untam, hogy minden lámpát ugyanonnan ugyanoda teszek át.

A szelfiket mikor kezdted el?

Azonnal. Még a legelső napról is van szelfi. Akkor még nem mertem közel menni a modellekhez, mert azt hittem, hogy zavarja őket, ezért csak nagyon piciben látszanak. Azóta rájöttem, hogy semmi nem zavarja őket.

Miért döntöttél egy ilyen látványos coming out mellett?

A BIFF stábja volt a harmadik, ami kérte ezt az anyagot, hogy szeretné kiállítani. Én nem értettem, miért. Lehet, hogy azért, mert ez nekem olyan természetes. Mai napig nem érzem, hogy mi van bennük azon kívül, hogy viccesek.

Van valami az ismétlődésekben. Komikus és olyan mint egy futószalag, ahol te állandó vagy, csak mögötted változik radikálisan a látvány. De közben te is változol, mert telik az idő.

Az volt a legnagyobb félelmem, hogy ha ezt kiállítom, akkor azzal beskatulyáznak, hogy én vagyok Evelin, a pornós. Aztán ez átfordult a fejemben, hogy pont ezért lenne jó kirakni, de kell hozzá egy felirat is. Rá kell mutatni arra, hogy egy csomó operatőrnek, vagy művésznek sokszor el kell vállalnia minden szart, mert más nem jut el hozzád. Pedig ugyanolyan tehetséges vagy, ugyanazt az iskolát végezted el, csak egyszerűen nem úgy alakult. De van még a pornónál is rosszabb szerintem: ha valaki Éjjel-Nappal Budapestet vagy Segítség, bajban vagyok!-ot csinált. Az ennél kevésbé szakmaibb, cikibb, és kevesebbet is fizetnek. Ott nincsen snittelés. Mi mindig forgatókönyv alapján dolgoztunk. Lehet, hogy én voltam az egyetlen, akinek fontos volt az intró.

Milyen munkát szeretnél?

Nem akarom túlzásba vinni a panaszkodást, pont van most ez a felhördülés a lengyel fesztiváligazgató miatt, de szerintem úgy tudnának most segíteni leginkább a nőknek, ha hívnák őket. Azt viszont nem lehet ráerőszakolni senkire. A „veletek vagyunk” dumák semmit nem érnek. Aki nem szeret nőkkel dolgozni, annak nem lesz ettől jobban kedve. Akinek pedig ezzel nem volt baja, azt nem kell meggyőzni. Ezért jó, hogy a Magyar Filmoperatőrök Szövetsége elindított a nőknek szóló mentorprogramot, az többet jelent, mint egy azonnali mérges levél.

Minden filmesnek a nagyjátékfilm a top vágya. Az SZFE-vel szerencsétlenül jártam, mert azok a rendezők, akikkel ott együtt dolgoztunk, végül nem rendezők. Sok osztálytársam folyamatosan dolgozik, gyártják a jobbnál jobb reklámokat. Lehetne az, hogy a megrendelőknek néha eszükbe jut valaki más. A fő probléma az, hogy sokan nem bíznak bennünk. Még mindig az van a fejekben, hogy nem bírjuk el a kamerát, ami már régóta nem igaz. Életem eddigi legnagyobb munkája a Kilakoltatás. Nagyon vágyom rá, hogy ne ez legyen az egyetlen játékfilm, amiben dolgozom.