Ezért szégyelli Tony Soprano, hogy nyalja, és ezért szégyelli azt is, hogy nem nyalja eleget

• Június közepén jelent meg Csányi Gergely szociológus A szex politikai gazdaságtana című könyve.
• Csányi amellett érvel, hogy hiba a szexualitást az élet többi területétől elkülönülő magánügyként értelmezni, mert mind a szexuális normarendszert, mind a szexuális szokásokat nagyban befolyásolják a gazdasági folyamatok, piaci logikák.
• A könyvben a szerző történelmi példákon mutatja be, hogy változtatták meg a gazdasági átalakulások az emberek szexuális életét, és milyen logikák határozzák meg ma a szexuális életünket.
• Interjú Csányi Gergely szociológussal, a Helyzet Műhely kutatójával, az ELTE adjunktusával.

A könyv bevezetőjében a Maffiózók című sorozat több olyan jelenetét elemzi, amiben a szereplők szexről beszélnek. Az egyik ilyen kiemelt beszélgetés Tony Soprano maffiafőnök és a felesége között zajlik, amiből kiderül, hogy Tony Soprano szégyellné, ha kiderülne, hogy orális szexben részesíti a feleségét (pontosabban ahogy fogalmaz, „nyalja a muffot”), de közben az is szégyellnivalónak számít, hogy nem csinálja elég gyakran. Hogy lehet, hogy valakinek szégyellnie kell, hogy nyalja a muffot, és közben azt is, hogy nem nyalja eleget a muffot?

Ez arra egy jó példa, hogy mi történik, amikor két szexuális normarendszer között átmenet van, tehát megváltozik az, hogy mit szabad a szexben csinálni, mire szabad vágyni, milyen szabályok vagy elvárások vannak. Ilyen normatív szabályok az élet többi területén is vannak, de a szexre valamiért úgy szoktunk gondolni, hogy annak valami nagyon-nagyon kitüntetett szerepe van, az nagyon el van vonatkoztatva az élet többi szférájától.

Ez viszont a valóságban egyáltalán nincs így. A szexre vonatkozó meghatározottságokat és elvárásrendszereket pedig akkor lehet a legjobban látni, amikor éppen változnak. A Maffiózók Tony Sopranójában egyszerre van meg az 1990-es évek amerikai középosztályának felszabadult szexualitása, amiben teljesen természetes, hogy egy férfi nyalja a muffot, de közben benne van az olasz bevándorlók tradicionális macsó viselkedésmintája, amiben a férfiaknak szégyellnivaló, nőies vagy „buzis” bármilyen passzív szerep a szexben, például az orális szex végzése.

Ugyanitt felhoz egy másik szálat is, amiben az egyik maffiózóról kiderül, hogy meleg. Akkor az idősebb maffiózók azt mondják, hogy emiatt meg kell ölni, Tony pedig azt, hogy nem, mert mindenki úgy él, ahogy akar. Hogy gondolhatnak ugyanarról a dologról ennyire mást?

A legérdekesebb szerintem igazából az, hogy a főszereplőben, Tonyban is van egy kettősség, amit a szociológiában hasadt habitusnak neveznek. Tony fejében egyszerre van ott a régi, maszkulin normarendszer, amiben a homoszexualitás megengedhetetlen, de közben magáévá teszi a kapitalizmus új szellemét, amiben mindenki azzal és úgy szexel, akivel és ahogy akar, egy vállalkozás szempontjából pedig csak az számít, ki mennyi profitot termel.

Tehát amellett érvel, hogy van egy régi szexuális normarendszer és egy új normarendszer, amik egy ember fejében is párhuzamosan tudnak létezni. Mit lehet tudni a régi normarendszerről azon kívül, hogy a homoszexualitás és a az orális szex tilos a férfiaknak?

Ezeket a normarendszereket alapvetően két dolog határozta meg. Az egyik az intergenerációs reprodukció, vagyis a gyerekcsinálás. Az, hogy kinek hány gyereke szülessen és születhessen, minden társadalomban központi téma volt, és ez a modern fogamzásgátlási eszközök tömeges elterjedéséig nagyon erősen kötődött a szexhez. A másik fontos tényező a szexuális élvezet és a szexuális öröm. És az elmúlt pár száz évben ez a legtöbbször úgy alakult, hogy bizonyos domináns csoportoknak több joguk volt az élvezethez, mint az elnyomott csoportoknak. Ezen belül a legevidensebb természetesen a férfiak szexuális élvezetének preferálása a női élvezettel szemben.

Ez miben nyilvánul meg?

Abban, hogy a férfiak szexuális anatómiáját univerzalizálják, a női anatómiát pedig eltakarják. Vagyis hogy azt a szexuális gyakorlatot állítják be normálisnak, helyesnek, követendőnek, ami a férfi örömszerzését szolgálja.

Akkor azt állítja a könyvében, hogy a Tony fejében lévő régi, macsó gondolkodás annak a korábbi normarendszernek a leképeződése, amiben a szex célja csak a férfiaknak való örömszerzés volt, az új gondolkodásmód – aminek részeként nyalja a muffot – annak a normarendszernek a leképeződése, amiben a szex célja a kölcsönös örömszerzés?

Ódzkodnék attól, hogy ezt egy lineáris fejlődésként írjuk le. Ezek a normarendszerek felváltják egymást, de az előző normarendszer is egy részben modern dolog, ami a 19. században alakult ki.

Akkor mi volt előtte?

A 18. századig Európában az a megközelítés dominált, hogy a férfiak és a nők között nincs lényegi különbség, a nők csak tökéletlen férfiak. Ennek megfelelően az örömszerzést is kölcsönösnek fogták fel, sőt, sokáig élt az az elképzelés, hogy a fogantatás feltétele a női orgazmus – aminek ugye az örömszerzés a feltétele.

És mi változott meg?

A 19. században, főleg Angliában, de egyébként egész Európában kialakult egyfajta prüdéria. Az ekkor egyre népesebb nagypolgárságban terjedt el egy újfajta elképzelés a nemekről és a szexualitásról, amiben a polgárnők aszexuális, szenvedélymentes, szinte angyali lényként voltak elképzelve, akiknek nincsenek szexuális vágyaik.

Ez egy olyan tágabb stratégiának a része volt, amiben a polgárság próbálta megkülönböztetni magát a többi társadalmi osztálytól. Ebben nagy szerepük volt a szexualitást szabályozó normáknak is. Michel Foucault filozófus-történész úgy fogalmaz, hogy a polgárságnál a nemi szerv lett az, ami az arisztokráciánál a vér volt. Ennek a megkülönböztetésnek volt a része, hogy az alsó osztályokhoz tartozó nőket szexuálisan túlfűtöttnek gondolták, a polgársághoz tartozókat pedig aszexuálisnak. Ebből az elképzelésből alakult ki az a normarendszer, ami szerint a szexnek nem célja a nőknek való örömszerzés.

Ez hogy tudta ilyen gyorsan áthatni az egész társadalmat?

Volt ezzel párhuzamosan egy másik nagy átalakulás is, az iparosodás és a kapitalista termelés elterjedése. A 19. századi kapitalizmusban kialakult az, hogy a munkásosztálybeli nőket olcsó munkaerőként használták, tehát jellemzően sokkal rosszabbul fizették meg őket, mint a férfiakat, egy női fizetésből pedig nem lehetett megélni, pláne nem gyerekekkel. Ez vezetett a háziasszonyszerep kialakulásához, vagyis ahhoz, hogy a feladatokat a családon belül nem egyenlően osztották be, és a nőknek a bérmunka mellett a házimunka nagyon nagy részét is el kellett végezniük. A szexualitás pedig nagyon jól beilleszthető volt a nők által végzett házimunkák sorába.

Miért nem volt valami, ami ennek ellentartott? A 19. században azért elég nagy tudományos fejlődés volt, nem tűnik agysebészetnek megmondani, hogy létezik női szexualitás.

A tudomány mindig beleilleszkedik egy korszak ideológiájába, ez a 19. században pont úgy volt, ahogy előtte is, és ahogy most is van. A 19. században kialakult egy nemi és szexuális normarendszer, a tudományos eredmények pedig ezek fényében értelmeződtek. Vagyis például az anatómiai ismeretek a férfi és a női testről vagy ezek különbözőségéről a korszakban uralkodó nemi szerepeket támasztották alá.

Például mivel?

Például azzal, hogy a csikló létezését vagy legalábbis jelentőségét teljes egészében letagadták ebben a korszakban. Az, hogy a csikló a női gyönyör központja, azok számára, akik a testtel foglalkoztak, egyértelmű volt egészen a 18–19. századig. A 18–19. század európai kultúrájában a klitoriszt a hisztériával és a maszturbációs betegséggel hozták összefüggésbe, a tisztes polgárnőkkel összefüggésbe hozni nem volt elfogadott. Még a 20. század első felében is meghatározó volt ez a gondolkodás, a sok tekintetben forradalmian új meglátásokat hangoztató Freud is arról ír, hogy serdülőkorban jellemző a klitoriális orgazmus, a felnőtt nőknél a vaginális orgazmus a normális. Ilyen szempontból van valami humoros abban, hogy Alfred Kinsey 1953-ban fedezte fel a klitorális orgazmust a nyugati nyilvánosságnak, mintha előtte ez senkinek nem jutott volna eszébe, hogy a csikló fontos a női orgazmus szempontjából. De tény, hogy a 20. század során Európában és az Egyesült Államokban gyökeresen megváltozott, ahogy az emberek a szexről gondolkodnak.

Az előbb azt mondta, hogy a tudomány mindig is a korszellemhez igazodott, most mégis arról beszélünk, hogy Alfred Kinsey, egy amerikai szexológus 1953-ban „feltalálta” a klitorális orgazmust. Mi változott a 19. század és 1953 között?

A csikló szerepéről és a női orgazmusról már a 20. század első felében volt tudományos vita, de ez a társadalomba szinte semennyire nem szivárgott le. Ebben az időszakban viszont radikálisan megváltoztak a társadalmi viszonyok, ami megváltoztatta a közgondolkodást is, ami pedig végső soron hatással tudott lenni a tudományra is.

A két legfontosabb változásból az első a női jogokat illeti: az első, majd a második világháború alatt és után rengeteg nő állt munkába, vagy jutott be olyan munkakörökbe, amiket korábban csak férfiak végezhettek. Az, hogy nők tömegei váltak háztartásbeliből keresővé, teljesen megváltoztatta a gazdasági viszonyokat, ami katalizálta a korábban elindult nőmozgalmakat, így jutottak a legtöbb nyugati országban a nők például választójoghoz.

A másik fontos változás, hogy a fordizmussal, a tömeggyártás elterjedésével a nyugati társadalmak tagjai – köztük a nők is – fogyasztókká váltak, akiknek így önálló igényeik lehettek. A piac pedig egyrészt kreálta az igényeket, másrészt igyekezett kielégíteni is azokat.

Tehát azt mondja, hogy az, hogy a fogyasztás és a piac behatolt a szexualitásba, megerősítette azt, hogy a társadalom tudomásul vette a női szexualitást is?

Igen. Volt egy progresszív társadalmi változás, amiben a nőket elkezdték a férfiakkal egyenjogú és egyenértékű embernek tekinteni, és a piac ezt a változást nagyon jól meg tudta lovagolni. Azzal is, hogy olyan termékeket fejlesztett ki és terjesztett el, amik átalakították a szexuális szokásokat. A fogamzásgátló tablettát például először a feminista mozgalmak lobbijának köszönhetően engedélyezték az Egyesült Államokban. Ennek hatására elvált egymástól a szex mint gyerekcsinálás és a szex mint potenciálisan örömszerzésre alkalmas tevékenység. Vagy később például a szexuális segédeszközök tömeggyártása, ami először inkább a nőket célozta.

És hogy viszonyul ehhez a pornó?

Amikor a pornóról beszélünk, nagyon fontos azzal kezdeni, hogy a gazdaság más területeihez hasonlóan ez is egy piaci alapon működő iparág, vagyis vannak gyártók és fogyasztók, akik kölcsönösen hatnak egymásra. A pornóipar elmúlt ötven évét pedig teljes mértékben meghatározta, hogy a különböző gyártók rivalizáltak egymással, megpróbáltak egy viszonylag szűk piacon profitot csinálni. Ez tetten érhető az egész esztétikájában: ahogy a pornófilmekből egyre inkább elveszik a történet, egyre kevesebb és egyszerűbb a szöveg, és általában egyre extrémebb, egyre speciálisabb és sokszor egyre erőszakosabb műfajok jönnek létre.

Ha valaki ma felmegy a Pornhubra, ötven különböző kategóriából és ki tudja, hány zsánerből válogathat, ez a differenciálódás és specifikáció pedig a nagyon nagy piaci verseny eredménye. Ebben a versenyben egyrészt minél többféle igényt kell kiszolgálni, másrészt mindig ki kell találni valami újat és izgalmasat, mert az előző már unalmassá válik.

A pornó úgy elégít ki szükségleteket, hogy közben folyamatosan új szükségleteket teremt.

Ez tehát egy tisztán hideg gazdasági logika, hogy mindig újat, extrémet, érdekeset kell csinálni, hogy valahogy kitűnj a versenytársaid közül. És aztán ezek az egyre erőszakosabb, egyre speciálisabb szexuális gyakorlatok válnak társadalmi normává, szükségletté, amit az emberek a saját életükben is ki akarnak elégíteni. Az internetes pornó elterjedése óta pedig ez lett a szexuális szocializáció elsődleges terepe, vagyis a felnövő gyerekek normáit és vágyait ijesztő mértékben a pornóipar versenylogikája határozza meg.

Hogy viszonyul a pornó a fenti, Tony Sopranón bemutatott szexuális normarendszeri változáshoz? Hozzájárult az átalakuláshoz, vagy inkább ellene hatott?

Ez egy legalábbis kétélű dolog. Egyrészt a pornóval terjedt el vagy legalábbis normalizálódott például az orális szex, ami a kölcsönös örömszerzésre alapuló szex fontos része lehet. Másrészt viszont a pornó történetét az elejétől fogva meghatározta az, hogy a férfiak voltak az elsődleges piaca. Emiatt a pornó folyamatosan a férfi fantáziák kielégítését, a férfi anatómia elsőbbségét, a férfiközpontú szexualitást termeli meg újra és újra.

Azt mondja, hogy a pornó piaci logika mentén működik. Közben viszont a felmérések szerint a pornófogyasztók körülbelül egyharmada nő, vagyis ők adják már ki a fogyasztás elég nagy részét. Miért nem alakul át a piac az új fogyasztók igényei mentén?

A pornóipar elég régóta folyamatosan próbál nyitni a nők felé. Az egyik stratégia az, hogy gyártanak kifejezetten nőknek szóló pornót, ami a női anatómiára, a női szexuális vágyak kielégítésére szolgál. A másik stratégia, amit pornifikációnak szoktak hívni, az, hogy az alapvetően férfiközpontú pornót normalizálják. Tehát míg korábban az volt a megközelítés, hogy a pornót a férfiak nézik otthon egyedül, a pornó egy idő után megérkezett a nyilvánosságba, és rámondták, hogy ez egy mindkét nem felé nyitott dolog. Magyarországon egyébként ennek jó példája volt, amikor 2002-ben az egyik leghíresebb pornószínésznőt behívták az egyik legnagyobb nézettségű tévéműsorába, a Való Világba.

De visszatérve a kérdésre: ha a pornó tényleg piaci alapon működik, akkor a piac egyharmadát kitevő nők igényei miért nem tudják átalakítani?

Azért, mert a szexuális szükségletek nem adottak, hanem tanultak. Tehát a gyakorlat azt mutatja, hogy kevésbé működik az a stratégia, hogy külön pornót gyártanak a nőknek, és jobban működik az, hogy a nők körében is normalizálják a férfiközpontú, sokszor erőszakos pornóesztétikát.

Úgy tűnik egyszerűbb a női igényeket átalakítani, mint a pornót.

És ez annyira jól sikerül, hogy a nők maguktól is ezt fogják fogyasztani?

Igen. Tehát azzal, hogy a pornó normalizálódik, bekerül a köztudatba, mindenki elfogadja, hogy az a normális szex, amit a pornóban látunk. És ebben a felállásban a nőknek az a feladatuk, hogy a férfiak szexuális fantáziáját kielégítsék, ami létrehoz egy olyan helyzetet, amiben az számít vagány csajnak, bevállalós csajnak, aki nem prűd, tehát belemegy mindenbe, sőt, kifejezetten akarja azokat a dolgokat, amik a pornóban jelentek meg, és amik a pornóból terjedtek el.

Például?

Jó példa erre az anális szex, amit a pornóban először különleges, extrém szexuális aktusként mutattak be, aztán az 1990-es években normalizálódott, elvesztette az extremitását, és azóta a társadalomban is széles körben elterjedt. Érdekesség, hogy ebben Magyarországnak is szerepe volt, mert

az 1990-es években, ha valaki az Egyesült Államokban bement egy videotékába, és egy filmre rá volt írva, hogy Budapest vagy Hungary, az azt jelentette, hogy a film anális szexet tartalmazott.

Ezt eleinte úgy állították be, mintha a magyar vagy kelet-európai nők egzotikusak lennének, ezért szeretnék különösen az anális szexet. Aztán később, ahogy ez normalizálódott, az összes többi országban is elkezdtek olyan pornófilmeket forgatni, amik tartalmaztak ilyen jeleneteket.

Tehát akkor az új szexuális normarendszer tulajdonképpen újratermelte a nők elnyomását?

Bizonyos értelemben igen. A 19. században kialakult, de még a 20. században is meghatározó normarendszer tagadta a női szexualitást, és a nőknek egyszerűen normatív feladatként adta ki, hogy kielégítsék a férfiak szexuális igényeit. Az új normarendszer ugyan elismeri, hogy a nőknek van szexualitásuk, és többé-kevésbé kitűzi célként a nők szexuális igényeinek kielégítését, de közben olyan szexuális szokásokat normalizál, amik alapvetően a férfi fantáziák megvalósításáról és a férfi anatómiához igazodásról szólnak.

Ha jól értettem a könyvét, amellett érvel, hogy a gazdasági termelés módja minden korszakban meghatározza a társadalmi normarendszert, ami aztán meghatározza a szexualitást és a szexuális szokásokat. Ez így van?

Alapvetően amellett érvelek, hogy amikor a gazdaságról gondolkodunk, akkor érdemes mindenre, ami az élet újratermeléséről szól, egy rendszerként gondolni. Ennek a rendszernek pedig mindig része a szexualitás. Egyrészt mert szex nélkül nem születnek gyerekek; másrészről mert a szexualitás egy örömforrás, ami része vagy része lehet az emberek mindennapi rutinjának, annak, ahogy elvégzik azokat a dolgokat, amik a túléléshez szükségesek, és ahhoz, hogy jól érezzék magukat. És azt mondom, hogy

amikor afölött megy a harc, hogy milyen legyen egy társadalom, milyen legyen egy gazdaság, hogyan éljenek az emberek, akkor afölött is megy a harc, hogy hogyan szexeljünk.

Tud mondani egy konkrétabb példát?

Ha csak a kapitalizmus elmúlt néhány száz éves történetét nézzük, akkor folyamatosan azzal találkozunk, hogy a gazdaság fejlődése és átalakulása befolyásolja a szexuális szokásokat. A könyvben írok például a késő középkori-kora újkori észak-itáliai városokban kialakult szodomita – mai szóhasználattal queer – szubkultúrákról. Ezek egyszerűen úgy alakultak ki, hogy a kapitalista termeléshez szükség volt nagy mennyiségű férfi munkaerőre, ami miatt a városokban elkezdett egy helyre sűrűsödni nagyon sok férfi. És míg a mai tudásunk szerint a homoszexuális aktus valószínűleg az emberiség történetével egyidős, az ehhez kapcsolódó identitás vagy szubkultúra tényleg csak akkor alakul ki, ha sok férfi koncentrálódik kis helyre – ami a kapitalista termelés elindulásával történt meg.

És a középkori Észak-Itáliában csak úgy elfogadták, hogy kialakulnak queer szubkultúrák?

Nagyon fontos, hogy amikor a szexuális normarendszerekről beszélünk, akkor leszögezzük, hogy ezek a legtöbbször nem felülről szervezett, teljesen egyértelműen elnyomó rendszerek. Általában kialakul valamilyen szituáció, az uralkodó csoportok pedig kezdenek vele valamit. Firenzében például egyfajta toleranciával reagáltak a queer közösség vagy hálózat kialakulására, tehát olyan pénzbüntetéseket szabtak ki a homoszexuális gyakorlatokra, amik általában megfizethetőek voltak, vagy legrosszabb esetben olyan börtönbüntetéseket adtak értük, amik nem életfogytiglanra szóltak. Tehát az uralkodó csoport beépítette a homoszexualitást a társadalmi rendszerbe, és gyakorlatilag adószedésre és a lakosság szabályozására használták fel azzal, hogy büntetéseket tudtak kiszabni érte.

A könyvben felhoz egy másik példát is, a karibi fekete rabszolgák szexualitásának kontrollálását.

Igen, ez is egy nagyon jó példa arra, hogy a szülést támogató vagy a szülést ellenző politikák mögött mindig gazdasági megfontolások állnak. A karibi gyarmatokon nagyon leegyszerűsítve az történt, hogy amíg sokkal olcsóbb volt egy felnőtt embert elrabolni Afrikából és átvinni a Karib-tengerre rabszolgának, mint felnevelni egy rabszolgagyereket, addig tiltották a szexet a rabszolgák között. Egy idő után viszont egyre drágább volt Afrikából rabszolgákat venni, majd részben betiltották a kereskedelmüket, így a rabszolgatartók elkezdték az európai típusú házasságra és a gyerekvállalásra ösztönözni a rabszolgáikat.

Tehát az látszik, hogy az olyan ideológiák, hogy ki kivel milyen keretek között szexelhet, legtöbbször nem értékekhez köthetők, hanem gazdasági gyakorlatiasság van mögöttük.

Ez igazából csak a 20. században, a fogamzásgátlás elterjedésével változott meg, de nem teljesen, hiszen ma is vannak például szülésre ösztönző állami politikák.

A mi életünkben mik azok a piaci logikák, amik meghatározzák a szexualitásunkat?

A pornón túl jó példa a női szőrtelenítés elterjesztése, ami ugye onnan indult, hogy a borotvagyártók észrevették, hogy csak a lakosság egyik fele borotválkozik, és ezért kitalálták és elterjesztették, hogy a szőrtelen nők igazán nőiesek. Ez a próbálkozás abszolút sikerrel járt, a szőrtelenítés először divat, aztán norma lett, amivel a borotvagyártók szereztek maguknak egy hatalmas piacot. Az, hogy ki számít szexuálisan vonzónak, ma is nagyon nagy részt különböző iparágak által meghatározott.

Ennyire könnyű reklámokkal befolyásolni az emberek szexualitását?

Nagyon sok esetben működik. A nyilvánosságot Amerikában a 20. század első felétől, Magyarországon a hetvenes évektől szexualizálták át a reklámokkal. Amerikában a korszakban nagyon meghatározóak voltak az átszexualizált autóreklámok vagy például cigarettareklámok, és továbbra is jellemző, hogy a hirdetések elég nagy részében megjelenik valamilyen szexuális üzenet – ezek a reklámok pedig aztán befolyásolják azt is, mi hogy viszonyulunk a szexhez.

Néhány éve Magyarországon a Coca-Cola reklámja váltott ki nagy visszhangot, amin meleg párokat lehetett látni. A jobboldali sajtó tele volt ezzel, volt, aki bojkottot hirdetett. Miért éri meg a Coca-Colának ilyen hirdetéseket kitenni, és miért éri meg a kormánynak tiltakozni?

Tony Soprano mellett a Coca-Cola budapesti reklámja a másik kedvenc példám, mert nagyon jól megmutatja, hogy csap össze két piaci logika. Azt szoktuk mondani, hogy a rendszerváltás után Magyarország a tőkés világrendszerbe két meghatározó funkcióban csatlakozott vissza: egyrészt piacot, másrészt olcsó munkaerőt biztosítunk a gazdagabb nyugat-európai országoknak.

Azzal, hogy piacot biztosítunk, hozzánk is bejön az a nyugati típusú piaci logika, aminek a lényege, hogy mindegy, ki vagy, csak dolgozz, keress, fogyassz, működtesd a kapitalista rendszert. Ennek a rendszernek pedig fontos része az identitásalapú fogyasztás, vagyis hogy a fogyasztásodon keresztül tudsz egy-egy közösség részévé válni.

Másrészt a 2008-as válság után kialakult Magyarországon a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ami alapvetően a heteroszexuális, zárt és dolgozó háztartásokat preferálja. Ebben egyrészt van valamiféle kompenzatorikus önszeretet, hogy „mi legalább még normális, fehér, keresztény emberek vagyunk”. Másrészt ez az ideológia segíti lenyomni a munkaerő árát, hiszen sok feladatot a háztartásokon belül egyszerűen rányomnak a nőkre, amikkel így a cégeknek és az államnak nem kell foglalkoznia.

Jó, de a Coca-Colának miért éri meg egy viszonylag kis társadalmi csoportra lőni, ha a társadalomnak van egy jóval nagyobb, a szexuális kisebbségekkel kritikus része, akik szintén fogyasztók?

Elképzelhető, hogy a magyar viszonyokat nem jól mérték be, de ha tippelnem kéne, így is megérte. Ezek a multicégek az egész világon a diverzitást, a szexuális szabadságot, a nemi egyenlőséget és az antirasszizmust hirdetik, tehát egyfajta liberális társadalmi berendezkedést támogatnak – vagy legalábbis ilyen képet akarnak kialakítani magukról. Nyilván emögött semmi matéria nincs, tehát ezek a cégek a világ másik felén nagyon szívesen dolgoztatnak fillérekért nagyon rossz körülmények között nőket például, vagy építenek arra, hogy konzervatív kormányok lenyomják a munkaerő árát.

És a NER-nek miért éri meg a látványosan és gyorsan átalakuló szexuális szokások ellenében politizálni vagy ideológiát alkotni?

De azok ellen politizálnak? Nyilván van az előbb említett kompenzatorikus önszeretet, hogy a magyar társadalom nagy részének tetszik, ha azt mondják nekik, hogy „mi legalább normálisak vagyunk”, akiket nem érint és érdekel a nyugati genderhóbort. Másrészről ott van az összeszerelő-üzemekkel kompatibilis, zárt, heteronormatív háztartásokat támogató politikájuk, ami egy gazdasági érdek.

De az, hogy ezen kívül szexuálisan konzervatív lenne a NER, nem biztos, hogy kimondható.

Miért?

A magyar társadalom pont úgy át van szexualizálva, mint bárhol Nyugaton, ez látszik a reklámokból, ez látszik a médiában is. Érdemes megnézni, hogy a NER propagandamédiájában mennyi szexuális tartalom van. De azt is vehetjük, hogy az internetes pornóhoz való hozzáférést senki nem szabályozza, a gyerekek pedig egyre korábban kerülnek vele kapcsolatba. Ráadásul a NER nem ez ellen lép fel, hanem például kitiltják a szexuális felvilágosítással foglalkozó civil szervezeteket az iskolából, amivel tulajdonképpen azt érik el, hogy a gyerekek még inkább az internetes pornón szocializálódnak. Ezt nehezen lehet konzervativizmusnak nevezni.

A családon belüli viszonyokat és a nemi szerepeket tekintve viszont elég konzervatív a Fidesz, a családmodelljük pedig elég egyértelmű hierarchiákat jelöl ki a férfiak és a nők között. Ennek ellenére nem látszik, hogy a nők kevésbé támogatnák a Fidesz–KDNP-t, mint a férfiak. Miért lehet ez?

Szexuális üzenetei nincsenek a Fidesznek, leszámítva a genderellenes, melegellenes, transzellenes retorikát meg persze a demográfiai diskurzust. A családábrázolásuk és az ehhez kapcsolódó közpolitikáik viszont a kétkeresős modellt támogatják, vagyis egyáltalán nem igaz, hogy a Fidesz visszaküldené a nőket a konyhába. Ez egyébként a gazdasági realitással sincs összhangban.

Azért a szimbolikus területeken elég egyértelmű férfi-női nemi szerepeket jelölnek ki, nem?

Olyan szimbolikus szinteken, hogy például mekkora a női politikusok aránya a parlamentben, igen. Ezen kívül viszont inkább csak az látszik, hogy a rendes-takaros, heteronormatív, középosztálybeli család képét teszik meg ideálisnak, ami a társadalom többségének tetszik. De olyan értelemben egyáltalán nem szexuálisan konzervatív a NER-retorikájak, hogy tagadná a női szexualitást. A retorika üzenete inkább az, hogy a négy fal között minden felnőtt azt csinál, amit akar. A NER által üzemeltetett propagandamédiában meg persze azért összekacsintanak a férfi olvasókkal.

Ehhez a cikkhez fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.