Remek ötlettel: férfiakkal rukkolt elő Zugló a családon belüli erőszak ellen

„Ha férfi vagy, ne otthon akarj nyerni!”

„Ha férfi vagy, a barátnődnél is a lájkokra hajts!”

„Ha férfi vagy, ne keverd össze az erőt az erőszakkal!”

Plakátkampány indult Zuglóban január közepén: hat kerületi kötődésű, ismert és kevésbé ismert férfi látható az „Erősebb NEM a családon belüli erőszak ellen” szlogennel futó plakátokon. Rendőr, vlogger, ökölvívó, olimpiai bajnok tornász és színészek szólítják meg a járókelőket egy-egy, a foglalkozásukra (is) utaló, áthallásos üzenettel.

Az üzenetek könnyen értelmezhetők, a cél nyilvánvalóan az, hogy életkortól függetlenül mindenkinél célba érjenek. A plakátokat a Zuglói Közbiztonsági Non-Profit Kft. (ZKNP) jegyzi, amely más témák mellett a gyerekek biztonságos közlekedésével is foglalkozik, és átfogó koncepciója van az emberek hétköznapjait érintő erőszakról is. Ennek egyik eleme a 2019 óta futó Békés Otthon nevű programjuk, amelynek

fő célja, hogy a férfiak ráébredjenek arra, hogy a nők elleni erőszak nem a nők, hanem a férfiak problémája, amelynek nők és gyerekek a kárvallottjai.

A zuglóiak azt szeretnék, ha ezek az üzenetek minden lehetséges elkövetőhöz eljutnának, az ötletüket pedig már csak azért is érdemes bemutatni, mert

• hasonlót nem nagyon lehet látni az országban;
• tulajdonképpen pofonegyszerű; és
• olyan lehetséges utat rajzol ki, amelyre bárki ráléphet.

Adler Katalin a ZKNP elkötelezett prevenciós munkatársa, ő kereste meg Szil Péter pszichoterapeutát az ötlettel. Szil fél évszázada foglalkozik a nők és gyerekek elleni erőszak különféle formáival, 2005-ben Kuszing Gábor pszichológussal megalapította a Stop-Férfierőszak Projektet, amelynek a missziója, hogy megszólítsa az olyan férfiakat, akik a saját személyes életükben vagy társadalmi szinten tennének valamit az egyenjogúságért, illetve a nőket és gyerekeket sújtó erőszak ellen. Nem meglepő, hogy éppen velük működnek együtt a zuglóiak, hiszen célkitűzéseikben elég sok az egyezés.

A világon szinte mindenhol 90 százalék fölötti a férfi elkövetők aránya

„Egyszerűen csak tenni kell valamit a családon belüli erőszak ellen” – mondja Adler Katalin arra a kérdésre, miért indították el a kampányt. És azt is hozzáteszi, hogy ez nem egyetlen intézmény feladata, csakis összefogással működhet. „Amikor jeleztük, hogy lehetőség van ilyen képzésekre a kerületben, hamar kiderült, hogy nagyon nagy az igény rá a szakemberek részéről. Minden érintett cselekedne, csak sokan úgy érzik, nincs elég tudásuk.”

Ezért 2019-ben elindítottak egy képzéssorozatot, ezen együtt ülnek rendőrök, szociális segítők, iskolapszichológusok, gyámhatósági szakemberek. Itt nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a jelzőrendszer, azaz a védőháló működése messze nem tökéletes, ritka az élő kapcsolat a tagok között, ezért a háló megerősítésére kezdtek koncentrálni. A képzés így szakmai platformmá vált, a résztvevők neveket, telefonszámot cseréltek, és javulni kezdett az együttműködés.

Adler Katalin szerint hatalmas tanulság, mekkora hasznuk van a személyes találkozóknak, és az is meglepte őket, hogy nemcsak a közvélemény, de még a szakemberek is könnyen át tudnak gurulni szemléletbeli vakvágányokra. Ennek Szil Péter szerint egyszerű oka van: „Mindenki ebben a kultúrában nőtt föl, ide van beágyazódva.”

„A program során például azzal találkoztunk, hogy a családon belüli erőszak fogalma alatt sokan még mindig azt értik, hogy mindenki bánt mindenkit. Ezért is volt nagyon hasznos, amikor a kerületi rendőrök elmondták a többi résztvevőnek, hogy legtöbbször olyankor hívják ki őket, amikor férfiak követnek el erőszakot nők ellen”

– magyarázza Adler Katalin.

Hogy pontosan hányszor fordul ez elő, az nehezen meghatározható, hiszen nagy a látencia, de az biztos, hogy a világon szinte mindenhol 90 százalék fölötti a férfi elkövetők aránya. „A férfiak irányában elkövetett erőszakban sem nagyon más az arány, szóval erőszakcselekményekben egyértelműen a férfiak dominálnak mindenhol” – mondja Szil Péter.

Ebből pedig szerinte világosan látszik, hogy a férfiakkal kell foglalkozni – és lehetőleg a figyelmüket megragadva. Erre tesznek kísérletet a plakátokkal.

Scherer Pétertől Berki Krisztián olimpikonig

A plakátok a kerület trolimegállóiban és középületekben, például az egészségügyi intézményekben és a tankerületi iskolákban láthatók. A kék háttér előtt álló férfiak többé-kevésbé ismertek, országosan vagy egy-egy szubkultúrában, esetleg csak a kerületben. Köztük van például Scherer Péter színész vagy Berki Krisztián olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok tornász. „Megbízható forrásból” ajánlották őket az ötletgazdáknak, és mivel a téma érzékeny, minden felkérés előtt igyekeztek megbizonyosodni róla, hogy jelöltjeik múltja feddhetetlen.

„A férfitársadalom gyerekkortól megjelenő elvárásai termelik ki azt, hogy amíg nem férfiak szólítanak meg férfiakat és definiálják újra, hogy mit jelent férfinak lenni, addig esélytelen az erőszakkultusz leválasztása a férfi szerepről”

– fedi fel az ötlet mögött húzódó elméletet Szil Péter.

Még mindig elfogadott az áldozatok hibáztatása

Ha a családon belüli erőszak témája szóba kerül, nem lehet elmenni egy fajsúlyos tévedés mellett, ez pedig az áldozathibáztatás. „Senki nem hibáztatja az ellopott autó tulajdonosát, még ha hanyag volt is, és nem zárta be a kocsija ajtaját, mivel egyöntetű a vélekedés, hogy semmilyen esetben sem oké elvinni más autóját; míg a nők elleni erőszak során egyes kultúrákban, így a magyarban is, elfogadott az áldozat hibáztatása” – mondja Szil Péter.

• „Minek ment oda?”
• „Minek ment hozzá?”
• „Miért volt rajta miniszoknya?”
• „Miért öltözött fel annyira kirívóan?”

– csak néhány a jellegzetes reakciók közül, amelyek közül legalább egyet valószínűleg mindenki hallott már élete során.

„Több mint negyven éve foglalkozom ezzel a témával, és néha még én is rajtakapom magam, hogy az első reakcióm az, hogy hú, miért is ment oda – számol be a saját magában tetten ért szakmai ellentmondásról Szil Péter. – Ebben egyébként a sajtónak nagyon nagy a szerepe:

amíg az újságcikkekben az jelenik meg, hogy »újabb nő esett áldozatul«, és nem az, hogy »újabb férfi bántotta a partnerét«, addig az elkövetők helyett folyamatosan az áldozatokban gondolkodunk, és rajtuk lesz a hangsúly”

– vélekedik a pszichoterapeuta.

Az elkövetők távol tartása az áldozatoktól

A csökkentett üzemmódú Covid-időszakkal együtt lassan négy éve megy a Békés Otthon program, így adódik a kérdés, látnak-e már valamilyen változást. „Szerintem nagy hiba prevenciós programokon rövid távú eredményeket számonkérni. Ez nagy kelepce tud lenni, mert a szemléletváltáshoz generációk kellenek” – magyarázza Szil Péter.

Adler Katalin azért megemlít egy kézzelfogható hatást, amit az érintett szakemberek belobbant kapcsolattartásának tulajdonít: „Nagyon alacsony volt korábban az ideiglenes megelőző távoltartási végzések száma (ez többek között a bántalmazó tartózkodási szabadságát korlátozza átmenetileg). A képzések óta ez a többszörösére nőtt.”

A gyakorlatban is érzékelhető változás az is, hogy ha például a rendőrség kivonul egy zuglói helyszínre, most már gyakran szinte velük egy időben érkezik meg egy szociális munkás is a családsegítőtől. A szociális segítők tudnak jól beszélni az áldozatokkal, és hasznos tájékoztatást nyújtanak nekik az ilyenkor kulcsfontosságú távoltartásról is.

Egy plakátkampány önmagában csak a levegőben lógna az ötletgazdák szerint, nem is áll meg ezzel a Békés Otthon program: hamarosan áldozati csoportot indítanak az érintetteknek. Korábbi tapasztalataik szerint nagyon sok nő, főleg anya élt már hasonló lehetőséggel. Szupervízió is indul a munkájuk során családon belüli erőszakkal szembekerülő szakembereknek. És a tervek között szerepel az is, hogy a plakátok egyik szereplőjéhez, Scherer Péterhez köthető Nézőművészeti Kft.-vel együttműködésben osztályszínházi formában is eljuttatják a témát a kerületi iskolákba.

Zuglóban tehát változásokat és szemléletformálást szeretnének, de hogy ez mikorra érik be, arra az idő adja meg a választ. Adler Katalin szerint azt jóval könnyebb megjósolni, mennyire ültethető át a programjuk más kisközösségekbe. „Ezt bármelyik önkormányzat meg tudja csinálni. Nem emészt fel nagy forrásokat, csak elkötelezett emberek kellenek hozzá, akiknek adnak olyan munkakört és olyan munkaidőt, amiben ezt meg tudják valósítani. Nem olyan extra dolog ez.”

Ehhez a cikkhez fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.