Egy iskola nem attól lesz békés, ha iskolaőröket alkalmaz, és nem is attól, ha a homokba dugja a fejét, és úgy tesz, mintha náluk minden a legnagyobb rendben lenne. Sokkal inkább attól, ha felismeri és kiszámíthatóan kezelni tudja a gyerekek között megjelenő konfliktusokat. Egy amerikai mintára kialakított magyar program testre szabásával bármelyik iskola lecsökkentheti a falai között megjelenő bullyingot. Megnéztük, hogyan működik mindez Zuglóban, egy lakótelepekkel övezett általános iskolában.
„Egyik fiúnk – nevezzük Tominak – évismétlőként bekerült egy ötödik osztályba. Ez már nem az első bukása volt, több mint két évvel volt idősebb osztálytársainál. Ekkora korkülönbséggel nehezen tudott beilleszkedni az új osztályba. A társai nem fogadták el, elkezdték piszkálni, kiközösíteni. Ő lett az osztály bűnbakja. Bármi rossz történt, mindenért őt tették felelőssé. Bármit tett, minden idegesítette, zavarta a többieket – akár az is, ha órán hátrafordult. Az esete akkor jutott el hozzánk, amikor a felgyülemlett indulatok, az elfojtott feszültség tettlegességbe fordult, és egyik tesiórán nekiesett az őt bántalmazóknak. Ekkor indult az esetkezelés. Tomi megfogalmazta az osztály felé, hogy nem várja el tőlük, hogy befogadják, de kéri, hogy ne piszkálják. Az esetkezelés sikeres volt, Tomi piszkálása megszűnt” – mesél egy történetet az érintett fiú nevének megváltoztatásával a zuglói Dr. Mező Ferenc Általános Iskola iskolapszichológusa, Orosz Adrienn. Vele és kolleganőjével arról beszélgetünk, miként lehet békés módszerrel kezelni a bullyingot.
„Mi nem a szőnyeg alá szeretnénk söpörni a nehézségeket, hanem járható utat próbálunk keresni”
– fogalmazza meg a legfontosabb irányelvüket Szabolcsné Sas Ágnes, a több mint 600 gyerekkel működő iskola tanítója, az iskolai bullying ellen bevezetett program egyik működtetője. Az iskola vezetése néhány évvel ezelőtt döntött úgy, hogy hatékonyabban lépnének fel a bullying ellen, ezért csatlakoztak a Békés Iskolák programhoz, amely a klasszikus, régimódi fegyelmező módszer helyett kínál alternatívát.
Minden lépés rögzítve van, és ez nagy biztonság mindenkinek
A programban javasolt lépéseket szabták magukra. Először is megalakították az egész rendszer motorjának számító, beszélő nevű Békítő teamet, a gyerekeket és a szülőket is beavatták. Felmérték, náluk milyen formában van jelen az erőszak, részt vettek pár tréningen. Aztán hét osztályfőnöki órán ismertették a gyerekekkel a rendszer fogalmait, megpróbálták helyzetgyakorlatokkal elsajátíttatni velük, hogyan tudnak aktív szemlélővé válni és így megakadályozni a bullyingot, és a gyerekekkel együtt megalkották az osztályok egyéni szabályait.
Két éve alkalmazzák a Békés Iskolák esetkezelési protokollját, és ma már úgy érzik, képesek jobban kezelni a felmerülő bullyinghelyzeteket. Minden érintett tudja, mit takar ez a fogalom, és mi a teendő, ha a gyanúja felmerül, a hangsúly pedig elsősorban a megelőzésen van.
„Egy darabig az áldozat tűr, tűr, aztán robban. Legkésőbb ekkor tudomást szerzünk a bullyingról, és cselekedni kezdünk” – mondja Sas Ágnes. Ha megtörtént a baj, és egy gyerek, pedagógus vagy szülő jelez az osztályfőnöknek vagy az iskolapszichológusnak, az iskola komolyan veszi a jelzését, és az esetkezelő team két tagja meghallgatja a jelentkezőt. Bár a gyerekek ki lettek okosítva, és
tudják, mi a különbség árulkodás és jelzés között,
azért még így is akad időnként téves riasztás, de ez a műfaj velejárója. Orosz Adrienn iskolapszichológus pedig azt tapasztalja, hogy nemcsak a gyerekeknek, még a szakembernek sem mindig könnyű megkülönböztetniük, mi a bullying, és mi nem az. Ráadásul sokszor későn érkezik a jelzés, mivel több áldozat tart tőle, hogy a bántalmazó esetleg bosszút áll majd rajta.
Négy esetet vizsgáltak ki az elmúlt időszakban; és azt tapasztalták, hogy felsős lányok és fiúk vegyesen jelentek meg az áldozatok és az elkövetők között. Ha egy konfliktusról beigazolódik, hogy bullying, szuperhősként érkezik meg a Békítő team, és beszélgetések sorát kezdeményezi az érintettekkel:
- meghallgatják az áldozatot;
- megkérik, jelölje meg, kik tudnak még hozzászólni az esethez;
- azt is megkérdezik tőle, kik azok a gyerekek, akik támogatni tudnák őt;
- beszélgetnek a bántalmazóval;
- végül a szemlélőkkel is.
Két dolog látszik ebből: egyrészt igazolódik a papírforma, miszerint szinte mindig három szereplőtípusból tevődik össze egy bullyinghelyzet. Másrészt, hogy nem a gyerekek feje fölött zajlik az esetek kezelése, hanem a bevonásukkal.
Nem büntetik, hanem segítik az elkövetőt
A protokoll szemlélete resztoratív (a szó jelentése helyreállítás, a megtorlásközpontú szemlélettel szokták szembeállítani). Az esetkezelés pedig pont amiatt működik, mert a cél nem a büntetés, a megszégyenítés, hanem a bántalmazó segítése, hogy le tudjon állni a bántalmazással. Nem büntetést kap, hanem lehetőséget arra, hogy az okozott érzelmi károkat jóvátegye.
Az elkövető számára azt is egyértelművé teszik, hogy a viselkedése nem tolerálható, és szemmel fogják tartani. „Sokszor látjuk, ahogy a bántalmazó rájön, hogy nem annyira jó, ha a másik kárára viccelődik.” Ilyenkor a tanárok fel szokták ajánlani a bullynak, hogy kieszelhet valamit, amivel akár jóváteheti a hibáját. „Volt, amikor az osztály vezéregyénisége volt az elkövető, aki azt vállalta, hogy a társait is jobb irányba fordítja, hogy ne piszkálják többé az áldozatot” – mond egy példát Sas Ágnes, és hozzáteszi, hogy a leghatékonyabb mindig az, ha megnyerik a vezéregyéniséget.
Olyan esettel is találkoztak, amikor kiderült, nem kizárólag a bántalmazó a ludas: „Időnként az áldozat is elkövet olyan dolgokat, amelyekkel bosszantja a társait. Ilyenkor vele beszéljük meg, min tud változtatni, amivel kevésbé sodorja bajba magát” – magyarázza Sas Ágnes. „Ugyanakkor nagyon fontos figyelni arra, hogy semmiképpen se essünk az áldozathibáztatás csapdájába” – teszi hozzá az iskolapszichológus.
Tapasztalataik szerint már az első beszélgetések után elsimulnak a konfliktusok, a második alkalomra mindenképp, és ha nem is válnak barátokká az elkövető(k) és az áldozat, képesek normális viszonyt kialakítani egymással.
És pont ez a céljuk. Harmadik alkalomra – amikor az ügy már az igazgatónő elé kerülne – eddig még nem volt szükség.
Az iskolában történt négy bullyingesetben egyébként kirajzolódtak hasonlóságok:
Az áldozatok többnyire
- újonnan kerültek az osztályba;
- nehezen tudtak beilleszkedni;
- valamilyen szempontból kilógtak a sorból.
Az elkövetők
- gyakran vezéregyéniségek és a követőik;
- a motivációk között jellemző az erőfölény;
- a hatalmi pozícióikat akarják védeni egy riválissal szemben.
A szakemberek tapasztalatai szerint a bántalmazás sokszor nem szorul be az iskola falai közé, hanem az online térben folytatódik tovább (a bullying online formájával a következő cikkünkben foglalkozunk majd). Zuglóban is ezt látják: „Akit az iskolában bántalmaznak, azt az online térben is szokták. Nálunk viszont visszatartó erő az elkövetők számára, hogy figyelünk rájuk” – magyarázza a módszer egyik további előnyét az iskolapszichológus.
Nem fenyegetőznek tehát igazgatói intővel vagy kicsapással, a módszer mégis működik. Hogy miért? A protokoll lépései rögzítettek, kiszámíthatóságot és nagy biztonságot ad az esetek kezelőinek, de az érintetteknek is – sorolják az okokat a zuglói pedagógusok.
Ez pedig a program érdeme, ami úgy van felépítve, hogy ne csak baj esetén tudja minden fél, mit kell tennie, hanem hogy az iskolai erőszakról szerzett tudás lehetőleg teljesen áthassa az iskolát. Évente ismétlődő kampányokkal például kiválóan napirenden lehet tartani a témát, és ehhez a módszerhez a Békés Iskolák program egyik koordinátora szerint (lásd a keretes írásunkat) az iskolák is szívesen nyúlnak.
Pont a látogatásunk előtt zárult a Mező suli kampányhete, amelynek egyik fő témája a sokszínűség volt – sok külföldi gyerek jár ide, akiknek magyar mint idegen nyelv programot is kínálnak. „Minden tanévben megrendezzük a Békés kampányt, ezen a héten nagyobb figyelmet kap nálunk a közösségépítés és a bullying” – mondja Sas Ágnes.
Idén májusban az alsósoknál például a NyugiOvi oktatóprogramját vették alapul, és erre építve egy kincskereső kalandjátékot találtak ki a kicsiknek. Az alsósok hete azzal kezdődött, hogy egy Tamara nevű tündértől kaptak egy üzenetet, amire aztán felkerekedtek, és a tündér után kutatva tanultak egy csomó mindent. A felsősök Mars-expedíción vettek részt, ahol közös szabályok mentén alakították ki, hogyan tudnának békés közösséget létrehozni a Marson. QR-kódokkal és GPS-koordinátákkal dolgoztak, szóval arra nem lehetett panasz, hogy az esemény túl tankönyvszagú lenne.
„Mi is érdekesebbnek találtuk így, mint ha bemegyünk az osztályba, és előadjuk a dolgokat. Élményekkel sokkal jobb tanítani”
– ért egyet az iskola két pedagógusa.
Mik azok a Békés Iskolák?
A zuglói Mező suli mentora egy amerikai módszert meghonosító Békés Iskolák nevű szakmai közösség, amelynek egyik fő célja az intézményi kortárs bántalmazás, a bullying kialakulásának megelőzése, vagy ha már kialakult, a kezelése. Olyan iskolai légkört szeretnének, ahol a gyerekek maguk ismerik fel, ha környezetükben valaki bántalmazóvá vagy áldozattá válik, és nem hagyják, hogy ez megismétlődjön. Közérthetően megfogalmazva: ha a gyerekek tudatosak, és nem tartják menőnek a szekálást, a bántalmazó azt fogja érezni, hogy a viselkedéséért nem kap jutalmat a közösségtől, és leáll, hiszen nem éri el a célját.
A módszert ma már a világ számos pontján alkalmazzák, és Magyarországon is kezd elterjedni. A programban részt vevő pedagógusok képzést, gyakorlati tanácsokat és segítséget kapnak a szakmai közösségtől. „A Békés Iskolák programja során mi a legelkötelezettebb pedagógusokra építünk, ők lesznek a program motorjai” – mondta a Telexnek Adler Katalin, a Zuglói Közbiztonsági Non-profit Kft. és a Békés Iskolák Program koordinátora.
Ez a cikk a bullyingról szóló sorozatunk egyik része. Itt tudja elolvasni korábbi cikkeinket:
Bántották azért, mert vörös a haja, mert túl vékony a hangja, vagy mert béna a neve
Megfordultam, és 20 centire tőlem ott állt hatalmas betűkkel: malac
Bullying: nem gonosz a gyerek, csak rossz stratégiát választott
