Magyarországi példa mutatja, hogy működik az integrált oktatás

A roma fiatalok már 8. osztályos korban nagyon jelentős lemaradásban vannak nem roma társaikhoz képest. Vajon az iskolarendszer képes ezen hátrányok lebontására? És ha igen, milyen iskolarendszer csökkentheti a roma diákok lemaradását? Magyarországon a 2000-es évek közepén volt egy jelentős oktatáspolitikai kísérlet az integrált oktatás erősítésére, bár az erre való törekvés azóta megkopott.

Kézdi Gábor és Surányi Éva az egyik legnagyobb Magyarországi integrációs program hatását vizsgálták tanulmányukban. (A teljes kutatási itt érhető el angolul.) Az Országos Oktatási Integrációs Hálózat programja a 2003/2004-es tanévben indult, 45 általános iskola részvételével. A program célja a hátrányos helyzetű és roma diákok integrált és minőségi oktatása volt, amelyhez az iskolák anyagi, és szakmabeliek által kidolgozott pedagógia-módszertani támogatást is kaptak. A résztvevő iskolák önkéntes jelentkezésen alapuló pályáztatással kerültek kiválasztásra, és a kötelező integrált oktatáson felül megválaszthatták, hogy a pedagógiai tartalom mely elemeit (pl. csoportmunka, kooperatív tanulásszervezés) építik be tanmenetükbe és melyeket nem.

Kézdi és Surányi a programban résztvevő iskolák diákjainak teljesítményét gondosan kiválasztott kontrolliskolákba járó tanulókéhoz hasonlították. A kontrolliskolák nem vettek részt a programban, de amúgy nagyon hasonlóak voltak a résztvevő iskolákhoz földrajzi elhelyezkedésükben, méretükben, a tanulók tanulmányi eredményében és családi hátterében, valamint a romák arányában.

Az első ábra azt mutatja, hogy a program valóban integráltabb oktatáshoz vezetett. A szerzők kiszámolták, hogy egy adott iskola adott évfolyamán belül mekkora a különbség a roma tanulók arányában a legrosszabbul és legjobban teljesítő osztályok között. Noha iskolai szinten a roma tanulók aránya a résztvevő és a kontrolliskolákban nagyjából megegyezett, iskolán belül, az osztályok közötti integrációban a program jelentős hatást ért el: míg a kontrolliskolákban, egy adott évfolyamon belül, 28 százalékponttal volt alacsonyabb a romák aránya a legjobb osztályokban a legrosszabbakhoz képest, a résztvevő iskolákban ez a különbség a romák arányában csupán 13 százalékpontra csökkent.

A második ábra foglalja össze az integrációs program hatását a tanulmány által vizsgált főbb tanulói kimenetekre. A kék oszlopok a résztvevő és a kontrolliskolákba járó diákok teljesítménye közötti különbségeket mutatják a program bevezetése után, a roma etnikumúak körében. Láthatjuk, hogy a kék oszlopok magassága pozitív, vagyis a program hatására a résztvevő iskolák roma tanulóinak javultak a teljesítménymutatói. Például az első két oszlop azt mutatja, hogy fejlődtek a szövegértési készségeik, illetve nagyobb arányban tanultak tovább érettségit adó középiskolában, mint a kontrolliskolákba járó társaik.

A program igazán jelentős hatása azonban a nem kognitív és társas készségben tapasztalt javulás. Kézdi és Surányi az előbbi készségeket többféle mutatóval mérte. Például egy pozitív önértékelési teszttel, illetve egy ún. belső kontrollhely teszttel, amely azt mutatja meg, mennyire erősen gondoljuk, hogy életünket mi magunk alakítjuk, semmint külső erők. Az ábra harmadik és negyedik kék oszlopainak tanúsága szerint a roma diákok nem kognitív készségei jelentősen növekedtek a kontrolliskolákba járó társaikhoz képest.

Végül a szerzők vizsgálták a romák és nem romák közötti társas kapcsolatok minőségét. Ennek folyamán egy sor eldöntendő kérdést tettek fel a diákoknak arról, hogy bizonyos tevékenységeket szívesen végeznének-e más etnikumú társaikkal. A fenti ábra utolsó (jobb szélső) kék oszlopa azt mutatja, hogy a programba részt vevő iskolákban valamelyest nagyobb például azon roma tanulók aránya, akik szívesen ülnének egy padban nem roma társukkal.

A program egy nem szándékolt következménye lehetne, hogy a roma diákok teljesítményének javulása a nem roma diákok kárára történik. A fenti ábra narancssárga oszlopai a résztvevő és kontrolliskolák közötti tanulói kimenetek különbségeit mutatják a nem roma tanulók körében. Ezek az oszlopok is a pozitív tartományban vannak, ami azt mutatja, hogy az integrációs program nem hogy nem érintette hátrányosan a nem roma diákokat, hanem az ő képességeiket is javította, noha a hatások általában kisebbek. Külön megjegyzendő, hogy az integrált oktatás megtapasztalásával a nem roma diákok romák irányába tanúsított társadalmi távolságtartása jelentősen csökkent. Ezt mutatja a jobb szélső narancssárga oszlop, amely szerint kb. 8 százalékponttal nőtt azon nem roma tanulók aránya, akik szívesen fogadnának egy roma padtársat is.

A Defacto szerint ezek az empirikus eredmények alátámasztják, hogy a hasonló integrációs programok segítségével komoly eredményeket lehet(ne) elérni a romák felzárkóztatásában.

Ha szeretne aDefacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni,kattintson ide!