Pont azok az ügyek húzódnak a legtovább, amikben a közvélemény azonnali eredményeket követelne

Hiába indítottak eljárást az egykori NER-kedvenc vállalkozóhoz, Balásy Gyulához köthető cégcsoport ellen, a két éve húzódó nyomozás alatt is nyugodtan dolgozhattak a piaci ár többszöröséért, és kiszámlázhattak milliókat egy-egy csoportfotózásért. 2024-ben a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt kezdett nyomozni. És két éve megállás nélkül nyomoz. Balásy a Kontrollnak adott bűnbánó interjúban azt állította, hogy az NNI a cégeitől még senkit nem hallgatott ki az ügyben. Akkor mi is rákérdeztünk a rendőrségnél, hogy áll a nyomozás, de csak annyit válaszoltak, hogy hűtlen kezelés miatt, ismeretlen tettes ellen folyik az eljárás.

Egy év nyomozás után az MNB-ügyben sem hallgattak ki gyanúsítottként senkit, pedig április közepén „a nyomozás szakszerűsége és időszerűsége miatt” az eljárást ügyészségi hatáskörbe is vonták.

Nyomozás van, gyanúsított még mindig nincs az újdörögdi gyakorlópályán történt súlyos baleset ügyében is. Egy 29 éves nő mindkét kezét elveszítette, és információnk szerint az arcán is súlyos sérüléseket szerzett, amikor tavaly márciusban a kezében robbant fel egy kézigránát.

Márpedig amíg nincs gyanúsított, a nyomozó hatóságok gyakorlatilag addig nyomoznak, ameddig csak akarnak. Legfeljebb az elévülés veszélye nyomaszthatja őket. A gyanúsítást megelőző úgynevezett felderítési szakasznak, vagyis amikor a nyomozók bizonyítékokat gyűjtenek, tanúkat hallgatnak ki, nincs határideje.

„Részben ezzel is összefügg, hogy a nyomozó hatóságok előtt az eljárás felderítési szakasza, összetettebb ügyekben több esetben elhúzódik”

– válaszolta a Telexnek Fazekas Géza, a Legfőbb Ügyészség szóvivője.

De még ha egy ügyben meg is van a gyanúsított, az sem jelenti feltétlenül azt, hogy felpörögnek az események. A hatóságoknak ugyanis a gyanúsítástól számítva – a bűncselekmény súlyától függően – még mindig legalább három évük van arra, hogy a nyomozást lezárják és átadják azt az ügyészségnek. „Minden elérhető bizonyítékot fel kell kutatni, legyen az mentő, vagy terhelő. A szakvéleményeket be kell szerezni. Ha a gyanúsított már a nyomozásban vitatja a szakvéleményt, hozhat saját szakértőt. Az ellentmondást pedig még a nyomozásban igyekszünk tisztázni. A tanúvallomásokat szigorú szabályok betartásával, a nyomozás alatt akár többször is el kell végezni” – sorolja Fazekas.

A 28 halálos áldozattal járó Hableány-balesetnél nyilvánvaló, hogy a magyar állam érdeke is az volt, hogy a felelőst minél előbb bíróság elé állítsák. A Viking Sigyn 2019. május 29-én ütközött neki a Hableány városnéző hajónak, egy nappal később a szállodahajó ukrán kapitányát már gyanúsítottként hallgatták ki. Bár ilyen vízi balesetre 2019-ig gyakorlatilag nem volt példa Magyarországon, a szakértői vélemények is gyorsan elkészültek, és kevesebb mint fél évvel a tragédia után vádat emeltek a Viking Sigyn kapitánya ellen. Egy év sem telt el a baleset óta, amikor 2020 márciusában megtartották az előkészítő ülést. Arra majd viszont később visszatérünk, hogy hat évvel a vádemelés után miért nincs még első fokon sem döntés.

Az ukrán kapitány védője szerint olyan nyomás lehetett a hatóságokon, hogy minden erőforrást erre az ügyre koncentráltak. „Más ügyek esetében, ahol az állam egy szerve, és az állam egy hivatásos állományú tagjának a büntetőjogi felelősségéről volt szó, valahogy ez a mérhetetlen gyorsaság a felderítésben, a nyomozásban nem volt tetten érhető” – utalt Tóth M. Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke az újdörögdi és a vértesszőlősi tragédiára. Utóbbinál Tóth M. a balesetben meghalt siklóernyős családjának jogi képviselője volt. Ezt az ügyet két év nyomozás után, végül szakértői vélemény nélkül adták át az ügyészségnek. Pedig az ügyvéd szerint olyan aerodinamikai, repüléstechnikai kérdések maradtak nyitva, amelyeket csak szakértő bevonásával lehetett volna tisztázni. „Miután a szakértő komolyabb indok nélkül megtagadta a közreműködést, a nyomozó ügyészség, szintén komolyabb indok nélkül, úgy gondolta, hogy enélkül is befejezhető az ügy. Ez a tárgyalás során azonban visszaütött” – tette hozzá Tóth M. Gábor.

A Hableány ügye jogilag jóval egyszerűbb büntetőügy. Nem volt semmilyen kapcsolat a kapitány és az áldozatok között, és egyértelmű volt az is, hogy ki vezette a hajókat. A bonyolult gazdasági, korrupciós ügyeknél viszont általában érdekközösség van az elkövetők között. Összezárás, összetartás, és ezért bizonyítékokat is sokkal nehezebb szerezni. Arra egyébként maga Balásy Gyula is utalt az interjúban, hogy minden le volt papírozva és minden el volt rendezve.

„Mindig figyeltek rá, hogy minden jogszerű legyen, agyon van dokumentálva”

– mondta. Bár a gazdasági büntetőügyek túlnyomó többségében nem a nyomozó ügyészség nyomoz, az ügyészségnek megvan az a „dzsókerjoga”, hogy bármilyen ügyet kivehet a rendőrség kezéből. Például ha túl bonyolult a jogi megítélése, jelentős a társadalmi súlya, vagy ha azt látják, hogy a rendőrség „bénázik” (szakszerűtlen), és veszélyben van az ügy sikere. Így vonták annak idején az ügyészséghez a bundaügyet, az MNB-ügyet, vagy akár a Szőlő utca ügyét.

Fazekas Géza szerint egy kormányváltás befolyásolja ugyan ezeknek a nagy horderejű, gazdasági ügyeknek a nyomozását, de nem úgy, ahogy azt a közvélemény hiszi. A választások után

„sok új adat, információ kerül a felszínre, jut a hatóságok – így a nyomozó ügyészség – birtokába.

A nagy korrupciós és gazdasági ügyekre jellemző összetartás, összezárás megtörik, többen igyekeznek egyezséget kötni vagy más módon előnyösebb helyzetbe kerülni” – magyarázta. Ezek a körülmények pedig egyértelműen felgyorsíthatják a korábban lassan haladó ügyeket, ahogy újabbakat is generálhatnak. Szerinte most már az is segíti ezeket a nyomozásokat, hogy egy éve már önálló szervként működik a Budapesti Gazdasági Ügyészség, ami kifejezetten ezekkel a korrupciós bűncselekményekkel foglalkozik.

Fazekas szerint az ügyészség nem a választási naptárhoz igazítja a tevékenységét. Egy bűnügyi akció megszervezése nem néhány óra vagy néhány nap. Már csak azért sem, mert az ügyészség nem fegyveres testület. Vagyis ha egy ügyésznek a nyomozás alatt helyszínelnie, elfognia, kutatnia, vagy akár fegyveres erőket kell bevetnie, mindig segítséget kell kérnie valamelyik rendőri szervtől, ez pedig idő.

Az ügyészség a legtöbb esetben harminc napon, de még a legösszetettebb ügyekben is maximum kilencven napon belül dönt a vádemelésről. Onnantól pedig a bíróságon a sor. Ha azonban a nyomozás elhúzódik, szinte borítékolható, hogy a bírósági eljárás is legalább olyan hosszú lesz.

Tarsoly Csaba, a Quaestor volt vezetője idén május 7-én bevonult ugyan a börtönbe, de még mindig nem az ország eddigi legnagyobb pénzügyi csalása miatt kezdte letölteni a büntetését. A Quaestor-ügyben ugyanis 359 tárgyalási nap és 10 éve húzódó elsőfokú bírósági eljárás után sincs jogerős ítélet. Mire lesz – kis szerencsével –, Tarsoly szabad emberként hallgathatja majd az ítélet indoklását. 2024. szeptember 2-án nem jogerősen 13 év fegyházbüntetésre ítélte a bíróság, eltiltották a gazdasági társaságokban vezető tisztségviselői pozíció betöltésétől, és tíz évre a közügyektől is. Mivel azonban az ítélet ellen fellebbeztek, az ügy másodfokra került. A másodfokú bíróságnak több mint 6000 oldalt kellett átnyálaznia, így tárgyalást csak idén októberre tudtak kitűzni.

Három éve csak a vádlottakat és a tanúkat hallgatják meg a Völner–Schadl-ügyben is. Eddig 120 tárgyalási napot tartottak: 25 vádlottat és 60 tanút már meghallgattak, de még hátravan 15 tanú kihallgatása és a szembesítések. Schadl György és 21 társa – köztük Völner Pál korábbi igazságügyi államtitkár – ellen négy éve emeltek vádat, és 2023. február 17-én tartották az előkészítő ülést.

Az, hogy ezek a nagy horderejű ügyek első fokon ennyire lassan haladnak, nem számít kivételesnek, sőt szinte megszokott a magyar bírósági eljárásban. Azok az ügyek, amik a leginkább érdeklik a nyilvánosságot, az úgynevezett megaügyek, sok vádlottal, bonyolult kérdésekkel, tipikusan el tudnak húzódni. Ráadásul nagyon sok ügyet csak a fővárosban lehet elbírálni, mert a jogszabály a Fővárosi Törvényszékre helyezi őket.

Az elmúlt évben csak a Fővárosi Törvényszékre több mint 333 ezer ügy érkezett, vagyis irreálisan nagy számú üggyel kell dolgozniuk a törvényszéki bíróknak, a vidékiekhez képest.

„Ez az ország összes bíróságára érkezett ügyek 28 százaléka.

Sokat segítene, akár gyorsítaná is az eljárásokat, ha országosan arányosabb lenne az ügyek elosztása. A kizárólagos illetékességeket sürgősen át kellene gondolni: tényleg érdemes-e minden ügyet a fővárosba koncentrálni. Ha ugyanis ilyen eljárási, és hatáskör-illetékességi szabályok maradnak érvényben, akkor ilyen mennyiségű ügyre kevés bíró lesz” – mondta a Telexnek Szabó József, a Fővárosi Törvényszék bírája és szóvivője.

A Fővárosi Törvényszéken jelenleg 26 bíró és 4 katonai bíró ítélkezik első fokon, egy bíró keze alatt általában 20-25 folyamatban lévő ügy fut, köztük olyan nagy ügyek, mint a Völner–Schadl-, a Simonka- vagy a Boldog-ügy.

Laczó Adrienn több mint húsz évig volt a bírói pályán. Azután mondott le, hogy a bíróságok szakmai felügyeletét végző Országos Bírói Tanács (OBT) megállapodást kötött a kormánnyal. Több fontos ügyet tárgyalt pályafutása során, ő vitte például a korrupciós bűncselekménnyel vádolt volt fideszes országgyűlési képviselő, Simonka György perét is. A Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumának volt tanácselnöke szerint „elvárhatatlan, hogy ezek a nagy ügyek egy-két éven belül véget érjenek, ezekre sehol nincsen példa. Külföldön is tipikusan nagyon sokáig elhúzódnak.”

Ezekben az ügyekben ugyanis csak a nyomozati irat több tízezer oldal. Iszonyatosan sok idő, amíg a bíró ezeken átrágja magát és abból alaposan felkészül. Ráadásul ezek a bírók közben mást is csinálnak: „tehát van két borzasztó nagy ügyük és amellett van húsz másik, amik között vannak közepesen nagyok és kisebbek, de egyik sem könnyű” – mondta Laczó.

Az idő ellen dolgozik az is, ha egy bíró kiesik a rendszerből. Ha megbetegszik, pályát vált, magasabb szintű bíróságon folytatja a munkát vagy ha elfogultság miatt kizárják az eljárásból, a tárgyalást a legelejéről kell kezdeni. Utóbbi miatt kell megismételni Hableány-pert is. Az elsőfokú ítéletet ugyanis olyan bíró hozta, akitől az ügy elfogulatlan megítélése nem volt várható. Bár történtek gyorsító intézkedések, ma már például elég ismertetni a korábbi tárgyalások lényegét, ám ha bárki indítványozza, és a bíró is indokoltnak érzi, akkor újból ki kell hallgatni a tanúkat. Ráadásul a nyomozó hatóságok mindent és mindenkit egy eljárásba akarnak sűríteni, ami 50-60, helyenként akár 100 vádlottas ügyeket generál. „Önmagában csak az, hogy a tanács számba vegye azt, hogy ki van a tárgyalóteremben és megnézze azt, hogy tényleg mindenki ott van-e, akinek ott kell lennie, másfél óra. Az alatt ki lehetett volna hallgatni egy-két tanút” – magyarázta Laczó Adrienn.

De a bírónak számolnia kell azzal is, hogy az időhúzás sokszor egyébként a védők és a vádlottak érdeke is, hiszen az idő múlása enyhítő körülménynek számít.

Toldoznak-foltoznak

A nemzetközi joggyakorlatban azt tartják elhúzódó ügynek, ami 5 évnél tovább tart. Ebből a Fővárosi Törvényszéken jelenleg 21 ügy van, ami a büntetőperek 2-3 százaléka. A jelenlegi rendszerben a bírókat nem lehet mozgatni az ország bíróságai között, és az ügyeket sem lehet csak úgy áthelyezni egyik bíróságról a másikra. Bár bizonyos szinten rövidíthetné az eljárásokat, ha tömbösítve tárgyalnák a komplexebb ügyeket, a Fővárosi Törvényszéken azonban nincs elég olyan nagy méretű tárgyalóterem, ahol ezeket a gigaügyeket tárgyalni lehetne, ezért a tanácsoknak sokszor osztozkodniuk kell a termeken.

A bírók szerint a tömbösítés amúgy sem feltétlenül oldana meg mindent. Egy hosszú szakértői véleményen ugyanis nem nagyon lehet rövidíteni. Ha ráadásul egy ügyben egy külföldi országot kell megkeresni, az már önmagában is éveket jelenthet. Ilyen esetekben, ha nem is áll az ügy, de nem sokat halad. „Azt vesszük észre, hogy ezekben a kiemelt korrupciós ügyekben a gyanúsítottak a nyomozás alatt nem tesznek vallomást. A bíróságon viszont igen. A bíróságnak ezt a vallomást le kell ellenőriznie, vagyis kvázi a bíró fog nyomozni a nyomozó hatóság helyett. Emiatt lehetséges, hogy újabb tanúkat kell meghallgatni, újabb szakértőt kell kirendelni, vagyis az ügy hónapokig megrekedhet” – mondta a Fővárosi Törvényszék szóvivője.

Éppen ezért az sem feltétlenül jelentene megoldást, ha egy-egy bíró kizárólag ezekkel a komplex ügyekkel foglalkozna. A nagy ügyek időközönként törvényszerűen üres járatban vannak, „mert például minden tanút meghallgattak, a szakvélemény viszont még nem készült el, akkor éppen nincs mit tárgyalni. Ha a bírónak nincs más ügye, akkor nem csinál semmit. Arról nem is beszélve, hogy mentálisan elképesztő megterhelő lenne, ha egy bíró egyetlen nagy ügyet tárgyalna és éveken keresztül csak azzal foglalkozna. Kell, hogy legyen olyan sikerélménye, hogy egy ügynek van eleje meg vége” – véli Laczó Adrienn.

Szerinte érthető az a társadalmi igény, hogy az elkövetők minél rövidebb idő alatt kapják meg a büntetésüket. „Bűnmegelőzési szempontból is régi alapvetés, hogy a bűn nem kizárólag attól lesz kevesebb, ha nagyon szigorúak a büntetési tételek, hanem ha viszonylag biztos és gyors a számonkérés. Tehát ha egy elkövető számíthat arra, hogy nagy valószínűséggel elfogják és viszonylag gyorsan büntetést kap, az sokkal inkább visszatartja, mint az, hogy ha csak növeljük a büntetési tételeket, de bizonytalan, hogy azt el is kell szenvedni” – mondja. Már csak ezért is lenne érdemes újragondolni a bírósági munkaszervezést, teszi hozzá Laczó.

Egy ilyen megaügy kezelése, logisztikája ugyanis rengeteg plusz feladattal is jár, ami szintén a bíró vállát nyomja. Folyamatosan téma, hogy a bírókat komplett teameknek kellene segíteniük, de a megvalósításig sohasem jutottak el. Annak idején a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke vetette fel először, hogy a bíróknak úgy kellene dolgozniuk, hogy egy kisebb csapat segítse a munkájukat. „Ne csak jegyzőkönyvvezetője legyen, hanem minimum egy bírósági titkára, egy bírósági fogalmazója meg esetleg egy olyan könyveléshez, számvitelhez értő kollégája, aki erősen aládolgozik. Ez soha nem valósult meg és nem is nagyon esik róla szó” – mondta Szabó József. Vagyis a bíró mindent a saját munkaidejében, gyakorlatilag egyedül próbál megszervezni, ami sokak szerint a bírói szerep teljes félreértelmezése.

Az adatvédelem miatt a bíróságok egyelőre nem élhetnek a mesterséges intelligencia adta lehetőségekkel sem, pedig rengeteg időt tudnának megspórolni a segítségével. „Egy olyan ügyben, amiben az ügyiratok elfoglalnak egy szobát, ma a bírónak kell keresgélnie, hogy az adott tanú hány helyen tett vallomást és hány helyen nyilatkoztak az ő szerepéről. Ezt a mesterséges intelligencia pillanatok alatt fel tudná dolgozni és néhány percen belül ki tudná dobni, amivel nagyon sok időt lehetne spórolni” – magyarázta Laczó Adrienn.

Bár a távmeghallgatások jelentősen gyorsították az eljárásokat, hiszen nem kellett a fővárosba utaztatni az embereket, de a hálózat még mindig nem elég kiterjedt. Nincs minden tárgyalóterem megfelelő technikával felszerelve. „Akkor legalább jussunk el oda, hogy minden bíróság minden tárgyalótermében adottak a feltételek a távmeghallgatáshoz, és ne kelljen hónapokat várni arra, hogy adott esetben Budapesten meg Szombathelyen is egy időben legyen szabad egy-egy ilyen tárgyaló” – mondta Szabó József. Szerinte a rendszer folyamatos toldozása-foltozása helyett komplex, átfogó reformra lenne szükség, amelyet az alapoktól kellene elindítani. Látványos változást ugyanis csak ez hozhatna.