Quaestor-ítélet: első fokon 13 évre ítélte a bíróság Tarsoly Csabát

Első fokon 13 év fegyházra ítélte a bíróság Tarsoly Csabát, emellett eltiltották gazdasági társaságokban vezető tisztségviselői pozíció betöltésétől, valamint tíz évre közügyektől is. A bíróság eredetileg elrendelte Tarsoly Csaba első- és M. Zsolt harmadrendű vádlottak őrizetbe vételét, később ezt bűnügyi felügyeletre (házi őrizetre) módosította. Tarsolyt és társait többek között 242 rendbeli társtettesként, bűnszervezetben, részben folytatólagosan elkövetett csalás bűntettével vádolta az ügyészség. A bíróság a másod- és negyedrendű vádlottakat teljes egészében felmentette, a másik nyolc vádlott esetében büntetést szabott ki.

A bíróság a többi vádlottat az alábbiakra ítélte első fokon:

• A harmadrendű vádlottat, M. Zsoltot 16 év fegyházra, 10 év közügyektől való eltiltásra és gazdasági társaságban vezető tisztség betöltésétől való eltiltásra;
• Az ötödrendű vádlottat, F. Edinát 2 év börtönre, illetve 5 év könyvelői szakmától való eltiltásra; a szabadságvesztést 5 év próbaidőre felfüggesztik, legkorábban a büntetés kétharmadánál helyezhető feltételesen szabadlábra;
• A hetedrendű vádlottat, N. Bernadettet 5 év 6 hónap fegyházra, 8 év könyvelői szakmától való eltiltásra, 7 év közügyektől való eltiltásra; feltételesen nem helyezhető szabadlábra;
• A nyolcadrendű vádlottat, D. Tímeát 2 év börtönre, 5 év könyvelői szakmától való eltiltásra; a szabadságvesztést 5 év próbaidőre felfüggesztik, legkorábban a büntetés kétharmadánál helyezhető feltételesen szabadlábra;
• A kilencedrendű vádlottat, F. Sándor Balázst 5 év fegyházra, 7 év közügyektől való eltiltásra; feltételesen nem helyezhető szabadlábra;
• A tizedrendű vádlottat, B. Róbertet 6 év fegyházra, 8 év közügyektől való eltiltásra; feltételesen nem helyezhető szabadlábra;
• A tizenegyedrendű vádlottat, O. Attilát 6 év 6 hónap fegyházra, 8 év közügyektől való eltiltásra; feltételesen nem helyezhető szabadlábra.

Az ítéletek viszont nem jogerősek, mivel az ügyészség súlyosbításért nyújtott be fellebbezést, Tarsoly Csaba és a nem felmentett vádlottak pedig szintén bejelentették, hogy fellebbezni fognak. Az ötödrendű vádlott, F. Edina egyelőre gondolkodási időt kért. (A hatodrendű vádlott évekkel ezelőtt meghalt, ezért nem szerepel a listán.)

Steiner Gábor bíró az indokolásában azt mondta, hogy az álláspontjuk szerint az ügyészség hat hónap alatt világszínvonalú nyomozást folytatott le az ügyben, ami bármelyik ország ügyészségének és nyomozó hatóságának az elismerésére válna. Steiner szerint a vádlotti védekezések nagyrészt nem az ügy érdemi részeire tértek ki, hanem arra, hogy zárja ki a bíróság a terhelő bizonyítékokat tartalmazó emaileket, a terhelő tanúkat, illetve a kirendelt szakértőket. „A védekezés jelentős része ez volt, mondhatnám úgy is, hogy a cél az volt, hogy minél később fejeződjön be az eljárás, vagy talán ne is fejeződjön be. Ezzel semmi gond nincs, ez egy jó védekezési taktika, csak szükség lenne ilyenkor B tervre is, hogy ha mégis befejeződik a bizonyítéki eljárás, akkor legyen érdemi védekezés is.

Steiner szerint sokakban felmerül, hogy hogyan történhetett meg az, hogy ilyen sokáig húzódott ez a bűncselekmény, a munkavállalók közül senki nem jelezte, hogy baj van. A bíró szerint ennek három oka volt. „Vagy részt vettek a bűncselekményben és később vádlottak lettek (vagy nem lettek); vagy olyan volt a hozzáállásuk, hogy nem érdekelte őket; vagy olyan volt a szakmaiságuk, hogy nem ismerték fel, hogy bűncselekmény történt.” A bíró elmondása szerint a vádlottak közül sokan meg voltak győződve arról, hogy koncepciós per zajlik ellenük. “Nem tudom, hogy vannak-e Magyarországon koncepciós eljárások, de hogy ez nem az volt, az teljesen biztos. A koncepciós eljárás súlyos kifejezés, az ügyészség lenne a bűncselekményt elkövető, nem a vádlott. Ezzel szemben azok a vádlottak, akik a leghangosabban mondták, hogy koncepciós eljárás folyik velük szemben pontosan ugyanolyan tartalommal leveleztek, mint amilyen állítások a vádiratban voltak. Pontosan ugyanarról leveleztek, mint amit az ügyészség később a vád tárgyává tett.”

A bíró szerint a vádlottak azt is próbálták megindokolni, hogy a fiktív kötvény is kötvény; Steiner szerint ez olyan, mintha ha bemenne az ember egy galériába, hogy megvegye Rippl-Rónai Nő fehér pettyes ruhában című festményét, a galéria tulajdonosa pedig ezt megfestené a vevőnek, és azt adná el neki. „Ugyanezen logika alapján azt mondták a vádlottak, hogy amit ők értékesítettek, az ugyanúgy kötvény. Pedig a példa is mutatja, hogy amire hivatkoztak, az téves valuta."

A két felmentett vádlott esetében Steiner Gábor elmondta, hogy az ő esetükben akkor lett volna megállapítható a bűnösség, ha lett volna arról adat, hogy tudomásuk volt a T2 számláról (hogy ez pontosan mi, arra a cikk második felében kitérünk), és arról, hogy meg nem keletkeztetett kötvényeket is létrehoznak a cégnél; az nem volt elég a bűnösség megállapításához, hogy tudták, milyen anyagi helyzetben van a cég.

Tarsoly ítéletének indoklásában a bíró elmondta, hogy azt állapították meg, Tarsoly „a felbujtó felbujtója" (előbbivel M. Zsoltra utalt, akiről szintén megállapították a felbujtást). Az egyik koronatanú, K. Ferenc és M. Zsolt folyamatosan tájékoztatták Tarsolyt a hiány mértékéről, a T2 számla negatív egyenlegét folyamatosan megküldték neki. „Azaz beszámoltak neki, beszámolni pedig annak részére kell, aki irányít, beszámolnia pedig annak, aki az operatív részt intézi." A bíró szerint mindketten „nagyon szerettek" emailt írni, majd hozzátette, ha ez nem lett volna így, talán Tarsolynak is könnyebb lett volna védekeznie. „Tarsoly Csaba mindenről tudott és mindenről tudnia kellett" – mondta el Steiner.

Steiner szerint a vádlottak többsége pontosan tudta, hogy mi történik, de az eljárás során azzal takaróztak, hogy ők munkavállalóként csak utasításokat követtek, nem merült fel bennük, hogy ne vegyenek részt a törvénysértő dolgokban. „De ki mondta önöknek, hogy nem mondhatják, hogy bocsánat, ebben nem veszek részt?" – kérdezte az ítélethirdetéskor, hozzátéve, szerinte mindez lesújtó képet mutat a magyar társadalomról.

Tarsoly Csaba, a Quaestor-per elsőrendű vádlottja és a cégcsoport korábbi vezére az eredeti vád szerint tíz társával együtt összesen 77 milliárd forint kárt okozott ügyfeleiknek.

Tarsoly az ötvenes évekre hajazó vádiratról, inkompetens szakértőkről és manipulált bizonyítékokról beszélt az utolsó szó jogán július végén: „A rám terhelt bűncselekményeket nem követtem el sem felbujtóként, sem tettesként, sem társtettesként” – mondta.

A Fővárosi Törvényszék augusztus végi sajtóközleménye azt írja, a nyomozati iratok meghaladták a 132 ezer oldalt, 2016 júliusa óta a Törvényszék összesen 359 tárgyalási napot tartott, ezekből 193 napon tanúkat, 73 napon pedig szakértőket hallgattak meg. Tarsoly védője egyébkétn az ügyben az a Papp Gábor, aki Völner Pált is védi a Schadl-Völner ügyben.

Példátlan mértékű csalássorozat

A Quaestor-ügy az ország eddigi legnagyobb pénzügyi csalása, az erről szóló tárgyalássorozat csaknem nyolc éve tart. A pénzügyi szolgáltatásokkal és befektetésekkel foglalkozó Quaestor-csoport 2015. március 11-én levelet küldött az ügyfeleinek, melyben közölték, hogy a cég öncsődöt jelent. Az első közleményekben ezt a Quaestor még a Buda-Cash botrány miatti értékpapírpiaci pánikra és a piac „nem normális működésére” fogta: „a kialakult pánik során ügyfeleink olyan mennyiségű kötvényt kívántak értékesíteni, amely meghaladja a Quaestor Csoport likvid pénzügyi eszközeit”, írták. Szinte azonnal kiderült, hogy az öncsőd mögött előremenekülés áll, a Quaestor ugyanis 150 milliárd forintnyi fiktív (tehát felügyelet nélküli, illegális) kötvényt bocsátott ki, és mellette évtizedeken át machinált értékpapírokkal is.

Két évvel később a 444 cikksorozata alapján írt, A Quaestor-ügy című könyv dolgozta fel azt, hogy hogyan tudták éveken át titokban tartani a példátlan mértékű csalássorozatot. Tarsoly Csaba a kilencvenes évek elején rájött, hogy rengeteg az olyan költségvetési intézmény (állami háttérintézmény, önkormányzat, takarékszövetkezet), ami sok pénzt kezel, de nem tud mit kezdeni a forrásaival. Az állami szerveknek negyedéves időszakokban kellett gazdálkodniuk a pénzükkel, jókora részre nem volt azonnal szükség, így az összeg egy-két hónapig tétlenül állt a bankszámlán. A Quaestor munkatársai befektetési lehetőséget ajánlottak ezeknek az intézményeknek, évtizedeken át az ebből érkező bevétel volt a pénzszerzésük alapja. Így anélkül tudtak forráshoz jutni, hogy az elindított projektjeik bármit is hoztak volna, közben viszont rengeteg pénzt égettek el ezekre. 2010-hez közeledve a győri ETO Park és a győri focicsapat lett a csoport legnagyobb pénznyelője, a két projekt nyolc év alatt körülbelül 16 milliárdot szívhatott el a cégből.

A soha nem látott mértékű csalásokat egy viszonylag egyszerű trükkel érték el: létrehoztak egy ugyanolyan ügyfélszámlát, mint a többit, csak ehhez nem rendeltek külső ügyfelet. A T2 elnevezésű számlán keresztül eleinte intézményi ügyfelek pénzét lopták el: erre „írták jóvá” az ügyfelek értékpapírjait, amit átvezettek egy másik, belsős számlára, a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó (a csoport fő cége) Quaestor Értékpapírnál (a csoport brókercégénél) vezetett számlájára, ahonnan a vezetők, ha akartak, készpénzt is felvehettek. Innen az értékpapírt megvette a Quaestor Értékpapír, majd azt a másodpiacon értékesítette, főleg bankoknak. Tehát a brókercég megvette az értékpapírt saját anyacégének nála vezetett számlájáról, és eladta a piacon.

De a Quaestor nem csak így csalt. Az értékpapírlopás mellett ott volt még a nem engedélyezett kötvénykibocsátás is. A kötvényekkel való machinálást később kezdték el, hogy megpróbálják betömni a lyukakat. 2009 környékén dőlhetett el, hogy mindent a lakossági kötvényprogramra tesznek fel, azaz a kisbefektetőktől felszívott pénzből csempészik vissza a nagyobb ügyfelektől korábban eltulajdonított értékpapírokat. A szabályok kijátszásához ugyanazt a számlát használták, mint amit az értékpapírcsalásnál is:

a T2-ről átvezetett, majd az ügyfeleknek eladott kötvények azonban valójában nem léteztek.

A csalássorozat nyomait a könyvelés meghamisításával tüntették el. Az összesen több mint kétszázmilliárdos csalás két évtizeden keresztül zajlott a hatóságok orra előtt.

Az ügyben több szálon zajlik a jogi procedúra. Tavaly a Kecskeméti Törvényszék első fokon két év börtönre ítélte Tarsolyt egy kapcsolódó ügyben. A vádirat szerint Tarsoly megállapodott a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet vezetőjével fia cégének finanszírozásáról, amit színlelt értékpapír-vásárlásokkal lepleztek. Mellette zajlik az eljárás a Fővárosi Törvényszéken,ebben született most ítélet. Az első tárgyalást 2016-ban tartották, a per azóta tartott. Az együttes elkövetési érték meghaladja a 77 milliárd forintot, a büntetőjogi értelemben vett sértettek száma 755 fő.

Tarsoly Csaba júniusban azt nyilatkozta, lett volna esély a Quaestor-ügyfelek kötvénybefektetésének teljes megtérülésére, ezt a cég ingatlanjai, például az ETO komplexuma fedezte volna. Szerinte a felszámolók „elkótyavetyélték a lefoglalt ingatlanokat, beruházásokat, így közismert vállalkozók és cégeik jártak jól ezek felvásárlásával”.