Egy politikailag kényes ügyben érkezett egy kérés felém, amire nemet mondtam

Hatalmas felháborodást váltott ki a bírók és az igazságügyi dolgozó körében az a megállapodás, amit a bírói önigazgatás csúcsszerve, a bíróságok szakmai felügyeletét végző Országos Bírói Tanács (OBT) kötött a kormánnyal. Az évek óta halogatott béremelésért cserébe belementek, hogy a kormány átalakítsa az igazságszolgáltatás működését. Többek között 35 évre emelnék az alsó korhatárt a bírók kinevezésénél, megkönnyítenék, hogy külsősök is pályázzanak bírói pozíciókra, és lehetővé tennék, hogy a járásbírókat bármikor át lehessen helyezni egy másik bíróságra a vármegyén belül. Eddig több mint ezer bíró és igazságügyi alkalmazott tiltakozott a megállapodás ellen. Szerintük zsarolás történt, a kormánnyal kötött alku sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét.

A botrány kirobbanása után nem sokkal mondott le bírói tisztségéről Laczó Adrienn, a Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumának tanácselnöke és a Res Iudicata Egyesület elnökségi tagja, aki több mint húsz éve volt a pályán. Több fontos ügyet tárgyalt pályafutása során, ő vitte például a korrupciós bűncselekménnyel vádolt volt fideszes országgyűlési képviselő, Simonka György perét is. Őt kérdeztük lemondásának okairól és a kormánnyal kötött megállapodásról. Az interjúban elmondta, mikor érezte először, hogy problémák vannak az igazságszolgáltatás függetlenségével, és munkája során tapasztalt-e valaha felülről érkező nyomásgyakorlást.

Tudja már, hogy mihez fog kezdeni ezután?

Mivel semmi máshoz nem értek a büntetőjogon kívül, így nagy valószínűséggel ügyvéd leszek, de ennél konkrétabbat még nem tudok.

Mit gondol, lesznek mások is, akik esetleg követik a példáját? Hogyan fogadták a döntését a kollégái?

Nem tudom megmondani. Mindig vannak, akik fontolgatják, hogy otthagyják a bírói pályát, de ez azért óriási lépés. Szeretném leszögezni, hogy ez elhatározás bennem már jóval előbb megszületett, mint hogy az Országos Bírói Tanács aláírta volna a kormánnyal kötött megállapodást. Az egybeesés csak fatális véletlen volt. De az biztos, hogy nem rendítette meg az elhatározásomat. Vegyes reakciókat kaptam, volt, aki meglepődött, volt, aki megrendült.

A HVG-nek azt nyilatkozta a lemondása után, hogy „az én értékrendemmel a szervezeten belüli történések régóta nem férnek össze”. Mikor érezte először azt, hogy sérül az igazságszolgáltatás függetlensége?

Akkor derült ki számomra, hogy problémák vannak, amikor 2012-ben kényszernyugdíjaztak bírókat, és 70 évről 62 évre vitték le a nyugdíjkorhatárt.

Ez nem most volt.

Igen, nagyon régen. Akkoriban személyes okokból én kicsit távolabbról figyeltem ezt, de már akkor is az volt a benyomásom, hogy nem voltunk eléggé résen. Lehetett volna egy egységes kiállás a bíró kar részéről. Azonban ez elmaradt, amiből szerintem már nehéz volt visszajönni. Utána szép lassan jöttek a kisebb-nagyobb méltatlanságok, amik aztán idáig vezettek.

A jelenlegi OBT létrejötte és eddigi működése is jelzi, milyen mélyen van a probléma az igazságszolgáltatás rendszerében. Az előző OBT nagyon lendületes, határozott és innovatív volt. Sok konfliktust vállaltak, de egységben mozogtak. Sokan abban reménykedtünk, hogy ugyanebben a szellemiségben működik majd az új OBT is. Ha nem is feltétlenül állnak bele ennyire a konfliktusokba, legalább szükség esetén határozottak lesznek. A jelek arra utalnak, hogy nem így történt.

2010 előtt nem voltak hasonló problémák?

Nyilván 2010 előtt is voltak problémák és történtek szakmai hibák, hiszen az igazságszolgáltatás egy akkora komplex rendszer. De a döntéshozók részéről nem észleltem olyan törekvéseket, amiknek kifejezetten a bírói függetlenség csorbítása lett volna a céljuk. Mindenki azért dolgozott, hogy menjen a szekér. Most már nem ezt látom.

A munkája során tapasztalt valaha bármiféle nyomásgyakorlást?

A saját ítélkezési tevékenységemben nem. Néhány éve volt eset, amikor egy politikailag kényes ügyben érkezett egy kérés felém, ami az ügy kiosztására vonatkozott. Erre nemet mondtam. Végül olyan döntés született ebben az ügyben, ami megfelelt az elvárásnak, de elképzelhetőnek tartom, hogy szakmailag is az lett volna a jó döntés, nem is ismertem mélységében az ügyet. Erről nem szeretnék többet mondani. Szerintem egyébként amúgy sem az a jellemző, hogy konkrét bírót találnak meg valamilyen konkrét kéréssel. Főleg, ha az adott bíróról lehet tudni, hogy nagy valószínűséggel nem is adna helyt ilyesminek.

Önmagában elég lehet a dermesztő hatás, amit emlegetni szoktak? Hogyan befolyásolhatja a bírók munkáját?

Igen, a dermesztő hatás sok mindenre elég. Például nem merik megfogalmazni a véleményüket szakmai kérdésekben. Nem is nagyon vannak már olyan fórumok, ahol szabadon lehetne ilyesmiről beszélgetni. Én 28 évet töltöttem az igazságszolgáltatásban, régebben egészen más hangulat uralkodott. Élénk szakmai viták folytak, a bírók akár negatív véleményt is meg mertek fogalmazni. Mostanra ez teljesen megszűnt.

Tehát akkor nem feltétlenül arról van szó, hogy nem mernek meghozni bizonyos ítéleteket.

Kevésbé. Bár ezt is komplexen kell nézni, mert a bírók kiválasztási és előmeneteli rendszere is számít. Érezheti azt a nyomást egy bíró, hogy bizonyos vélemények megfogalmazása – mondjuk egy határozatban – meggátolhatja az előrejutásban. Bekerül egy olyan skatulyába, hogy renitensként tartsák számon, ami később esetleg problémát okozhat a karrierjében. A jelenlegi kiválasztási rendszer és az alulfizetettség sem arra sarkallja a legtehetségesebb fiatalokat, hogy évekig egy irodában pácolódjanak arra várva, hogy egyszer bíróként dolgozhassanak. Vannak nagyon lelkes és nagyon jó kollégák a bírói karban, de az utánpótlás erősen akadozik.

A tiltakozó bírók azt mondják, hogy a megállapodással sérül a bírói függetlenség, aminek az az egyik alapja, hogy meg legyenek fizetve a bírók és az igazságügyi dolgozók. Hogyan magyarázná el, hogy ez miért probléma az egész társadalomnak?

A felvilágosodásban azért találták ki a hatalommegosztás elvét, hogy ellensúlyozzák a király túlhatalmát. A köztársaságokban a végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom általában együtt mozog, hiszen az alakíthat kormányt, aki többségben van a parlamentben. Egyedül a harmadik hatalmi ág, az igazságszolgáltatás védheti meg az átlagembert vagy egy kisvállalkozást ettől az állam túlhatalmától. Ha azonban gyenge ez a láb, nem lesz képes megvédeni a kisembert az állammal szemben, legyen szó államigazgatási-, adó- vagy építésügyi döntésekről.

Az állampolgár joggal reménykedhet abban, hogy igazságot fognak neki szolgáltatni, ha sérelem éri az állam vagy egy más magánszemély által, hiszen a bírókat nem befolyásolja semmi, csak a törvények és a tények. Nem biztos, hogy tetszeni fog neki a bíróság ítélete, de legalább számíthat arra, hogy olyan döntés születik, ami a lehető legközelebb van az igazságossághoz. Ez sérül, ha a bírói függetlenség nem biztosított, akár szervezeti, akár egyéni szinten.

Az átlagember mennyit érzékel abból, hogy évek óta problémák vannak az igazságszolgáltatás függetlenségével?

Abban bízom, hogy azért nagy tömegben még nem érzékelik, köszönhetően a kollégáink erőn felüli munkájának. A rendszer ki is használja ezt, mert a bírók többsége hivatástudatból van a pályán. Azért mentek bírónak, mert ezt akarják csinálni. Ha nem így lenne, már rég elmentek volna, hiszen anyagi megbecsültség szempontjából sem egy fáklyásmenet ma bírónak lenni Magyarországon. Tehát aki itt van még, az a méltatlan körülmények ellenére mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy tudása legjavát nyújtsa. Csakhogy egy bizonyos idő után ezzel már nem lehet visszaélni, mert kontraproduktívvá válik.

A bírók és az igazságügyi dolgozók fizetését legutóbb 2022-ben emelték meg, közben jelentős volt az infláció. Emiatt rengetegen hagyták el az igazságszolgáltatást az elmúlt években. Munkája során mit észlelt az alulfizetettségből?

A Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumában elsőfokú ügyeket tárgyaló bíró vagyok, még egy rövid ideig. A nyáron 23 bíró tárgyalt ilyen ügyeket teljes munkaidőben. Hónapokig mindössze 15 igazságügyi alkalmazott jutott rájuk. Ők azok, akik a bíró mellett dolgoznak: megírják a jegyzőkönyvet, kiadják az idézéseket, nyomtatványokat töltenek ki. Egyszóval rengeteg mindent csinálnak, ami a bírók munkáját segíti.

A legnagyobb büntetőügyeknél egy bíró mellé nem is lenne elég egy jegyző. Ahhoz, hogy a bíró szakmai segítséget is kapjon, kellene mellé egy bírósági titkár is. Valaha volt erre törekvés, most a közelében sem vagyunk ennek. A bírósági titkárok munkaideje is jelentős részben a jegyzőkönyvezéssel telik, mert nincs, aki megcsinálja helyettük. Az elmúlt egy évben rengeteg, sok évtizedes gyakorlattal rendelkező kolléga ment el tőlünk, akiket nem lehet pótolni azzal, hogy valakit felveszünk az utcáról. Volt, aki elment az Aldiba dolgozni, de olyanról is hallottam, hogy valaki a családsegítőnél helyezkedett el.

Kicsit visszakanyarodva az OBT szerepéhez. Mi változott az új OBT felállásával? Pusztán arról van szó, hogy az új tagok kevésbé harciasak?

A bírók nagy részéről elmondható, hogy nem szeretne aktívan részt venni a közéletben. Arra vágynak, hogy csendben végezhessék a munkájukat. Ami egyébként rendben is lenne, de olyan időket élünk, amikor nem engedhetjük meg magunknak ezt. Az biztos, hogy az előző OBT aktivitása sok kollégámnak túl sok volt. Megfogalmazódhatott egy olyan vágy a bírói karban, hogy egy kevésbé konfliktusos OBT-t szeretnének. Mostanra kiderült, hogy ez nem működik, mert olyan szituációkba kerülnek, ami megköveteli a harcias kiállást. A jelenlegi OBT ebben a felállásban alkalmatlan erre.

2022-ben a teljes kormánymédia az OBT két tagjának lemondását követelte, miután David Pressman amerikai nagykövetnél jártak. Az ehhez hasonló lejáratókampányok miatt érezhette úgy sok bíró, hogy kevésbé harcias tanácsra lenne szükség?

Ebben egészen biztos vagyok. Lehettek olyan bírók, akik úgy gondolták, hogy hatékonyabban lehet a bírói kar érdekeit képviselni kicsit simulékonyabban. Ami szintén egy valid álláspont, csak a mostani megállapodás is azt mutatja, hogy ez nem működik.

Az igazságszolgáltatás jelenlegi helyzetében nem lehet semlegesnek maradni. Vagy belesimulunk vagy ellenállunk.

Szerintem most már a bírói kar jelentős része is úgy gondolja, hogy van olyan befolyásolási kísérlet, aminek ellen kell állni.

Senyei György, a bíróságok központi igazgatási szerveként működő Országos Bírói Hivatal elnöke a 24.hu-nak adott interjújában azzal érvelt a megállapodás aláírása mellett, hogy különben nem lett volna béremelés.

Ez volt a csapda.

Mennyire fogadja el ezt az érvelést?

Egyáltalán nem, mert ez az jelenti, hogy engedünk a zsarolásnak. Ezzel elfogadták, hogy a kormány feltételekhez köti a bírók béremelését, ami szerintem elfogadhatatlan. A beígért béremelés egyébként meg sem közelíti azt a szintet, amit az OBH elnöke maga is indokoltnak tartott volna. Ebben a szituációban elfogadni egy ilyen megállapodást, az nem egy alkufolyamat. Akkor nem járulunk hozzá. Ha egy reformtervezet jó, akkor hozzájárulunk, ha van pénz, ha nincs. Rendkívül tisztességtelen összekötni ezt a két dolgot. Mindenki helytelenül járt el, aki ebben a megállapodásban részt vett.

Mi lett volna, ha nem mennek bele a megállapodásba?

Nehezen tudok a kormány fejével gondolkodni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az igazságszolgáltatás bizonyos egységei a működésképtelenség szélén lavíroznak. Nem hiszem, hogy a kormánynak elfogadható lenne, ha leállna az igazságszolgáltatás. Szerintem lett volna alkupozíció, ha már egyáltalán elkezdtek alkudozni. Az Európai Bizottsághoz intézett panaszban leírtuk nyáron, hogy a bírói függetlenség nagyon fontos eleme a bérezés, ami nem lehet alku tárgya, pláne nem évente. Ahogy a különböző magas rangú kormánytisztviselők és miniszterek mindenkori fizetése is egy objektív mércéhez van kötve. Erre lenne szükség a bírók esetében is, mert akkor nem lenne zsarolási potenciál a bérkérdés.

Tudatos stratégia lehet a kormány részéről, hogy 2022 óta nem emelték a bírók és az igazságügyi dolgozók bérét?

Valószínűleg nem élvezünk prioritást. Amúgy sem egy nagy és hangos rétegről van szó. Nem várható tőlünk komoly ellenállás, hiszen tartózkodnunk kell a politikától. Az is lehet, hogy a kormány amúgy sem akarja túlságosan megkönnyíteni a bíróságok működését. Legalábbis a mostani megállapodásban sem látok arra szándékot, hogy a megfelelő források biztosításával gördülékenyebbé tegyék az igazságszolgáltatás működését.

Milyen hatással lesz a megállapodásra az OBT elnökének lemondása?

Semmilyen, mivel a megállapodást megszavazó tagok, a volt elnököt is beleértve, ott maradtak az Országos Bírói Tanácsban. Ezzel tulajdonképpen azt mondták, hogy nincs itt semmi látnivaló. Ha valóban le akarták volna vonni a következtetést abból, hogy a bírói kar jelentős része kiállt, és azt mondta, hogy nem volt helyes a megállapodás, akkor lemondtak volna.

Melyik javaslatot tartja a legproblémásabbnak az igazságszolgáltatás függetlenségének szempontjából?

Ami látványos, hogy csupán két konkrétum szerepel a megállapodásban, mégpedig a bírói alsó és felső korhatár megemelése. Azt gondolom, hogy ez annál azért sokkal jelentősebb változás, mint hogy ezt egy teljesen előkészítetlen megállapodásban rögzítsék.

A korhatár módosítása miért lehet hátrányos az igazságszolgáltatásra nézve?

Nem tűnik olyan nagy lépésnek a korhatár felemelése 30 évről 35 évre, de ez az öt év sok mindent eldönthet egy ember karrierjében. A megállapodásban körvonalazódó modellben nem a pályájuk elején lépnének be az igazságszolgáltatásba a leendő bírók, hanem már majdnem a pályájuk közepéhez közeledve. Ebből is látható, hogy a kormánynak kifejezetten az a törekvése, hogy ők lehetőleg kívülről jöjjenek. Az angolszász országokban még később, 40-45 éves korában lesz valakiből bíró, na de ott teljesen más a bíró szerepe, anyagi és társadalmi megbecsültsége. Nem látom, hogyan lesz vonzóbb a bírói pálya a korhatár megemelésétől. Aki 25 évesen befejezi a jogi egyetemet, 35 éves korára valószínűleg már felépített valamit.

Miért hagyná ezt ott a bírói pulpitus kedvéért, ami rengeteg nehézséggel jár? Nagy valószínűséggel nem a legtehetségesebbek jelentkeznek majd bírónak.

Évtizedek óta úgy működik a rendszer, hogy az egyetem után a bíróságokon gyakorolnak, tanulnak, szocializálódnak, akik bírónak készülnek. Ők nem fogják kivárni, hogy öt év helyett tíz évig dolgozzanak olyan munkakörökben, ami nem jár túl nagy anyagi megbecsültséggel és kevés önállóságot biztosít. A teljes fogalmazói és bírósági titkári gárda pánikban van, hiszen az egész életüket arra tették fel, hogy bírók legyenek. Erre most lehúzzák a rolót előttük. Szerintem akkora lépés az alsó korhatár felemelése, hogy sokan megfontolják majd a pálya elhagyását. De mondom, újra lehet gondolni ezt a modellt, csak jóval lassabban és több egyeztetéssel. Csak én most nem látok érvet az átalakítás mellett. Arra sem látok garanciát, hogy ettől jobb lesz a rendszer.

Lát esélyt arra, hogy ki lehessen farolni a kormánnyal kötött megállapodásból?

Nem kell kifarolni a megállapodásból, mivel egyáltalán nincs kötőereje, és mint írásmű, meglehetősen silány minőségű. Igazából egyik oldalról sem szerepel benne értelmes vállalás. A fizetésemeléssel kapcsolatban sincs benne semmiféle konkrétum, mert az nem konkrétum, hogy három év alatt átlagosan 48 százalékkal emelik a béreket.

Ami a reformjavaslatokat illeti: tulajdonképpen kereteket gereblyéztek össze, amikből majd egyszer konkrét jogszabálytervezet lesz, amit elvileg újra kellene véleményeztetni az OBT-vel. Lehetőség szerint már egy új összetételű OBT-vel. Azt gondolom, hogy ennek az egész megállapodásnak az volt a lényege, hogy fel lehessen mutatni az Európai Unió felé, hogy a bírák valamennyi szerve ezt támogatja a kormány reformjait. Ez most nyilvánvalóan és látványosan megbukott a bírók tiltakozásával, hiszen határozottan kinyilvánították, hogy nem értenek egyet a megállapodással.

Ön szerint hogyan tudnák elérni a bírók, hogy a kormány által javasolt reformok ebben a formában ne valósuljanak meg, de közben a várt béremelés is megtörténjen?

Nehéz megmondani, mert ezek olyan kérdések, amikre nincs ráhatásunk. Ráadásul a megállapodásban szereplő javaslatok annyira kiragadottak, annyira nincsenek feltöltve tartalommal, hogy nem is lehet érdemi véleményünk ezekről. Szerintem nincs olyan bíró Magyarországon, aki azt mondja, hogy nincs szükség reformra, de az is biztos, hogy ennél átgondoltabb és organikusabban kidolgozott reformokra van szükség. Mert a megállapodásban szereplő intézkedések az igazságszolgáltatás minden szintjét érintik, a bírósági szervezetet és az egyéni életpályákat is.

Maga az OBH elnöke is elismerte egy interjúban, hogy nem tudja, milyen jogszabályok születnek a megállapodásban szereplő javaslatokból.

Ezért nem kellett volna aláírni, hiszen ezzel tulajdonképpen adtunk egy biankó csekket a kormánynak, amivel azt mondtuk, hogy a főbb pontokkal egyetértünk, miközben nem ismerjük a tartalmukat.

Mi lehet a jó stratégia a tiltakozó bírók részéről ebben a helyzetben?

Kiderült, hogy van erő a szervezetben. Nem olyan apatikus, mint amilyennek korábban látszott. Ezt az erőt fel kell használni annak érdekében, hogy valóban bevonjanak minket egy párbeszédbe. Természetesen elfogadjuk, hogy nem mi vagyunk a jogalkotók, de a rólunk szóló reform kidolgozásban részt kell vennünk. Ezt akkor tudjuk a legjobban megjeleníteni, ha egységenként, például vármegyénként nagyon hangosan mondjuk, hogy amit eddig elértünk, az kevés. Az a minimum, hogy az OBT igennel szavazó tagjai lemondjanak.