Országos Bírói Tanács: Amikor a szóvivőnket támadják, a teljes magyar bírói társadalmat próbálják megfélemlíteni

2022. szeptember 12. – 06:58

frissítve

Országos Bírói Tanács: Amikor a szóvivőnket támadják, a teljes magyar bírói társadalmat próbálják megfélemlíteni
Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A kérdéses vezetői kinevezések, az elburjánzó bírói kirendelések vagy éppen a legnagyobb magyar bíróság elnökének érintettsége a Völner–Schadl-ügyben, illetve az idevágó vizsgálat titkosítása is szakmai és egzisztenciális ellehetetlenüléstől való félelmet kelthet valamennyi magyar bíróban – állítja az Országos Bírói Tanács (OBT). Dr. Bohli Eszter elnök, a Pécsi Járásbíróság bírája és dr. Vasvári Csaba szóvivő, a Fővárosi Törvényszék büntető ügyszakos bírája, a kormányhoz közelálló sajtótermékek egyik célpontja szerint a bírói szervezetet és szabályait érintő kritika nemhogy belefér a korlátozott bírói véleménynyilvánítási szabadságba, de a bírói tanácsnak éppen az a dolga, hogy felügyelje a jogállami kritériumok érvényesülését a bírósági rendszerben. Interjú.

Az OBT álláspontja szerint a magyar bírósági szervezeti és egyéb jogszabályok, a ma működő bírósági rendszer megfelel az uniós jogállamisági elvárásoknak?

Dr. Bohli Eszter: Ami biztos, hogy még számos javítandó terület létezik. Hiába bíztunk a bírói önigazgatást érintő érdemi változtatásokban, azt tapasztaljuk, hogy egy helyben topogunk. Az OBT számos alkalommal élt törvényességi jelzéssel éppen úgy, mint jogszabály-módosítási javaslatokkal a bírói függetlenség megerősítése, a szervezeti integritás védelme és a központi igazgatás valós felügyelete érdekében. Ezek a javaslataink azonban – legjobb tudomásom szerint – sosem jutottak el a célállomásig, a magyar jogalkotó elé, hiszen erre a hatályos jogszabályok szerint csak az OBT által ellenőrzött igazgatási vezetőn keresztül lenne esély.

Azaz az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökén keresztül, akinek javaslattételi jogköre van az Országgyűlésnek, igaz?

B. E.: Így van, és ebben már önmagában az a faramuci, hogy miközben az OBT a központi bírósági igazgatást ellenőrző alkotmányos szerv, az ellenőrzött tevékenységéről alkotott véleménye, adott esetben kritikája, így bármilyen javaslata sem tud célt érni az OBH elnökének tevékenységével kapcsolatban. Az OBT csak annak tehet javaslatokat, akinek a felügyeletére hivatott.

Évek óta, szinte rendszeresen szó van arról, erről számos állásfoglalást közzé is tettek, hogy az OBT szervezetét és működését meghatározó jogszabályi háttér nem ad megfelelő hatásköröket az OBH elnökének felügyeletére. Ez jelenleg is így van?

Dr. Vasvári Csaba: Ezt nemcsak mi állítjuk, hanem ezzel kapcsolatban az Európai Bizottság többször is, korábban az európai szemeszterekben, most pedig az úgynevezett jogállamisági jelentésekben – amelyek valamennyi európai uniós országban ugyanazon szempontok szerint készülnek – jelezte, hogy nem elégségesek az Országos Bírói Tanács hatáskörei. A jelentések rendszerint úgy fogalmaznak, hogy szükség van az OBT létrehozását érintő célok formális megerősítésére annak érdekében, hogy az OBT képes legyen ellensúlyozni és érdemben felügyelni az OBH elnökének hatásköreit. Ezekben a jelentésekben az áll, hogy a hatályos magyar jogi környezet strukturális akadályt képez arra, hogy az OBT érdemi felügyeletet lásson el.

Ehhez képest Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtökön a kormányinfón azt mondta, a magyarnál függetlenebb bírói szervezet nincs Európában, és az OBT felügyeleti jogköreit érintő uniós ajánlásról szó sem volt.

V. Cs.: Az OBT nem reflektálhat nyilvánvaló politikusi megnyilvánulásokra, de ezek a jelentések és ajánlások angolul és magyarul is elérhetők bárki számára az interneten.

Kijelenthető, hogy az OBT-nek nincs eszköze arra, hogy lépjen abban, ha a mindenkori OBH-elnök tevékenysége kifogásolható?

V. Cs.: Nagyon gyengék az OBT jogosítványai, de nem csak ilyen esetben. Az OBT nem jogi személy, nincs közvetlen jogalkotás-kezdeményezési joga, sem pedig konzultációs joga az igazságszolgáltatási rendszert érintő jogalkotási javaslatok tekintetében. Az OBT júniusi ülésén Varga Judit igazságügyi miniszter kérdésre válaszolva kifejtette, hogy ezen a jelenlegi struktúrán a jövőben sem kívánnak változtatni, magyarán a bírói szervezeten belülről jövő, a törvényalkotással kapcsolatos javaslatokat változatlanul kizárólag az OBH elnökén keresztül kívánják figyelembe venni. Az OBT tapasztalata pedig az, hogy egy üdítő kivételtől eltekintve az eddigi 15-20 jogszabály-alkotási javaslatunk csak Senyei György OBH-elnök úr íróasztaláig jutott el, és arról sem kapunk tájékoztatást, hogy mivel nem ért egyet elnök úr, és miért nem terjeszti tovább az OBT javaslatait a jogalkotónak.

Ugyanilyen, rosszabb, vagy jobb volt a helyzet Handó Tünde OBH-elnöki idején?

V. Cs.: Annyiban lényegesen jobb a helyzet, hogy az OBH jelenlegi elnöke nem vonja kétségbe az OBT legitimitását, és a testület rendes létszámát érintő póttagválasztás is megtörtént, teljes létszámmal tudunk tehát működni. Tényként lehet elmondani azt is, hogy a törvényi minimum szintjén ugyan, de az OBH jelenlegi elnöke együttműködik az OBT-vel. Ám éppen ez világít rá arra, hogy a törvényi minimumot elérő együttműködés sem biztosítja azt a kellő ellensúlyt és féket, amelyet maga a valamennyi magyar bírót képviselő OBT, az Európai Bizottság és számos nemzetközi szervezet is szükségesnek tartana a jogállamisági kritériumok maradéktalan teljesülése érdekében.

B. E.: Nemcsak az a probléma, hogy az OBT jogkörei szűkösek, hanem hogy ennek a törvényben rögzített jogkörnek a határait és lehetőségeit valójában az OBH mindenkori elnökének személyes jogértelmezése szabja meg. Mondok egy gyakorlati példát: amikor az OBT érdemi ellenőrzési tevékenységet kíván folytatni, és meg kívánja vizsgálni például a kirendelési gyakorlatot, vagy azt, hogy a bírósági vezetők körében és az OBH-ban miként történtek jutalmazások, ehhez elengedhetetlen az irattanulmányozás. Amikor az OBH elnöke azt mondja, hogy az idevágó, betekintésre vonatkozó OBT-kérést nem teljesíti, azzal megköti a felügyeleti szerv kezét. Az OBT nem tudja hatékonyan gyakorolni az ellenőrzési jogát, ez a fő probléma.

Fotó: Huszti István / Telex
Fotó: Huszti István / Telex

De miért utasítja el az OBH-elnök az OBT idevágó kérelmeit?

V. Cs.: Rendszeresen arra hivatkozik ilyen esetekben – legyen szó például a Völner–Schadl-üggyel, a bírósági szervezetben, diszkrecionális jogkörben kifizetett jutalmakkal vagy bármely más üggyel kapcsolatos kérelmünkről –, hogy az ő értelmezése szerint a hatályos jogszabályok alapján nekünk erre nincs hatáskörünk. Az OBT álláspontja viszont az, hogy nem egészséges állapot, ha a felügyelt személy jogértelmezése dönti el, hogy az őt felügyelő testület hatásköreibe mi tartozik bele, és mi nem. És miután nincs olyan jogi fórum, ahová az OBH-elnök elutasító döntéseivel szemben fordulhatnánk, ezért ezek az ügyek parttalan vitákban merülnek ki. Ennek ellenére is azt gondoljuk: az Alaptörvény jelenlegi struktúrájában is van, illetve lenne lehetőség arra, hogy a felügyeleti jogkört pontosítsuk és javítsuk, éppen ezért éltünk szövegszerű jogszabály-módosítási javaslatokkal a legutóbbi ülésünkön ismét. Ezt ezúttal is csak az OBH-elnökének tehettük meg ugyan, de bízunk benne, hogy erre most már pozitívan fog reagálni Senyei György.

Ebből is következő kérdés, hogy a parlamenti megválasztását megelőzően OBT-támogatást szerzett Senyei György OBH-elnök betartotta-e ígéreteit, illetve vállalásait, amiket jelölése után a bírói karnak tett?

V. Cs.: Az OBT legerősebb eszköze olyan esetekre, amikor a mindenkori OBH-elnök nem a jogszabályoknak megfelelően gyakorolja jogköreit, az, ha az úgynevezett jelzéssel él. Senyei elnök úrral kapcsolatban eddig kettő jelzéssel élt az OBT. Az egyik esetben azért, mert az OBH-elnök nem engedélyezett iratbetekintési jogkört annak a bizottságnak, amelynek dolga épp az OBH-elnöki jogkörben kinevezett bírósági vezetőknek adott jutalmakkal kapcsolatos vizsgálat lefolytatása lett volna. A másik jelzést azért tette az OBT, mert Senyei elnök úr szintén megtagadta az irattanulmányozást a rendkívül elburjánzott, így az eredeti jogalkotói szándéktól jelentősen eltérő kirendelési gyakorlat vizsgálatakor.

B. E.: A mostani, legújabb ilyen akadályoztatást igen súlyosnak látjuk, miután a Völner–Schadl-üggyel kapcsolatban felmerült, a legnagyobb létszámú magyar bíróság vezetőjét, Tatár-Kis Péter fővárosi törvényszéki elnököt érintő, az OBH-elnök által indított vizsgálat iratanyagát sem engedi megismerni Senyei György, aki saját maga titkosította az általa megrendelt, neki írt jelentést. Ez ügyben épp e hét szerdáján szólítottuk fel, immár többedszer arra, hogy fejtse ki álláspontját arról, mi indokolja e jelentés zárttá tételét, főként úgy, hogy meggyőződésünk szerint az OBT tagjainak joguk van megismerni minősített adatokat is.

V. Cs.: A titkolózás egy ilyen kényes ügyben pontosan éppen azt a sokat emlegetett dermesztő hatást erősíti a teljes bírói karban, amely már eddig is évről évre felmerült a magyar igazságszolgáltatási rendszert érintő független nemzetközi vizsgálatokban aggályként.

Ez a bizonyos dermesztő hatás, ami lényegében a bírók egzisztenciális függését, megfélemlítettségének és befolyásolhatóságának kockázatát jelenti, mennyire érzékelhető ma a bíróságokon?

V. Cs.: Mi már 2022 februárjában jeleztük, hogy a bírói karra az utóbbi években egyre erősödő nyomás nehezedik annak ellenére, hogy a bírói függetlenséget érintő hazai és nemzetközi sztenderdek ezt nem tennék lehetővé. Az a meggyőződésünk, hogy az olyan ügyek, mint például a Tatár-Kis Pétert érintő vizsgálaté is, rendkívül kedvezőtlen hatással járnak ilyen értelemben. Ami itt történt, az szakmai és egzisztenciális ellehetetlenüléstől való félelemmel járhat valamennyi magyar bíró számára, és ez valós és érdemi befolyásoló tényező a független ítélkezési tevékenységben.

Érdemes felidézni, miről van itt szó: nyomozati iratok szerint Tatár-Kis Péter, a legnagyobb magyar bíróság, a Fővárosi Törvényszék elnöke egy adott ügyben eljáró bíró félreállításáról és munkahelyi ellehetetlenítéséről értekezett egy, azóta már súlyos korrupciós büntetőügyben érintett szereplővel, Schadl Györggyel. Hogy ezt miért, hogyan tehette meg, azt az OBH elnöke saját hatáskörben vizsgáltatta ki, ám ennek a vizsgálatnak az eredményét sem a nyilvánosság, de még az OBT sem ismerheti meg. Az OBT szerint ez ráijeszthet az összes magyar bíróra?

V. Cs.: Így van. Annak idején, februárban azért kértük, hogy fegyelmi vizsgálatot is indítson Tatár-Kis Péterrel szemben Senyei György, mert egy etikai szabályt sértő bíróval szemben csak a független fegyelmi bíróság tud érdemben eljárni. A munkáltató Senyei Györgynek fegyelmi eljárás kezdeményezésére az ügyről történt tudomásszerzését követő legkésőbb három hónapon belül van lehetősége, és mi azt szerettük volna tudni, hogy az általa indított belső vizsgálatból mi derült ki, szükség volt-e fegyelmi vizsgálatra, és ha nem, miért nem. Mert az OBT meggyőződése, hogy ha az OBH elnökének vizsgálata megerősítette azt, ami a sajtóban megjelent, akkor Magyarország történetének legsúlyosabb bírói kart érintő integritássértése történt a rendszerváltás óta.

Mi teszi ennyire súlyossá ezt az ügyet azon kívül, hogy maga az OBH elnöke és a Fővárosi Törvényszék elnöke is érintett benne?

V. Cs.: Nem vitatjuk, hogy beavatkozási, befolyásolási kísérletek a politikai paletta minden oldaláról érkeztek nyomásként a független magyar bíróságokra. Volt olyan miniszterelnök-jelölt, aki listázni akarta a bírókat, de volt olyan politikus, aki nettó hazaárulásnak nevezett egy elsőfokú ítéletet, vagy volt olyan is, aki az általa börtönbiznisznek tartott, azonban törvényes és jogszerű eljárásokkal kapcsolatban hozta hírbe a bíróságokat. Tehát kaptunk mi már jobbról és balról hideget és meleget is, de az, hogy a magyar bírók harmadának munkáltatói jogát ellátó Fővárosi Törvényszék elnökével kapcsolatban ennyire súlyos hírek látnak napvilágot, ezeket senki sem cáfolja érdemben, sőt a szőnyeg alá van söpörve az ügy, és sem a magyar bírói kar, sem pedig az általuk megválasztott OBT nem ismerheti meg, mi történt valójában, és mi lett az idevágó vizsgálat eredménye, jól rámutat arra, hogy a felügyeleti testületnek valójában milyen érdemi mozgástere van, azaz a valóságban nincs.

A fővárosban dolgozó bírók így nem nyugodhattak meg afelől, hogy a munkáltatójuk, a fővárosi elnök befolyásolhatatlan az ő szakmai előmenetelük, egzisztenciájuk és független ítélkezési tevékenységük ügyében?

B. E.: Ezt a veszélyt jelezte az OBT februárban. És most is azt tudjuk mondani, hogy ezt a félelmét ezeknek a fővárosi, illetve minden magyar bírónak – mert ez az ügy bőven elérte a vidéki bírák ingerküszöbét is –, egyelőre nem cáfolta meg senki és semmi.

Megnyugtatná az OBT-t, ha ismerné az OBH elnökének vizsgálati eredményét?

V. Cs.: Mi abban bízunk, hogy ez a vizsgálat megnyugtató eredménnyel zárult, de nem értjük, hogy ha így volt, akkor miért szükséges ez a nagy titkolózás.

De mi lehet a megnyugtató eredménye egy ilyen vizsgálatnak, amikor a napvilágra került nyomozati anyagok szerint Tatár-Kis Péter azt mondta Schadl Györgynek, hogy nem tudja ugyan csak úgy kirúgni az őt zavaró bírót, „de el tudja érni, hogy ne érezze jól magát a munkahelyén”?

V. Cs.: Ez egy folyamatban lévő büntetőeljárás, tehát tényként kezelni az annak irataiban szereplő információt elhamarkodott lenne. Ugyanakkor az tény, hogy óriási felzúdulást és felháborodást váltott ki a teljes magyar bírói karban ez a hír, és a mai napig nem tisztázódott megnyugtatóan.

Fotó: Huszti István / Telex
Fotó: Huszti István / Telex

Mivel indokolta az OBT-nek Senyei György, hogy nem ad tájékoztatást erről?

B. E.: Ahogy említettük, a saját titkosításáról szóló döntésére hivatkozott. A legutóbbi ülésünkön is elzárkózott az érdemi információadástól, pedig azt reméltük, hogy legalább zárt ülés formájában valamiféle tájékoztatást ad. Mert ha már csak egy zárt ülésen megnyugtató választ tudna adni arra, mi indokolja a hivatalosan „nem nyilvános” minősítést, az álláspontunk szerint a teljes magyar bírói társadalomnak megnyugvást jelenthet.

Az OBT sorozatos jelzései ellenére nem úgy tűnik, hogy érdemben változott volna akár a jogszabályi helyzet, akár a bírósági igazgatást érintő joggyakorlat az elmúlt években. Ez téves képzet?

V. Cs.: Felemás a helyzet. Az a tény, amiről már beszéltünk, hogy az OBT legitimációja nincs kétségbe vonva, mindenképpen a közérzetet, hangulatot javító, a bírósági rendszernek stabilitást nyújtó fejlemény volt. Hasonlóképpen az volt, hogy a pandémia alatt gördülékeny együttműködés tudott kialakulni, és a magyar bírósági rendszer megfelelt ezeknek a váratlan kihívásoknak, folyamatosan és színvonalasan tudta ellátni feladatát. Vannak viszont ezzel ellentétes folyamatok is. Az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózata (ENCJ) háromévente végez a bírák között anonim felmérést, amely nem reprezentatív ugyan, mégis az jött ki, hogy a magyar bírák 42 százaléka szerint nem kizárólag a képességek és tapasztalat alapján történnek kinevezések és előléptetések a bíróságokon, míg ebben az európai átlag 16 százalék. Magyarországon ráadásul az európai országok között a spanyolok után legnagyobb arányban, 52 százalékban gondolják azt a bírók, hogy nem kizárólag az érdemeik és a képességeik alapján lehet bekerülni a legmagasabb szakmai elismerést jelentő Kúriára sem. Az európai átlag ezzel szemben 20 százalék. Ez egy árulkodó adat.

Az elmúlt hetekben éppen a kúriai bírói kinevezési gyakorlatok kerültek a közvélemény figyelmének középpontjába. Az OBT erről már korábban szintén kritikus hangvételű határozatot hozott. Miért?

B. E.: Az OBT azt állapította meg, hogy a Kúrián tavaly számos esetben előfordult, hogy annak ellenére lett oda áthelyezve bíró (vagy kinevezve olyan személy, aki korábban nem volt bíró), hogy nem az első helyen végzett a pályázat során. Ezt a problémát amúgy már egy éve felvetette az OBT, pusztán csak konzekvensek maradtunk a saját korábbi véleményünkhöz.

V. Cs.: Fontos emlékeztetni arra, hogy az OBT 2021. május 5-i ülésén Varga Zs. András teljesen átlátható módszer alkalmazását ígérte kúriai elnöki idejére azon esetekben, amikor több pályázatot kell elbírálnia egyszerre. Ezzel szemben tavaly egyetlen év alatt annyi nem első helyre rangsorolt kúriai bírót nevezett ki, mint korábban négy év alatt Darák Péter összesen. Mi ezt a trendfordulót észleltük, valamint a kúriai elnök által kidolgozott módszert illettük kritikával, mert annak feltételei a pályázók számára nem előre kiismerhetők, nem átláthatók, nem kiszámíthatók. Véleményünk szerint éppen így fordulhat elő, ami korábban példátlan volt, hogy egy negyedik helyre rangsorolt pályázót kinevezzen az elnök a Kúriára bírónak.

És mi a helyzet a bírósági vezetői, akár tanácselnöki pályázatok elbírálásával? Ott is találtak problémákat?

V. Cs.: Konkrét ügyekről, egyes kinevezésekről az OBT nem kíván semmiféle állásfoglalást adni. Mi a jelenségeket vizsgáljuk, és azok bírósági rendszerre gyakorolt hatásait. És azt látjuk, hogy az országban számos helyen, különböző bírósági vezetők arra hivatkozással nem neveznek ki bizonyos posztokra senkit, hogy a pályázók egyike sem nyerte el a bírói véleménynyilvánító testületek többségi támogatását. Máshol viszont azt látjuk, hogy ilyen többségi támogatást nem kapó pályázókat is kineveznek bírósági vezetői posztokra. Ezért a tiszta, átlátható viszonyok érdekében az OBT azt javasolta, hogy az OBH elnöke vizsgálja meg, országosan hogy alakul a gyakorlat, valamint hogy az ilyen törvényszéki vagy ítélőtáblai elnöki döntések csak formálisan vagy kellően megindokoltan születnek-e meg.

Mit reagált erre a felkérésre Senyei György?

V. Cs.: Legutóbbi ülésünkön Senyei elnök úr egyrészt jelezte, hogy szerinte e vizsgálódásra nincs hatáskörünk, másrészt hangsúlyozta, hogy ez a hivatkozott vezetők diszkrecionális jogkörébe tartozó kérdés. Jelzem, hogy itt megint pontosan abba ütköztünk bele, amiről már beszéltünk, azaz a felügyelő testület hatáskörét illetően a felügyelt személy jogértelmezése a kizárólagos, ami feloldhatatlan patthelyzeteket teremt.

Ebben a kérdésben is igaz tehát az, amit most szó szerint próbálok idézni: az OBT „csak egy átlátható és meritokratikus rendszert akar”?

B. E.: Pontosan. És ez minden kérdésben igaz, ahogyan az az OBT hitvallásából is világos. De a Guardianból vett idézetet értve, az a bírói kirendelési gyakorlatról szólt. A kirendelésnek, azaz annak, hogy bizonyos bírókat általában magasabb beosztásban ideiglenesen elhelyezzen, átkérjen egy-egy bírósági vezető, átlátható, következetes és objektív kritériumrendszer szerint működő, a törvényben foglalt két indok – az ügyelosztásiteher-csökkentés, valamint a szakmai fejlődés – érdekében történő gyakorlatként kellene működnie. Éppen azért akarta az OBT vizsgálni a bírói kirendelések gyakorlatát – tavalyról százharminchét ilyen, OBH-elnöki hatáskörbe tartozó kirendelésről tudunk –, mert azt tapasztaltuk, hogy nemcsak nagyon elszaporodott ezek száma, de sokszor az indoklásuk és az idejük sem a törvényalkotói célnak megfelelő. Sok esetben felmerült, hogy ezek a kirendelések csak a pályáztatás megkerülését szolgálták, ezt szerettük volna megvizsgálni, ám az OBH elnöke ebben sem engedett iratbetekintést az OBT-nek, így felügyeleti szervként itt is csupán abból tájékozódhatunk, ami bárki számára nyilvános.

V. Cs.: Ez a gyakorlat az ENCJ-kutatásából is következően az objektív, szakmai alapú, így a pályázati utat betartó előmeneteli rendszert hitelteleníti, éppen ezért szolgált az OBT örömére, amikor Varga Zs. András Kúria-elnök nemrégiben közölte, hogy jelenleg már nincs a Kúrián kirendelt bíró. Bízunk benne, hogy ez az OBT állhatatos munkájának is köszönhető, noha vannak még folyamatban lévő kérdések, amik nehezítik az együttműködést…

Sőt, egyes jegyzőkönyveikből úgy is tűnhet, hogy elég feszült az OBT viszonya Varga Zs. Andrással. Ez így van?

V. Cs.: A Kúria mindenkori elnöke hivatalból tagja az OBT-nek. Annak idején Varga Zs. András kúriai elnöki jelölését az OBT 13:1 arányban nem támogatta, ez persze nem kötötte az Országgyűlést, kétharmados többséggel megválasztották. Így az együttműködés nem kérdés: törvényszerűen kell, hogy legyen. Persze mi is látjuk és tapasztaljuk a feszültséget ebben az együttműködésben, olyan is előfordult, hogy az etikai kódexet érintő tárgyalás során kivonult az ülésről a Kúria elnöke, de olyan is volt, amikor azt közölte, hogy neki dolga van, ezért a továbbiakban nem vesz részt az OBT ülésén, és távozott is onnan.

B. E.: Az etikai kódex ügyében a Kúria elnöke azt kifogásolta, hogy annak preambulumába nem került be az Alaptörvényre való hivatkozás, és jelezte, hogy ebben az esetben nem kíván részt venni a tárgyaláson, rendszeresen el is hagyta az ülést, amikor erről egyeztettünk. Majd a Kúria elnöke a kódex elfogadása után, de még annak hatálybalépése előtt utólagos normakontroll-eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróságon, ami jelenleg is folyamatban van.

Ha jól emlékszem, az volt Varga Zs. András kifogása az etikai kódex ellen, hogy az Alaptörvényre hivatkozás hiánya már önmagában is politikai állásfoglalás az OBT részéről.

V. Cs.: Igen, kifogásolta ezt azok után, hogy ő maga javasolta az év elején, hogy az OBT (hasonlóan több, az Országgyűlés által megválasztott személyhez) szólaljon fel az Alaptörvény védelme érdekében. Akkor az OBT azért választotta a hallgatást ebben a sokak szerint politikai kérdésben, mert az igazságszolgáltatásnak nincs köze a napi politikához. Közjogi értelemben vett politikai kinevezettek tehetnek politikai állásfoglalásokat, az OBT azonban nem fogalmazhat meg politikai véleményt – ahogyan egyetlen magyar bíró sem.

De ha már az előbb az OBT állhatatos munkáját említette: azért is idéztem az ominózus Guardian-cikket, mert úgy tűnik, egy kritikus mondatnak manapság komoly következményei lehetnek Magyarországon. Például az, hogy valakit a fél országnak a „gyurcsányi terror bírójaként” mutatnak be.

B. E.: Az OBT szóvivője, a mellettem ülő Vasvári Csaba, e minőségében kapott felkérést nyáron, és a Guardian című brit lapnak nyilatkozott. A cikk tartalmazta ugyan az általa elmondottakat, de az lényegében egy véleménycikk volt, amely más forrásokból is merített, ezeket a saját, újságírói nézőpontjaként összefoglalva. Ennek a cikknek a lényegi állításait vette át több magyar médiatermék, sajnálatos módon pontatlanul és az OBT, illetve szóvivőnk megkeresése nélkül. A hibákat – például, hogy kirendelések helyett kinevezésekről írtak több helyen – az OBT azonnal javíttatta is, de félrefordítással és téves értelmezéssel olyasmiket is szóvivőnk szájába adtak, amiket Vasvári Csaba nem mondott sem a Guardiannek, sem másnak. Így például nem tett olyan kijelentést, miszerint a magyar kormány beavatkozna a független bíróságok munkájába, hanem – ahogy az imént a Telexnek is megfogalmazta – minden politikai irányból érkező nyomásgyakorlási kísérletekről beszélt. Ennek ellenére, következő lépésként jelentek meg olyan névtelen, szerző nélküli cikkek egyes médiatermékekben, amik az OBT szóvivőjét a terror bírájaként vagy épp politikailag elkötelezett bíróként állították be.

Utóbbit vissza is utasította az OBT.

B. E.: Így van, én az OBT elnökeként az idevágó augusztusi nyilatkozatunk tervezetét valamennyi OBT-tagnak elküldtem, és 13:1 szavazataránnyal támogatta is a testület augusztusban, hogy utasítsuk vissza az alaptalan vádaskodást és bármely magyar bíró propagandisztikus lejáratásának kísérletét. Ennek ellenére a támadások csak fokozódtak, sőt célkeresztbe vették Vasvári Csaba ítélkezési tevékenységét, amit hamis színben feltüntetve, személyiségi jogot sértő módon, személyét pártpolitikai kontextusba helyezve támadtak, sőt az OBT szóvivőjét „vérbíróként” aposztrofálták, és a „bírói pulpitusról történő eltakarítását” szorgalmazták. Az OBT maga is célkeresztbe került ezután, „politikailag elkötelezett gittegyletnek” nevezte egy sajtótermék szerzője.

De mi válthatott ki ennyire heves reakciót?

B. E.: Fontosnak tartom kijelenteni, hogy az OBT szóvivője minden eddigi megnyilvánulásában az OBT többségi álláspontját képviselte és képviseli a jövőben is. Több mint sajnálatos, rendkívül aggasztó és a már említett dermesztő hatást fokozza, hogy az OBT szóvivőjének nyilatkozatát tudatosan és célzatosan átírva, valótlanságok terjesztésével mind személyét, mind pedig bírói tevékenységét támadták meg. Ráadásul a kétezer-nyolcszáz magyar bíró közül épp annak az ítélkezési gyakorlatát próbálták befeketíteni, aki a bírókat képviselő alkotmányos szerv szóvivője, így noha az OBT nem érdekképviseleti, hanem felügyeleti testület, ezzel kétségtelenül a teljes bírói társadalomnak szóló üzenetként érdemes foglalkozni.

Fotó: Huszti István / Telex
Fotó: Huszti István / Telex

Azaz az lehetett a cél, hogy a bírók véleménynyilvánítási jogát ismét megkérdőjelezzék?

V. Cs.: Mi az etikai kódexben valóban kinyitottuk a bírák szabadabb véleménynyilvánítási jogát az európai normáknak megfelelően, szűk körűen, de a bírák számára mégis egyértelműen. Kimondtuk, hogy a szervezetet érintő, így a joggal és igazságszolgáltatással kapcsolatos, kétségkívül közügyekben a bírói véleménynyilvánításnak helye van. És pontosan erre nézve erős dermesztő hatást válthat ki egy ilyenfajta sajtótámadás.

Akár attól is elrettenthet egy bírót ez, hogy megvédje magát ebben az esetben?

V. Cs.: A bírónak korlátozott a véleménynyilvánítási joga, és abban is korlátozottak az eszközei, hogy megvédje magát az ellene indított támadásoktól. Éppen ezért én részleteiben nem kívánok ehhez mit hozzáfűzni, de az nem titok, hogy a szükséges jogi lépéseket megtettem.

Azt visszautasíthatja és visszautasítja, hogy bármilyen terror bírája lenne, vagy hogy ítélkezésében bármilyen politikai befolyás alatt állna?

V. Cs.: Természetesen.

A kifogásolt kijelentése – ami a külső és belső nyomásgyakorlásról szólt – nem pont ezzel a lejárató kampánnyal nyert megerősítést, főként hogy egy bírót egyedi ügyben hozott ítélete miatt minősítettek?

V. Cs.: A Kúria jelenlegi elnöke is azt mondja, hogy a bíró személyét ért támadás a bírói függetlenséget érő támadás, következésképpen a jogállamiság elleni támadás. De idéznék még valamit Varga Zs. András Kúria-elnök úrtól, hiszen több összbírói értekezleten is jelen voltam idén, amelyen elmondta: minden bíró nagyon figyeljen oda, mert „akié a bíróság, azé a jog, és akié a jog, azé a hatalom”.

És kié ma Magyarországon a bíróság?

V. Cs.: Természetesen a magyar társadalomé, valamennyi magánszemélyé és jogi személyé, akik és amelyek a magyar bíróságoktól joggal várják el a hatékony, szakszerű és pártatlan döntéshozatalt. Az Országos Bírói Tanács pedig az egyik olyan alkotmányos szerv, amely a valamennyi bíróság által választott tagja révén, az alaptörvényben ráruházott kötelezettségnek eleget téve felügyeli a jogállami kritériumok bírósági rendszerben történő érvényesülését. A mi dolgunk és célunk kizárólag az, hogy a párbeszédet erősítsük és a felügyeleti jogot ellássuk. Nem is akárhogyan, hanem érdemben és hatékonyan.

Kövess minket Facebookon is!