Innen nézett le az országra a felcsúti fiú
Belépve a Karmelitába különös érzés fogadja az embert. Orbán Viktor 2019 januárjában teljesítette be nagy álmát, költöztette át a miniszterelnöki irodát a Karmelitába. A Karmelitából aztán az elmúlt évek alatt születtek mémek, bukkantak itt fel ilyen-olyan tévés celebek meg ördögűzők. Ez az épület lett Orbán Viktor főhadiszállása és a kormányellenes tüntetések általános célpontja is: azt viszont talán még pár hete sem gondolta senki, hogy egyszer ide egy átlagember is besétálhat.
Persze olyat láttunk már Európában, hogy egy sokáig regnáló, oroszpárti vezető főhadiszállását a változás után visszaveszi a nép. A szomszédos Ukrajnában például néhány év alatt legalább kétmilliárd dollárt költöttek arra a rezidenciára, ahol az Orbán Viktorral jó kapcsolatot ápoló Viktor Janukovics egykor kormányfőként, majd elnökként élt. A nyúzott krokodilos, boxringes épületből Janukovics elűzése után korrupciós múzeumot nyitottak Ukrajnában. Magyarországon ilyen bejáráshoz hasonlóra sem volt példa, pláne nem az Orbán-rendszer 16 éve alatt. Aztán jött a kormányváltás, az addig zárt kormányzati épületek pedig hirtelen regisztrációs rendszeren keresztül nyíltak meg a látogatásra vágyó magyaroknak.
A bejárást Magyar Péter vezette, akit Pósfai Gábor belügyminiszter és Kátai-Németh Vilmos szociális miniszter kísért végig az épületbejárásokon, mivel az ő minisztériumaik fognak itt működni. A miniszterelnök pénteken bontotta el minisztereivel közösen a Karmelitához vezető kordont, amelyet Orbán Viktor 2021-ben az épület köré rakatott – távol tartva az újságírókat és az embereket. Magyar a bejárás előtt azt üzente: a bejárható Karmelitával azt akarják jelezni, hogy „nincsen fal az emberek és a kormány között”. Ezzel párhuzamosan azért a volt miniszterelnök is megszólalt – Orbán Viktor az első nyilvános Karmelita-bejárás alatt arról posztolt Facebookon, hogy ő csak egy fiú Felcsútról.
Az első hely, ahova a túra résztvevői belépnek, a Karmelita rendezvényterme. Ez az egykori kolostor egyetlen olyan része, amely a sajtó számára is ismerős lehet: az utolsó hónapokban a kormányinfókat is itt tartották, a Fidesz-KDNP utolsó heteiben itt nem kérdezhetett egyszer sem a független sajtó Vitályos Eszter és Gulyás Gergely tájékoztatóján. A terembe belépve két dolog szúrhat egyből szemet: a hatalmas, ezüst színű orgona, illetve a 17 négyzetméteres reneszánsz festmény, A szent beszélgetés. Mindez abban a teremben, ahol Gulyás Gergely volt miniszter olyan információkat osztott meg korábban a sajtóval, minthogy „nem tudom, nem láttam, nem voltam ott”.
A teremből egyből a Karmelita kertjébe vezet az út, az ajtón kilépve az aranycsillagos Szűz Máriát látni meg először, aztán a rovásírást is, ami alatta van. A kocsányos tölgyeket itt kamerák figyelik, de szakavatott szemek egyből jól felismerhetik a kertet: itt sétált például Orbán Viktor a virágzó növények között olyan keleti vezetőkkel, mint Tamím bin Hamad ál-Száni katari emír. De persze történtek itt nagyobb események is. Bizonyos értelemben itt kezdődött minden, ebben a kertben jelentette be Orbán Viktor, hogy alkotmánymódosítással próbálja megoldani az akkor épp kibontakozóban lévő kegyelmi ügyet. Novák Katalin erre még azt mondta, készséggel és örömmel írja alá Orbán kezdeményezését. Aztán pár nap múlva Novák lemondott, Magyar Péter pedig bement a Partizán stúdiójába.
A fehér falak és aranykeretes festmények között sétálva a Karmelita folyosóin inkább múzeumban érzi magát az ember, mintsem egy kormányzati épületben. Persze ezt hamar oldja, ha eszébe jut, mennyire fontos, szinte történelmi jelentőségű kérdéseket vitatott meg az előző rezsim ezen falak között. Itt derült ki például az, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf leköszönő honvédelmi miniszter tralalelo tralalát vagy bombardino crocodillot választaná-e. Bár a Fidesz politikusai ritkán ütköztettek véleményt, itt azért mégis sikerült: Tuzson Bence volt igazságügyi miniszter inkább a Szigmávot választotta, Lázár János viszont szigminiszterelnök urat.
Amilyen kicsinek tűnik a többi teremhez képest Orbán Viktor könyvtára, annál nagyobb a jelentősége a következő szobának. Az antik könyvek és budapesti panoráma mellett hamar felismerhetik itt a látogatók a Perczel-glóbusz egyik másolatát: ez az a bazi nagy földgömb, ami többször feltűnt Orbán Viktor mögött, amikor saját propagandasajtójának adott interjút arról, hogy mennyire fontos harcolnia lényegében bármi ellen. Az egyméteresnél is nagyobb átmérőjű földgömbön még Nagy-Magyarország szerepel: ez a régi glóbusz felbukkant például akkor is, amikor Orbán Viktor a Liberalizmus kudarcának szerzőjével elmélkedett könyvtárában – valószínűleg a liberalizmus kudarcáról.
„Én vagyok a farkas” – ugorhat be az egykori miniszterelnök egyik kijelentése abban a szobában, ahol Orbánék a kormányüléseket tartották korábban. Prezentációk és térképekre mutogatások, Tung Tung Tung sahuros látogatások is voltak a volt miniszterelnök Facebook-videói alapján a teremben, közvetlen az 1848-as áprilisi törvények bekeretezett mása előtt. A plexivel védett csillárnál még talán az is érdekesebb itt, hogy milyen székben ült Orbán Viktor: a többi székkel ellentétben az övén fából faragott címer és korona díszeleg a szék tetején.
Az egykori kormányülések terméből kilépve az ajtó tetején papi áldás, szentelés jelét is kivehette a látogató. Ilyen áldást tartott a Karmelitában Bese Gergő atya is, akinek hírneve a Karmelita megszentelésével kezdődött, majd szexbotránnyal ért véget. Persze nem ő volt az egyetlen egyházi személy, aki felbukkant az elmúlt években itt: a Fidesz-KDNP és az egyház összefonódását jól jelezte az is, amikor Erdő Péter bíboros itt ünnepelte a 70. születésnapját „az egyház szabadságának védelmezője, a nemzet gondolatának az üdvtörténetbe való ágyazójaként”.
Orbán Viktor miniszterelnöki irodája, vagy inkább szárnya felé haladva a műértő ember is megkaphatja, amire vágyik: Szinyei Merse Pál-képek, Vaszary János, Czigány Dezső, Hunyadi Mátyás pajzsa és képe – még egy szoba is akad, ahol se szék, se asztal, csak műtárgyak veszik körbe az embert. A múzeumlátogatós érzés talán kicsit meg is hökkenti az embert, amikor arra gondol, hogy Kubatov Gábor és Nagy János, Orbán volt titkára is arra ösztönözte az embereket, hogy látogassák meg a Karmelitát, mert ott nincs luxus, csak „egy átlagos munkahely”.
Turulos magyar zászlók mellett és a dicső múltról, szebb jövőről szóló festmény mellett sétáltunk el, mire elértünk Orbán Viktor szobájába is: kinyitott Bibliák és egy iratmegsemmisítő után eljutunk a híres vaságyhoz is, ahol a volt miniszterelnök néha megpihent.
Ehhez a miniszterelnöki szobához egyébként szintén nagy történelmi pillanatok kötik a magyar népet. Járt itt Gáspár Evelin és Kis Grófo is, utóbbiról Orbán Viktor le is szögezte, hogy ő a király. Itt fogadta Orbán a török vezetőt, Recep Tayyip Erdoğant, illetve Benjámin Netanjahut is, akinek a kedvéért még a Nemzetközi Büntetőbíróságból is kilépett Magyarország. Meg persze itt fogadott Orbán egy ördögűzőt is.
A Karmelita bejárásának végén az ember még megcsodálhatja Orbán Viktor tükörbe gravírozott nemzeti törvényeit is, mielőtt kilép az ország leghíresebb erkélyére. Oda, ahonnan Orbán Viktor elrúgott egy focilabdát, hogy aztán évekkel később a kampányában is felhasználja ezt a jelenetet. Ez volt az a videó, amiben Orbán gólt lőtt egy mesterséges intelligenciával generált Magyar Péternek, az MI-Magyar pedig válaszul szomorúan összeomlott. És ez volt az az erkély is, ahol a kampány után megszületett az abszolút filmszínház.
A bejárás következő pontja az eddigi Miniszterelnöki Kabinetiroda volt, amelyből az új kormány alatt a Szociális és Családügyi Minisztérium lesz. A választások előtt közel 80 milliárd forintot kiszóró kabinetiroda felújított miliőjébe elsőre is furcsa volt belépni: itt sétálni olyan, mint egy lakberendezési magazinban. Felülről fut le itt egy üvegfal, rajta mindenféle növények: a páratartalom emiatt pedig már-már dzsungeli hangulatú, a bejárás alatt szinte csak arra lehet gondolni, hogy maradt itt életben bárki nyáron.
Rogán Antal korábbi minisztériuma nemrég költözött a felújított épületbe: a Soros Györgyöt megállító, miniferizős, migránsellenes kampányplakátjaikat például még nem itt találták ki, az ukránozós, Zelenszkijre és Magyar Péterre fókuszáló plakátaikat viszont jó eséllyel már igen. Egy biztos, az elmúlt hosszú évek alatt akárhol is voltak Rogán Antal és munkatársai, egy cél vezette őket: Brüsszel megállítása.
Ebben az épületben található az elhíresült „nem szivarszoba” is. Mármint Magyar Péter szerint a kabinetiroda épületének tetején ez volt Rogán Antal közpénzből épített szivarszobája, Rogán Antal szerint viszont itt nem szivaroztak, ilyet ugye nem is lehet csinálni zárt térben sehol, hanem csak ettek a sárgás székek és a fekete márványasztal mellett. A kilátás a Karmelita teraszát leszámítva innen volt a legjobb, úgyhogy bármit is csinált itt Rogán Antal, az biztos, hogy valószínűleg megérte.
Az aranyszínű korlátok és a modern berendezésű étkező után az ember egy csigalépcsőbe ütközik Rogán Antal propagandaminisztériumának csúcsaként. A folyamatosan rohanó újságírócsapat ekkorra már több kisebb csoportra szakadt, Rogán nem szivarszobájánál könnyű volt lemaradni, itt hosszú sorokban álltak az emberek azért, hogy pár másodpercre benézhessenek egy szobába. A bejárás igazi múzeummá változott, főleg akkor, amikor a tetőre akartak feljutni az emberek: még a csoport eleje sétált lefelé, mire a csoport vége egyáltalán a lépcsőre lépett.
A bejárás egyik csúcspontja maga a tető volt, ahol a Parlament épülete és a budapesti panoráma mellett látható Havasi Bertalan is, aki szürreális beszélgetésbe elegyedett Magyar Péterrel. Havasi azt állította, csak az irodáját és az iratokat akarta védeni a Bastille ostromától, és csak stikában akart elszívni egy cigit a tetőteraszon. Magyar és Havasi rövid összeszólalkozása után a csoport elindult a Kabinetirodából a Belügyminisztérium felé: mármint indult volna, ha nem ragadtak volna be kisebb csoportok azokba a szupermodern liftekbe, amikben belül egyetlen gomb sem volt. Idő volt rájönni, hogy csak kívül, az ajtók elől irányítva lehet megmondani, ki melyik szintre szeretne menni.
A Belügyminisztérium palota-feelingje a díszített oszlopok és hatalmas csillárok között egy minisztériumnál jobban emlékeztetett a külföldi nyaralások olyan kastélybejárásaira, ahol turisták mellett audioguide-dal hallgatja végig az ember, mit hogy építettek ide a régi királyok. Ahogy felfelé sétáltunk a vörös szőnyeggel borított lépcsőn, már hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy suttogva beszélünk, ahogy azt egy múzeumban illik. Ezt az épületet Pósfai Gábor Belügyminisztériuma örökli majd tovább egyébként, ez az emberek számára nem is lesz látogatható: bár pár turista láthatóan most is megoldotta, hogy bejusson.
A Belügyminisztérium épületében a jobbra lévő díszek után balra egy márványdarab is szemet szúr az embernek: „Újjáépült és visszanyerte eredeti rendeltetését Orbán Viktor miniszterelnöksége és Varga Mihály pénzügyminisztersége alatt”. Ez a tábla láthatóan megmaradt a Fidesz-KDNP korszakából: nem úgy mint a lábmasszázsgép, ami Magyar Péter látogatásakor még ott volt Pintér Sándor irodájában – mostanra viszont eltűnt.
A Pintér-féle belügyhöz kötődött korábban az a Szőlő utcai botrány is, ami valószínűleg szintén hozzájárult a Tisza kétharmados győzelméhez. A belügy sara volt az is, hogy a rendőrség nem tudott mihez kezdeni az MNB-üggyel, ami aztán a választás után látványosan megtáltosodó Központi Nyomozó Főügyészséghez került. Pintér Sándor irodája és terasza is hatalmas volt, talán még Orbán Viktor irodájánál is vonzóbb, de ez valahol érthető is: a tárgyalóasztal mögötti Deák- és Széchenyi-szobrok, a modern bútorok és a Szentháromság tér panorámája is jelezte, milyen komoly minisztériumról van szó. Hiszen mégiscsak ide tartozott csúcsminisztériumként többek között az oktatás, az egészségügy, a rendőrség, vagy a kórházban hagyott csecsemők ügye, akikre Pintér Sándor korábban azt mondta: „nem mi szültük őket”.
Egy vitrinben még felfedeztük egy oklevélen Pintér Sándor nevét, mielőtt a csillárok és faldíszítések között elhagytuk a Belügyminisztériumot, amit először és valószínűleg utoljára láttunk ilyen turistás bejáráson. Lent Magyar Pétert már kisebb tömeg várta, mi viszont a másik irányba indultunk, miután a biztonságiak kitessékelték a sajtót. És azt éreztük, mint amit ember érez bármilyen múzeumlátogatás vagy impozáns királyi palota bejárása után: azt, hogy hát, ezt is láttuk.
