Húsz éve nem volt olyan választási kampány Magyarországon, amely nyílt végű versengésnek látszik. Történik ez annak ellenére, hogy egy információs autokráciában a versenyfeltételek fényévekre vannak az egyenlőtől: az állami erőforrások egyoldalú használatától a választási rendszer torzításain át a nyomasztó médiafölényig minden a hatalomban lévőket szolgálja. A Fidesz mégis elveszítette a kezdeményezőképességét, és hátrányba került az alig két éve feltűnt Tisza Párttal szemben. A Political Capital azokat a jellemzőket veszi számba, amelyek lehetővé tették a kiélezett versenyhelyzetet.
A választási kampány sosem légüres térben zajlik: az adott politikai rendszer keretei és a fennálló gazdasági-társadalmi viszonyok között érdemes elemezni. Épp ezek a körülmények változtak meg az elmúlt 3-4 évben gyökeresen. Ahogy korábbi elemzésünkben részletesen bemutattuk, 2022 nyarától érezhetővé vált a magyar gazdaság kifulladása, a kormányzati megszorítások már egyre kevésbé voltak elrejthetők (korábban a különadók költségeit is végső soron a választók állták, de a kata eltörlése, vagy még inkább a részleges energiaár-emelés már közvetlenül is rengeteg embert érintett). Mindemellett a közpolitikai kudarcok (ld. egészségügy, közlekedés, közoktatás, gyermekvédelem), valamint az ilyen körülmények között már zavaróvá váló rendszerszintű korrupció nyomán felerősödött a kormánnyal szembeni elégedetlenség.
A 2024 elején kirobbant kegyelmi botrány nem annyira oka, mint inkább apropója volt annak, hogy ez a választói elégedetlenség testet öltsön, és Magyar Péter felbukkanásával kitermeljen egy erős politikai alternatívát. Ehhez járult még hozzá az általános elitellenesség, amelynek részeként a kudarcos ellenzéki pártok leváltásának igénye is felerősödött, illetve az unalom, amely a másfél évtizede fennálló Orbán-rezsimmel szemben óhatatlanul megjelent.
Kormányváltást várók, győzelmi várakozások, aktívabb ellenzéki szavazók
Akármi is legyen az idei választás eredménye, kétségtelenül új politikai helyzetet jelent, hogy a kormány ereje és stabilitása meggyengült. Ezt elsősorban nem is a pártok népszerűsége, hanem a kormányhoz való viszony jelzi. A választást megelőző évre egyre több kutatásban kerültek többségbe a kormányváltást akarók. Az ELTE Szociológia Intézete által 2025 őszén készített nagymintás kutatás szerint a lakosság 47 százaléka kormányváltást szeretett volna, és csak harmaduk kívánta az Orbán-kormány maradását.
A Medián friss kutatása szerint idén februárban már 56-37 arányú többségben vannak azok, akik jobbnak tartanák a kormányváltást. A 21 Kutatóközpont 2025. novemberi felmérése szerint az összes választó körében 6 százalékponttal többen (36 százalék) gondolták, hogy a Tisza kormányra kerülésével jobban járnak anyagilag, mint amennyien a kormánypárt hatalomban maradástól várták ezt (30 százalék), ráadásul még a pártnélküliek között is volt egy enyhe fölénye Magyar Péter pártjának (17-10 százalék). Mindez arról tanúskodik, hogy a választók relatív többsége már fél évvel a választás előtt lemondani látszott erős stabilitásigényéről, mert úgy ítélte meg, hogy a Fidesz kormányon maradása számára több költséget jelent, mint hasznot.
A kormánypárt számára legfeljebb a győzelmi várakozások adatai tűntek kedvezőnek, de mára ez is megváltozott. Arra a kérdésre, hogy ki fogja megnyerni a választást, januárban még többen válaszolták azt, hogy a Fidesz, mint azt, hogy a Tisza (a 21 Kutatóközpont felmérésében 1, a Medián kutatásában 5 százalékponttal többen). A februári Medián-felmérésben viszont már ez is átfordult: 43 százalék mondta, hogy a Tisza győzelmére számít, míg 41 százalékra csökkent a fideszes győzelmet várók aránya. Fontos összevetés: a 2022-es választás előtt ilyenkor a Medián adatai szerint a választók bő kétharmada a Fidesz győzelmét várta.
Az is újdonság ebben a kampányban, hogy még a kormányközeli kutatások szerint is aktívabbak az ellenzéki szavazók a kormánypártiaknál. Erre több kampánygyűlésén maga Orbán Viktor is utalt, arra következtetve, hogy a Fidesznek több tartaléka van. Kérdés, hogy a Fidesz ténylegesen képes lesz-e mozgósítani a potenciális szavazóit, már csak azért is, mert mobilizációban 2002 óta nem látott kihívóra lelt.
A részvételi hajlandóságot növeli majd az is, hogy a választók túlnyomó többsége óriási tétet tulajdonít a következő választásnak. A Political Capital kutatása szerint a két nagy pártot választók 85-85 százaléka mondta azt, hogy a most következő választáson sokkal fontosabb részt venni, mint a legutóbbi, 2022-es választáson. A teljes mintában 80 százalék volt ez az arány, és még a párpreferenciájukban bizonytalanok kétharmada (67 százalék) is így vélekedett.
Ellenzéki vezér teflonpáncélban
A kiélezett verseny következő oka, hogy az idei kampányban az ellenzéknek is van egyértelmű politikai vezetője, ami a perszonalizált, vezérelvű politika korszakában az egyik legfontosabb tényező.
Utoljára a 2006-os kampányban volt valódi párharc a kormánypárti és az ellenzéki vezér között, 2010-re Orbán Viktor már versenytárs nélküli szereplővé vált. Ezt követően pedig kétharmados parlamenti többségével visszaélve nem pusztán korlátlanná tette a hatalmát, hanem a politika intézményes világán túli tereket is eluralta. Ő döntötte el, hogy a hazai politika színpadán ki milyen szerepet játszhat, miről beszélhet és miről nem, de még azt is, hogy kiről mit gondoljon a közönség.
A kegyelmi botrány kirobbanása után ez változott meg: ettől kezdve az egyre elégedetlenebb közönség váratlanul nagy része nem fogadta el az orbáni szereposztást, Magyar Péter személyében pajzsra emelt egy korábbi mellékszereplőt, aki nem a hatalom által írt forgatókönyvet követte.
Nem tudhatjuk, hogy Magyar Péter képes lesz-e leváltani Orbán Viktort, de az már a 2024-es európai parlamenti választás kampánya által is igazolt tény, hogy új ellenzéki vezetőként képes volt átvenni a kezdeményező szerepet Orbántól, aki az elmúlt bő két év nagy részében is defenzívába szorult, és reaktív politizálásra kényszerült. Ez gyökeresen új helyzet az elmúlt 16 év kampányaihoz képest: a dinamikát tekintve, néhány rövidebb időszaktól eltekintve, Magyar Péter diktálja a politikai napirendet.
A választók jelentős része így egyre inkább Magyar Péter karakteréhez képest ítéli meg Orbánt, és nem fordítva. A kormányfőt ma már sokan kevésbé dinamikusnak, kiöregedettnek és megfáradtnak látják, a rendszerével együtt.
Az elmúlt 35 évben Orbán Viktor karakterében számtalan ideológiai és politikai fordulatot hajtott végre, de az végig folytonos volt, hogy erőt tudott mutatni, egy rövid átmenet után még akkor is, amikor választási vereségeket szenvedett. A választók pedig általában szívesen állnak az erő oldalára, nem pusztán a félelem vagy a tekintélyelvűség okán, hanem mert az erő vonzó számukra. Az elmúlt időszak alapján úgy tűnik, ez a folytonosság Orbán Viktor politikai karakterében megtört. Az erő helyét sokszor az üres erőszakosság vette át, amelynek segítségével Orbán szinte kétségbeesve próbálta elsöpörni ellenfelét, de ez eddig nem sikerült.
Magyar Péter minden eddigi lejárató kísérletet lepergető teflonpáncélja is el fog kopni egyszer, de ez a jelenlegi kampányban már aligha várható. A polarizált, törzsies kvázikétpártrendszer keretei között a saját tábor kitart a vezére mellett, sőt az ellene irányuló támadások gyakran erősítik az elkötelezettséget. Ezért nem érdemes döntő változást várni például bármilyen lejárató videótól a kampány hátralevő részében. Ahogy Orbán Viktor saját táborát sem érdeklik túlságosan a miniszterelnökkel kapcsolatos kellemetlen információk, úgy Magyar Péter szavazóit sem fogják eltántorítani, ha róla derül ki valami. A lejárató akciók legfeljebb a bizonytalan választók egyre szűkülő rétegét befolyásolhatják, akiknek nincs erős érzelmi kötődésük egyik vagy másik vezérhez.
Ugyanezen okok miatt nem túl hatásosak azok az üzenetek sem Magyar Péterrel szemben, amelyeket az ellenzéki oldalon belüli riválisok használnak. A leginkább a DK által hangoztatott NER-es múlt például még erősítheti is a Tisza vezetőjét. Ez ugyanis megfelel annak a közfelfogásnak, miszerint „rablóból lesz a legjobb pandúr”. Ki tudná jobban leváltani a Fideszt, mint egy volt fideszes?
Az ellenzéki választók jelentős része így gondolkodik. Ezért nem árt Magyar Péternek, hogy Orbán Viktor évértékelőinek első sorából érkezett, sőt még a hitelességét is erősíti, rá is játszhat, mondván, neki belső információi vannak, ismeri a gépezet működését. Nem példa nélküli populista jelenség ez. Az amerikai elnökválasztási kampányban Donald Trump is érvelt azzal, hogy ő ugyan a politikai elit körein kívül állt, de üzletemberként, a New York-i elit részeként jól ismeri őket, ezért ő a legalkalmasabb a leváltásukra.
Hiányzik a tartalmi innováció
Kiélezetté teszi a jelenlegi választási kampányt az is, hogy hosszú idő óta úgy tűnik, nincs a Fidesznek tartalmi újítása. Ami 2014 előtt a rezsicsökkentés, 2018 előtt a migrációellenesség, 2022 előtt pedig a béke volt, az ma hiányzik. A kormánypárt leginkább a 2022-es kampányát szeretné megismételni, az akkori frissen kitört ukrajnai háború félelmekkel teli közhangulatát igyekszik visszahozni.
Orbán Viktor 2025 utolsó napján adott interjújában így jelölte meg a 2026-os választások tétjét: „2026-ban én arra kérek mandátumot a magyaroktól, hogy kimaradjunk az európai háborúból. Azt szeretném kérni tőlük, hogy arra hatalmazzanak fel, hogy Magyarország kimaradjon a háborúból.” Ezzel a miniszterelnök az addigi kampányának megfelelően véglegesen középpontba állította a háború és béke kérdését, aminél jobb témát láthatóan nem talált a Fidesz. Még úgy sem, hogy a Tisza ellen a megélhetési félelmekre rezonáló lejárató kampányokat indítottak.
Több elemzésben is megírtuk, hogy a kormánypárt a háború rémképének minél erőteljesebb felfestése érdekében 2026 elejétől igyekezett eszkalálni a magyar–ukrán viszonyt terhelő ellentéteket, mintha csak nyílt konfliktust akarna kiprovokálni a két ország között.
A kormánypárt a háborús félelmeket láthatóan tervezetten igyekszik a végletekig fokozni. Február végén a budapesti Fidesz Facebook-oldalán MI-generált videót tettek közzé arról, hogy egy kislány keresi a háborúba elhurcolt édesapját, akit épp fejbe lőnek a harctéren. Ez a sokkoló tartalom és a technika persze nem teljesen új: például a „Nem a mi háborúnk” nevű proxyfelületen ugyanez a kampány zajlott már hetek óta. A nagy felzúdulást keltő videó beemelése a kormánypárt egyik hivatalos felületére azonban arról tanúskodott, hogy a Fidesz úgy látta: már csak a háborús félelmek fokozásával, hiszterizálással van esélye megnyerni a választást. Ezt támasztja alá a 21 Kutatóközpont felmérése is, amely szerint a választók 23 százaléka elhiszi, hogy a Tisza győzelme esetén hazánk háborúba lépne, további 23 százalék pedig nem tudott vagy nem akart válaszolni a kérdésre.
A sokkoló tartalmakra a továbbiakban is számítani lehet, mert a Fidesz a 2022-es közhangulatot igyekszik visszahozni, amikor a frissen kitört háború komoly félelmeket generált.
A kérdés az, hogy Magyar Péter mindezt felül tudja-e írni a saját, az emberek mindennapi problémáihoz közelebb álló kampánytematikájával. Ő újévi beszédében ugyanis ezek mentén határozta meg a választás tétjét, amikor azt mondta, hogy 2026-ban nem is választás, hanem egy sorsdöntő népszavazás lesz arról, hogy „működésképtelen hazát vagy működő országot akarunk-e”. A Tisza fokozatosan felépített kompetenciakampánya, a terjedelmes program meghirdetése és a szakértők sorozatos bejelentése azt a képet építi, hogy a Tisza képes megoldani az ország problémáit a már csak félelemkeltésre építő kormánypárttal szemben.
Ez szintén újdonság az elmúlt 16 év kampányaihoz képest, mert eddig mindig a Fidesz tudta elhitetni magáról, hogy előreviszi az országot („nem hátra”). Valójában 2022-ben is ennek volt a legnagyobb hatása, hiszen már bőven a háború kitörése előtt is a Fidesz vezetett. Most viszont a Tisza kínálja a reményt egy alapvetően sokkal rosszabb gazdasági közhangulatban, a Fidesz pedig nem képes ezzel versenyezni, ezért maradt számára az az üzenet, hogy ha nem folytathatja az Orbán-kormány, akkor háború lesz.
Kampányhibák
A Fideszre korábban nem volt jellemző, hogy jelentős hibákat követett volna el a kampányaiban. Az idei választás előtt ez is másképp van.
A kampányhibák egyik fő forrása, hogy az Orbán-kormány nem tud látványos eredményeket felmutatni, főként nem a gazdaság terén. Nagy Márton, a területért felelős miniszter mára a hibák karakterisztikus jelképe lett, aki nemrég már arról beszélt, hogy a gazdasági növekedés nem is szerepelt a kormány fő céljai között. Egy évvel korábban még „repülőrajtról” volt szó, ebből lett a meglehetősen hervasztó 2025-ös, mindössze 0,3 százalékos GDP-növekedési adat. A magyar gazdaság lényegében beragadt a 2021-es szinten, és ma már nem nagyon lehet ezért másra mutogatni. A kormány számára a kampányban az jelentheti a fő problémát, ha a befektetők és a gazdasági szereplők után a választók körében is elkezd terjedni az a nézet, hogy a Tisza győzelme hozhat fellendülést a magyar gazdaságnak.
A Fidesz eddigi kampányában az országot a háborútól megvédő Orbán Viktor képe mellett a gazdasági hangulatjavítás üzenete volt a legerősebb. Tavaly azonban besült a „jó hír”-kampány, és most ugyanerre a sorsra juthat a „szavak helyett tettek”-kampány is, amely a jóléti intézkedéseket propagálja, így például a minimálbér-emelést, a 13. és a 14. havi (idén legfeljebb 57. heti) nyugdíj kifizetését, illetve a családi adócsökkentés plusz programot. A kormány bizonyára azt remélte, hogy a pénzesővel bizonytalan szavazók sokaságát állítja majd maga mellé, de a február végi Medián-kutatás épp ellentétes választói mozgást mért.
A gyermekvédelmi ügyeket illetően ugyancsak sokat hibázott a kormány. A kegyelmi ügy óta sorozatosan próbálta lezárni az újra és újra kirobbanó botrányokat, de ez egyszer sem sikerült. A Szőlő utca néven elhíresült botránysorozat ügyében lényegében a kormány minden állítása megdőlt, és nem csupán az ellenzék vagy a független sajtó, hanem a rendőrségi, majd az ügyészségi nyomozás cáfolta a „nem volt kiskorú érintett” típusú kijelentéseket. A kormány végső lépésként bezárta a Szőlő utcai javítóintézetet, ami újabb kísérlet volt a téma lezárására, de egyben beismerése is annak, hogy képtelenek voltak rendezni az intézmény működését.
Szintén komoly kárt okozhatott a Fidesz számára Lázár János romákról szóló nyilatkozata az egyik Lázárinfón. A kormánypárt ugyanis épp egy hatékony adatbázist igyekezett kialakítani a számára kiemelt jelentőségű roma szavazók mozgósítására, ebbe rondított bele Lázár, aki rendszeresen igyekezett megszólítani a Mi Hazánk szavazóit is, de a romákat tartalék munkaerőnek bélyegző megszólalása különösen rosszul sikerült. Még a Fidesz holdudvarában is több roma visszautasította Lázár szavait, akinek végül többször is bocsánatot kellett kérnie.
Elérési problémák, elégtelen eszközök
Ami egészen meglepő a jelenlegi választási kampányban, hogy bár a kormánypárt elképesztő erőforrásfölénnyel rendelkezik az állami eszközök és intézmények egyoldalú használatától kezdve a választási rendszer torzításain át a nyomasztó médiatúlsúlyig, mindez mégsem látszik elegendőnek a Tisza ellen. Erről pedig épp a kormánypárt saját lépései tanúskodnak leginkább. A Fidesz ugyanis az elmúlt időszakban kénytelen volt olyanokat húzni, amire 2010 óta nem volt példa.
Bár ebben a kampányban rengeteg szó esik a digitális térről, az első terület, ahol a Fidesz futni kénytelen a Tisza után, a klasszikus politikai gyűlés, a választókkal való személyes találkozás terepe. A 2024 óta országot járó Magyar Péterrel szemben a miniszterelnök némi hezitálás után kénytelen volt egy az egyben beszállni a kampányba. A NER ideje alatt erre sosem volt szükség, személyesen nem kellett versenyeznie, különösebb erőfeszítés nélkül minden kihívója fölé tudott emelkedni. 2025-től azonban Orbán Viktornak aktivizálnia kellett magát a hazai nyilvánosságban, lecserélte pártja teljes kampányvezetését, és annak lényegében maga állt az élére, majd országjárásba is kezdett, igaz, Magyar Péterrel szemben csak zárt térben, válogatott közönség előtt, míg a nyílt országjárás feladatát Lázár János vette át.
A helyi mozgósításban kulcsszereplő polgármestereket illetően a miniszterelnök szokatlanul nyíltan fogalmazott a Fidesz egyik önkormányzati fórumán, amikor azt üzente a kormánypárti polgármestereknek: „Ezt a választást nektek kell megnyernetek, a trombitát nektek kell fújni. Úgy áll a helyzet, hogy a '26-os választás azon dől majd el, hogy a Fidesz–KDNP-hez tartozó önkormányzati vezetők és képviselők […] hajlandóak-e beleállni ebbe a küzdelembe. Ha beleálltok, nyerünk, ha nem álltok bele, nem fogunk nyerni, ha én személyesen kitenném a lelkemet, akkor sem.” Navracsics Tibor vezetésével ezzel párhuzamosan választási ígérgetés és konzultáció indult az önkormányzati vezetőket célozva.
A nyilvánosságban szintén lépnie kellett a Fidesznek. 2025-ben a hagyományos médiapiacot tovább torzította az Orbán-rezsimhez közel álló tulajdonosok dominanciája. A kormányközeli Indamedia felvásárolta a Ringier magyarországi portfólióját, köztük a legnagyobb példányszámú bulvárlapot, a Blikket is. A kormánytól független sajtóorgánumok számát csökkentette a Szabad Európa működésének megszűnése, miután annak finanszírozását az Orbán-rezsimmel jó kapcsolatokat ápoló Trump-adminisztráció leállította.
Médiafölénye ellenére a kormányzati kommunikáció hatékonysága csökkent. Az online médiatérben és a közösségi médiában jelentős maradt a független orgánumok szerepe. A Google és a Meta politikai hirdetéseinek megszűnése miatt az Orbán-kormány által irányított propaganda elérése visszaesett. Ezt igyekezett ellensúlyozni a kormánypárt az említett médiapiaci felvásárlásokkal, egyes Facebook- és Instagram-oldalak és influenszerek felvásárlásával, a Harcosok Klubja és a Digitális Polgári Körök létrehozásával, továbbá a hirdetési szabályok megkerülésével.
Magyarország 2025-ben is egyedülálló volt az Európai Unióban abban, hogy a kormány által irányított orgánumok és ezek közösségi oldalai voltak az álhírek és összeesküvés-elméletek legfőbb terjesztői. A tartalmat tekintve a dezinformációs kampányok fő célpontjai Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke és Magyar Péter lettek.
A kormány által terjesztett dezinformáció szerint a „háborúpárti Brüsszel” bele akar avatkozni a 2026-os magyar választásba, hogy Magyar Péter és pártja révén Ukrajnát támogató „bábkormányt” állítson Magyarország élére. A kormánypárt fő kampányüzenete szerint ezzel szemben Orbán Viktor a béke garanciája, az egyetlen, aki meg tudja védeni az országot a háborútól. A kormányzati kommunikáció mindezek alátámasztására MI-vel generált tartalmakat is használt. 2025 végére a teljes magyarországi megyeilap-hálózat és a szintén a kormánypárt által irányított Magyar Nemzet koordináltan terjesztett MI-generált hamis képeket Magyar Péterről, hogy azonosítsa a személyét a háborúval.
A kormánypárt belpolitikai témákban is alkalmazott dezinformációs kampányt az ellenzéki kihívója ellen. Egy MI-vel generált dokumentum alapján óriási erőforrásokkal terjesztett hamis információkat az ellenzéki párt állítólagos adóemelési terveiről. Az ügyben több elsőfokú, nem jogerős bírósági ítélet is született, amely kimondta, hogy a dokumentumokat nyilvánosságra hozó kormányközeli médium valótlanul állította, hogy a birtokába került dokumentum az ellenzéki párthoz kötődik. Egy jogerős ítélet pedig megtiltotta egy másik kormányközeli médium, a Bors című bulvárlap ingyenes különszámának terjesztését, amely a hamis információkat terjesztette volna. A kormánypárt trumpista mintára a szólásszabadság korlátozásaként értelmezte a nyílt hazugságok terjesztésének bírói tilalmát.
Szintlépés a személyes adatokkal való visszaélésben a Tisza Párt applikációját érintő adatlopási ügy is. A párttól tisztázatlan módon eltűnt adatok felhasználása egyértelmű bűncselekmény, kormányoldalról mégsem találta problémának senki, hogy 200 ezer választó szenzitív, személyes adatát a kormánypárt által irányított sajtóorgánumok nyilvánosságra hozták, és ezzel próbáltak zaklatni, megfélemlíteni a közszereplőket vagy az egyszerű választópolgárokat. A Tisza adatbázisából származó adatokkal való visszaélés különösen súlyos esete, hogy a kormánypárt által irányított sajtó listázni kezdte az applikációt letöltő bírókat, azzal vádolva őket, hogy politikailag elfogultak.
Az Orbán-rezsim a most zajló választási kampány eszköztárát illetően is sokat merít a Putyin-rendszer mintáiból. A 444 egy alapos tényfeltáró cikke leleplezte a Fidesz saját trollfarmját, ami mögött a Digitális Polgári Köröket is szervező Digitális Demokráciafejlesztési Ügynökség áll. Az egykori szentpétervári trollfarmhoz hasonló cég feladata, hogy a közösségi médiában úgy tűnjön, tömegek állnak a Fidesz mögött.
Összességében azonban éppen az tűnik ebben a kampányban a Fidesz fő problémájának, hogy bár továbbra is jelentős, de kisebb lélekszámú tömeg áll mögötte, mint a Tisza mögött. Így a kormánypárt eddig többségre szabott eszközei egyszerűen nem működnek, a Fidesznek ezért újra és újra változtatnia kell. Ettől más ez a kampány, mint minden korábbi az elmúlt húsz évben.
A szerzők: Juhász Attila politikai elemző, tanácsadó és László Róbert, a Political Capital választási szakértője.
