Lopás helyett közmunka, hatszáz éve integrálhatatlan cigányok – Orbán és Lázár már egy évtizede beszél így a romákról

• „Mint ahogy nekünk is az adottságunk, hogy függetlenül, hogy ki mit gondol róla, hogy szereti-e a túrós csuszát, vagy nem, Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik valahol, valamikor eldöntötték, amit mi megörököltünk.” (Orbán Viktor 2015-ben magyar diplomaták előtt)
• „A politikai pártok és irányzatok többsége Magyarországon a cigányokat és a romákat egy problémának látja, egy tehertételnek látja […]. A mi kormányunk erről a közösségről nem tehertételként gondolkodik, hanem lehetőségként gondolkodik. Azt gondoljuk, hogy ez a közösség egy rejtett erőforrás, egy rejtett tartalék a magyar gazdaság számára.” (Orbán Viktor két évvel korábban, 2013-ban a Cigányügyi Egyeztető Tanács ülésén)
• „A magyar kormány még nem döntötte el, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányság tehertétel-e vagy erőforrás” (Balog Zoltán akkori miniszter 2017-ben a tusványosi szabadegyetemen)

A három fenti megszólalás még akkor is jól példázza az Orbán-kormányok ellentmondásos viszonyát a magyar cigánysághoz, ha Balog Zoltán az idézetben a cigányság egy szűkebb, határon túli csoportjáról beszélt. A politikai racionalitás szerint Lázár János nagy vihart kavart vécétisztítós megszólalása véletlen elszólás volt, komoly hiba, nem előre kiszámított megnyilvánulás. Akik mégis szándékosságot feltételeztek, azok azzal érveltek, hogy Lázár sokadszor beszélt a romákról ilyen hangnemben, ahogyan Orbán Viktornak is több olyan kinyilatkoztatása volt, amelyet sértőnek, sőt egyenesen rasszistának értékeltek például romaszervezetek is.

A Fidesz és a cigányság viszonya kétségkívül ellentmondásos, és az elmúlt másfél évtizedben több hangsúlyeltolódás is megfigyelhető volt benne, de bizonyos narratívák ezzel együtt is kirajzolódnak. Ezeket mutatjuk be a kormány vezető politikusainak nyilatkozatait felidézve.

Cigány származású bűnelkövetők

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalakulása előtt bő egy évvel, 2009 februárjában Orbán Viktor még ellenzékben lévő fideszes pártelnökként Sólyom László köztársasági elnöknél járt. Ekkor a Marian Cozma-gyilkosság foglalkoztatta élénken a közvéleményt. A találkozó után Orbán arról beszélt, hogy bár „cigánybűnözés” nincs, cigány bűnözők vannak, a számuk pedig egyre nő.

„Világossá kell tenni, hogy a cigány származású bűnelkövetők, súlyos bűncselekményeket elkövetők aránya jelentős mértékben, napról napra fokozódó mértékben, érzékelhető mértékben növekszik. Aki erről nem beszél, az becsukja a szemét, nem érzi úgy, hogy eljött az egyenes beszéd ideje, s ezzel csak súlyosbítja a bajt” – mondta Orbán.

Ezt mi megörököltük, nekünk kell ezzel együtt élnünk

Orbán Viktor már (újra) miniszterelnök volt, de az ország még a menekültválság előtt állt, amikor a bevándorlással összefüggésben az Országos Roma Önkormányzat (OCÖ) 2014-ben rendezett eseményén Farkas Flórián elnök, valamint Bódi Guszti és Bangó Margit társaságában azt mondta:

„Az európai és hamarosan magyar problémává is váló munkaerőhiányra a megoldás a rejtett tartalékok mozgósítása. Európa legnagyobb rejtett tartaléka, az a roma közösség. És ez így van Magyarországon is.”

Aztán a 2015-ös menekültválságtól kezdve a Fidesz politikusai rendszeresen hozták szóba a menekültekkel összefüggésben a romákat. Trócsányi László akkori igazságügyi miniszter például azzal érvelt a menekültek befogadása ellen, hogy éppen elég munka van a magyarországi romákkal: „Az Orbán-kormány szerint Magyarország már csak azért sem tudja befogadni a gazdasági menekülteket, mert gondoskodnia kell 800 ezer cigány felzárkóztatásáról.”

Ezután Orbán Viktor is a menekültekkel hozta párhuzamba a cigányokat, csakhogy ekkor már ő sem erőforrásként, hanem – ahogy a cikk elején idéztük – kényszerű örökségként beszélt róluk. Egy, a magyar diplomatáknak tartott értekezleten azt fejtegette, hogy nem jó ötlet kvóták alapján szétosztani a menekülteket Európában, majd ezután mondta el a túrós csuszás analógiáját arról, hogy néhány százezer romával együtt élni nem szeretet kérdése, Magyarországnak ez történelmi adottság.

„Ezt valakik valahol, valamikor eldöntötték, amit mi megörököltünk. Ez a mi helyzetünk, ez egy adottság. Ezt senki nem kifogásolhatja se így, se úgy. Nekünk kell ezzel együtt élnünk, de mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt, nyugati irányba különösen nem, hogy ők is éljenek együtt egy nagyszámú roma kisebbséggel” – mondta Orbán.

Ehhez aztán még hozzátette: „Sőt, amikor ez a roma kisebbség egy része Kanada felé megy, akkor inkább azt akarjuk világossá tenni, hogy szeretnénk, hogy ha maradnának, és rendeznénk a velük való együttélés nagy kérdését, hogy maradhassanak.”

2016 szeptemberében Lázár János akkori kancelláriaminiszterként a Csongrád megyei Nagyéren tartott utcafórumán is arról győzködte a helyieket, hogy a migránsok betelepítése azért nem jó ötlet, mert „van itt baj éppen elég, a faluban is sokakról kell gondoskodni”. „Migránsok százezrei jöhetnek Magyarországra, akikkel nem tudni, hogyan tudnánk együtt élni. Hiszen 600 éve élünk együtt cigányokkal, akiknek nem tudtuk megoldani a problémáit.”

Egy cigány embertől is lehet bocsánatot kérni

A becsmérlő megnyilvánulások mellett több olyan beszédet is hallhattunk a Fidesz-kormányok vezető politikusaitól, amelyek sokkal inkább a cigányság értékeit hangsúlyozták. Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter például 2017-ben, a roma holokauszt 73. évfordulóján arról beszélt: „A roma holokausztnak nemcsak áldozatai voltak, hanem hősei is, és a mi feladatunk megemlékezni és beszélni róluk, hogy minél többen tudjanak helytállásukról”. Vagyis, tette hozzá,

„a romák úgy tekinthetnek közösségükre és történetükre, mint amelyben voltak ellenállók, voltak hősök, ez pedig segíthet, hogy akik áldozatok voltak, ne maradjanak áldozati szerepben a jövőben is.”

Ugyanebben az évben Orbán Viktor Mirkóczki Ádám jobbikos képviselőt szólította fel a Parlamentben arra, hogy kérjen bocsánatot Farkas Flóriántól, amiért alaptalanul vádolta meg. „Higgye el – mondta Orbán Mirkóczkinak, – egy cigány embertől is lehet bocsánatot kérni, nem szégyen az.” A gesztust némileg árnyalja, hogy bár Farkas nem volt hivatalos gyanúsított, egy 1,6 milliárdos csalás ügyében zajlott ekkoriban nyomozás az általa irányított, Híd a munka világába nevű programmal összefüggésben.

Már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni

A 2018-as választás előtti hónapokban még nagyobb intenzitással került elő a romák társadalmi helyzete, mégpedig a közmunkaprogrammal, az Orbán-kormány egyik legmeghatározóbb, egyben legtöbbet vitatott társadalom- és gazdaságpolitikai eszközével kapcsolatban. Lázár János hazai pályán, Hódmezővásárhelyen kampányolt 2018 januárjában, és igencsak érdekes következtetésre jutott a program lényegét illetően: azt mondta, hogy a roma embereknek a közmunka mellett nincs kedvük lopni.

„170-180 ezer ember van közmunkában. Akinek reggel hatkor el kell mennie melózni, és mondjuk Hegedűs Laci dolgoztatja itt, a hódmezővásárhelyi városházán, annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni. Beszéljünk világosan és egyértelműen. Ráadásul egy idő után rájön arra, hogy 60-70 ezret kap úgy, hogy dolgozik reggel hattól délután kettőig, akkor minek akkora kockázatot vállalni.”

Hatszáz éve nem tudtuk őket integrálni

2018 márciusában Orbán Viktor ismét a cigányság integrációs problémáival párhuzamba állítva beszélt a migráció kérdéséről, amikor azt mondta: Miskolcon már látták, mi lesz abból, ha bevándorlók érkeznek. Csakhogy ő nem a kívülről érkező bevándorlásra utalt.

„Én nem akarok erről hosszan beszélni, mert szerintem Miskolcon nem kell erről sokat beszélni, ugyanis Miskolcon az emberek tudják, hogy mi az a bevándorlás. Volt itt, amikor ebbe a városba a városon kívülről tömegesen bevándoroltak. Látták, mi lett belőle. A miskolci emberek pontosan tapasztalták már, mi van akkor... pedig azok az emberek, akik ide bejöttek, ők Magyarország területéről jöttek Miskolcra. Most képzeljék el, mikor az országhatáron kívül érkeznek kultúrájukban, szokásukban, életfelfogásukban tőlünk teljesen különböző emberek.”

Erre erősített rá néhány nappal később Lázár János egy mártélyi utcafórumon is, amikor azzal érvelt: hogyan integrálhatnánk a bevándorlókat, ha ez a cigányokkal hatszáz év alatt sem sikerült.

„Ha egyszer beengedjük őket, akkor el fogják foglalni azt a helyet, ahová bejönnek. Onnantól kezdve az egy mese, hogy lehet integrálni, meg majd barátkozunk, meg majd olyanok lesznek, mint mi, nehogy elhiggye valaki. Hatszáz éve élünk együtt a cigányokkal, és mind a mai napig nem tudtuk őket integrálni, hogy beszéljünk világosan. Akkor hogyan tudnánk integrálni olyanokat, akik egy másik világból, egy másik kultúrából, másik identitással jönnek ide? Hatszáz év múlva sem jutunk egyről a kettőre”.

Nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül

Aztán a világjárvány előtti hónapokban, 2020 elején érkezett el az újabb mélypont, amikor a miniszterelnök az „ingyenélő” cigányság képét emlegetve talán minden korábbinál erősebben pendített meg rasszista húrokat.

Miután a gyöngyöspatai általános iskola szegregált oktatásban részesülő diákjainak 99 millió forintos kártérítést ítélt meg jogerősen a bíróság, Orbán egy nemzetközi sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a magyarok igazságtalannak éreznék, ha kifizetnék azt a romáknak. „Túl azon, hogy mi a jogi helyzet, meg mi a gazdasági helyzet, az nagyon fontos, hogy minél kevesebb olyan ügy legyen, ami sérti az emberek igazságérzetét” – mondta.

Aztán a kormányfő a jogerős bírósági ítéletet vitatva a Kossuth rádióban még ennél is durvábban fogalmazott:

„A magyarok nem rasszisták, nem utasítják el a cigányokat élből. […] De van egy határ, amit a magyar sosem fog átlépni, vagy sosem érzi úgy, hogy azt szabad átlépni. Ez pedig az a határ, ha pénzt adunk a semmiért.”

A Hír TV-nek pedig erről az ügyről úgy nyilatkozott: ő ugyan nem gyöngyöspatai „de ha ott élnék, mégiscsak megkérdezném, hogy az hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben ezért a pénzért én nem tudom, hány órát, hány napot vagy évet kell dolgozzak. […] És azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek igazuk van.”

Ezután jelentette be állítólag Orbán a 2020 februári kihelyezett frakcióülésen, hogy a kormány a börtönviselteknek és a romáknak megítélt kártérítések ügyéről indít majd nemzeti konzultációt, ezt azonban a pandémia elmosta.

Mi nem vagyunk kevert fajúak

2022-ben a miniszterelnök visszatért a bevándorlás témájához, amikor Tusványoson kifejtette azt az etnikai szempontú meglátását, miszerint „mi nem vagyunk kevert fajúak”. A Roma Parlament fajvédő nyilasbeszédnek nevezte Orbán szavait.

A Lázár-féle „cigány munkaerőtartalékról” szóló narratíva szintén visszatért már néhány éve is kormányzati szereplők megszólalásaiban. Sztojka Attila romaügyi kormánybiztos 2023-ban kihasználatlan munkaerőnek nevezte a cigányságot, a kormányfő pedig két héttel ezelőtt a digitális polgári körök miskolci fórumán arról beszélt, hogy a kormánya 2010-ben egyezséget kötött a cigánysággal. Ehhez két feltételt jelölt meg:

1. „Adunk munkát, de akkor járj be dolgozni.”

2. „Segítünk a gyereknevelésben, de akkor járasd a gyereket iskolába.”

Valakinek takarítani kell az InterCityn a mosdót

Ilyen előzmények után értünk el a 2026. január 22-i, Balatonalmádiban rendezett Lázárinfóig, ahol az építési és közlekedési miniszter elmondta elhíresült beszédét. Szó szerint ezt: „Ennek az országnak a tartalékát a magyarok és nem a migránsok jelentik. Az a döntés, hogy mi lezártuk a határt, az azt jelenti, hogy Magyarországon mindenkinek lehetőséget kell biztosítani, és senkit nem engedünk be az országba, aki nem magyar, illetve arról, hogy ebben az országban ki él, csak mi dönthetünk. […] Tehát ha migránsok nincsenek, és valakinek takarítani kell az InterCityn a mosdót – mert oda egyébként a magyar választópolgárok nem olyan nagy lendülettel jelentkeznek, hogy másnak a szaros mosdóját takarítsák –, akkor föl kell tárni a belső tartalékokat. És a belső tartalék a magyarországi cigányságot jelenti.”

Lázár két nappal később bocsánatot kért, de elemzők szerint így is ez volt a kormányzat legnagyobb kommunikációs hibája a kegyelmi ügy óta, különösen annak fényében, hogy a Fidesznek fontos szavazói rétegről van szó. Ha megnézzük a kormánypárt szavazóbázisának összetételét, akkor azt látjuk, hogy a kevésbé iskolázott, kistelepülésen élő, alacsony jövedelemmel rendelkező szavazók között népszerű. Vagyis pont azokban a társadalmi csoportokban, ahol felülreprezentáltak a romák, akik kutatások szerint az átlagnál nagyobb arányban szavaznak a Fideszre.

Ennek megfelelően Lázár kijelentése a közelgő választások előtt muníciót adhat a következő hetekre a Tisza Pártnak, amely a jelek szerint ki is használja ezt: Magyar Péter szerdán este jelentette be, hogy ezer kistelepülésre juttatják el hangosbemondón és szórólapokon Lázár János romáknak szóló üzenetét.

Azt az üzenetet, amely az elérhető statisztikák alapján még csak nem is állja meg a helyét: az adatok egyáltalán nem igazolják azt a kormányzati narratívában másfél évtized alatt közhellyé vált állítást, miszerint Magyarország munkaerő-tartalékát a cigányság jelentené.