L. Simon László vitába keveredett a Gutenberg-ház lakóival, ezért módosítani akarja a társasházi törvényt

A tervekkel ellentétben a közeljövőben biztosan nem lesz kulturális központ a Budapest VIII. kerületében található Gutenberg-ház alsó szintjein, egyelőre ugyanis feloldhatatlannak tűnik az ellentét a lakók és az ötletgazda, az L. Simon Lászlóhoz köthető alapítvány között – írta kedden a Hvg.hu.

A lap szerint a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola az elmúlt években újabb ingatlanokat vásárolt a társasházban, hogy növelje a szavazati arányát, de így sem került többségbe, azaz nem tudta átvinni a beruházással kapcsolatos akaratát a lakógyűlésen. Az egyik közpénzből vásárolt lakásba egyébként L. Simon László lánya költözött be, aki az alapítvány tájékoztatása szerint „piaci bérleti díjat” fizet az ingatlan használatáért (mondjuk azt nem árulták el, ez mit takar, mivel szerintük a bérleti díj nem számít közérdekű adatnak).

L. Simon László korábbi országgyűlési képviselő, volt kulturális államtitkár a Hvg.hu-nak azt mondta, elfogadhatatlannak tartja, hogy „néhány lakó miatt hiúsul meg a Gutenberg-ház projektje”, ezért „kezdeményeztem a kormánynál, hogy módosítsuk a társasházi törvényt”.

A VIII. kerületi Gutenberg téren található, különleges kialakítású szecessziós épület hányattatott sorsáról 2021-ben mi is részletesen írtunk. A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola – melynek védnökei közt L. Simon mellett Tessely Zoltán miniszterelnöki biztos és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, és egyben a népfőiskolai mozgalom vezetője is feltűnik – 2019 decemberében 1,1 milliárd forintnyi állami támogatáshoz jutott, melyből megvásárolta társasház alsó szintjeit, ezzel a ház 35 százaléka került az alapítvány tulajdonába.

A tervek szerint ezen a jelenleg lezárt és romos részen egyebek mellett 270 fős színházat, egy kisebb pódiumszínpadot, valamint egy galériát alakítottak volna ki, a színházterem mellett pedig melegkonyhás bisztrót és – a hivatalos álláspont szerint művészeknek szánt – szálláshelyeket is üzemeltettek volna (ez nem olyan elszállt elképzelés, mint amilyennek első olvasásra tűnhet, mivel az épületet 1907-ben eleve színházteremmel az udvarán adták át).

Az alapítvány és a lakók között azonban elmérgesedett a viszony, és a lap szerint nem elsősorban az átalakítási tervek, hanem a kötelezettségek és a költségek miatt. Az ellenségeskedésre jellemző, hogy a két fél még az eredeti ajánlatra is másként emlékszik vissza. L. Simon szerint „az volt az eredeti ajánlatunk, hogy felújítjuk az egész házat, a lakókra jutó költséget pedig lelakjuk, azaz egy ideig, a költségek erejéig nem fizetünk közös költséget”. A társasház intézőbizottságának elnöke szerint viszont ilyen ajánlatot soha nem kaptak, és az alapítvány valójában csak az alsó szinteket akarta felújítani.

L. Simon László már a kritikára reagálva azt is elmondta, „értelmetlen szembe állítani a lakókat az alapítvánnyal: a társasházban tulajdonosok vannak, ezek közül egy az alapítvány”. És szerinte valamennyi tulajdonosnak az az érdeke, hogy rendben legyen a „lassan életveszélyessé váló” épület statikája és homlokzata.

A tervek ugyan elkészültek, a kivitelezésből végül nem lett semmi, ugyanis a tulajdonosok a lakógyűlésen (hivatalos nevén társasházi közgyűlésen) szűk többséggel leszavazták az alapítványt. Az elmúlt években azután az árak is elszálltak; miközben eredetileg a tervek megvalósítása 2,8 milliárd forintba került volna, a legutóbbi becslés szerint ez az összeg 2025-re már nagyjából bruttó 7,7 milliárd forintra nőtt. Ennyi pénzt viszont várhatóan nem tud előteremteni az alapítvány, így a részükről jelenleg nem is él már semmilyen ajánlat a ház felé a felújítással kapcsolatban. Most már csak annyit kezdeményeztek, hogy a társasház „végezze el a feladatát”, és intézkedjen a statikai megerősítés érdekében. Ennek a költségeit az alapítvány már csak a saját, 40 százalékos tulajdonarányában hajlandó viselni.

Az alapítvány 2022-ben három lakást is megvásárolt, hogy a megnövelt tulajdonrésznek köszönhetően szavazati aránya is növekedjen:

• A legfelső szinten lévő 212 négyzetméteres ingatlant 212 millió forintért vették meg.
• Ezen kívül vettek egy 81 négyzetméteres lakást 74 millió forintért;
• valamint egy 115 négyzetméteres lakást 100 millió forintért (ebben lakik pár hónapja L. Simon László lánya).

Azonban az alapítvány még ezekkel a szerzeményekkel sem szerezte meg a szavazattöbbséget. Ezért L. Simon László több alkalommal javasolta, hogy változtassák meg a társasházi törvényt, az ugyanis szerinte a jelenlegi formájában országszerte megbénítja az indokolt fejlesztéseket. A Hvg.hu-nak azt mondta, „Kivezetném a társasházi intézőbizottság intézményét a jogrendszerből, mert semmi értelme. Bőségesen elég volna a közös képviselő intézménye, különösen úgy, hogy jellemzően ezt a feladatot már profi szakcégek látják el”.

L. Simon javaslata szerint a jövőben társasházat csak professzionális közös képviselő cég képviselhetne; vagy ha ez nem lehetséges, akkor olyan szabályt kellene alkotni, hogy az intézőbizottságot a tulajdonosok egyszerű többségi határozattal (tehát nem az összes tulajdoni hányad szerinti legalább egyszerű szavazattöbbségi határozattal, hanem a közgyűlésen jelen levő tulajdonostársak tulajdoni hányada alapján számított egyszerű szavazattöbbséggel) változtathassák meg.

A lap azonban emlékeztetett arra, hogy a társasházi törvény 2025-ben változott meg, csakhogy L. Simon javaslataiból semmi nem került át a módosult törvény szövegébe.