Abban mindenki egyetért, hogy fel kell újítani a Gutenberg-otthont, de nem mindegy, milyen áron

A szecessziós épület alsó szintjei 2019 decemberének végén kerültek a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítványhoz. Az L. Simon Lászlóhoz köthető szervezet a kultúrtaót helyettesítő támogatásokból nem sokkal korábban kapott 1,1 milliárd forintnyi állami támogatást.

A Gutenberg-projektről azt írják az alapítvány honlapján, hogy a magyar szecesszió egyik emblematikus épületét a pusztulástól szeretnék megmenteni, a terveik között pedig egy előadó-művészeti központ létrehozása szerepel. Hogy ez mit jelent pontosabban, az az alapítvány terveiről szóló, Gutenberg ház című kiadványából derül ki: ott az olvasható, hogy egy rendezvényteremként is bérbe adható színházterem mellett

„a földszinti és pinceszinti terekben irodalmi bisztrót, jegyirodát és kortárs művészeti galériát, az emeleten pedig a fellépő művészek számára igénybe vehető vendégszobákat alakítanak majd ki.”

Színházterem a bérpalota udvarán?

Ha valaki anélkül csodálkozik rá a Gutenberg téren álló, szebb napokat is látott, de még ma is impozáns homlokzatára, hogy ismerné, mi rejlik mögötte, meglepheti, hogy bárki színháznyitással mentené meg a műemléki bérházat. Pedig az elképzelés a ház különleges adottságaiból fakad: eleve színházteremmel az udvarán adták át 1907-ben, ugyanis eredetileg sem csak egy mutatós, korszerű századfordulós bérpalotának épült.

A Gutenberg-otthon létrehozását a magyar nyomdászok korabeli érdekképviselete álmodta meg, innen kapta a nevét nemcsak az épület, de később maga a tér is. A cél az volt, hogy legyen a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egyletének egy olyan székháza, ahol a hivatali helyiségek mellett a nyomdászoknak szórakozásra, művelődésre is lesz lehetőségük. A mai szóval élve „luxuskategóriájú” bérlakások kialakításából pedig olyan bevételt reméltek, amivel nemcsak az épület fenntartását, de az egylet működését és a tagok segélyezését is finanszírozni tudják.

Amikor aztán ez az álom Vágó József és Vágó László tervei alapján, a kor neves építészeinek, Korb Flórisnak, Pecz Samunak és Lechner Ödönnek a közreműködésével megvalósult, a korabeli sajtó is azonnal elismerően nyilatkozott arról, hogy milyen harmonikusan megfértek benne együtt, de egymástól megfelelően elválasztva a lakó- és kulturális funkciók:

„Az egész épületnél legnagyobb gondossággal ügyeltek a tervezők, hogy úgy külsejében, mint belsejében minden részlet harmonikus, modern művészi összhanggá olvadjon”

– írta például a Magyar Építőművészet róla 1908-ban. Az azóta szecessziós remekként ismert ház 115 éves, viszontagságokkal teli története elég szövevényes ahhoz, hogy külön cikket is megérdemelne, de most, hogy a tervezett felújítás a témánk, ugorjunk vissza egy kicsit a jelenbe.

Háborús állapotok odalent

Amikor nemrég elmentünk megnézni a Gutenberg-otthont, több ott lakóval is sikerült beszélnünk, akiket nemcsak az otthonuk jövője, de a ház különleges öröksége is foglalkoztat. Ők bár szívesen meséltek, a nevük megjelenését nem vállalták, attól tartva, hogy az megnehezítené az egyeztetéseket a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskolával.

Az egyik lakó, aki több évtizede él ebben a házban, azt mesélte, hogy először megkönnyebbült, mikor megtudta, hogy a Gutenberg-otthon alsó szintjeinek új tulajdonosa van. Azt remélte, hogy végre rendeződhetnek a korábbi tulaj alatt kialakult „háborús állapotok odalent”, és a szecessziós műemlék épülettel és annak kulturális tereivel is végre újból méltón bánnak majd. Az, hogy a háborús állapotokat nem (csak) egy rossz viszony metaforájaként kell érteni, egyből világossá vált, amint előkerültek az alsó szintek belső tereiről készül fényképek:

betört ablakok, tégláig levert vakolat, kibontott válaszfalak és ideiglenes megtámasztások.

Itt megint vissza kell ugranunk az időben, igaz, ezúttal csak a közelmúltba. Ezeket az állapotokat ugyanis az alsó szintek előző tulaja hagyta így. A BHG–2006 Ingatlanhasznosító Kft. a kétezres években állt neki engedély nélküli bontási és építési munkálatoknak, melyeket aztán félbehagyott. A társasház hosszan pereskedett az időközben tetemes közösköltség-tartozást is felhalmozó BHG-val. Végül hiába nyertek, a cég, amely később eladta az alsó szinteket, csődvédelmet kért, miután elbukta a pert, a több mint húszmilliós tartozásának pedig csak elenyésző részéhez jutott hozzá a társasház.

Nem kellenek különösebben mély építészeti vagy statikai ismeretek annak belátásához, hogy az épület alapozásának és alsóbb szintjeinek állapota közvetlenül kihat a feljebbi emeletekre is. A Gutenberg-otthon lenti kulturális tereinek áldatlan állapotai épp ezért több mint egy évtizede aggasztották a lakóközösséget. Már 2014-ben nekiálltak megterveztetni a tartófalak földszinti és félemeleti szakaszainak megerősítését. Bár a tervek elkészültek, a munkálatokhoz szükséges hatósági engedélyeket is megkapták, a közgyűlés pedig már a kivitelezőt is megszavazta, a munkát nem tudták elkezdeni.

Aztán jött a tavaly decemberi földrengés, amely az egyébként is rossz állapotban lévő házat rengette meg.

Mindenki kért már hatósági beavatkozást

A társasház képviselői és az alapítvány ezután egyaránt a hatóságokhoz fordultak. A társasház birtokvédelmet kért, mivel az alapítvány eredetileg nem engedte be a társasház statikai állapotát vizsgáló szakembereket az alsó szintekre. Az alapítvány pedig az épület veszélyes állapotára hivatkozva fordult az építéshatósághoz, amely jókarbantartási kötelezési eljárást indított a társasház ellen. Az előbbivel a társasház képviselete elérte, hogy a statikus szakértőjük bejutott az alapítvány ingatlanjába, és fel tudta mérni a helyzetet,

ekkor azt állapította meg a társasház által felkért szakember, hogy nincs szükség azonnali beavatkozásra.

Az utóbbi eljárás még folyamatban van, de ha az alapítvány eléri a célját, akkor a társasházat veszélyessé nyilváníthatják, és a veszély elhárítására kötelezhetik. Ez pedig rákerülhet az épület tulajdoni lapjára is, többmilliós költséggel megterhelve minden egyes lakást, ami csökkentheti a ház összes ingatlanjának piaci értékét is. A lakások ára pedig nem elhanyagolható tényező a történetben a Telexnek név nélkül nyilatkozó lakástulajdonosok szerint. Vannak, akik attól tartanak, hogy néhány szomszédjuk kivásárlásával akár többségi tulajdont is szerezhetne az alapítvány a házban.

A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke ugyanakkor azt mondta, hogy „nincs ilyen irányú elképzelése”, amikor arról érdeklődtünk, hogy terveznek-e még ingatlant szerezni a Gutenberg-otthonban. Rodics Eszter ezt egy későbbi levelében azzal is kiegészítette, hogy „Magyarországon a magántulajdon szent”, bárki vásárolhat lakásnak vagy irodának ingatlant,

„tehát nem lenne abban semmi kivetnivaló, ha akár ebben a társasházban, akár másikban egy eladó lakást megvásárolnánk, amennyiben a tulajdonos azt nekünk kívánja értékesíteni”.

A lakók aggodalmára, miszerint a hatósági eljárás a lakások vételárát is lenyomhatja, az alapítvány nem kívánt reagálni. Azt viszont többször is hangsúlyozták a szerkesztőségünkkel folytatott levelezésben, hogy szerintük a saját fejlesztési terveik értéknövelő hatásúak lesznek, így azok minden tulajdonosnak az érdekében állnak.

Alapítvány: Muszáj volt a hatósághoz fordulni

A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola honlapja szerint a Gutenberg-otthon felújítási munkálatainak 2020 őszén kellett volna megkezdődniük. Az alapítvány kuratóriumának elnöke a Telexnek azt mondta, hogy a teljes épület felmérése a tervezettnél szélesebb körű vizsgálatot igényel, ez van jelenleg folyamatban, de a munkálatokat a járványhelyzet sem könnyíti meg.

A felújítást saját és pályázati forrásból tervezik finanszírozni, de a jelenlegi tervezési és engedélyeztetési szakaszban még nem tudnak a beruházás becsült költségeiről nyilatkozni.

Azt ugyanakkor jelezték lapunknak, hogy a saját tulajdonukat érintő munkálatokat teljes egészében maguk állnák, a közös tulajdont (például a homlokzat felújítását és a tartószerkezet megerősítését) érintőkben pedig hajlandók lennének a tulajdoni hányaduknál nagyobb arányban.

Az alapítvány „napjainkra sajnos teljesen lepusztult műemléképület”-ként hivatkozik a szecessziós házra, amelynek jelenlegi állapotáért Rodics szerint „az épület megépítése óta eltelt idő, a mindenkori tulajdonosok (a lakók és egyéb használók) által végzett egyedi változtatások, az egységes koncepciójú felújítás hiánya) tehető felelőssé”. Amikor arról érdeklődtünk, hogy ebben mekkora lehet a szerepe annak a kft.-nek, amelytől a szétvert állapotban hagyott alsó szinteket megvették, az alapítvány nem kívánt állást foglalni. Azt ugyanakkor közölték, hogy

„az előző tulajdonossal korrektül elszámoltunk, kérésünkre ő a társasház felé meglevő tartozásait is rendezte”.

Rodics álláspontja szerint az alapítvány és a többi tulajdonos közös érdekében voltak kénytelenek bevonni a hatóságokat. Most pedig abban bíznak, hogy az így indult eljárással, illetve a lakókkal folytatott egyeztetésekkel sikerül elvégezni a „ház teljes körű állapotfelmérését”, ez alapján pedig véglegesíthetővé válnak a rekonstrukciós tervek.

A lakók sem akarják, hogy elmérgesedjen a viszony

Azok a lakók, akikkel sikerült beszélnünk, mind természetesnek, sőt örömtelinek tartanák azt, ha végre ismét kulturális funkciókat tölthetne be a színházterem és a hozzá kapcsolódó alsó szintek. Azt mondják, örömmel együttműködnének a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskolával, de úgy érzik, az alapítvány nem a párbeszédre törekszik, hanem diktálni akar.

A beruházás velük ismertetett koncepciója alapján, a társasház képviselői által felkért szakemberek véleményét is kikérve, több problémát is szeretnének tisztázni:

• Egyrészt a piszkos anyagiakat. Úgy látták ugyanis, hogy a tervekben nemcsak a ház állapota által indokolt felújítási munkálatok szerepelnek. Márpedig az alapítvány céljai által indokolt, új funkciókhoz szükséges átalakításokat és megerősítéseket semmilyen mértékben nem szeretnék megfinanszírozni.
• Másrészt szeretnék elérni, hogy a kulturális funkciók újraélesztésének megtervezése ügyeljen arra, hogy a ház lakószintjei továbbra is élhetők és elszeparáltak maradhassanak. Ebből a szempontból leginkább a tervezett szálláshely-szolgáltatásra alkalmas funkciók létesítésétől tartanak,
• Harmadrészt esztétikai és műemlékvédelmi kifogások is felmerültek, ezekre sem kaptak egyelőre megnyugtató válaszokat.

A lakóközösség különböző pályázatok, támogatások és hitelek segítségével évtizedek óta munkálkodik a műemléképület megőrzésén és helyreállításán, ezért 2006-ban Kós Károly-díjjal is kitüntették őket. Azt mondják, elkerülnék, hogy elmérgesedjen a viszony a lakók és a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola között. Azt viszont szeretnék elérni, hogy az alapítvány megértse és beépítse a fejlesztési koncepciójába a szempontjaikat, hiszen ők is tulajdonosai a háznak, amelyről szó van, ráadásul régóta szívükön viselik a Gutenberg-otthon ügyét.