Ha a kokain lenne a legnagyobb probléma Magyarországon, akkor nem lenne ekkora gond

„Azért vagyunk itt, hogy a démonról váltsunk néhány gondolatot”

– különös gondolat ez egy szakpolitikai konferencia nyitómondataként, de miután a gazdasági nehézségek, az újra nekilendülő infláció, az egészségügy elhúzódó válsága közepette a kormány az alapjogok korlátozása és az ellenvélemények felszámolása mellett Európa eleve legszigorúbb drogtörvényének további szigorítását és a kábítószerek kereskedelmének, fogyasztásának és népszerűsítésének alkotmányos tilalmát tette politikai cselekvése központi elemévé, annyira nem is meglepő. Az egykor a Nemzeti Lovas Stratégiáért felelős, frissiben drogpolitkáért felelős kormánybiztosnak kinevezett Horváth László nyitotta meg ezekkel a szavakkal a Drogkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) március 2-i drogpolitikai csúcskonferenciáját.

A szervezők saját bevallásuk szerint azért szervezték az eseményt, hogy az „szakmai egyeztető fórumként szolgáljon az aktuális társadalmi párbeszéd középpontjába került drogpolitikai intézkedéseknek”. A meghívott vendégek panelbeszélgetéseken beszéltek a kábítószerekről, de arról is, hogyan kéne megoldani a leginkább a dizájnerdrogok által okozott magyar drogkrízist. A gengszterraperből kormányközeli médiában gyakran megszólaltatott közéleti szereplővé vált Dopeman is a vendégek között volt, és merőben más álláspontot, hozzáállást képviselt, mint a vendégek többsége.

Démonizálás kell

A rendezvény meghívott vendégei és az érdeklődők teljesen megtöltötték az MCC Feneketlen-tó melletti épületének termét. A széksorokban voltak azért fiatalabbak is, de nagyon egyértelműen többen jöttek el a 45 év feletti korosztályból. Kérdezni senki se kérdezhetett a meghívott vendégektől, pedig volt, aki akart. Igaz, a szervezők megígérték, fognak még ilyen konferenciákat szervezni, és azokon lehet majd kérdezni a nézőknek is. Az nagyon feltűnő volt, hogy a hazai drogrehabilitáció legismertebb szakembereit nem hívták meg, és nem beszélt például egy toxikológus vagy addiktológus sem.

Horváth László megnyitó beszéde adta meg az alaphangot, kijelölte, szerinte hogyan kell beszélni a kábítószerről: úgy, hogy démonizáljuk. Szerinte a kábítószer démonként betört az életünkbe, és együtt, társadalmi szinten kell megküzdenünk vele. Ebben maga mögött érzi a közvélemény támogatását. „A társadalom kis hányada nem mondja csak azt, hogy a kábítószerekkel szemben világosan, egyértelműen kell fellépni”, mondta a kormánybiztos, aki szerint a „többség elfogadja, hogy a kábítószer semmit se épít, mindent lerombol”.

Ezután mégis azt hozta fel a kábítószerek elleni küzdelmet nehezítő tényezőként, hogy „megosztott a közvélemény, mert egyes érdekcsoportok, és a befolyásuk alatt lévő médiacsoportok, szervezetek próbálják ráerőltetni a nézőpontjukat a közvéleményre”. Az érdekcsoportokat, szervezeteket konkrétan nem nevezte meg, de úgy jellemezte ezeket, amik rendszerint áldozatként mutatják be a droghasználókat. Ez Horváth szerint bizonyos esetekben igaz is, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kábítószer-fogyasztók roncsolják a környezetüket és a környezetükben élőket is, így „nekik is vannak áldozataik”.

Beszélt arról is, hogy elsősorban a peremvidékeken, szegregátumokban végez óriási pusztítást a kábítószer. Szerinte az ezeken a területeken élő kábítószer-használók „maguk alól rúgják ki a széket” azzal, amit csinálnak, pedig a kormány nagyon sokat tett azért, hogy felemelkedjenek. Más vendégekkel ellentétben ő különösebben nem részletezte azt, hogy ezeken a területeken a dizájnerdrogokat fogyasztják a legtöbben. Horváth szerint „nincs jó vagy rossz kábítószer, csak kábítószer van”, amit szerinte a fonói ámokfutás is bizonyít. Ebből az egy esetből jutott arra az általános következtetésre, hogy a dizájnerdrogok és a klasszikus drognak számító kannabisz között azért nem kell különbséget tenni, mert a fonói gyilkos rendszeresen füvezett, de mellé használt dizájnerdrogokat is.

Összességében azt mondta, a hazai drogprobléma megoldásában a „drogkereskedelem felszámolása az első és döntő lépés”. A mostanában látványosan zajló rendőrségi akciókkal „a kábítószerek fizikai jelenlétének a drasztikus korlátozását akarják elérni”, mert szerinte a kevesebb kábítószer kevesebb fogyasztót jelent. „Ez már megelőzés is”, mondta.

Kannabiszlevél = horogkereszt

A Horváth László által szorgalmazott démonizálást Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója meg is fogadta. Társadalmi párbeszédet szorgalmazott, szerinte ennek érdekében szervezték meg a csütörtöki konferenciát. A társadalmi párbeszéd nulladik lépéseként egyből ki is jelölte a kormány által is hangoztatott zéró toleranciát, vagyis a teljes, megalkuvások nélküli tiltást.

Visszautalt a kormány előző, 2013-ban elfogadott drogstratégiájára, ami szintén a zéró tolerancia elvén akarta elérni, hogy Magyarország 2020-ra drogmentes legyen. Ez értelemszerűen nem sikerült, különben mi szükség lenne öt évvel később is konferenciákat tartani a témában. A kudarc nem ingatta meg Téglásyt. Mint mondta, sokan bírálták őket, hogy a teljesen drogmentes országot tűzték ki célként már akkor is, de ő ezt nem tartja hibának, sőt, most is ugyanezt a célt kell szem előtt tartani. Még ha már vannak is kétségei afelől, hogy ez elérhető-e. „Igen, valószínűleg nem fogjuk elérni, vagy nagyon nehéz lesz elérni” – mondta.

Beszélt arról is, milyen fontos, hogy a kábítószer előállításának, használatának és terjesztésének tilalma mellett a népszerűsítés tilalma is belekerül majd az Alaptörvénybe. Radikális ötleteket vázolt fel arra, hogyan lehetne az Alaptörvény szellemében a Büntető törvénykönyvet is megváltoztatni. Szerinte kéne arra törvényt alkotni, hogy

„ne lehessen kendert ábrázoló, vagy annak a jelképét ábrázoló szatyrot vásárolni egy fesztiválon, ugyanúgy ahogy horogkereszteset se lehet”.

De utalt arra is, hogy a zenék, filmek terén is lenne szükség szabályozásra, hogy ne tudják, vagy ne a jelenlegi formában tudják népszerűsíteni a kábítószert. „A Wall Street Farkasa nagyon jó példa erre”, mondta Téglásy. Miután ezt mondta, a mellettem ülő nő azt súgta a barátnőjének, hogy

„nem lehet egy filmet betiltani, ez egy faszság”.

Téglásy később kicsit árnyalta a dolgot, azt mondta, azt is lehetne, hogy a drogok negatív hatásairól szóló tájékoztató felirat jelenne meg az ilyen filmeknél.

Dopeman a tiltás ellen

A drogok teljes tiltásával, a zéró toleranciával a meghívott vendégek nagy többsége egyetértett. Dopeman viszont merőben más álláspontot képviselt, a teljes tiltásról tévútként beszélt. Dopeman művészneve egyébként a szlengben konkrétan drogdílert jelent, és egyébként korábban, még gengszterrapperként olyan szövegeket írt, hogy „Mr. Mr. Dopeman, / Itt van már megint / Felszívta az orra a sok kokaint”. Dopeman talán egyik legkeményebb mondása az volt, hogy

„ha a kokain lenne a legnagyobb probléma Magyarországon, akkor nem lenne ekkora gond”.

Dopeman ezt annak fényében mondta, hogy még a dizájnerdrogok még a kokainhoz képest is nagyobb pusztítást okoznak Magyarországon. Azzal viszont még kisebb tapsot is kiváltott a konferencia egyes fiatalabb nézőiből, hogy azt mondta, „nem hisz a teljes tiltásban”. Korábbi gengszterrapperként érthető módon hevesen kritizálta azt az ötletet is, hogy valamilyen módon tiltani, vagy korlátok közé kéne szorítani a művészetben megjelenő, nem mindig démonizáló beszédmódot a kábítószerekről.

„Lehet tenni az ellen, hogy a kábítószer a high-life szimbóluma legyen a zenében?”

– Dopeman erre a kérdésre válaszolva mondta, hogy „a tiltás, a büntetés nem lesz erre megoldás”. A rapper szerint azért, mert a „tiltás a lázadást hozza magával”, ráadásul azért is bánna óvatosan a művészetbe való beavatkozással, mert van olyan, hogy „szólásszabadság, művészi szabadság”.

A kormány drasztikus intézkedéseiről azt mondta, persze, a kínálatot lehet csökkenteni a nagy drogfogásokkal, de valahogy a megelőzésben arra is kéne törekedni, hogy a kereslet csökkenjen. Fontos lenne szerinte azzal foglalkozni, hogy az emberekben miért alakul ki a vágy a kábítószerek fogyasztására. Márpedig Dopeman szerint ez oda vezethető vissza, hogy mindenki menekülni akar az életéből, kortól, társadalmi helyzettől függetlenül. Csak a gazdagabbak a klasszikus kábítószereket, a szegényebbek pedig az olcsó, veszélyes dizájnerdrogokat választják.

Takarodjon vissza az iskolába, hogy aztán dolgozzon

Forgács Istvánt „romaügyi szakértőként” konferálták fel. Azt is mondta, sokat tölt a vidéki szegregátumokban, látja, hogy milyen károkat okoznak a dizájnerdrogok ezeken a területeken. Szerinte ezeken a területeken a drogok kínálata jelent meg először, nem a kereslet, a drogdílerek konkrétan „belenyomták” a fiatalokat abba, hogy fogyasszanak. Ugyanakkor azt is elmondta, jelenleg a roma közösségben élők 40-45 százaléka küzd mentális problémákkal.

Ellentétben Dopemannel, Forgács határozottan problémaként beszélt arról, hogy a zenékben megjelenik a kábítószerfogyasztás. Különösen az elképesztően népszerű, nemsokára a Budapest Arénában is fellépő, mindössze 19 éves szegedi rapper, Pogány Induló dalai által kiváltott hatást gondolja károsnak.

„A gond az, hogy a 13 éves Krisztofer a taktaharkányi buszon Pogány Indulót hallgat”, aztán „attól gondolja magát baromi erősnek”.

Forgács szerint „nem az a truváj, hogy ír egy számot, amit meghallgatnak 6 millióan, hanem az, hogy megmondod, hogy takarodjon vissza az iskolába, hogy utána dolgozhasson”.