Tíz magyar jelentkezőből egy válik be, ezért filippínókkal építik az autósok bizalmát egy budapesti mosóban

Kövér habfelhők úsznak a kézmeleg vízzel teli vödrökben délelőtt tízkor, az Etele Plaza mélygarázsának élesen megvilágított sarkában, miközben a hétfős csapat négy autó külső és belső takarítását kezdi meg. Legfeljebb pár szót váltanak egymással az állandó gépzajban, inkább egyszerű kézjelzések és letörölhetetlen mosoly építik a kommunikációs csatornát a Monza autómosó három magyar és négy filippínó munkatársa közt. Jól ismerik a téli mocsok eltávolításának trükkjeit, ezért nem akadnak össze a széles mozdulatokkal dolgozó kezek miközben az ablakokat törlik, a karosszéria rejtett zugaiból kergetik ki a sarat, majd amikor az autó külseje végre tiszta, sűrített levegővel fújják szárazra.

Varga Tamás makulátlan szabású öltönyben áll a pálya szélén, és az embereit nézi. Hét év után először idén augusztusban merte hosszabb időre magukra hagyni őket egy pár hetes szabadság erejéig, miután kis híján beleroppant abba, hogy hétvégén is rendszeresen csörög a telefonja. Hosszú út vezetett idáig. Eredetileg pilótának készült, majd tizenhárom éve megnyitotta az első autómosóját Pesten, mostanra pedig egy összesen nyolc fővárosi helyszínen működő vállalkozás ügyeit viszi. Laposan szerveződő cég ez, ezért neki kell autóba pattannia, hogy megoldja a változatos nehézségeket.

Mire elege lett abból, hogy a készenlét lassan megeszi a magánéletét, alaposan megismerte a közeget, ahonnan a legtöbben jelentkeznek az autótakarítással járó közepesen nehéz fizikai munkára. Óriási a fluktuáció a szakmában, ezért a kezdetek óta rendszeresen hirdet állásokat az interneten. Nem is tehet mást, mert valaki mindig elmegy, másokat pedig el kell küldeni, így eddig összesen hatszázan fordultak meg a Monza mosók jelenleg negyvenfős kollektívájában. Tamás kéri, higgyem el, a magyar jelentkezők zöméről általában kiderül, hogy nem szeretnek dolgozni. Tíz jelentkezőből egy válik be, ami nemcsak az ő idegeit tartja nyomás alatt, de a cég Google értékeléseire nézve is kockázatot jelent.

Néhány hete ketten is becsapták, amikor azt ígérték, hogy a megbeszélt napon nyitáskor bemártják a szivacsot a vízbe. Végül egyikük sem jelentkezett többé, és az ilyesmi teljesen általános. Tamás akkor is veszélyt érzékelt, amikor valakiről kiderült, hogy rendszeresen alkoholt fogyaszt munka közben. Előfordultak kisebb-nagyobb lopások, és más incidensek is, így a térfigyelő kamerák felszerelése nem volt elkerülhető, de az ember nem azért üzemeltet mosókat, hogy folyamatosan nézegesse a felvételeket.

Az autó sokaknak kicsit az otthonuk, intim közeg, ahová nem szeretnének bárkit beengedni, ezért Tamás szerint bizalmi kérdés, kire bízzák a nagyjából fél óráig tartó teljes külső és belső takarítást. Volt némi kockázat abban, amikor a Fülöp-szigetekről származó munkatársakkal bővült az állandóan változó összetételű csapat. A romló tendenciák miatt mégis úgy érezte, előre kell menekülni, ha a suzukis és porschés ügyfelek számára egyaránt nehezedő gazdasági helyzetben fenn akarja tartani a 20-30 ezer forintért kínált, a pénzbedobós kézi mosók felől nézve kifejezetten drága, igaz, szakszerű szolgáltatást.

Fél évvel azután, hogy a Monza szerződést kötött az Overseas Labour nevű munkaerő-közvetítő céggel, majd megérkeztek Budapestre a kétkörös interjúval kiválasztott munkavállalók a Magyarországtól 10 ezer kilométerre lévő szigetországból, Orbán Viktor a parlamentben alaposan összekuszálta a képet amikor kijelentette:

„Ha lejár a munkaidejük, akkor el kell hagyniuk az országot (…) Amíg én vagyok a miniszterelnök, addig mindegyik vendégmunkás haza fog menni.”

A szigorított jogszabály szerint 2025-től az Európai Unión kívül csak Grúziából és Örményországból jöhetnek munkavállalók, számuk pedig összesen 35 ezer lehet, miközben jelenleg 100-120 ezer vendégmunkás dolgozik Magyarországon, akik közül 10 ezer lehet filippínó. Az engedélyük két évre szól, amit a 2024-es szabályok szerint legfeljebb egy évvel lehet meghosszabbítani, de kell is, mert további félmillió főre lenne szükség a folyamatban lévő főként ipari beruházások miatt. Vagyis nem csak Tamás tartja fontosnak a váratlan helyről származó kollégák jelenlétét.

Nem hallotta a miniszterelnök szavait Nille John, aki az elsők közt utazott Magyarországra Cagayan de Oro városából, ahol feleségét és ötéves lányát hagyta a külföldi munka miatt. Pár percre megszakítja a munkát, hogy segítsen megérteni a nehéz döntés hátterét. A harminchárom éves Nille tizenegy társával lakik együtt a mosóhálózat Kertész utcai munkásszállóján, az emeletes ágyon kezdődő reggelek és az itt véget érő esték pedig senkinek sem könnyűek. Bár a fiúk összetartanak, meg kellett szokniuk, hogy az idejük nagy részét kénytelenek együtt tölteni, családtagjaik arca pedig a videóhívás minőségétől függően éles vagy halvány, és mobiltelefon méretűre zsugorodott.

Magyarországról korábban csak annyit tudott, hogy Európában található, amikor viszont megkapta a lehetőséget, és kiderült, hogy az otthoni fizetése két és fél-háromszorosát keresheti egy budapesti cégnél, nem gondolkodott sokáig. Már hat és fél éve jár külföldre dolgozni, korábban megjárta Abu-Dzabit is, ahol szintén autómosással foglalkozott, és sok honfitársával találkozott. Nem a nyári forróság nehezítette Nille Emírségekben csordogáló hétköznapjait, hanem a rendszeresen ordibáló főnökök és ügyfelek, akik sokszor lekezelően bántak a filippínókkal.

A magyarok általában kedvesek, jegyzi meg, de közben eszünkbe jutnak Tamás és a kelenföldi mosó műszakvezetője, Gergő szavai, akik elmesélték, hogy rendszeresen kénytelenek tenni a kirekesztés ellen. Ezt mindketten ugyanolyan magyaros problémának tartják, mint az alacsony munkamorált. Nemcsak egy fülöp-szigeteki munkatársat bántalmazó magyar kollégától kellett megválni a közelmúltban, de előfordult, hogy egy ügyfélnek is jelezni kellett, hogy a Monzában nincs helye a külföldiek bántalmazásának. Mások persze örülnek nekik, és az is rendszeresen előfordul, hogy ők beszélik meg a teendőket a külföldi autótulajdonosokkal, angolul, amit mind remekül beszélnek.

Négy munkanap után két pihenőnap következik Nille közép-európai kalandjában, de az elmúlt hónapokban sem ő, sem a többiek nem nagyon hagyták el Budapestet, sőt, sokszor a szállást sem, aminek csupán az egyik oka a számukra szokatlanul hideg időjárás. A cégtől kapnak havibérletet, ezért korlátlanul használhatják városi közösségi közlekedést, így megnézték a Parlamentet és jutott idő sok sétára is, de az időeltolódás miatt a családdal való kapcsolattartás és a szállón tartott közös főzések jelentik inkább a kikapcsolódást.

Hogy mi segít megküzdeni az otthoniak hiányával? Erről Nille és a vele dolgozó háromgyerekes Benjienier Anin is ugyanazt mondják: a filippínó férfiak körében a családfenntartás különösen fontos életcél, ezért képesek sokan angolt tanulni, majd amikor tehetik, tartósan elszakadni szeretteiktől, és a legnehezebb percekben is arra gondolni, hogy hősök lehetnek a gyerekeik szemében, ha a máshol megkeresett pénzből egy jobb élet felé segíthetik őket. Benjinier az ég felé néz, és az Istent is emlegeti. A mindenható is sok erőt ad neki, mondja, majd a vállamra teszi a kezét és mosolyogva visszatér a habos vödrök közé.

A Fülöp-szigetekről érkezők közvetítéséért, a vízumukért és a repülőjegyükért fejenként körülbelül 800 ezer forintot fizetett a Monza. Ők ugyanúgy a jelenleg 177 ezer forintos minimálbérre vannak bejelentve, mint bárki, aki teljes állást kap a cégnél, de az autómosás az éttermi szolgáltatásokhoz hasonlóan hagyományosan borravalós tevékenység. Így Tamás szerint a csapat tagjai havonta, átlagosan 440 ezer forint juttatásban részesülnek összesen. A teljes összegbe beleszámolják a külföldiek havi 100 ezer forintos szállásköltségét, ezt a magyarok megkapják pénzben, illetve mindenkit megillet napi ezer forint étkezési hozzájárulás is.

Nem könnyű eligazodni a számok közt. Itthon decemberben 366 ezer forint volt a nettó kereset mediánértéke, vagyis innen nézve jól keresnek az autómosó munkatársai, ugyanakkor a szeptember iskolakezdéskor és októberben is kisebb a forgalom a mosókban, ezért a mosási jövedelmek borravalóból adódó része is alacsonyabb, karácsony környékén viszont magasabb. Ezt a hullámzást a magyarok sokszor nehezen viselik, a távolról a filippínók viszont a minimumon tartják az itteni költéseiket, hogy a lehető legtöbb pénzt tudják hazaküldeni. Hazájukban óriási összegnek számítanak az itteni bérek a kétkezi munkások körében, ezért Nille és társai elmondásuk szerint mindig jelentkeznek a plusz pénzzel járó ünnepnapi műszakokra, hiszen határozott céllal döntöttek a magyarországi munkavállalás mellett, és képesek mindent ennek alárendelni.

Megválaszolhatatlan a kérdés, hogy mit kezdene Magyarország a harmadik országból érkező munkavállalók, köztük a Monza autómosó tizenkét filippínó tagja nélkül, de Tamás szerint nemcsak a folyamatosan emelkedő energia- és egyéb költségek mellett működő vállalkozás jövője válna bizonytalanná, ha a korábbi rossz tapasztalatok után meseszerű fordulatot jelentő filippínóknak végül tényleg haza kéne menniük. Szerinte a teljes magyar gazdaság megszenvedné, ha az állam bezárná a kapukat ezek előtt az emberek előtt. Hamarosan öt újabb ember érkezik a mosókba a Fülöp-szigetekről, és Tamás reméli, hogy ha végül mindenkinek távoznia kell, akkor is itt hagynak majd valamit a hozzáállásukból, amihez hasonlóra Magyarországon alig van példa.

A budapesti autómosó-hálózat mellett a kicsivel több, mint kilencszáz lakosú Homokszentgyörgy község tehenészete is munkaerőhiánnyal küzdött, ezért tavaly november óta hat Fülöp-szigeteki munkavállalót foglalkoztatnak. Az erről szóló riportunkból kiderül, miért nem talált magyar munkaerőt a tehenészet, hogyan fogadták a helyiek a vendégmunkásokat, miért kényes feladat a tehenek gondozása, illetve az is, hogy mennyire elégedett a 2007-óta létező cég a filippínó munkatársakkal.