Schmidt Mária konferenciáján kiderült, hogy Csurka nem antiszemita volt, csak „túl korán lett igaza”

„Csurkának mindenben túl korán volt igaza. De az életben és a politikában az időzítés a legfontosabb dolog. Csurka rossz időzítő volt.”

– foglalta össze Schmidt Mária szerdán a Terror Háza Múzeumban, hogy miről fog szólni pontosan az a konferencia, amelyet Schmidt múzeuma rendezett a 2012-ben meghalt MDF- és MIÉP-alapító Csurka István 90. születésnapjának emlékére. Schmidt szerint ahogy Csurka képviselte magát, az „újszerű volt, ezért ellenszélben találta magát”. Az igazgató szerint Csurka karaktere azért szorul még ma is tisztázásra, mert korában „Trianon tragédiája nem lett kibeszélve, ezért is érte Csurkát karaktergyilkosság”. Hogy mi az összefüggés? Nem derült ki.

A Csurkáról szóló előadásra már Schmidt beszéde előtt megtelt a terem. Részben az idősebb korosztályból érkeztek olyanok, akik saját bevallásuk szerint „szinte kortársai voltak Csurkának”. Két fiatal mögöttem arról beszélt, hogy „mindenképp vedd fel a kutatáshoz, ha valami hangfelvételt bejátszanak tőle”. Másokat pedig hiába kérdeztem, miért vannak itt, a válasz annyi volt: „mást is lehet Csurkáról kérdezni”.

A konferencia kezdetére aztán szó szerint becsöngettek. „Schmidt Mária nagyot megy a héten” – kezdte a most éppen kulturpolitikusnak nevezett Szabó László, aktuális porondmester. Mint kiderült, nem a maga fikahuszáros, nyugaton szexelős értelemében, hanem konferencia-szervezésileg. Szabó szerint nehéz „napirendre térni a mostani esemény fölött, de a fő pontja az őszinteség, még ha Csurka megkerülhetetlen és megosztó is volt”.

Néhány gondolat

Schmidt Mária beszédéből megtudtuk, hogy bár bár Csurka István „nincs velünk több mint egy évtizede, mégis hallgatás övezi a személyét”. Schmidt szerint Csurka „a magyarság ügyét” képviselte „azokban az időkben, amikor a magyar szuverenitás nem volt teljes, és a magyar politika nem volt szabad”. A múzeumigazgató szerint Csurka olyan feladatokat vállalt magára, mint Zrínyi Miklós, Petőfi Sándor vagy Jókai Mór: „az ő hagyatékukat folytatta”. Persze, mondta Schmidt, a „karaktergyilkosság” azért is érhette el őt, mert „Trianon akkor még nem volt kibeszélve”.

Schmidt aztán megpróbálta megmagyarázni Csurka antiszemitizmusát, mert „a mai fiatalok nem értik”, mit jelentett az antiszemitizmus. Schmidt szerint a „mai fejlett nyugaton” ez a kérdés már nem olyan fontos. Bezzeg Csurka idejében a Néhány gondolat példátlan „nemzetközi karriert futott be”. Olyat, ahol az az „amerikai birodalom” ítélte el őt, amelyben ma már „kontextusfüggő az antiszemitizmus”. Schmidt szavait erősítve az előadások közti szünetekben loopolva játszották le a Harvard elnökének, Claudine Gaynek a meghallgatását, akit tavaly vádoltak meg azzal, hogy antiszemita. Gay amúgy ezután lemondott a posztjáról.

Hogy mi az a Néhány gondolat? Csurka István 1992-ben a kormánypárt alelnökeként jelentette meg esszéjét, melyben többek között olyasmikről írt, hogy Kádár alatt „a zsidóságnak szava volt, nyílt vagy rejtett befolyása, ahol meghatározó elem lehetett”. Ezt a tanulmányt Kövér László akkoriban náci-szelleműnek és antiszemitának nevezte, és Antall Józsefet támadta, mert a miniszterelnök, akinek a pártjában Csurka alelnök volt, nem határolódott el az írástól.

Elhatárolódott viszont Orbán Viktor, aki fel is szólalt a Csurka-féle nacionalizmus ellen. Orbán és Áder János is arról beszélt ekkor, hogy a Csurka-féle politikai csoporttal nem lehet azonosulni. A Fidesz kezdeti elhatárolódása Csurkától aztán a későbbiekben elmúlt. Utolsó éveiben Csurka támogatta Orbán politikáját, halála előtt néhány héttel beszédet mondott egy szegedi kormánypárti tüntetésen is. „El a kezekkel Orbán Viktortól!” – mondta. Habár Csurka még ‘92-ben liberálisozta Orbánt, hamar kibékültek: annyira, hogy később Orbán Csurka-idézetekhez nyúlt, ha az SZDSZ-ről volt szó.

Egy álom Csurka Istvánnal

Csurka végül elhagyta az MDF-et. 1993-ban megalapította a MIÉP-et, ami 1998-ban egy ciklus erejéig parlamenti párt tudott lenni. Mint a 444 gyűjtése bemutatta, Csurka kései éveiben sem riadt vissza a zsidóságról szóló összeesküvés-elméletektől, kifejtette gondolatait a Magyarországot támadó Izraelről és Benjamin Netanjahuról, de arról is, hogy az MSZP, az SZDSZ, [távozása után] az MDF, de még a Jobbik is „zsidó pártok”.

Csurka úgy gondolta, „a magyar neonáci és nyilas szervezetek mögött mindig a zsidó titkosszolgálatok álltak, minden ilyen megmozdulás, botrány, verekedés a magyar jobboldal lejáratását célozta”. A szoftos holokauszttagadás se állt távol tőle, szerinte „aki nem ismeri el a holokausztmítosz módszereit, számait, aki kérdőjeleket fogalmaz meg, aki népről, fajról mert beszélni, az egyetlen faji kiválasztottságon kívül, az semmilyen kormányban, még nemzetinek és jobboldalinak mondott, kikiáltottban sem tölthet be magas állást.” Nem véletlen, hogy a Mi hazánk MIÉP-es emléktalálkozóján is szívesen idézgettek tőle a szélsőjobboldali politikusok.

„Az antiszemita megnyilvánulásai kurvára jogosak voltak, olvassa el a történelmünket. Roth Mátyásból lett Rákosi Mátyás, ez akárhogy nézzük, zsidógyűlöletet ébreszt” – tudtuk meg az előadások szünetében egy résztvevőtől, Imrétől, aki amúgy téved: Rákosi eredeti családneve Rosenfeld. Imre szerint a kommunistáknak „nagy a segge és a melle, és még a kutya ugatását is a kommunizmusnak köszönik meg”. Szerinte Csurka „nem akasztott fel senkit”, csak „elterjedt róla, hogy kurva”, és ezt mások el is hitték.

Imrének amúgy nehéz a kedvében járni, még Kövér László házelnökségén is felháborodott, mondván, „ő is kommunista volt”. De megosztotta velünk egy álmát. Az előadás előtti éjszaka álmodott Csurka Istvánnal, akinek azt mondta, hogy „be akarják őt vinni a Terror Házába”, de Csurka erre csak annyit felelt, „basszák meg, nekem állandó lakcímem sincs, hol a mennyben, hol a pokolban vagyok”.

Karaktergyilkosságok mindenütt

A bevezető előadást követő, 20-30 perces kiselőadások részben megerősíthették Imrét a hitében. Balogh Gábor, a Terror Háza vezető történésze például Csurka állambiztonsági múltját annyival intézte el, hogy bár valóban III/III-as volt, de „azt mind tudjuk, hogy nem tett se írásban, se szóban jelentést senkiről”. Legalábbis nyoma nem maradt ennek, csak a beszervezésének.

A történész szerint az ügynökaktákat egyébként is csak „zsarolásra használták, míg a [korábbi] ügynökből áldozat lett és magyarázkodnia kellett”. Szerinte így járt Csurka is, akit ‘56-os szerepvállalása után elvittek, majd Raszkolnyikov fedőnéven ügynök, később Zsoké néven lehallgatott lett belőle. Pedig Balogh szerint már a Raszkolnyikov név is jelezte, hogy Csurkát „égette a bűntudat”, miközben ő „lovizni szeretett, nem másokat feladni”.

Balogh képlete szerint amúgy az antiszemita- + ügynökvád = karaktergyilkosság.

A tudás átadása persze itt nem ért véget. Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója, aki saját bevallása szerint maga is járt MIÉP-es megmozdulásokra, bolsevik trükközésről és liberalizmusról beszélt, amire a résztvevők morgolódni kezdtek. „Miközben a politikai vezetés csak azzal van elfoglalva, hogy megtartsa választásokon szerzett többségét és elégedetten látja is, hogy vele szemben esélyes párt nincs, sőt, ami van, az is sorvad, nevetségessé válik, benne, a szervezetében észrevétlenül felnő, összesűrűsödik a filozófusközeg” – idézte Csurkát Békés, aki szerint, Csurkának „ebben is igaza lett”, pedig „Csurka nem ismerhette Magyar Pétert”.

A Néhány gondolatot több előadó is megemlítette, de itt főleg az hangzott el, hogy Csurkának végülis igaza volt, hiszen beszélt benne a családtámogatásról, a nyugat veszélyéről és a szuverenitás megvédéséről is. Békés szerint Csurka megjósolta a Fidesz 1997-es kormányra kerülését is. Hamar kiderült a konferencián: Csurka „végig egyetértett a Fidesszel”, bár azt már az előadók nem említették, hogy a Néhány gondolatban még Orbánt is „magukat liberálisnak vallónak” nevezte.

Békés előadásában további jóslatokat nem sorolt, de az érdeklődő közönség a Mi Hazánk elnöke, Toroczkai korábbi beszédeiben már hallhatott róluk. Mert Toroczkai is azok közé tartozik, akik szerint a Csurka-féle jövendölésből „minden beigazolódott”, köztük az is, hogy „a végső cél a magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. (…) A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar, és négymillió a cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes”.

De azért később az még elhangzott, hogy a Néhány gondolatra adott reakció az ellenséges sajtó támadása volt, amelyben „karaktergyilkosságot” követtek el Csurka ellen. Pedig Soltész Márton, a Kertész Imre Intézet tudományos igazgatója szerint Csurka még az Írószövetségből is kilépett az „antiszemita vádak” után. Azért, mert „nem kívánta politikusi voltával kompromittálni” a szervezetet, amelynek néhány tagja ekkor már követelte a kilépését.

L. Simon és a kormánykritika

A Csurka Istvánról mint politikusról, filozófusról és íróról szóló blokkokból azt is megtudhatta a közönség, hogy ‘56-ban, amikor Csurka az SZFE nemzetőrség feje volt, „nem babra ment a játék”. Az a beszervezéséről még többször kiderült, hogy „aláírt, de nem csinált semmit”. Majd a néző kettőt alig pislogott, újra megtudtuk, hogy Csurka próféta volt.

Mire L. Simon László előadásához értünk, a konferencia felénél láthatóan az univerzum is meghasadt. L. Simon hosszasan beszélt arról – egy félmondat erejéig Csurka „vállalhatatlan antiszemita mondataira” is utalva –, hogy „egy normális kormány nem tilt be kiállításokat”. Merész gondolat ez attól az egykori múzeumigazgatótól, akit azután rúgtak ki, hogy a Nemzeti Múzeumban rendezték meg a szélsőjobbról LMBTQ-propagandával vádolt World Press Photo kiállítást. De kiderült az is, hogy ő „nem szeretne egy olyan országban élni, ahol a hatalom mondja meg, mi játszható a színházban”.

„Egy olyan országot akart, ahol gyerekek vannak” – foglalta össze végül Lánczi András filozófus Csurka már-már egyedülálló kívánalmát is a világról. Csurka vidékről és fővárosról írt a drámáiban, így jutott el oda, hogy „antiszemitának bélyegezték” – tette teljesen tisztává Lánczi az évtizedek óta homályos képet. Nem maradtak el a konferencián a klasszikus Csurka-idézetek sem „mocsár generációról, gerinctelen férgekről” és arról, hogy „minden szociológust agyon kell ütni”. De azért még azt is megtudta a közönség, hogy Csurkát „azért üldözték, mert kimondta az igazságot”. A konferencia végén pedig még azért azt is megtudtuk a közönségtől, hogy melyik igazságot: azt az igazságot, „amit azért mindannyian tudunk, akkor is, ha antiszemitizmusról van szó” .