2024. július 22. – 08:02
- Pokorni Zoltán sokáig a Fidesz egyik legismertebb politikusa volt, volt pártelnök, frakcióvezető, az első Orbán-kormány alatt még oktatási miniszter is. Aztán tizennyolc évig Hegyvidék polgármestere. Most azt mondja, harminc év után megunta a politizálást, inkább visszamegy tanítani. De közben azért a kormány közelében is marad.
- Szerinte a Fidesz háború-béke kampánya feltehetően nem annyira jött be a hegyvidéki választóknak, de azzal amúgy is inkább a vidékieket célozták.
- Orbán Viktor nélkül nem lenne Fidesz. A hatalom sok kötöttséget és korlátot jelent, de azt mondja, a miniszterelnök jól állja a sarat.
- A kormánypárti politikai elit szerinte ma már jóval visszafogottabb az urizálásban, mint korábban. Inkább a gazdasági elit urizálását látja szembeötlőbbnek.
Mit gondol arról, hogy önt az „emberarcú fideszesek” közé sorolják?
Ez egy elég idétlen elnevezés. Nem örülök, amikor ezt hallom. Nem mintha nem esne jól az embernek, ha egy dicsérő jelzőt aggatnak rá, mert mindenki hiú. De ennek a fordítottját érdemes figyelni: hogy akkor vannak olyanok a Fidesz politikusai között, akik nem emberarcúak. Tisztességtelennek érzem ezt a többi fideszes kollégával szemben.
Ön szerint ez a kifejezés mit jelent?
A feltehetően jószándékú újságíró nyilván azt akarja kifejezni, hogy vannak, akik szigorú pártpolitikai alapon nyilatkoznak, beszélnek, és vannak, akik némi autonómiával rendelkeznek. De ezt inkább azoktól kell megkérdezni, akik ezt a jelzőt használják. Én sosem használom.
2006 óta Hegyvidék polgármestere. Most mégsem indult újra a választáson. Miért nem?
Ez egy régóta érlelődő gondolat volt. Már a 2019-es választásnál is hezitáltam, hogy elinduljak-e. Akkor a kollégáim és barátaim erre rábeszéltek. De már akkor is jeleztem ennek a szűk körnek, hogy szándékaim szerint ez volt az utolsó ciklusom. Azért döntöttem így, mert egy életünk van, és én még szeretnék mást is csinálni a polgármesterségen kívül. Ha ebbe a ciklusba belevágtam volna, az azt jelentette volna, hogy a végén közel leszek a 70-hez, amikor már új dolgokat elkezdeni sokkal nehezebb, mint most.
Akkor ez azt jelenti, hogy megunta a politizálást?
Igen. Ezt jelenti.
Orbán Viktor mit szólt ahhoz, hogy ön nem indult újra?
Nem örült neki, de elfogadta. Azt mondta, hogy megérti.
És miért nem örült neki?
Mert úgy gondolta, hogy ha én indulok, akkor a XII. kerületben biztosra vehető a Fidesz győzelme.
Megpróbálta valamivel önt marasztalni, vagy rábírni arra, hogy mégis induljon?
Nem.
A miniszterelnök ilyen könnyen elengedi a bevált, választásokat rendre megnyerő polgármesterét?
Azt nem tudom, hogy másnál hogyan járt el. Engem nem győzködött, mert úgy ítélte meg, hogy az én elhatározásom elég szilárd.
Nem is szerette volna, hogy egy kicsit győzködje önt?
Nem. Többekkel beszéltem előtte a Fideszből, ők győzködtek. Viktor már nem.
A választás végül úgy végződött, hogy a Fidesz elég nagy vereséget szenvedett Hegyvidéken. Nem csak a jelölt, az ön alpolgármestere, Fonti Krisztina veszített nagyot Kovács Gergellyel szemben, de a képviselői helyek nagy többségét is vitte a Kutyapárt. A Fidesznek csak kompenzációs listáról lesz négy képviselője. Mitől amortizálódott le ennyire a Fidesz a kerületben?
Nem új dolog, hogy a Fidesz támogatottsága csökken a kerületben, ez már évtizedes trend. Itt sok a diplomás, magas kvalitású, magas szociológiai státuszú polgár, akik húsz évvel ezelőtt még nagy arányban támogatták a polgári oldalt, a Fideszt. Aztán amikor a Fidesz Gulyás Gergelyt indította itt a 2018-as országgyűlési választáson, aki egy fiatal, nagyon rokonszenves, kormányzati feladatokkal még nem erodált, jóképű politikus volt, a DK-s jelölt alig 3 százalékkal maradt el tőle. Már akkor működött a taktikai átszavazás a kormánykritikus ellenzéki szavazók között. Gyenge a pártkötődésük. Azt figyelik, hogy melyik politikustól remélhetik a kormánypárti politikus leváltását. 2022-ben aztán Hajnal Miklós már legyőzte Fürjes Balázst. Most pedig Kovács Gergely nagyon jól taktikázott az előválasztáson, és elérte, hogy rajta kívül gyakorlatilag nem maradt ellenzéki polgármesterjelölt. Így képes volt összeszedni az ellenzéki szavazók nagy részét.
És az nem lehet opció, hogy az emberek azért nem szavaztak a Fideszre, mert nem tetszik nekik, ahogy a párt kommunikál vagy kormányoz?
De, hogyne. Ha azt várja tőlem, hogy hangosan kritizáljam a Fidesz háború-béke-kampányát, akkor azt nem fogom megtenni. És ez alól azzal mentem fel magam, hogy nagy különbség van a Hegyvidék és egy falusias országrész szociológiai összetétele között. Kampányt két szólamban nem nagyon lehet csinálni. Ha két szólama van egy kampánynak, akkor egy sincs. A kampányok fókuszált üzenetek, nagyon célratörőek, amik gondosan optimalizált választói közönségnek szólnak. Azt gondolom, abban lehet igazság, hogy ez a kampány feltehetően kevésbé jött be a hegyvidéki választóknak.
Ehhez hoztam egy idézetet öntől 2013-ból.
Na, halljuk.
„Speciel én nem szeretem a militáns kifejezéseket – voltam sorkatona a Magyar Néphadseregben –, megértem, hogy nem szerencsés negatív mesével írni le a történetet, jobb a heroikus, a siker reményét magában hordozó nyelvezet.” Ezt még tartja?
A militáns szóhasználat valóban nem a sajátom. És nagyon utáltam katona lenni Szombathelyen.
És így, hogy utált katona lenni, milyen érzés volt látni azokat a plakátokat, amik az Oroszország elleni szankciókat bombaként illusztrálták? Meg a háborús-békés plakátokat a mostani kampányban?
Ezek a plakátok nem a háború szépségét mutatták, hanem a veszélyességét, amivel egyetértek. Bárcsak igaza lenne azoknak, akik azt mondják, hogy ez az egész kampány csak puszta háborús riogatás volt. Sajnos ez most az életünk része. Felnőtt Európában két olyan korosztály, ami csak filmekben látott háborút, így hajlamos elhinni azt, hogy ez egy hősies dolog. Szó sincs róla. A háború kitörése óta a kerületből rendszeresen viszünk adományokat kárpátaljai iskolákba. Szívszorító gondolat, hogy az ott élő gyerekeknek rendszeresen az óvóhelyre kell menniük, és ott kell tanulniuk. Sajnálatos módon ez létezik.
Ön szerint milyen hatással volt a magyar társadalomra az, hogy hetekig ezeket a plakátokat látták az utcákon?
Arra akar utalni, hogy az a Fidesz bűne, ha szorongunk a háború lehetőségétől?
Én csak kérdezek.
Azzal nyilván lehet és kell is vitatkozni, hogy ezt a létező drámát, tragédiát milyen módon mutatja be ez a kampány. De butaság azt mondani, hogy ez pusztán riogatás, és ezért ártalmas a magyarok pszichés állapotára.
Nemrég Kovács Gergely azt mondta a Telexnek adott interjújában, hogy nem tervez önnek kerületi díszpolgári címet adni. Ez 18 évnyi polgármesterség után milyen érzés?
Soha nem jutott eszembe ez a lehetőség. De a díszpolgári cím nem a polgármester adománya. Apróság, de eddig nem így működött a hegyvidéki önkormányzat.
Egyébként milyen politikusnak tartja őt?
Ügyesnek. Hiszen látható, hogy eredményeket ért el a pártjával.
Tervezi, hogy tanácsokat ad neki polgármesterségből?
Hogyne. Szeptember végén átadjuk a feladatokat, és igyekszem majd bemutatni azokat a folyamatban lévő programokat, amiket szerintem nekik is érdemes folytatniuk. Például a Böszörményi út felújítását. Ezt szerettük volna bemutatni a legutóbbi testületi ülésen is, de az kicsit furcsa volt, hogy ekkor a pártelnök úr kiment cigarettát sodorni a tanácsterem előtti ablakhoz. Nem lehet így félvállról venni egy 2,5 milliárd forintos felújítási program részleteit, mert ezt már neki kell végig vinnie.
Kovács ezt is mondta egy másik interjújában: „A végére én azt nem értettem már, hogy egyáltalán miért akarják vezetni ezt a kerületet. Pokorni Zoltán annyira unta az egészet, hogy leginkább otthon kertészkedett, itt meg álltak a dolgok.” Tényleg unta már az egészet?
Hálás vagyok a sorsnak, hogy közel húsz éven keresztül polgármester lehettem itt. Nagyon sok jó dolgot tudtunk csinálni. Ezeket előbb vagy utóbb Kovács Gergely is megismeri majd. Az a benyomásom, hogy ez még nem történt meg. Mert akkor nem ígérte volna meg a Böszörményi út felújítását vagy azt, hogy leveszik a neveket az elhíresült Turul-szobor talapzatáról. Nem tűnt fel neki, hogy ez már megtörtént, és hogy két éve már új emlékmű áll itt az áldozatoknak a Városmajorban, ott, ahol a tömeggyilkosságok fókusza volt. Az avatásán ott volt szinte valamennyi ellenzéki politikus, Kovács pártelnök nem tudott eljönni. Azt mondta, hogy történész szakértőket kér fel a Turul-szobor ügyének alapos kivizsgálására. Ez is megtörtént már, a munkát elvégezték. Ha elolvasta volna a testületi anyagokat, elolvashatta volna ezt a jelentést is. Megértem, hogy egy ellenzéki párt elnöke vonzódik a szimbolikus politizálás iránt. Jó példa erre az elhíresült IX. kerületi szivárványos pad. Baranyi Krisztina polgármester hónapokig a címlapokon szerepelt, hol a nemzeti színű, hol a barna, hol a szivárványos paddal. Ehhez képest a Turul egy valóban létező szobor, fontosabb, mint egy színesre festett pad. Úgy látom, Kovács pártelnök is él ezzel a szimbolikus politizálással. Olcsó, pénz nem kell hozzá, és folyamatosan a címlapokon szerepelhet. De itt létező áldozatok voltak, és ő a hozzátartozók fájdalmából akar politikai hasznot csiholni. Ez nem helyes.
2019-ben derült ki, hogy a második világháború áldozatainak állított emlékműre az ön nyilas nagyapjának neve is felkerült. Ez a Turul-ügy mennyiben befolyásolta azt, hogy ez volt a legutolsó polgármesteri ciklusa?
Megerősítette azt, hogy nem szeretném, ha csak erről szólna az életem. Azt gondolom, hogy nagyjából nyugvópontra került a Turul körüli feszültség. Lekerültek róla a nevek. Elsőként a nagyapám neve. A Turul sok embernek a magyarság jelképe. Ugyanakkor ezt a jelképet a nyilasok is használták, ezzel össze is vérezték. Azoknak, akik azt mondják, hogy ők csak az eredeti jelentést tartják fontosnak, azt tudom mondani, hogy ha egyszer egy jelet gazemberek használtak, akkor az véressé vált, és nem lehet megtisztítani. Ezért a kérdés az, hogy mi a helyes. Eltávolítani a szobrot, eltörölni a múltat, vagy itt tartani, és elmesélni a fájdalmas, de tanulságos történetet az utánunk jövő korosztályoknak? Azt gondolom, hogy ezt az utóbbit kéne csinálni.
Kovács mást is bírált. Szerinte „a helyi Fidesz fő tevékenysége a korrupció volt, és a lakóparkok építésének segítése, ami nem feltétlenül szimpatikus a helyieknek”.
Az a legnagyobb bűnöm az ellenzék szemében, hogy szerintük én utat nyitottam a lakóparklobbinak. Butaság. Budapesten egekben vannak a lakásárak. A milliárdosok a maguk villáit mindig fel fogják építeni, a kérdés az, hogy engedsz-e valahol a középosztály számára társasházi lakásokat építeni. És erre a mi válaszunk az volt, hogy engedjünk a rozsdaövezeteken, olyan helyeken, ahol egykor kórházak, intézmények voltak. Kórházakat senki sem fog már itt építeni. A négyzetméterár azért lépte túl a 3 millió forintot a kerületben, mert nagyon kevés lakás épült az elmúlt időszakban: 840 az elmúlt tíz évben. Itt van ez a Tiborcz István-féle „gigászi” iroda ügye. Ez valójában egy földszint, meg egy emelet. Szerintem ezek az épületek rendben vannak. Pont oda épülnek, ahol korábban a tüdőszanatórium épületei voltak, tehát elhagyott betonplaccokra. Ez szakmailag teljesen rendjén való döntés. Ha valaki ebbe beleköt, az csak arról szól, hogy még ötször ki lehessen mondani Tiborcz István nevét.
Kovács pártelnök úr azt is mondta, hogy az építési osztály köztudomásúlag korrupt, mert a fél kerület pénzt adott az építési engedélyért. Több évtizede nincsenek osztályok a hivatalban, az építésigazgatás pedig hosszú évek óta a kormányhivatalok felelőssége. Egyetlen építési engedélyt sem adtunk ki, sem pénzért, sem ingyen. Bírálja a közbeszerzéseket is, amik valójában keretközbeszerzések. Amik arról szólnak, hogy előre meghirdetjük, nagyjából mennyi munkát fogunk elvégezni a következő három-öt évben. Ezek nagy összegű, sok milliárdos megrendelések, ezért sok cég érdeklődik. Egy, kettő vagy három cég megnyeri ezeket. És utána velük egy sokkal rövidebb, pár hetes tárgyalásos szakaszban hívjuk le a konkrét munkákat. Tehát amikor egy ellenzéki képviselő azt kérdezi, miért mindig ugyanaz a két-három cég nyer, akkor a válasz, hogy azért, mert ők nyerték meg a keretközbeszerzéseket. Ezek a közbeszerzések nyilván nem hibátlanok, volt pár eljárásunk, de összesen 300 ezer forintnyi büntetést fizettünk az elmúlt tizennyolc évben. A IX. kerületben, ahol kutyapártos alpolgármester van, az elmúlt öt évben közel 40 millió forintnyi bírságot fizettek a közbeszerzési szabálytalanságok miatt. Több mint százszoros a különbség. Tehát némi szerénység nem ártana a Kutyapárt részéről. Visszautasítjuk a korrupciós vádakat.
A választások előtt csomó név keringett a közbeszédben a Fidesz főpolgármester-jelölti kasztingjában, köztük az öné is. Még Tarlós István is azt mondta, ön majdnem minden feltételnek megfelelne, és nem lepné meg az ön indítása. Valóban felmerült az ön neve is lehetséges főpolgármester-jelöltként?
Nem. Még időben jeleztem a Fidesz vezetőinek, hogy én egy jóval egyszerűbb életre vágyom, nem pedig bonyolultabbra.
És mit szólt Szentkirályi Alexandra kampányához, ami nagyjából csak gyurcsányozásból állt?
Nem készültem erre a kérdésre, hogy én értékeljem Szentkirályi Alexandra kampányát. Amikor Hegyvidéken járt, helyi ügyekről egyeztettünk.
Arról a narratíváról mit gondol, hogy a Fideszben a nőkre csak feláldozható szereplőkként tekintenek? Az elmúlt fél évben három meghatározó női arcot, Novák Katalint, Varga Juditot és Szentkirályi Alexandrát is levettek a tábláról.
Abszurdnak tartom ezt a gondolatmenetet. Felháborító, amit az ellenzéki újságírók csinálnak. Hogy egy fideszes női politikusról csak akkor hajlandók jót írni, ha már lemondtak. Ez az elfogadhatatlan narratíva.
Akkor ilyet ön szerint nem csinál a Fidesz?
Ilyen az ellenzéki sajtóban létezik.
Említette, hogy a polgármesterséggel együtt a politikai pályafutását is maga mögött akarja hagyni. Akkor ez azt jelenti, hogy a Fideszből is ki fog lépni?
Ezen még sosem gondolkodtam.
Azért volt már olyan időszak az életében, amikor úgy tűnt, véglegesen kiszáll a politikából. 2002-ben, amikor az apjáról kiderült, hogy III/III-as ügynök volt, lemondott a pártelnökségről és a frakcióvezetésről. Arról az időszakról azt mondta, „megkísértette a gondolat, hogy hagyjuk a fenébe az egész politikát”, és felmerült, hogy faiskolát nyit. Aztán visszatért. Lehet, hogy a mostani kitérő sem végleges?
A faiskolát sikerült megcsinálni itt Hegyvidéken. Talán az egyetlen magyar önkormányzat vagyunk, amelyik erdőt kezel. 4,5 millió négyzetméter zöldfelületet kezelünk, ennek egy jelentős része erdő. Tíz év alatt ez az erdő annyit gyarapodott, mintha elültettünk volna 250 ezer fát. Az sok. Hogy legyen mihez kötni: Tarlós István és Karácsony Gergely azon vitáznak, hogy egyikük 15 ezer, a másikuk meg 10 ezer fát ültetett. De legyünk korrektek: nehezebb mesterség a Blaha Lujza téren fát ültetni a közműalagutak és gázcsövek között. Sok tízmillió forintba kerül elültetni egy fát.
Tehát akkor nem maradtak politikai ambíciói?
Nincsenek ilyen ambícióim.
Orbán Viktor valaha elmondta önnek, hogy mi a véleménye önről? Milyen politikusnak tartja, milyen hibáit látja? Már ha vannak.
Nem emlékszem. Nyilván az utóbbi időben már jóval ritkábban beszélgettünk. Év elején beszélgettünk utoljára hosszabban, amikor mondtam, hogy akkor én nem indulok polgármesterjelöltként.
Akkor úgy kérdezem, hogy láthatott-e önben bármikor riválist Orbán Viktor?
Nem hiszem.
Tehát amikor ön visszavonult az országos politizálástól a kerületi polgármesterséghez, akkor önszántából döntött így, vagy száműzték?
2006-ban négy év ellenzéki parlamenti munka után azt láttam, hogy az nem tesz jót az embernek, ha mindig csak azt magyarázza, mi miért nem jó, miért nem szép. Volt miről beszélni a Medgyessy és Gyurcsány kormányok alatt, de az örök kritizálás gonosz kis törpét csinál az emberből.
De 2014-ben választhatta volna az országgyűlési képviselőséget is. Akkor már a Fidesz volt kormányon, nem kellett volna ellenzékben politizálnia.
Ez így van. De úgy emlékszem, egy percig sem hezitáltam, hogy melyiket válasszam.
Ön 30 éve látja belülről a Fidesz működését. Volt elnök, alelnök, frakcióvezető, miniszter. Mennyire tud azonosulni a mai Fidesszel?
Én abban a politikai kultúrában nőttem fel, amit Kádár-korszaknak neveznek, ahol az volt az elvárás, hogy érts egyet mindennel. Nagyon sokat kellett azért dolgozni, hogy eljöjjön egy olyan korszak, a demokrácia, ahol nem kell egyetérteni mindennel. Valószínűleg sosem volt olyan pillanat az életemben, hogy mindennel egyetértettem volna, amit a Fidesz mond. Talán ez már így is marad. Az alapvető kérdések többségében viszont egyet kell érteni ahhoz, hogy egy csoporthoz tartozónak gondoljuk magunkat. De biztos, hogy mást gondolok egy csomó apróságról, lényeges vagy kevésbé lényeges kérdésről, mint a velem egy csapatban dolgozók. Azt szeretném, hogy sose térjen vissza az, hogy mindig mindennel egyet kell érteni.
És milyen lenne az a Fidesz, ami megfelel az ön politikai ízlésének?
Ha a kérdései arra vonatkoznak, hogy mondanék-e valami rosszat a mostani Fideszről, akkor ezt én igyekszem elkerülni.
Hát az előbb mondta, hogy sosem volt olyan, hogy mindenben egyetértett volna.
Igen.
Akkor milyen lenne az az ideális Fidesz, amiben ön mindennel egyet tudna érteni?
Az ideális Fidesz a békés egyet nem értés kultúráját hordozza, ahol számos kérdésben egyet nem értő emberek a fontos alapkérdésekben egyet tudnak érteni. És olyanok is együtt tudnak dolgozni, akik között akár ellentét is feszül az élet számos területén, legyen szó művészetről, zenéről, irodalomról, építészetről.
És akkor ez megvan a mostani Fideszben?
Nehéz megmondani. Nyilván itt még van tér a fejlődésre.
A Tisza Párt a korabeli, 1998-2002 közötti polgári Fideszhez hasonlítja magát. Önt ezzel meg tudják szólítani?
Nem voltam még a Tisza Párt rendezvényein, tehát nem tudom ezt megítélni. A tudósításokat látva nekem sokkal inkább azok a régi filmek jutnak az eszembe a ‘60-as évekből, amikor a Beatlest sikítozó lányok és rajongótáborok fogadták.
A korabeli Fidesznél ugyanez volt.
Ott is volt rajongás, ebben igaza van. Teljesen felesleges számon kérni a Tisza Párt hívein, hogy mit tudnak Magyar Péter programjáról, politikai célkitűzéseiről, mert ezek a hívek a rajongásba szerelmesek.
Ezek szerint önt a Tisza Párt nem tudja megszólítani.
Én azt hiszem, sajnálatos módon kinőttem ebből a kamaszkori sikítozásból.
Milyen lenne a Fidesz Orbán Viktor nélkül?
Szerintem nem lenne Fidesz Orbán Viktor nélkül.
Akkor nem is lát olyan fiatalabb politikusokat a Fideszben, akikből egy idő után Orbán utódjai lehetnének?
Biztos vannak olyanok, akik első számú vezetőként is megállnák a helyüket. De az is biztos, hogy az ő vezetésük egy teljesen más jellegű Fideszt vagy szervezetet jelentene, mint az Orbán Viktor által vezetett Fidesz. Lehet, hogy a neve ugyanaz lenne, de más lenne a működési struktúrája. Ez a Fidesz már Orbán Viktor munkamódszeréhez, személyiségéhez, politikai rutinjához alakult.
Van még idézetem öntől. 2015-ben ön így nyilatkozott: „A fontosságtudat komoly függőséget tud okozni. Nehéz lejönni róla. Majdnem olyan nehéz, mint a nikotinról. De le kell. Kevés politikust ismerek, aki időben tudta otthagyni az országos politikát és nem megbukott.” Orbán Viktor a legutóbbi kötcsei pikniken azt mondta, 2034-ig tervez kormányozni, ami egyhuzamban 24 évet jelent. Az első kormányzásának négy évével együtt már 28-at. Közel három évtizednyi kormányzás mit okoz egy politikus fontosságtudatában és önképében?
Azt hiszem, hogy én magamról beszéltem, nem Orbán Viktorról. Minden újságíró ide akarja kifuttatni a gondolatmenetét. Én igyekszem letekerni a saját fontosságtudatomat, bízom benne, hogy sikerül. A dohányzásról sikerült leszoknom nyolc évvel ezelőtt, a nagypolitikai ambícióimból is nagyon szépen vissza tudtam venni közel húsz éve, most pedig a kisebb helyi politikai ambícióimat igyekszem végképp feladni.
Akkor úgy kérdezem, hogy közel 30 évnyi hatalom jót tesz az embernek?
Nehéz kérdés. Kívülről általában úgy szokták megítélni, hogy a hatalom sok dolgot tesz lehetővé az embernek. Hogy növeli a mozgásteret, a lehetőségeket. Egykor hatalommal rendelkező emberként ki kell ábrándítsam az erre törekvő fiatalokat. Sajnálatos módon pont az ellenkezője történik. Sokkal több kötöttséget és korlátot jelent a hatalom, mint azt gondolnánk. Ilyen korlátok között őrült nehéz éveket leélni. Ez mindenkin meglátszik.
És mit lát Orbán Viktoron?
Hogy a mögötte hagyott 14 év kétszer olyan súllyal nehezedik rá, mintha ebben az időszakban nem lett volna hatalmon. A kormányon töltött évek duplán számítanak. Bár elég jól állja a sarat, de azért ez egy irdatlan munkateher. Volt módom közelről látni, hogy napi hány órát dolgozik, hány ügyet visz, mi mindent kell fejben tartania. Csodálatra méltó, ha valaki ezt így bírja.
Újabb idézet következik. 2014-ben ezt mondta: „Már nem fér bele, hogy egyes kormánypárti politikusok drága utazásokra menjenek, vagy sokmilliós házat építsenek. Nincsenek ilyen urizáló életvitelek, illetve nem szabad, mert nem engedheti meg magának egy felelős kormánytag, vezető politikus sem ezt a fajta urizálást, ami lehet, hogy korábban elment”. Ezt tíz éve mondta. Mit gondol, azóta változott a helyzet? Urizál még a fideszes elit?
Talán ne szűkítsük le ezt a Fideszre. A mindenkori politikai elitben van erre is, arra is példa.
Azért most maradjunk a kormánypárti politikusoknál, ha már akkor is róluk beszélt.
Maradhatunk náluk. A mögöttünk hagyott tíz év hozott új fejleményeket. A nem politikus, de a sikerét, gazdasági befolyását látványos módon a politikai kapcsolatainak is köszönhető gazdasági elit urizálása vált inkább szembeötlővé az utóbbi években. De mivel közvetlen választás elé nem állnak, nehéz őket felszólítani arra, hogy legyenek visszafogottabbak.
Gulyás Gergely azért megtette, Mészáros Lőrinc jachtozásnál mondta, hogy nagyobb szerénységet, kisebb hajót.
Ez egy frappáns megfogalmazás. Magam sem tudnám ezt tömörebben kifejezni.
De ez a jelenség csak a gazdasági elitnél figyelhető meg, a politikusoknál nem? Orbán Viktor szinte már mindenhova magángéppel repül, és Rogán Antal sem olyannak tűnik, mint aki az átlagemberek életét éli.
A politikai elit szerintem jóval visszafogottabb, mint korábban volt. De nem figyelem annyira ezeket az ügyeket.
Tavaly ősszel nyílt meg a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a szivarklubja itt Hegyvidéken, belépési díjjal, éves tagdíjjal, a tagokat pedig titkos bizottság választja ki. Ön a kerület polgármestereként mit szólt ehhez az elit klubhoz?
Ez mindig is egy ilyen klub volt. Valaha a Fonográf együttes tagjainak tulajdonában volt, ők is megszűrték a tagságot. Továbbra is zártkörű klubként működik. De a magyar viszonylatok között valóban kiemelkedően színvonalas felújításon esett át ez az épület, akár urizálónak is vélheti valaki.
Járt már ott?
Nem.
Nem is kapott meghívást?
Nem szoktam ilyen helyekre járni. Nem golfozom, nem bridzsezem, nem lóversenyezem. De ki tudja, mit hoz az élet.
Annak idején oktatási miniszter is volt. Mit gondol arról, hogy az oktatásnak hosszú évek óta nincs önálló minisztériuma, és most a belügyminiszter, egy volt rendőr felel Magyarországon az oktatásért?
Pintér Sándort volt rendőrként jellemezni tényszerűleg persze helyes, de nem helyénvaló. Hiszen az egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező, legrutinosabb kormányzati szereplő, aki példás módon irányította a rendőrséget, és akinek nagyon sokat köszönhet ez az ország. A rendőrség mindvégig fegyelmezetten, semmilyen hibát nem vétve járt el éles konfliktusokban, tüntetéseken. Egyetlen páncélba bújtatott gumibotos rendőr sem billentette meg a páncél sarkát, hogy egy kicsit fájdalmat okozzon a tüntetőknek. Nem volt mindig így, emlékezzünk vissza 2006-ra.
És ettől hogy lesz jobb az oktatás helyzete?
Pintér Sándor erényeit ecseteltük, nem az oktatásét. Kevesen tudják, hogy 1998 előtt ugyan volt oktatási minisztérium, de az oktatás egy jelentős része nem az oktatási minisztérium kezében volt. Amikor én oktatási miniszter voltam, az volt az ambíciónk, hogy egy olyan minisztériumot hozzunk létre, ahova az oktatás, a felsőoktatás, a tudomány és az innováció is tartozik. Egy egységes oktatási és tudományos minisztériumot építettünk fel. Biztos, hogy a pedagógusoknak jól esne, ha önálló minisztérium vinné az ügyeiket, de nem az dönti el a sikerességet, hogy a minisztérium nevében ott van az a szó, hogy oktatásügy. De ettől ez még egy vissza-visszatérő óhaj, amit egyébként akár lehetne is teljesíteni, nem kerülne sokba. Azt jóval nagyobb problémának érzem, hogy 2013-ban az állam átvette az önkormányzatoktól az iskolák fenntartását. Több mint 15 ezer ingatlanban van oktatási tevékenység. Már az újabb és újabb gondokat szül, ha ezeket egységesen akarjuk irányítani. De ha a problémát jobban körüljártuk volna, akkor talán elég lett volna csak a problémás területekre, a kistelepülések intézményfenntartási problémáira fókuszálni. Nem kellett volna a kerületektől és a megyei jogú városoktól elvenni az iskolafenntartási feladatokat. Ebben a vitában én alulmaradtam.
Harminc év kihagyás után most ön is visszamegy tanítani az I. kerületi Toldy Ferenc Gimnáziumba. Az elmúlt években ennek az iskolának a tanárai is tüntettek, részt vettek a polgári engedetlenségben. Ha újra felélednének a tanártüntetések, sztrájkok és polgári engedetlenségek, ön is csatlakozna a tanár kollégáihoz?
Indulásként csak óraadó leszek, minimális óraszámban. De igyekszem majd feleleveníteni a régi baráti kapcsolatokat a tantestületben, és majd utána tudok erre a kérdésre válaszolni.
Ha csak óraadó lesz, a nyugdíjig pedig még van hátra három éve, akkor miből fog élni?
Úgy terveztem, hogy majd tanácsokat adok a hegyvidéki polgármesternek, de ezt a tervemet most felül fogom vizsgálni. Talán tanácsot fogok adni a kormány valamelyik kormányzati szervében.
Melyikben?
Még magam sem látom tisztán.
Egyébként miért döntött úgy, hogy interjút ad a Telexnek? Elég ritkán adott nagyinterjút az elmúlt években. És amikor úgy fél évvel ezelőtt először megkerestem, akkor még élből elutasított. Mi változott?
Ennek részben az volt az oka, hogy igyekeztem háttérbe húzódni a politikától, és átadni a terepet a jelöltünknek, Fonti Krisztinának. Ez a szakasz lezárult, nem a mi jelöltünk nyert a választáson. De a most megválasztott polgármester nem a feladatára koncentrál, hanem lábra megy, ahogy a fociban mondják. Bár kétségtelenül nehéz helyzetben van, mert ellenzéki politikusként nehezebben fog szót érteni a kormánnyal, mint mondjuk én. Kezdetben szűk lesz a mozgástere, de azért nem nulla. Meg is üzente, hogy kiket fog kirúgni. Ez szokatlan, csak a nagypolitikában láttunk ilyet. Ilyen volt a felcsúti per ígérete, arról ment a licit, hány napon belül fogják letartóztatni Polt Pétert és Orbán Viktort. A végén már órákban ment a licit. A lelkes kommentelők már a felcsúti akasztófasorról ábrándoztak, hogy ki mindenki fog ott lógni. Nem helyes így hiszterizálni és kriminalizálni a politikát. Azért ülünk most itt, hogy ezt elmondjam. Másrészt hogy a saját kollégáimat biztosítsam arról, hogy minden lehetséges módon, jogi eszközökkel igyekszünk őket megvédeni, ha munkajogilag vagy a korábbi munkájuk miatt retorzió éri őket. És a családjaikat is fel kell készíteni arra, hogy bizony erre kell számítani: érdemi városvezetői munka helyett ilyen jellegű számonkérő akciókkal tervezi tölteni az idejét az ősszel hivatalba lépő vezetés.
A kormánypárti politikusok nem igazán adnak interjúkat a kormánytól független sajtónak. Így, hogy ön most kivételt tett, ajánlaná a többieknek is, hogy álljanak velünk szóba?
Igen. De mindenki a maga bőrét viszi vásárra, ha nyilatkozik.
