Esterházy Márton: Péter nem jött ki minden meccsemre, de én azért elolvastam a könyveit

„Törőcsik volt a valaha legjobb játékos, akivel játszottam” – így kezdődik az a beszélgetés, amelyben Esterházy Márton egykori magyar válogatott labdarúgó, Esterházy Péter író testvére volt Veiszer Alinda vendége.

Az egész család-Fradi drukker volt, György volt egyedül honvédos. Az ember fradistának születik. Nézzük meg ma is: tíz emberből nyolc fradista, de ebben benne van mindenki, paptól az örömlányig

– folytatja az emlékezést a korábbi csatár.

A zöld-fehér szín annyira meghatározó volt az életében, hogy karrierje során más klubok hiába ígértek panellakást, autót, pénzt neki, a Fradinak nulla forintért aláírta a szerződést.

Elmesél néhány sztorit a pályafutásáról, beszél azokról az alkalmakról, amikor az embert jobbra-balra rakják egyesületek között, és nincs apelláta. Hangsúlyozza, kommunizmus volt, nem volt se menedzser, se szerződés, csak a játékosnak voltak kötelezettségei, a csapatnak alig-alig. Majd mesél Görögországba igazolásáról, illetve az 1986-os mexikói világbajnokságról is, ahol 6–0-ra kapott ki a magyar csapat a szovjetektől, és amely a mai napig Magyarország utolsó vb-je. Ez utóbbival kapcsolatban repkednek a „ha”-k, mikor mi lehetett volna, például mi lett volna, ha nem lett volna olyan borzalmas a világbajnokság előtti felkészülésük – emlékszik vissza.

Kiszolgáltatott ma is a focista? – teszi fel a kérdést ekkor Veiszer Alinda, amire a hajdani sportoló saját tapasztalataival válaszol: ők, úgy gondolja, nem voltak kiszolgáltatottak, de nem irigykedik a mai focistákra. A játékoson lévő teherről azt mondja, ez nem igazán teher. Édesanyja halálát hozza fel ekkor, ami megerősítette őt 24 éves korában. Amikor megtudta testvérétől, Pétertől anyja halálhírét, akkor is elment a Debrecen elleni meccsre, ahol 2–0-ra nyertek, és mindkét gólt ő rúgta. Tette a dolgát – mondja.

Arra borzalmas időszakként emlészik vissza, amikor kiderült, hogy testvére beteg. Az író egy családi ebéden számolt be róla, hogy hasnyálmirigyrákja van.

„Ő nem jött ki minden meccsemre, de én azért elolvastam a könyveit. A mai napig nagyon nehéz, nagyon hiányzik.”

Veiszer Alinda Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című könyvéből azt a részletet olvassa fel, amelyben az író arról beszél, a futball és az azt körülvevő dolgok az értelmiségtől, az értelmes ember világától mennyire távol állnak. „Azt szinte mi diktáltuk, hiszen a György meg én órákon át beszélgettünk, Péter meg írta, abból született végre egy rendes könyv, amiből bestseller lett” – mondja a könyvről Esterházy Márton. Ehhez egy történetet is felidéz: Péterrel együtt futballoztak, és egy vitás jelenetnél Péter nem küldte melegebb éghajlatra a játékvezetőt, hanem azt mondta neki: „Sporttárs, nem lehetne a több szem többet lát elvét alkalmazni ebben a szituációban?”

Veiszer a most zajló futball-Európa-bajnoksággal kapcsolatban azt kérdezi Esterházytól, mit gondol arról, hogy szerinte a magyar focit lehetetlen objektívan nézni. Szerinte a futball nemcsak sport-, de politikai kérdés lett Magyarországon. Esterházy úgy reagál, ő a focira soha nem így nézett, hanem sportszempontból tekint rá. Majd sportszakmai példákat hoz fel. Úgy véli, a játékvezetők sokszor szinte ugyanolyan helyzetekben is tudnak másképp dönteni, és egy-egy vitás helyzetben ki kellene hívni a bírót, ami nem mindig történt meg az Eb-n. Szerinte jó a VAR, de nagyon rosszul használják.

A kérdésre, hogy szerinte most felívelő szakaszban van-e a magyar foci, így válaszol:

„Mindenképpen sikerszériában vagyunk, hiszen a harmadik egymást követő Európa-bajnokságon játszunk, és a válogatott hihetetlen népszerű.”

A nézők reakciójáról – a fanatikustól a szkeptikusig széles a skála – azt mondja, ez mindig is így volt, a néző ilyen. Ha nem megy a csapatnak, nagyon csalódottak tudnak lenni. Ők annak idején posztereken szerepeltek, amikor meg kikaptak, szinte menekülni kellett a szurkolók elől.

Az interjút teljes egészében, havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.