Fedősztorikat kellett kitalálni arra, hogy meleg, mert a tévében nincs helye meleg énekesnek

A közvetítésünk is búcsúzik.

Békésen zajlott az egész esemény, ellentüntetők is alig bukkantak fel. A rendezvényt egy buli zárja, mi pedig hamarosan jelentkezünk a legjobb képekkel és egy videóriporttal is.

„Van hatása a Pride-nak. Az, hogy legalább látszunk” – mondja Ricsi és Ádám, akik szerint jó hangulatú volt az idei Pride, és biztos, hogy jönnek jövőre is. Két héttel ezelőtt elmentek a bécsi Pride-ra is, „Ott a boltokban szivárványzászlók voltak, a villamos szivárványszínű volt. Itthon a hírekben is alig hallani, hogy Pride van.” – mondják. Ricsi és Ádám egy pár, de mégis

„Maximum nagyon éjszaka, buli után fogjuk meg egymás kezét. Nem is próbáltuk még nappal.”

– Ricsi szerint azért nem, mert félnek, hogy beléjük kötnek.

Ricsiről 11 éve tudják a szülei, hogy ő meleg, „azóta sokkal jobb lett a viszonyunk is”. Azt üzeni a coming out előtt állóknak, hogy mondják el minél hamarabb, „felesleges húzni, mert ha a szülő ép elmével rendelkezik, tudnia kell elfogadnia a gyerekét”. A kormánynak pedig annyit mondanának csak, hogy „mi is emberek vagyunk”.

„Nagyon jó, hogy van Pride, bár a tavalyin a fellépők zenéje jobban tetszett” – vallotta meg Nikolett. A fiatal nő párjával jött ki, megkönnyebbülésnek érzi a Pride-ot, amely mutatja, hogy nincsenek egyedül. „Nem tudom, mit gondol erről Orbán Viktor, az is lehet, hogy másképp gondolkodik róla magában, mint ahogy beszél róla, mert az csak arra szolgál, hogy hergelje a saját politikai táborát. Persze, a politikában ezért mindegy is, hogy mit gondol valójában”.

Nikolett szerint az mindenképpen a Pride eredménye, hogy egyre kevesebb az ellentüntető, ezúttal csak pár embert látott plakátokkal a Hősök tere szélén, „valami volt a gyerekekről, meg az LMBTQ-agymosásról, de nem kiabáltak”. Nikolett szerint a kegyelmi ügy kényelmetlensége is szerepet jatszott abban, hogy most nagyon kevés volt az ellentüntető a kormány retorikája ellenére. „Talán, mert sokan azt látták, hogy egy dolog, amit mond a kormány, és egy másik, amit tesz, ezért most hiteltelennek tűnhet sok kormánypárti szemében is.”

Szekér Gergő frissen coming outoló énekesként lépett fel a színpadon. Saját szavai szerint ő egy felvidéki parasztgyerek. "A nemi identitás ne legyen kérdés, sem politikai eszköz a megkülönböztetésre – üzente a műsorvezetőn keresztül Szekér Gergő a fellépése előtt. 2019-ben A Dal előválogatásán is részt vett, szerinte sajnálatos, hogy annak már nincs köze az Eurovíziós Dalfesztiválhoz, hiszen Magyarország már nem vesz részt a versenyen.

Másfél éve van együtt párjával, de a nyilvánosság előtt ezt csak nemrég vállalta fel.

Arról is beszélt, hogy régen a menedzsmentjével ki kellett találniuk fedősztorikat arra, hogy ő meleg, mert a tévében azt mondták neki, hogy meleg énekesnek nincs helye a képernyőn. Akkor elhitte, most már azt gondolja, hogy nem a melegekkel van baj, hanem azzal, aki azt gondolja, hogy azoknak nincs helye a tévében.

Szekér Gergő az Illés zenekar 1969-ben írt dalával üzen a politikusoknak:

Ne gondold, hogy tied a világ.

Erdős Erik Robin, transzjogi aktivista és a Magyar Transz Pride egyik szervezője lépett színpadra. Szerinte a transz emberek Magyarországon folyamatosan nehézségekbe ütköznek „akár a könyvtárban, akár a trafikban, akár a reptéren” amiatt, hogy a magyar törvények nem engedik nekik az új nemüket és nevüket a hivatalos irataikra ráírni.

Beszéde végén bejelentette, hogy jövőre fogják megszervezni a harmadik Magyar Transz Pride-ot.

Réka gimnazista osztálytársaival jött el a Pride-ra Pécsről.

Réka helyzete könnyebb, a családja elfogadó vele szemben. Szofi viszont a szülők és nagyszülők ellenérzéseivel is szembesül. Apja külföldön él, de ő onnan is az elutasítást érezteti.

Pécsen szerintük a város méretei miatt nehezebb léteznie az LMBTQ-közösségnek. Budapesten a helyzet valamivel jobb, ezt mutatja a Pride mérete is, miközben Pécsen ez legfeljebb ezres nagyságrendű. A legutóbbi pécsi Pride-menetről itt olvashat részletesebben.

„Jó lenne külföldi egyetemre menni, vagy ha az nem sikerül, akkor utána. Valami északi országba, ahol elfogadóbbak, Hollandia, Svédország, Norvégia. Magyarországon mindenben el vagyunk maradva legalább 30 évvel”

– ők nem itt szeretnék megvárni, amíg ez a lemaradás eltűnik.

Elsőként Karafiáth Orsolya, a 29. Pride házigazdája mondott beszédet. Arról beszélt, hogy elege van a kirekesztésből és a gyűlöletből. Egy washingtoni eseményről beszél, ahol melegek és heterók magassarkúban futnak, „mégsem hőbörög senki, hogy hülye buzik, ha nem tetszik neki, továbbmegy”. Szerinte mindenki ismeri azokat a mondatokat, hogy „tudod, nincs bajom a melegekkel, de…” – mondja Karafiáth. Szerinte az ilyen emberek nem tudják megfogalmazni, hogy pontosan mi a hergelés a Pride-ban. Karafiáth úgy látja, itthon „megtesznek mindent azért, hogy még mindig jelen legyenek a homofób hangok”.

„Itt és most szeretném megköszönni a kormánynak, mert igen fiúk, túltoltátok”

– szerinte a kormány annyira a falig eltolta a gyűlölködést, hogy az már kezd átmenni elfogadásba.

Van, aki megtalálta az üzleti rést. Hiába kétezer forint egy szivárványos legyező, a külföldiek sorra vásárolják, hogy aztán becsatlakozzanak kicsit a menetbe.

Egy nagyjából tízfős csoport fáradhatatlanul skandálja angolul, hogy Palesztinát fel kell szabadítani, „a folyótól a tengerig”. Tűzszünetet követelnek, Izraelnel üzennek, hogy mennyi gyereket akarnak még megölni, végül a háborús bűnöket emlegetve az Ukrajna elleni háborút is beleszőtték szólamaikba.

De miért a Pride-on?

„Én queer vagyok” – mondta Afnan, aki négy éve mérnökként dolgozik Magyarországon. Szerinte a Közel-Keleten semmi gond a meleg közösségek helyzetével, bár elismeri, hogy ez igazából a négy fal között igaz, de Pride-ot tényleg nehéz lenne szervezni Kairótól Rijádig. „Ne higgye, amit a média mutat” – mondta Afnan, aki szerint mindegy, hogy mindezt nem lehet megtenni, „hazamegyek és úgy vagyok a párommal, ahogy mi akarjuk”. Az Izrael-ellenes szólamokról pedig azt mondja, az az izraeli kormánynak szól, nem a zsidóknak, akiknek a muszlimokkal, keresztényekkel együtt közös államban kellene élniük. A folyótól a tengerig szabad Palesztina ezért szerinte nem Izrael lakóinak elűzését jelenti, hanem azt, hogy mindenki szabadon él és mozog a Jordán-folyótól a Földközi-tengerig.

„Csak nem Izrael kormánya alatt, hanem közös kormánnyal. Netanjahu meg bekaphatja.”

A menet nagy része a Városligetben várja a beszédeket, gitárszó festi az alaphangulatot.

A beszédeket sokan nem várják meg, csak vonulni jöttek.

A tömeg egy része azonban megállt a Hősök terén, a szervezők győzködik őket, hogy haladjanak tovább a Városliget felé.

Kint van Budaházy György és a Magyar Önvédelmi Mozgalom olyan transzparensekkel, minthogy a „Bűn nem lehet büszkeség tárgya” és Stop LMBTQPedofília. Egy rendőrsorfal zárja el őket a tüntetőktől a Hősök terétől távolabb, a Lendvay és a Dózsa György találkozásánál. Skandálnak, szirénáznak, de a tüntetők nem igazán foglalkoznak velük, valószínűleg egy részük észre sem vette őket.

Dorottya, a kétgyerekes anyuka, bár már nagyok a gyerekei, őket is úgy nevelte, hogy legyenek elfogadóak, mert szerinte ez a szülő dolga, nem a kormányé.

Dorottya kutyáján szivárványcsat van, de úgy látja, ez semmi ahhoz képest például, ami az USA-ban van. „Voltam ott is Prideon, minden üzletben kint volt a a szivárványos zászló, ott senki nem foglalkozik azzal, hogy ki jár nadrágban, ki szoknyában, ki fiú, ki lány, ki mindkettő”.

Mellette ül Bálint, aki azért jött ki a Pride-ra, mert érintett, és mert „plusz ketten vagyunk ezzel is” – már ha a kutyákat nem számolják bele. Szerinte Budapesten sokat változott a helyzet, az emberek százszor elfogadóbbak.

Mindketten ismernek olyat, aki azért költözött külföldre, mert nemet akart váltani, de ezt Magyarországon ellehetetlenítették. „Kiköltözött, nemet váltott, aztán családot alapított, lányból fiú lett, és egy heteró nőt vett el. Most van három örökbefogadott gyerekük” – meséli Dorottya arról az ismerőséről, aki a magyar helyzet miatt ment el Írországba.

Pár perc és feloldják a lezárást a körúton, a villamosforgalom is újraindul.

Egyszercsak felbukkant egy palesztin zászló is, előtte egy izraeli zászlóval. Nem közös kiállás volt a békéért, hanem kiabálós versengés, a szervezők végül igyekeztek tavolabb tolni a „Free, free Palestine!”-t skandáló csoportot a kisebb, izraeli zászlóval táncoló csoporttól.

Az izraeli-palesztin feszültség végül azzal zárult, hogy a palesztin zászlós csoport a szervezőknél panaszkodott, amiért izraeli zászló lehetett a tüntetésen, az izraeli zászlós fiú pedig ugyanezt panaszolta el a rendőröknek a palesztin zászlóval kapcsolatban.

„Mindenféle zászló lehet, brit, amerikai, német, de izraeli nem?”

– kérdezte a srác, aki két hónapja él Magyarországon. Igaz, az izraeli zászló jelenlétét nem akadályozta senki. Azt, hogy miért tartotta fontosnak, hogy a Pride-ra is kijöjjön, nem derült ki, a kérdésre vállrandítással válaszolt.

A férfi a tömeg elején „itt vannak a buzik”-ozott. Elmondása szerint olyan felvonulást akar, ahol „a picsa az első”.

A rendőrök azonnal elvezették és megkezdték igazoltatását.

A harmincas férfi a párjával jött ki, aki először vesz részt a felvonuláson. Igaz, azt nem bánná, ha egy fideszes is megjelenne nyíltan, annak volna többletüzenete, „de nem a pride, hanem a kormánypárt miatt. Jelezné, hogy nem vagyunk egy üldözendő, gyűlöletre felhasználható csoport, hanem, hogy igenis fontos részei vagyunk a társadalomnak mindannyian.”

Arra nem találta a magyarázatot, hogy a kormány LMBTQ-ellenes retorikája és az ezt erősítő törvények ellenére miért egyre kevesebb az ellentüntető.

„De azért még mindig nagy rendőri jelenlétre van szükség, ennek is van üzenete” – árnyalta a képet. Azt szeretné, hogy öt év múlva már sokkal elfogadóbb legyen a társadalom. Abban nem bízik, hogy addigra már lehetséges lesz az azonos neműek közötti házasság és az örökbefogadás, de reméli, hogy ebbe az irányba halad a folyamat, a kormány jelenlegi hozzáállása ellenére is.

Leáll majd addig a villamosforgalom is. Amint áthalad a Pride, újranyitják majd a forgalmat.

„Szeretném, hogy amikor kilépek az utcára, ne kelljen szoronganom, hogy valaki belémköt csak azért, aki vagyok” – mondta egy fiatalember. Ő már többször kint volt a Pride-on, már akkoriban is, amikor még helyenként kordonokkal választották el az ellentüntetőket – akikből ma már nem jelent meg senki.

„Gyakran nem öltözöm úgy, ahogy valójában szeretnék. Az a vágyam, hogy ennek ne legyen jelentősége, egyszerűen legyen természetes és közömbös az, hogy vagyunk.”

A Pride playlistje eddig a teljesség igénye nélkül:

• ABBA: Gimme gimme, Dancing Queen,
• Lady Gaga,
• George Michael,
• és a drag queenek által inspirált előadó, Chappell Roan,
• Kylie Minogue,
• The Code,
• Cher,
• de volt már Carson Coma is.

Több pártlogó is fel-felbukkan az eseményen.

Többek között szivárványos DK-zászló és szivárványos zászlóval díszített, felfújható kétfarkú kutya is kiszúrható a vonulók között.

Bár a tömeg egyébként sem nagyon szór el semmit.

Az újságíró-influenszer az I'm so Excited-re táncol az egyik kamionon.

A menet eleje az Arany János utcánál jár, ahol egy kisebb tömeg gyűlt már össze, hogy csatlakozzon a vonuláshoz.

Habár Erzsi, a macska személyesen nem tud jelen lenni az eseményen, egy transzparensen keresztül így is eljuttatta üzenetét a nagyvilágba: „A szabadság a tonhalnál is fontosabb!”.

„Szívesen látunk minden mi hazánkost is, ha békésen tud velünk kint lenni”, mondja Gergely, aki Lorettával közösen egy szájeres transzparenssel érkezett a felvonulásra.

Loretta biszex, ő úgy látja, ez sokkal elfogadottabb itthon, ahogy melegek között is kevésbé zavarja egy női pár az embereket, mint két férfi. „Magyar magyarnak az ellensége már, külföldről is sokszor kérdezik, hogy miért mindenki olyan boldogtalan itt. Azért, mert megy a folyamatos uszítás” – fogalmaznak.

A tömegben nagy népszerűségnek örvendenek a szájeres táblák, Szentkirályi arca is felbukkant – Szentkirályi Alexanderként.

„Nálunk ilyen a mi életünkben talán nem is lesz” – az orosz társaság szomorúan, irigykedve nézett végig az indulás előtti percekben a karneváli tömegen. Mindannyian két éve, az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború elején hagyták el Moszkvát. „Most már itt lakunk”. Szerintük Oroszországban ma már nemcsak Putyin rendszerén múlik, hogy az orosz társadalom hozzáállása megváltozzon – bár a 2000-es évek elején sokkal kisebb volt a társadalmi elutasítás – a magyar pedofiltörvény előképe is csak 2010 után lépett életbe Oroszországban.

„Valahol Putyin második ciklusának végén veszett el a nyitottság esélye”

– mondta egyikük. Ezen szerintük ma már nagyon lassan, a szexuális felvilágosítás oktatásba vezetésével lehetne változtatni, de inkább nem is tippelnek arra, hogy ez mikor valósulhat meg.

„Nyitott, szabad, boldog!”, „A gyűlölet nem kóser!”, „Trans lives matter!” – néhány szlogen, amelyek valamilyen társadalmi vagy politikai eseményt kötnek össze az LMBTQ-közösség elfogadásának igényével.

Az Egyesült Államok budapesti nagykövete a diplomáciai képviselet több munkatársával együtt kint van a felvonuláson.

„Itt kell lenni, hogy ne mondhassák azok, akik ellenségesek, hogy itt úgyis csak tízen mászkálnak”, mondta egy 17 éves fiú, aki osztálytársaival jött ki a Pride-ra, első alkalommal.

„Talán megöregedtek azok, akik ellenségesek voltak, már nem jönnek ki”, adott Kornél magyarázatot arra, hogy lehet, hogy a kormányzat elutasító retorikája és az ellenérzésre rájátszó gyermekvédelminek nevezett, a pedofíliát azonban a homoszexualitással összemosó törvény ellenére csökkent a tiltakozók száma.