Kilenc évig harcolt, mire Strasbourgban végre kimondták, hogy joga van a véleményéhez

Somogyi Mária 70 éves tatai lakossal a konyhájában beszélgetünk, aminek ablaka előtt azért hagyták meg az árnyékot adó fákat, mert ő bement a helyi tájépítészhez és megmondta: a lakása előtt nem vághatják ki a növényeket, hiába alakította az önkormányzat köztérré az addigi közparkot. Mária világéletében felszólalt az igazságtalanságok ellen, mindig elment a falig, nem hagyta – ahogy ő fogalmaz –, hogy sárba tiporják. Például amikor korábbi munkahelyén nem fizették ki a bérét, munkaügyi bíróságra ment. Ezt az erős igazságérzetét édesapjától örökölte, aki még 90 éves korában is elmondta a politikai véleményét, soha nem zavarta, mit szólnak hozzá a szomszédok.

Ha Mária nem látja ezt a példát maga előtt, valószínűleg nehezebben tudott volna majdnem tíz évig küzdeni egy olyan ügyben, amiben a magyar bíróságok többször is ellene ítéltek.

Az ügy 2015-ben indult, amikor Mária megosztott a Facebook-oldalán egy posztot arról, hogy a tatai hivatalnokok nem megfelelően gazdálkodnak a városi ingatlanokkal. Például a posztja szerint a város vezetése eladta a tatai Wagner-házat, majd aztán felújítva drágán visszabérelte. Somogyi Mária kommentelt a poszt alá, többek között azt írta: „Érdekes dolgok mentek/mennek itt, mióta michl józsi a polgármester.” A polgármester nevét kisbetűvel írta.

Azt mondta, nem tudta, hogy a megosztott poszt állításai igazak-e, de „azért látja, hogy mennek itt a dolgok”. Nem ő volt az egyetlen, aki megosztotta a posztot. A 444 korábbi cikkében azt írta: az önkormányzat már 2014 decemberében jelezte, hogy mindenkit feljelent, aki így tesz, szerintük ugyanis a bejegyzés állításai hamisak.

Nem sokkal később a postás levelet hozott Máriának, amiből kiderült, hogy az önkormányzat jó hírnév megsértése miatt pert indított ellene. Amikor megkapta a feljelentést, összerándult a gyomra. Azt sem ő, sem a perét jól ismerő Döbrentey Dániel, a TASZ Politikai Szabadságjogi Projektjének vezetője nem tudta megmondani, miért pont Máriát vonták felelősségre. Mária szerint arról lehetett szó, hogy a posztot író férfit nem találták meg és valakin el kellett verni a port. Döbrentey kicsit azt érzi, hogy „az önkormányzat arra lőtt, aki szembejött”.

Nem ez volt az egyetlen eset, amikor az önkormányzat konfliktusba került a helyiekkel. Michl József 2006 óta Tata első embere, a fideszes polgármester korábban a bíróságon támadta meg a tatai civilek népszavazási kérelmét az Avalon gigantikus szállodaprojektjéről, amelyet a helyi választási bizottság már amúgy jóváhagyott. De ő volt az is, aki a koronavírus miatt kihirdetett veszélyhelyzet idején hozott döntést saját hatáskörben a szálloda ügyében, és feltette a kezét, amikor egy lakossági fórumon azt kérték, jelentkezzen, aki támogatja a beruházást. Vasárnap ismét Michl Józsefet indítja a Fidesz az önkormányzati választáson.

A polgári jogviszonyokat nem erre találták ki

2015-ben még valószínűleg senki nem sejtette, hogy egy kilenc évig tartó pereskedés veszi kezdetét. A bíróság első fokon azt állapította meg, hogy Mária valóban megsértette az önkormányzat és a hivatal jó hírnévhez fűződő jogát, ezért 50-50 ezer forintos sérelemdíjat kellett volna fizetnie. Másodfokon 10 ezer forintra mérsékelték a sérelemdíj összegét.

Döbrentey Dániel hét éve van a TASZ-nál, eddig egy hasonló ügyet látott, de szerinte ritka, hogy egy önkormányzat pert indít egy állampolgár ellen. Szerinte az volt a konfliktus alapja, hogy polgári jogi eszközökkel akartak elrendezni egy közéleti vitát. „Ebben a perben egy önkormányzat állt szemben egy magánszeméllyel, ami egy hierarchikus viszony, de a polgári jogi jogviszonyok nem erre vannak kitalálva” – mondta.

Az önkormányzat arra húzta fel az ügyet, hogy Mária Facebook-posztjában szerepelt egy tévedés. Nem közvetlenül annak adta el az önkormányzat az ingatlant, akitől később visszabérelték, mert közben volt egy tulajdonosváltás, amiről Mária nem tudott. Döbrentey Dániel szerint ez részletkérdés az ügy szempontjából, mégis ebbe kapaszkodva akarták megtorolni a véleménynyilvánítást.

Döbrentey szerint ha a bíróságok mindig szó szerint értelmeznének egy jogszabályt, akkor szinte mindenkit szankcionálni lehetne, aki nem teljesen precízen nyilvánul meg egy közéleti vitában.

Ráadásul ebben az ügyben a szólásszabadság határát sokkal tágabban kell értelmezni, ugyanis közügyről van szó és az önkormányzat közhatalmat gyakorló szervezet.

Ennek ellenére a Kúria és az Alkotmánybíróság sem Máriának adott igazat. Amikor már úgy tűnt, ennyiben marad az ügy, a Máriát képviselő Hüttl Tivadar ügyvéd felhívta, és azt kérdezte: „elmegyünk-e Strasbourgig?”, mire Mária azt felelte: „természetesen”.

Mit tud velem csinálni a hatalom?

A strasbourgi ítéletre hét évet kellett várni. Mária időközben eltemette az édesapját és az édesanyját is, egyedül maradt. Döbrentey Dániel szerint nem példa nélküli, hogy éveket kell várni egy ilyen ítéletre. Egy szólásszabadságról szóló ügyben három dolgot mérlegel a bíróság: van-e törvényi alapja a korábbi ítéletnek, szolgál-e legitim célt, és arányos-e. A TASZ munkatársa szerint: már a második ponton elbukott a jogszerűség, hiszen az állami szerveknek, önkormányzatoknak nincsen jó hírnevük, mert az az emberi méltóságból eredeztethető jog, emiatt csak természetes személyek rendelkeznek vele.

A bíróság ítéletében arra kötelezte a magyar államot, hogy az eljárási költségeket térítse meg, a magyar bírósági szakaszban fizetett perköltséget fizesse vissza és 1820 euró kártérítést adjon Máriának.

Somogyi Mária nagyon örült, amikor megtudta az ítéletet. Azt mondta, megkapta az igazságát, ez elégtételt jelentett számára. Szerinte az ügye példa lehet másoknak is, akik nem szeretnének csendben maradni. „A hatalom próbálja ezeket az embereket sárba döngölni. Engem nem lehetett, csak azt Michl úr sem tudta, hogy én milyen vagyok” – mondta. Szerinte többen látják, mennyi igazságtalanság van az országban, csak sokan félnek lépni. Ezt a támogatást abból is érezte, hogy korábban idegenek adtak neki pénzt, amikor a TASZ gyűjtést szervezett a perköltségei fedezésére. Mária úgy érzi, nyugdíjasként nincs már vesztenivalója. „Mit tud velem csinálni a hatalom?” – tette fel a kérdést.

Bár az ítélet jogszabály-módosításra nem kötelezi Magyarországot, de Döbrentey Dániel szerint fontos, hogy kimondták:

lehet kritikával illetni az állami szerveket anélkül, hogy aggódni kellene a jogi következmények miatt.

„A kezünkben egy ilyen ítélettel jóval magabiztosabban tudjuk azt mondani, hogy nyugodtan vegyen részt mindenki a közéletben. A hatalmon lévők pedig megtanulhatják, hogy a polgároknak kell elszámoltatniuk őket, és nem fordítva” – mondta Döbrentey. Az ítélet nem jogerős, az állam még fellebbezhet, de az ügyvéd erre kevés esélyt lát.

Kíváncsiak voltunk, hogy a tatai önkormányzat és Michl József személyesen mit szól a strasbourgi ítélethez, ezért írásban kerestük őket. Michl József hét percen belül válaszolt is az emailünkre. Mindössze ennyit írt: „Semmit.”